A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 5. szám - A kölcsönkonvertálások részére törvényileg biztosított illetékkedvezményekről (Vége.)

A JOG 37 ad : 249. §. Ez sEltartás kötelezettségéről szóló ötödik fejezet magyar liberális szellemű s általában helyes elveken alapszik, de a rokonsági iz bizonyos fokáig megszorítandó volna a tartás kötelezettsége, a azon tul társadalmi vagy közigazgatási uton kellene azokról gondoskodni, a kik eltartásra szorulnak, ad: 260. §. A második bekezdését elhagynám, vagy pedig oda módosítanám, hogy az 1,976. §. 1., 2.. 3. pontja esetében a szükséges eltartásra sem köteles a tartásra kötelezett, miután az. a ki a másik életére tör. vagy azt súlyosan bántalmazza, vagy a köteles tartást tőle elvonja, még arra sem tartanám érdemesnek, hogy a szükséges tartásban részesüljön, annál kevésbbé, mert a társadalom alsó rétegeiben igen alkalmas lenne a mostani terv. rendelkezése arra, hogy az 1,976. §. 1—3. pontjaiban felsorolt jogsértések elkövettessenek, s ugyanazért legfeljebb a í. pontban felsorolt esetben adnék szükséges tartást, egyéb esetekben pedig állami kötelezettséggé tenném az erkölcsileg betegeknek javításra is alkalmas menhelyen való őrzését, s csak ha a tartásra kötelezett megbocsátaná az ellene, illetve az l. pontban felsorolt hozzátartozói ellen elkövetett jogsértéseket, akkor éledne fel a tartási kötelezettség. ad : 261. §. A tartás mennyiségét a jogosult és kötelezett vagyoni viszonyaihoz és társadalmi állásához ugy arányitanám, hogy a mennyiben a kötelezett szolgáltatási képessége, illetve az érdekeltek társadalmi állása nem arányos, illetve különböző, mindig a kevesebb terhet követelő társadalmi állású, vétessék alapul, vagyis ha a kötelezett vagyonos és magas állású, a jogosult pedig szegény sorsú volt is és kisebb társadalmi állású : a tartás kötelezettsége az utóbbi viszonyaihoz, — ha pedig a kötelezett szegényebb sorsú és kisebb társadalmi állású, a jogosult pedig vagyonos volt és magasabb társadalmi állású: az előbbi, vagyis a kötelezett vagyoni viszonyaihoz mért lenne a kötelezettség, a mi természetesen nem zárná el a vagyonos kötelezettet attól, hogy bővebben juttasson a jogosultnak annál, a mennyit a törvény meghatároz. ad: 262. §. A szövegezése nehézkes, s érthetőbbé tételére esetleg hosszabb, de világosabb szöveg volna teendő. ad : 264. §. A tartásnak mi módon való szolgáltatását a kötelezettie biznám, s a mennyiben az akár készpénzben, akár természetben, de megfelelő módon szolgáltatná, a választási jogot neki megadnám, sőt vegyesen is, részben készpénzben, részben természetben is adatná a tartást s csak a mennyiben ennek meg nem felelne, abban az esetben lenne akár az egyik, akár másik módon, de végrehajthatólag a kötelezett a szolgáltatásra kötelezhető, a természetben való szolgáltatásnál az élelem vagy ruházat stb. egyértékese azonban készpénzben vagylagosan mindig megállapítandó lenne. De a második bekezdésnél első sorban kifejezetten megállapítanám, hogy «a kötelezett vagyoni állapotánál fogva, vagy egyéb nyomós okból» a más módon való szolgáltatás megengedendő és nem megengedhető lenne még akkor is, ha a tervezet ezen §-ának első bekezdése a fentiek szerint való változáson nem menne is át, miután készpénzben való szolgáltatásnak csak facultative átváltoztatásával a szegényebb sorsú iparos vagy földmivesre nézve, ha az parancsolólag meg nem rendeltetik, több téves birói Ítéletre adhatna alkalmat, — vagyoni romlását okozhatja, azért az imperativ rendelkezés szerintem célszerűbb. ad: 266. §. A szolgáltatás időpontjának a múltra nézve való megállapítását megkönnyiteném azzal, hogy a jogosult a kötelezettet az elöljáróság, vagy más elsőfokú közigazgatási hatóság előtt köteles lenne felszólítani, amiről az ill;tő hatóság hivatalos és ingyen kiszolgáltatandó bizonyítványt adna, esetleg arról, hogy az ily célból kiadott idézésre a kötelezett nem jelent meg. (Folytatása következik.j A kölcsönkonvertálások részére törvényileg biztosított illetékkedvezményekről. Irta: dr. DÉNES ISTVÁN, p. ü. fogalmazó a m. kir. központi dij- és illeték-kiszabási hivatalnál. —/-(Vége.) A törvény 1. ^-ának szövegéből kétségtelen, hogy az illetékkedvezmény, akár ugyanazon, akár más intézet viszi keresztül a konversiót, csak akkor adható meg : t. ha az adós az uj kölcsönről kötelezvényt (adóslevelet) állit ki, 2. ha az uj kölcsön az adós ingatlanára bekebeleztetik. 3. ha az uj kölcsön kamatlába kisebb a konvertált régi tartozás kamatlábánál1) 4. ha az uj kölcsön után fizetendő kamat és mellékjárulékok összege együttvéve kisebb a régi tartozás után fizetett kamat és mellékjárulékok együttes összegénél.Ji 5. ha az uj kölcsön jelzálogintézeteknél, árvapénztáraknál, közalapoknál,8) takarékpénztáraknál és minden egyéb nyilvános számadásra kötelezett pénzintézeteknél vétetett fel és a régi tartozás is ezen testületek javára volt jelzálogilag bekebelezve,4) s végül 6. ha a régi tartozás jelzálogkölcsön követelés volt. Az 1—5. pontban felsorolt feltételek magyarázatot nem igényelnek, minden kétséget kizárnak, Valamint az sem képezheti vita tárgyát, hogy a kedvezmény az adós személyében beállott változás mellett keresztülvitt konvertálásokra is kiterjed/') de a 6. pontban emiitett feltétel vitássá válhat, s pedig a tekintetben, hogy «jelzálog kölcsönkövetelés)) alatt egyáltalán bármiféle okirat vagy szerződés (biztosítéki okirat, váltóadósságról vagy folyó számlahitelről kiállított nyilatkozat és bekebelezési engedély, adásvételi szerződés stb.) alapján keletkezett és jelzálogilag biztosított tartozást, vagy csak a kölcsönszerződés (kötelezvény, adóslevél) mellett nyújtott és telekönyvileg bekebelezett pénzbeli kölcsönt éitjük e. Ennek megoldása nagy, elvi fontossággal bír. mert ennek alapján jelenthetjük ki csak egész biztonsággal, hogy az 1881. évi LXX. t.-c. általános szabály (ill. szab. 52. §-a) alól a jogalap tekintetében állapit-e meg kivételt? Ha az előbbi álláspontot fogadjuk el, akkor a kedvezmény a törvényben taxatíve felsorolt intézetek javára bekebelezett mindenféle tartozás konvertálására kiterjed, ellenben ha az utóbbit valljuk, akkor csak ezen intézetektől kölcsönszerződés mellett felvett és ezek javára bekebelezett kölcsönök konvertálása részesíthető illetékmentességben, vagyis a conversio csak az esetben illetékmentes, - természetesen a törvényben meghatározott terjedelemben. — ha a törvény által megkívánt egyéb feltételek mellett az uj és régi kölcsön jogalapja azonos : a jogalap nem változott. Minden az általános szabály alól kivételt alkotó törvény szorosan magyarázandó, a benne foglalt kivételes intézkedés sem meg nem szorítható, sem magyarázattal ki nem terjeszthető. Az 1881. évi LXX. t.-c. 1. §-ának első bekezdése az illetékszabályok iY2 §-ával szemben az illetékmentességet kiterjeszti azon esetre is, midőn a hitelező és adós a régi terhesebb feltételek mellett fennállott tartozások kiegyenlítése céljából uj kölcsönügyletet kötnek és erről uj szerződést (kötelezvényt) állítanak ki, vagyis midőn nem az eredeti, régi tartozás fizetési határideje, vagy kamatlába iránt történik intézkedés ; ugyanezen szakasz harmadik bekezdése pedig tovább menve, a mentességet azon esetekben is megadandónak rendeli, midőn az uj kölcsönügyletet nem az eredetileg szerződésben állott ügyfelek kötik meg. vagyis midőn a szerződésben állott személyekhez harmadik személy járul: a szerződő személyekben áll be változás: azonban a törvényben sehol sem foglaltatik intézkedés az iránt, hogy az emiitett ill. szab. 52. § ával szemben ') A kedvezmény megadhatására nézve nincs befolyással az. hogy a régi és uj kölcsön mily kamatozású záloglevelekben vétetett fel, mert a kölcsönnek záloglevelekben való folyósítása csak az érték leszámítolására vonatkozó módozat A kölcsönügylet és ennek záloglevelekben való lebonyolítása két különböző kötelmi viszonyra vezethető jogügyiéi, s ép ezért a kölcsönügyletből kifolyólag fizetendő kamatokat a záloglevelek után fizetendő kamattal egy tekintet alá venni nem lehet. Annak a körülménynek a megállapítására, hogy az uj kölcsön kamatlába kisebb-e, mint a régi kölcsöné volt, csupán az a kamat vehető figyelembe, melyet a kötelezvény szerint az adós a hitelező intézetnek fizetni tartozik (lásd 1896. évi 64. sz. döntvény). 2) A kedvezmény meg nem adható tehát, ha a szerződés kikötményei szerint a hitelező intézet az uj kölcsön kamatlábát határozatlanul, vagy esetleg a régi tartozás kamatlábánál magasabbra emelheti, mert a törvény rendelkezése csak olykép értelmezhető, hogy az uj kölcsön kamatlábának állandóan kisebbnek kell lennie (2,139/96 sz. elvi jel. határozat). Nem adható meg a kedvezmény, ha az uj kölcsön kamatlába kisebb ugyan, de a kamat és mellékjárulékok összege ugyanoly vagy nagyobb, mint a régi kölcsön után fizetett kamat és mellékjárulékok összege (1331/899. elvi jel. hat.); valamint akkor sem állapitható meg az illetékmentesség, ha a kamatláb ugyanolyan, még ha ez esetben a kamatláb és mellékjárulékok összege kisebb volna is, (1885. évi 14. sz. és 1898. évi 6. sz döntvény) mert a két feltételnek nem vagylagosan, hanem együttesen kell fennállania. 8) Az 1883. évi 45,479. sz.|pénzügyministeri rendelet (1883. évi Pénzügyi Közlöny 614. oldal) szerint a káptalani alapok kölcsöneinek konvertálása esetén az 1881. évi LXX. t.-c. határozmányai alkalmazandók. 4) E szerint magánfelek (983/87. elvi jel. hat.) és vízszabályozási társulatok (2,005/894. elv. jel. hat.) javára bekebelezett tartozások, vagy a kincstár javára telekkönyvileg biztosított váltságkövetelések (1,041 '888. elv. jel. hat.) konvertálására a kedvezmény ki nem terjed. ') Lásd 1889. évi 1,222. elvi jel. hat.