A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 4. szám - Uj szöveg a magyar általános polgári törvénykönyvtervezetének házasságjogi részéhez

A JOG 15 azután ezt a váltót magához vette, sőt beismerte azt is, hogy a váltónak sértett által tett aláírása után a váltó keltét mái. 26-ról ápril 2ti-ra kiigazította azért, meri a váltó tényleg e napon állíttatott ki és Íratott alá sértett által, de határozottan tagadta, hogy a váltóösszeg mennyiségét utólag kiigazította és ekként a váltót meghamisította volna. Vádlott ama beismerése, hogy a váltó keltét utólag kijavította, még bűnösségét meg nem állapítja, mert vádlottnak az e tekintetben felhozott az a védekezése, hogy ezt azért tette, mert az utólag kijavított kelet felel meg tényleg a váltó tényleges kiállítási napjának, sem a sértett vallomása, sem egyéb más adat által megcálolva nincs; sőt B. M. tanúnak az az állítása, hogy neki vádlott a váltót május első napjainak valamelyikén adta át, vádlott védekezésének valódiságát támogatja. A vádlott által a keleten tett utólagos kijavítás tehát sértett váltóbeli kötelezettségén mit sem változtatván, vádlott az által, hogy a váltó keltét, — habár utólag, — de a tényeknek megfelelőleg helyesen és akként javította ki, hogy abból sértettre jogsérelem nem háramlóit, a magánokirat hamisításának bűntettét nem követte el. Ellenben elkövette volna vádlott a váltóhamisítást az esetben, ha vádlott a váltóösszeget is kijavította volna sértett kárára. Minthogy azonban vádlott e tekintetben határozott tagadásban van; állítván, hogy sértett nemcsak egy szecskavágót 20 frt. 50 kr. értékben, hanem egy szórórostát is megrendelt összesen 120 frt. 50 kr-ért, s ezért töltetett ki a váltó ezen összeggel; minthogy az ennek bizonyítására felhívott P. Sz. M.-né tanú csak azt vallotta,hogy hallott ugyan a sértett és a vádló között egy szecskavágó gépről beszélni és egy váltó űrlapot is látott akkor az asztalon feküdni, de hogy ez mily összegről szólott, arról tudomása egyáltalán nincs; minthogy B. M. kihallgatott tanú csak arra nézve tud felvilágosítást adni, hogy a kérdéses váltó miként került az ő kezébe, de a váltó összegére nézve nyilatkozni ő sem tudott; minthogy tehát sértett ama pan.nszát, hogy a váltó akkor, a mikor a váltó általa mint elfogadó által aláíratott, csak 20 frt. 50-król szólott volna, magának sértettnek vallomásán kívül egyéb adat nem bizonyítja, ez az egyedüli terhelő vallomás pedig vádlott tagadásával szemben oly bizonyítékot nem képez, a melynek alapján vádlott bűnössége megállapítható volna és pedig annál kevésbbé, mert sértett a vizsgálat során maga is akként nyilatkozott, hogy a váltóösszeg kijavítását ki eszközölte, megmondani nem tudja ő; — ízeknél fogva vádlottat a vád alól fel kellett menteni. Katonaszökevény által elkövetett bűncselekmény miatt a terheltnek tényleges katonai szolgálata alatt a polgári büntető bíróság előtt megindított eljárást a katonai bíróságnak kell átengedni. I A m. kir. Curia 1900. május 17. 5,167/190. sz. a..; A BP. 577. §-ának 2. pontja szerint a kiallott előzetes letartóztatáséi t vagy vizsgálati fogságért nem igényelhet kártalanítást az. aki hamis beismerő vallomást tett. A csendőrség által gyilkosság gyanúja miatt letartóztatottnak abbeli később visszavont előadása, hogy neki valaki 5o frtot ígért azért, hogy az elhaltat megölje ily hamis beismerésnek vétetett, mert a terhelöknek mutatkozott egyéb körülmények mellett ez a beismerés volt az oka a foganatosított előzetes letartóztatás, illetve vizsgálati fogság elrendelésének és fentartásának. (A m. kir. Curia 1900. nov. 2. 7,935'9U0. sz. a.) A BP. 387. s-a szerint, melynek rendelkezése a BP 430 §-ának harmadik bekezdése értelmében a semmiségi panaszra nézve is megfelelően alkalmazandó, a felülvizsgálat az ítéletnek semmiségi panaszszal megtámadott intézkedéseire van korlátolva Azonban a hivatalból figyelembe veendő semmiségi esetek akkor is képezik a felülvizsgálat tárgyát, ha azok miatt semmiségi panasz egyik jogosult fél által sem hasznaitatott, s miután e törvényszakasz általában semmiségi eseteket említ, kétséget nem szenved hogy ezek alatt ugy az anyagi mint az alaki semmiségi okok értendők ; másrészt a BP. 429. §-ának rendelkezéséből következik az is, hogy hivatalból figyelembe veendő ok csak akkor szolgálhat a kir. Curia intézkedésének alapjául, ha oly semmiségi panasz használtatott, mely vissza nem utasítható sem azért, mert a használt semmiségi panasznak egyáltalában helye nincs, sem azért, mert a használt semmiségi panasz nem érvényesíthető. A kir. törvényszék, mint felebbviteli bíróság a BP. 55o. íj-ának negyedik bekezdése szerint csak akkor itél nyilvános tanács-ülésben, tehát felebbviteli tárgyalás tartása nélkül a hozzá felebbezett járásbirósági ügy érdemében, ha a felebbezés egyedül közbenszóló végzés miatt, vagy a büntetés kiszabása, a bűnügyi költségek, vagy a magánjogi igény tárgyában használtatott ; ellenben, ha a kir. járásbíróság Ítélete nem a most jelzett intézkedések miatt támadtatott meg felebbezéssel vagy ezekre az intézkedésekre nézve a kir. törvényszéknek másként el nem oszlatható kétsége van, a felebbezettfügy ugyané törvényszakasz ötödik bekezdése értelmében felebbviteli tárgyalásra utasítandó Hivatalból figyelembe veendő semmiségi ok forog tehát fenn akkor, ha vádlott bűnösnek kimondása ellen felebbezéssel élvén, az ügy nem nyilvános felebbviteli tárgyaláson intéztetett el. (A m. kir. Curia 1900. dec. 5. 10,450 sz. a.) A jogegység érdekében használható perorvoslatról a bűnvádi perrendtartás külön rendelkezik, ezzel ezt a perorvoslatot a rendes semmiségi panasztól elválasztván, a jogegység érdekében használt perorvoslatra okul szolgáló esetekben, a rendes perorvoslati szabályok már ennélfogva sem alkalmazhatók. A BP. 321. §-ának második pontja szerint, a határozat hozásában csak az a biró vehet részt, a ki a főtárgyalás egész tartama alatt jelen volt; s minthogy a BP- 542 S-a szerint a fentebbi rendelkezés a járásbíróság előtt tartott tárgyalásnál is megfelelően alkalmazandó, — ennek figyelmen kivül hagyása nem egyszerű szabálytalanságot, hanem a BP. 384. §. 3. pontja szerint hivatalból figyelembe veendő alaki semmiségi okot képez. (A m kir. Curia 1900. dec 9. 10,610/900. sz. a.) A m. közigazgatási bíróság pénzügyi osztályának XVIII. számú döntvénye. A jelzálogkölcsönök átváltoztatása alkalmával adandó bélyeg és illetéki kedvezmény megállapításánál alkalmazható-e az 1881. évi LXX t.-c. d) a lekötött uj biztosítéki összegre, b) azokra az esetekre, melyekben jelzálogilag biztosított váltókövetelés vagy biztosítéki okirat alapján bekebelezett zálogjoggal fedezett egyéb követelés tárgya az átváltoztatásnak ? Hatá roza t: A jelzálogkölcsönök átváltoztatása alkalmával adandó bélyeg és illetéki kedvezmény megállapításánál az 1881. évi LXX. törv.cikk sem a) a lekötött uj biztosítéki összegre, sem b) azokra az esetekre nem alkalmazható, a melyekben a jelzálogilag biztosított váltókövetelés vagy biztosítéki okirat alapján bekebelezett zálogjoggal fedezett egyéb követelés tárgya az átváltoztatásnak. Indokok : a) Az 1881: LXX. t.-cikk 1. §-a szerint az ott megjelölt feltételek mellett a jelzálogkölcsönök átváltoztatása alkalmával kiállítandó kötelezvények, bekebelezési engedélyek, ugy az ezek alapján eszközlendő telekkönyvi bejegyzések után a szabályszerű fokozatos-, illetőleg a százalékos bejegyzési-illeték nem jár attól az összegtől, mely a bekebelezett eredeti tartozásból még tényleg fennálló adósságok összegét meg nem haladja. A törvény ebben a rendelkezésében minden kétséget kizáró módon határozza meg azt az összeget, a melynek erejéig az uj kölcsönmüveletet illetékmentességben részesiti s ezt kifejezetten az eredeti tartozásból még tényleg fennálló tőkeösszegre szorítja. Az ilykép megvont határon tul menő kedvezmény megadása tehát e törvényre nem alapitható, sőt mivel a kikötött biztosítéki összeg nem is alkatrésze a kölcsönkövetelésnek, hanem egyéb külön felmerülhető követelés fedezésére szolgál, a kikötött biztosítéki összegnek figyelembevétele egyenesen a törvény rendelkezésébe ütköznék. b) Az 1881: LXX. t.-cikk 1. §-a, midőn a jelzálogkölcsönök átváltoztatásánál a kiállítandó kötelezvényekre, a bekebelezési engedélyekre s az ezek alapján eszközlendő bejegyzésekre "nézve bélyeg- és illetéki kedvezményeket állapit meg, egyéb feltételek mellett ahoz köti a kedvezményeket, hogy a jelzálogkölcsönkövetelés jelzálogkölcsönköveteléssé változtassék át s hogy az átváltozott adóság kamatlába csekélyebb legyen a régi tartozás után fizetett kamatlábnál, végül hogy a fizetendő kamat és mellékjárulékok összege a korábban fizetett kamat és mellékjárulékok öszszegét meg ne haladja. Mindeme feltételek egybevetése arra a következtetésre juttat, hogy a kedvezmények csak a szó szorosabb értelmében vett jelzálogkölcsönkövetelések átváltoztatására vonatkoznak s nem terjeszthetők ki azokra az esetekre, midőn oly tartozások átváltoztatásáról > an szó, a melyek jelzálogkóvetelést képezhetnek ugyan, kölcsön természetével is bírhatnak, de a szó szorosabb értelmében vett jelzálogkölcsönnek nem minősíthetők, milyenek különösen a bekebelezett váltókon, a jelzálogi biztosíték mellett nyújtott váltóhitelen, vagy egyéb nyílt hite en alapuló követelések s a biziositéki okirat alapján bekebelezett zálogjoggal fedezett egyéb követelések. Mindezen tartozások, eltekintve attól hogy a jelzálogi biztosíték külön s rendszerint korábban és előre nyujtatik, hogy a tulajdonképeni tartozás csak rendszerint később és mindig külön keletkezik, a törvény által feltételezett jelzálogkölcsönkövetelések közé azért nem sorozhatok, mert nem felelnek meg a bélyeg- és illetékmentesség többi kellékének, jelesül annak, hogy állandó jellegű kamatlábuk legyen összehasonlítható az ujabb jelzálogkölcsön mérsékeltebb kamatlábával vagy az állandó jellegű kamat és mellékjárulékaival. Hogy pedig ily állandó jellegű kamat és mellékjárulékok az uj kölcsön mérsékeltebb kamatjával és mellékjárulékok képezik a kedvezmény feltételét, kitűnik a törvény rendelkezéséből, mert az átváltoztatandó kölcsön változó kamatlába egyenesen kizárja az összehasonlítást s annak a feltételnek elbírálását, hogy az uj kölcsön kamatlába s kamata és mellékjárulékai mérsékeltebbek-e. De másfelől az egész törvénynek az a célzata, hogy a jelzálogkölcsönök átváltoztatásánál az eredeti tartozásból még fennálló kölcsöntőkehátralék erejéig az ismételt illetékfizetés alól mentesítsen s a törvénynek az a részletes rendelkezése, hogy a bejegyzési illetéken kivül csak az uj kölcsönről kiállítandó kötelezvény s bekebelezési engedély bélyegére nézve adja meg a mentességet, kizárja a törvénynek olyatén alkalmazását, a mely