A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 5. szám - Észrevételek a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetéhez

A J A B. P. 557. állapítja meg, hogy mikor és hol kell a címben foglalt semmiségi panaszt bejelenteni. Eren §. szövegének megértéséhez szükséges mindenek előtt megállapítani azt, hogy a kir. törvényszék a B. P. 550— 555 $§-ok szerinti eljárásban hozott ítéletét, jogosított, helyesebben kötelezett e kihirdetni, vagy pedig azt kihirdetés vagy kézbesítés végett az első fokban eljáró kir. járásbíróságnak megküldeni tartozik ? Ezt pedig azért kell megállapítani, mert az ítélet szabályszerű meghirdetésének perjogi hatálya van. az ítélet jogerőre emelkedése szeír pontjából. A kir. tszék mint felebbviteli biróság eljárását a B. P. 550—555. §§-ok szabályozzák ; igaz ugyan, hogy e szakaszok az ítélet kihirdetését kifejezetten nem irják elő és tetszetős az az érvelés, hogy az 553. §, a XVIII-ik fejezet intézkedéseit csupán a felebbviteli tárgyalás megtartására irván elő, tekintettel arra. hogy az itélethozzatal és hirdetés már a tárgyalás keretén kivül van. ezekre tehát a XVIII. fejezetben foglalt intézkedések felhiva nem lévén, nem is alkalmazhatók ; ez érvelés helyességét azonban lényegében meggyöngíti az a körülmény, hogy a kir. ítélőtábla mint felebbviteli biróság, tárgyalását a 418. §. rendelkezéséhez képest szintén a XVIII. fejezet szerint köteles megtartani, és itt sincs a törvényben sehol külön intézkedés arra, hogy a kir. itélő tábla hozott ítéletét a megjelent érdekelt felek előtt kihirdetni tartoznék, (a 425. §-ból a meghirdetés kötelezettségére csak következtetni lehet) mégis nincs kétség abban, hogy a kir. itélő tábla tartozik kihirdetni hozott határozatát. Közönyös, hogy az ítélet hirdetési kötelezettség alapját a 418. §-ban keressük e, állítván, hogy a XVIII-ik fejezet szerint lefolytatott bűnügyi tárgyalás lényegileg az annak alapján hozott ítélet kihirdetésével fejeztetik be, vagy pedig s főkép abban, hogy ott, hol a törvény külön intézkedést nem foglal magában, az általános határozatok alkalmazandók. A B. P. 422—i24. §§-ok szerint a kir. ítélőtábla, — az 554—555 §§. ok szerint pedig a kir. tszék az eljárás befejeztével határozatot hoznak, az ítélet kihirdetéséről sem az egyik, sem a másik bíróságra nézve a törvény kifejezetten nem intézkedvén, alkalmazást talál tehát az általános szabályt magában foglaló 78. §.*, mely szerint a biróság hozott határozatát a jelenlevő érdekeltekkel kihirdetés, a távollevőkkel kézbesítés utján közli. A gyakorlati élet követelményének és a bűnvádi perendtartás lényegének tehát az az eljárás és az eljárási szabályok azon magyarázata felel meg. hogy a kir. tszék mint felebbviteli biróság hozott határozatát a megjelent érdekelt felek jeleni étében hirdesse ki. A további eldöntendő alapkérdés, hogy a B. P. szellemével megegyezhető-e az az eljárás, hogy ugyanazon ítélet, ugyanazon érdekelt előtt kétszer hirdettessék ki ? A felelet csak egy lehet, az. hogy a bűnvádi perrendtartás (és minden perrend) szellemével ellenkezik az az eljárás, hogy ugyanazon ítélet ugyanazon érdekelt előtt két izben is kihirdettessék. Ezen tételt talán nem is illő komolyan vitatni, és csupán a figyelem felkeltése céljából vétetett fel, annak kimutatása végett, hogy azon érdekeltek előtt, kiknek jelenlétében a kir. tszék mint felebbviteli biróság, hozott ítéletét kihirdette, azt újból ugyanazoknak a kir. jbiróság már nem hirdetheti ki. Az ellenkező eljárás az ítélet kihirdetés komolyságát támadná meg és az ítélet jogerőre emelkedésérek szabályait felforgatná. Most nézzük a B. P. 557 §-át, mely szerint a semmiségi panasz az Ítélet kihirdetésekor — vagy ha az Ítéletet kézbesítés utján közölnék, a kézbesítéstől számított nyolc nap alatt, az első fokban itélt járásbíróságnál — jelentendő be. Ez utasítja vissza az elkésett, a törvényben kizárt, a nem jogosult egyén részéről használt, vagy az érvényesíteni kivánt semmiségi okot meg nem jelölő semmiségi panaszt. Egyebekben a 429—439. §§-ok a törvényszék másodfokú ítélete ellen használt semmiségi panaszra és ennek elintézésére is megfelelően alkalmazandók. Fentebb két alaptételt már felállítottunk, hogy 1. a kir. törvényszék — a mennyiben előtte érdekeltek jelen voltak, — maga hirdeti ki ítéletét. 2. hogy ezen ítélet ugyanazon érdekelt fél előtt a jbiróság előtt már nem hirdettetik ki másodszor. Vessük fel a kérdést, hogy az 557. §-nak 1—2-ik bekezdésében foglalt rendelkezései vonatkoznak e azon OG 35 felekre, kiknek azitélet nem a járásbíróság, hanem a felebbviteli kir. tszék által hirdettetett ki. Igen vagy nem ? Ha igen, ha ez esetre is vonatkoznak, akkor az 557. $-ának első bekezdése csak oly magyarázatot tür meg, mely képtelenségre nem vezet, t. i. oly magyarázatot, hogy a törvényszék által történt kihirdetés esetén a semmiségi panasz a kihirdetéskor lévén bejelentendő, az itt vagyis a kir. tszéknél jelentendő be. Az «ítélet kihirdetésekor)) nem csak idő, hanem helyhatározó is. A szabadkai kir. tszék által eszközölt itéletkihirdetéskor, az Ítélet ellen semmiségi panaszt a hatáskörének területén lévő bajai. v. B. almási kir. jbiróságnál beadni nem lehet, ez idő és térbeli képtelenség és nem szabad a törvénymagyarázatot ad absurdum vinni. Ha pedig képtelenség a tszéknél történt ítélet ellen semmiségi panaszt a járásbíróságnál bejelenteni, akkor a bejelentésnek a törvényszéknél kell megtörténnie, mert az Ítélethirdetéskor ez bejelentendő feltétlenül, mert különben az az 557. §. 2-ik bekezdése, illetőleg a 3 ik bekezdésben felhívott 432. §. értelmében visszautasítandó lesz. Egyszerűbb és tisztább a másik álláspont, mely szerint az 557. §. 1—2. bekezdése nem vonatkozik azon esetekre, midőn a tszék hirdeti ki az előtte megjelent érdekelteknek ítéletét. Ezen érdekeltek által használható semmiségi panaszra az 1 — 2. bekezdés intézkedései azért nem alkalmazhatók, mert ezek a járásbírósághoz ismételt Ítélet hirdetésre nem idézhetők és mert részükre az ítélet nem is kézbesítendő. Mind azon esetek pedig, melyekről az 1—2. bekezdés nem intézkedik, az egyebekről rendelkező 3. bekezdés alá esnek. A z 557. §. ezen 3-ik bekezdése, ésilletőlegaz e_ által felhívott 429—439. §§-o k teljes és részletes intézkedéseket foglalnak magokban minden irányban, ugyanis: a 431. §. szerint a semmiségi panasz, a felebbviteli tárgyaláson jelen volt vagy képviselt jogosultak részéről a Il-od fokú ítélet ellen e bíróságnál, — a 430 §. közvetítésével felhívott 388. §. szerint, az itélet kihirdetésekor a kir. törvényszéknél jelentendő be és a 432. §. szerint ez is utasítja vissza azt mindazon esetekben, melyekben visszautasításnak helye van. Észrevételek «A magyar általános polgári törvénykönyv tervezeté»-hez.*) Irta : KELEMEN ERNŐ, kir. járásbiró Kisvárdán. ad : 147. §. A második bekezdésben megállapított elv, s különösen a 114. §-ra való hivatkozás igen alkalmas lesz az ál-ügyletek minél szaporább létrehozására, a hitelezők kijátszására irányuló szándékra, s teméntelen igény-pert fog megteremteni. Hiába való lesz ott azután a különvagyon és közszerzemény közti folyó viszony szabályozása, különösen ha a közösen szerzett és a külön javakról szóló intézkedések a mai javaslat alakjában s rendszerében megmaradnak, a melyeken eligazodni nem csak a laikus, de a jogász ember is alig tud, s csak hosszas birói gyakorlat teremt majd olyan csapást a §-ok útvesztőjén, a melyen azután biztosan haladhat mindenki, a ki azon elindul, Szerintem tehát ez a rész egészben kihagyandó. ad: 158. §. Ez a §. remeke a házassági vagyonjogról rendelkező §-ok körmönfont szövegének, s igazán le kell először magyarra fordítani, hogy megértse az olvasó, hogy mi van benne. Ez teljesen ujan és érthetően szövegezendő lenne. ad: 170. §. «A hitbér k jrdéséhez» mára <>J o g» 1899. év jan. 15-én megjelent 3. számában szólottam, az ott mondottakat most is ajánlom megszivlelésül, miután ugy látszik csak a 170. §. második bekezdése lett az eredménye a hozzászólásomnak. ad : 171. § A 113. $-nál mondottakat itt is figyelembe ajánlom, ad: 172. §. A nő hitbérének elvesztését kimondanám mindazokban az esetekben, a melyekben a házassági jogról szóló törvény a házasság felbontását (a nő vétkességéből) megengedi, vagyis az 1894: XXXI. t.-c. 76—80. §-aiban felsorolt okok fenforgása esetén, s ebben az esetben a 173. §. egészen elhagyandó lenne, annak a második bekezdése azonban minden esetben, mert *) Előző ciV k a «J o g» 1-ső számában. 1*