A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 4. szám - Uj szöveg a magyar általános polgári törvénykönyvtervezetének házasságjogi részéhez

14 A JOG A törvénynek ezen rendelkezését szem előtt tartva,— annak hogy alperest büntetni lehessen, alapfeltételét teszi az, hogy alperes terhére szándékosság vagy gondatlanság megállapítható legyen, felperes azonban oly körülményeket, amelyekből megállapítani lehetne, hogy alperest a szóban lorgó költemény közzététele körül szándékosság terheli, bizonyítani meg sem kísérelt; a keresetében (elhozott és a közzététel módjára vonatkozó körülmények (álnév, címváltoztatás stb.) pedig a szándékosságot felperes kiadóval szemben nem bizonyítják. De nem bizonyított felperes alperessel szemben a gondatlanság megállapítására alkalmas körülményeket sem és a gondatlanságot a válasziratban felhozott azon az alapon sem lehet megállapítani, hogy alperes «előkészitő (szerkesztő) személyzetét nem jól válogatta meg», mert a szerkesztő esetleg nem helyes megválasztásának puszta ténye a közzététel körül elkövetett gondatlanságot még nem vonja maga után s abból, hogy a szerkesztő a kiadót jogbitorlásra birta rá, a kiadónak gondatlansága még sem következik, amint ez az 1884. évi XVI. t.-c. 20. §-ában világosan ki van fejezve. Ezek szerint alperes terhére szándékosságot vagy gondatlanságot megállapítani nem lehetvén,— alperest büntetni nem lehet. Minthogy azonban alperes felperesnek költeményét az «Esztergom és vidéke> lapnak 1899. évi 72. számában a tárcában anélkül tette közzé, hogy ezért dijat fizetett volna, a megtakarított szerzői díjjal pedig arra való tekintettel, hogy a hírlapok jövedelmei a lapkiadót illetik s ekként a költségek is azt terhelik, alperes kiadó gazdagodott: a kir. ítélőtábla a gazdagodás tényét alperes terhére az 1884. évi XVI. t.-c. 29. §. értelmében megállapitandónak találta, s ugyanazon törvénycikk 29. §-a értelmében a kár és gazdagodás összegét 50 koronában állapítva meg, az elsőbiróság ítéletét az 50 korona kártérítésre nézve, a már idézett 19 §. utolsó pontjához képest az alperes gazdagodása alapján helybenhagyta stb. A m. kir. Curia. (1900. december 19-án 6,110. sz. a.) A másodbiróság Ítéletének a vétkesség és ebből folyólag az alperes megbüntetésére vonatkozó elutasító része mint nem felebbezett érintetlenül hagyatik stb. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyek. Ha a balesetbiztosítás arra az esetre van korláto va, midőn a biztosítottat a reá bizott hivatásszerű munka közben és a biztositott üzemben éri baleset, nem terjed ki a biztosítás arra az esetre, midőn a biztosítottat a szerződő fél gyártelepén éri ugyan a baleset, de a midőn a biztositott sem az üzemhez tartozó munkával elfoglalva, sem pedig oly helyzetben nincs, melynek veszélye az üzemmel rendszerint járó veszélylyel kapcsolatba hozható. A budapesti kir. keresk. és váltó tszék mint keresk. bíróság (1899. jan. 25-én 130,041 sz. a.) F. Béla felperesnek Nemzeti baleset biztosító részvénytársaság alperes elleni perében következőleg i t é 1 t; Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Az A. alatt csatolt biztosítási kötvény tartalma szerint alperes a felperes által folytatott épület és mülakatos vállalatnál alkalmazott munkások oly testi balesetei ellen vállalt biztosítást, melyek azokat hivatásuk teljesítésénél érhetik. Ma gának a kötvénynek ezen tartalmából tehát kétségtelen, hogy z biztosítás hatálya a felperes által E. alatt csatolt általános biztositási feltételek 2. §-ában foglalt határozatoknak megfelelőleg csakis az üzembeli balesetekre, vagyis azokra terjed ki, melyek a biztosítottat a reá bizott hivatásszerű munka teljesítése avagy azzal összefüggésben álló tevékenység köbben és annak következtében érik. Minthogy pedig a nem vitás tényállás szerint a keresetben névszerint felsorolt iparos tanoncok nem a gyári üzem folytatásánál reájuk bizott munka teljesítése közben és ennek következtében őket ért baleset folytán, hanem a gyártelepen hajnali 1 és 2 óra között, az üzem szünetelése alatt kiütött tűzveszély folytán, vagyis olyan baleset következtében vesztették életöket, melyre az A. alatti kötvény szerint elvállalt biztosítás hatálya ki nem terjed, ennélfogva felperes a kereseti összeget abban az esetben sem követelheti|alperestől, ha különben az említett tűzvész alkalmával életüket vesztett tanoncok az A. alatti kötvénynyel biztosítottaknak lennének'tekinthetők: felperest keresetével el kellett utasítani. A bpesti kir. Ítélőtábla (1900. febr. 13. 890/99. sz. a.) az első bíróság Ítéletét helybenhagyja. A m. kir. Curia (1700. dec 18-án 751. sz. a.) által a másodbiróság Ítélete helybenhagyatik az 1. bíróság Ítéletéből átvett indokokból és azért, mert a felperes által csatolt E. alatti szerződési feltételek szerint a biztosítás arra az esetre van korlátolva, midőn a biztosítottat a reá bizott hivatásszerű munka közben és a biztositott üzemben éri baleset; ez a biztosítás tehát nem terjed ki arra az esetre, midőn a biztosítottat a szerződő féi gyártelepén éri ugyan a baleset, de a midőn a biztositott sem az üzemhez tartozó munkával elfoglalva, sem pedig oly helyzetben nincs, melynek veszélye az üzemmel rendszerint járó veszélylyel kapcsolatba hozható, már pedig a jelen peres esetben a tűzvész folytán bekövetkezett baleset a biztosítottakat felperesnek gyártelepén érte ugyan, de nem üzembeli munka közben, illetve a fent érintett helyzetben, hanem alvás közben rendes nyugvóhelyükön, és így alperesnek kártérítési kötelezettsége meg nem állapitható slbi. Azon balesetbiztosítási feltétel, mely szerint a biztosító csak akkor fizeti a biztositási összeget, ha a balesetnek kárpótlásra igényjogosultságot adó következményei a baleset napjától számított egy év alatt lépnek fel, nem elévülési szabályt tartalmaz, hanem a biztosítás elvállalásának egyik érvényes feltételét képezi. A bpesti kir. és váltótszék mint keresk. bíróság (1899 márc. 13-án 4,837. sz. a.) özv. dr. H. Béláné felperesnek, «cs. kir. szab. osztr. Phőnix bizt. társaság magyarországi képviselősége Bpesten* alperes elleni 20,000 kor. s jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik. I ndok o k: Felperes előadván, hogy H. Bélát 1896 jul. 2-án a vasúton a coupé ajtók felett elvonuló kemény fából készült vastag és súlyos deszkaléceknek a fejére történt lezuhanása folytán sérülés-baleset érte, és hogy ezen baleset következtében H. B. 1897 jul. 13-án meghalt, alperest aD. alatti baleset elleni biztosítási kötvény alapján 10,000 frt. biztositási összeg fizetésére kéri kötelezni. Minthogy azonban az általános biztositási feltételek 8. §-a szerint a biztosító csak az esetben fizeti a biztositási összeget, ha a balesetnek kárpótlásra igényjogosultságot adó következményei a baleset napjától számított egy év alatt lépnek fel. Minthogy a biztositott halála 1897 jul. 13-án az állítólagos baleset napjától (1896 jul. 2-án) számított egy éven tul következett be ; minthogy az általános biztositási feltételek 8. §-a nem elévülési szabályt tartalmaz, hanem a biztosítás elvállalásának egyik feltételét állapítja meg, a mennyiben azt mondja ki, hogy a balesetnek csak oly következményeire szól a biztosítás, mely következmények a balesetről számított egy év alatt lépnek fel ; ezek szeiint, ha a kereseti állitások mind valók volnának is, alperes a 8. §.-ra alapított kifogásának alapossága folytán a biztositási összeg megfizetésére kötelezhető nem volna stb. A bpesti kir ítélőtábla (1900 márc. 20-án 1,287. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. A m. kir. Curia (1900 dec. 18-án 912. sz. a.) a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Bűnügyekben. Vádlott az által, hogy a váltó keltét utólag, de a tényeknek megfelelőleg akként javította ki, hogy abból sértettre jogsérelem nem háramlott, a magánokirat hamisításának bűntettét nem követte el. Minthogy sértettnek panaszát magának sértettnek vallomásán kívül egyéb adat n.m támogatja, ez a terhelő vallomás vádlott tagadásával szemben bizonyítékot nem képez. A kaposvári kir. tszék (1899. novemb. 13-án 7,096. sz. a.) B. Vilmos vádlottat a btkv. 401. §-ába ütköző s a 403. §. 1-ső pontja szerint minősülő magánokirathamisitás bűntettében mondja ki bűnösnek és ezért a btkv. 403. §. alapján a 92. §. alkalmazásával 6 havi börtönre ítéli. Indokok: Vádlott beismerte, hogy a bűnjelként szereplő P. Sz. Márton által aláirt 120 frt. 50 krról kiállított váltón a keletet, a mely «1895 26/V.-ra volt kiállítva* «26 áprilisra igazította ki, és az így kiigazított illetve meghosszabbított váltót értékesítés végett B. M.-nek átadta. Bizonyítva van továbbá vádlott tagadásával szemben P. Sz. Márton sértettnek vallomásával és B. M. tanú előadásával az is, hogy vádlott a kérdéses váltót a mely eredetileg 20 frt 50 krróí volt kiállítva, 1'tO frt 50 krra hamisította. Ugyanis az előnyomozat és végtárgyalás adataiból megállapítható tényállás szerint P. Sz. M. sértett egy szecskavágót rendelt vádlott közvetítésével, a mely szecskavágó értékének megfelelő összegről volt a váltó kiállítva, a midőn azt sértett kiállította oly módon, hogy a váltónak jobboldali felső rovatán 20 frt. 50 kr. volt számjegyekben kiirva. Bizonyítva van továbbá B. M. tanú vallomásával, hogy 1895. máj. havában ezen már akkor 120 frt. 50 krra kiigazított váltót B. V. vádlott, sógorának B. J.-nek 30 ftos váltó tartozása fejében átadta B. M-nek, ez utóbbitól 10 frtot a váltóra felvett és B. M-nek tudakozódására sértett már következő napon kijelentette, hogy a váltón annak összege a leirt módon meg van hamisítva. Vádlottnak ezen cselekménye a btkv. 401. §-ba ütköző és a 403. §. 1 pontjába ütköző magánokirathamisitás bűntettét képezi minélfogva vádlott ebben volt bűnösnek kimondandó, és figyelemmel büntetlen előéletére és arra, hogy tettét betegsége folytán szorult anyagi viszonyok között követte el, mint nyomatékos enyhítő körülményekre a btk. 92. §. alkalmazásával az Ítélet rendelkező része szerint büntetendő. A pécsi kir. Ítélőtábla (19G0. febr. 12. 330. sz. a.) az első bíróság íteletet helybenhagyja. A m. kir. Curia (1900. dec. 31-én 7,602. sz. a.) által a vádlott a vád es következményei alól felmentetik. Indokok : Vádlott beismerte, hogy sértettel üzleti összeköttetésben állott annyiban, a mennyiben sértett, 1895 évi ápril 26 an az ó közvetítésével gazdasági gépeket, jelesül egy szecskavágo gépet és egy szóró rostát megrendelt; beismerte, hogy ekkor sertettel, mint elfogadóval, a bűnjelt képező váltót aláíratta és