A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 5. szám - A bprts. 557. §-a és a kir. Curia gyakorlata

Huszadik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rúdolf-rakpart 3. sz 5. szám. Budapest, 1901. február hó 3. A JOG Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ IGAZSÍGOGT ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ECTTÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « 6 « Egész « ._ 12 « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM. A bprts. 557. S"a és a kir. Curia gyakorlata. Irta: Polgár József, szabadkai tszéki elnök. — Hol jelentendő be a B. P. 426. §. 5. pontja alapján használható semmiségi panasz'- Irta: dr. Solti Károly, szabadkai kir. tszéki biró. — Észrevételek «A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetéihez. Irta: Kelemen Ernő. kir. járásbiró Kisvárdán. — A kölcsön konvertálások részére törvényileg biztosított illeték-kedvezményekről. Irta : d r. Dénes István p. ü fogalmazó a m. kir. közp. dij- és illetékkiszabási hivatalnál. — Belföld. [A budapesti közjegyzői kamara közgyűlése.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A '/io °/c bejegyzési és sommás végzési illeték kérdéséhez. Válasz. Irta: dr. Mérő Samu. borosjenői ügyvédi — Irodalom (A magyar államjog alaptanai. Irta: dr. Balogh Arthur. Ismerteti : dr. Horváth János). Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET : Jogesetek táia. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a '(Budapesti közlöny»-ből. — Hirdetések. A bprts. 557. §-a és a kir. Curia gyakorlata. Irta: POLGÁR JÓZSEF szabadkai kir. tszéki elnök. A «J o g» ez évi első számában fenti cim alatt megjelent közleményemre Orosz Pál tszéki biró ur, habár csak kizárólag practicus szempontból, de mégis szíves volt e lap 3-dik számában reflektálni. A felvetett és vitás processuális kérdés oly fontos és eminens érdekeket érint, hogy a szélesebb mederben folytatott élénk eritica előre látható volt. Es ez csak kivánatos. De bármily alapeszméből induljon is ki az a jogi bírálat, egyet soha sem szabad szem elől téveszteni, és pedig éppen azt, amit Orosz Pál ur is szem elől tévesztett, hogy ennél a kérdésnél és ugy amint azfe lett vetve, tisztán és egyedül atörvény szövegének értelmezéséről lehet csak szó. A kritika tehát csak ebben a keretben mozoghat ezúttal. A tételes törvény szövegének értelmezése és magyarázásánál pedig semmiféle practicus szempontok és érvek nem lehetnek dominálok, s azok a vélemény megalkotására befolyást nem gyakorolhatnak, ha még oly plausibilisek is. A legis interpretationál ugyanis nem annak a kutatása képezi a eriticai ész és elme feladatát, hogy nyomozás utján állapítsa meg, miként kellett volna a semmiségi panaszok bejelentésének idejét, helyét és módját meghatározó perjogi szabályt a practicus szempontok méltatásával megalkotni ugy, hogy az egyesek individuális jogi nézetének megfeleljen. Ez a de lege ferenda körébe tartozik. S azért a törvény szövegének magyarázatánál csupán annak a megállapítására kell szorítkozni, azt kell kinyomozni, hogy a törvényhozás voltaképpen mit akart (és nem mit kellett volna) mondani akkor, a midőn a bprts 557. §-ában a semmiségi panaszok bejelentése és visszautasításáról rendelkezett. Azt-e, amit én vitatok, akár practicus. akár nem? Avagy azt, amit a kir. Curia? Ez a kérdés. Ezért nem terjeszkedtem ki közleményemben a gyakorlati szempontok méltatására. Pedig kiterjeszkedhettem volna én is. A ki aztán ezen és szerintem egyedül helyes kritikai" uton és eszmecsapáson halad, az közleményemben sem ellentmondást nem fog .találni, sem pedig nem vonhatja le azt a consequentiát, a melyet Orosz Pál ur volt szíves constatálni : hogy magam is különféle véleményben volnék a hivatkozott szakasz precis voltáról. Nincs nekemtöbb, — csakegyvéleményem ebben a kérdésben. Hisz legerősebb megdönthetlen érvem az, a midőn a véleLapunk mai szám menyem szerint téves bírói határozatot eritica tárgyává teszem, hogy oly határozott és ellenkező felfogást nem tűrő a törvény precis szövege, mely a semmiségi panasz bejelentésének helyéül kizárólag és expressis verbis az elsőfokban ítélt kir. járásbíróságot jelöli meg. Ez, és az ennek megfelelő állításaim alig lehetnek még csak ecclatans bizonyítékok is különféle véleményem constatálására. De nem is lehet akkor, a midőn egy másik szintén elég erős argumentumom pedig az, hogy pusztán az analógia elvének alkalmazásával, vagy miként Orosz Pál ur mondja. — akár practicus szempontokból, nem szabad a törvény világos rendelkezéseit alapjából kiforgatni, annak más és ellenkező értelmet, magyarázatot adni. Pusztán azért, —- mert sic volo, sic jubeo. Pusztán azért, mert valaki az általa inau gurált eljárást practicusabbnak tartja. A jurisdictió gyakorlásánál ily motívumok nem uralkodhatnak, ily motívumok alapján senki se helyezheti magát tul a törvényen. Vannak bizonyos és a jogtudomány által megállapított szabályok és elvek, a melyek a törvény magyarázatánál nemcsak szem előtt tartandók, hanem szigorúan követendők is. A törvénymagyarázat fogalmának megdönthetlen definitiója az, hogy annak feladatát a törvény valódi és helyes értelmének a megállapítása képezi. Ezen cél megvalósításánál a eriticai módszer által elfogadott cardinalis szabály és alaptétel pedig az, hogy a legis interpretátionak a grammaticai magyarázat képezi az első és megbízhatóbb adatát és nem a practicus szempont. S miért? Azért, mert a törvényhozás akaratát, gondolatát, mely egyúttal a törvény valódi és helyes értelme is, nem a 1 o g i C a öröktörvénye alapján, sem pedig practicus szempontokból, — hanem magából a szavak el nem csavarható értelméből kell megállapítani. És legyen azután az ekként megállapított helyes értelmezésnek megfelelő eljárás helyes vagy helytelen, a mi nézetünk szerint az mindegy, ez már többé döntő sulylyal nem birhat. A logicai magyarázatnak is tehát csak ott és másodsorban van helye, a hol a törvényhozás szándéka és akarata magában a törvény szövegében akár helytelen szórend, akár pedig egyes értelemzavaró szavak helytelen használata folytán, — nincs világosan kifejezve és a hol erre nézve csakis a legis vagy i u r i s r a t i ó alapján lehet biztos adatot szerezni. A logicai magyarázat e szerint mint kisegítő, segédeszköz ott bír jogosultsággal, és alkalmazható mint eriticai érv. a hol a tételes törvény szövege kétértelmű és homályos. A bprts 557. §-ában szerintem nem az. Ezen sarkalatos eritikai szabályok szerint elkeli fogadni még a legfelsőbb bíróságnak is, hogy a törvényhozó azt akarta kifejezni, a mi a szövegben van és azért használta ugy és akként a szavakat, hogy ezen akaratát kinyilvánítsa. Ezt elvitatni, vagy ignorálni nem lehet, nem szabad. Nem pedig különösen akkor, a midőn a törvény indokolása is a nem kétértelmű szöveggel teljesen megegyez és ennek alapján ki van zárva még annak a lehetősége is, hogy a törvény szövegéből valami tévedésb ő 1 kimaradt. A legis interpretatiónak nem lehet az a hatása, ha még 12 oldalra terjed.