A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 52. szám - Az I894 évi XVI. t.-c. 62. §-ának alkalmazása a gyakorlatban, ha a tárgyaláson senkise jelent meg 1 [r.]

206 A JCG Minthogy az 1881: LX. t.-c. 30. §-ban foglalt jogszabály szerint a végrehajtás megszüntetése iránt a kereset csak a végrehajtás alapját képező birói határozat hozatalát megelőző peres eljárás betejezése után felmerült olyan ténykörülményre alapitható, melynek folytán a végrehajtatónak végrehajtási joga egészben elenyészett; és minthogy a felperes által keresete alapjául vett ténykörülmény ilyennek nem minősíthető, mert a végrehajtás tényleg H. Sztrul kövesligeti lakos ellen rendeltetett el, az ez által szenvedett jogsérelem pedig végrehajtás megszüntetési perre' nem orvosolható: ennélfogva az alperest keresetével el kellett utasítani. A m. kir. Kúria (1901. nov. 15-én 770/901. sz. a.) által a másodbiróság Ítélete megváltoztatik, s a kereset, mint annak megállapítására irányuló, hogy a felek között jogviszony nem forog fenn s hogy ebből folyólag a lefoglalt ingóság a zár alól feloldandó — a másodbiróság által érdemileg elbirálandónak kimondatik és ennek megfelelőleg a másodbiróság uj határozat hozatalára utasittatik. Indokok: Helyes ugyan a másodbiróságnak az az álláspontja, hogy a keresetnek nincs meg a végrehajtás megszüntetése iránti keresetre nézve az 1881: LX. t.-c. 30. §-ában meghatározott alapja. Azonban a kereset, mely azon az állításon alapul, hogy a felperes nem azonos személy az alperesek a végrehajtást szenvedő adósával, ennél a tartalmánál fogva nem is az idézett törvényszakaszban szabályozott végrehajtás megszüntetési keresetet képez, amelynek alapja az, hogy a végrehajtató követelése megszűnt, hanem annak megállapítását célozza, hogy a peres felek közt jogviszony nem forog fenn, mivel az alperesnek végrehajtást szenvedő adósa a felperestől különböző hasonnevű személy. Ennek megállapítása iránt pedig a felperes jogosított keresettel fellépni; mert annak folytán, hogy a követelés behajtása esetén a felperesnek joga volna a más hasonevü egyén helyett tőle tévedésből behajtitott követelést az alperestől per utján visszakövelni: ugyanezen anyagi jog alapján jogosult a követelés behajtása előtt annak megállapítása iránt perrel fellépni, hogy a végrehajtást szenvedő adós ve'e nem azonos személy, s hogy ennek folytán az alperes azt a követelést, amelyet a behajtás esetén is visszaadni tartoznék, tőle be nem hajthatja. Az árvaszék a fönnáltott eljárási szabályok szerint a letárgyalt hagyatéki ügyet a törvényszékhez tette át és ez a feleket a végrendelet érvényesítése 'végett perre utasitotta. A korábbi eljárási szabályok szerint ennek következtében a kir. törvényszéknek hatásköre arra terjedt ki, hogy amennyiben a per a kitűzött időben meg nem indíttatott az 1868: LIV. t.-c. 590 § a értelmében az érdekelt fél kérelmére a hagyaték átadását eszközölje, de a hagyaték további szükséges tárgyalásokra a kir. törvényszék illetékessége — kivéve az oly hagyatéki ügyeket, melyek az 1868: LIV. t.-C. 562. §-ánál fogva tartoznak hatáskörébe, — a korábbi eljárási szabályok szerint sem terjedt ki. A m. kir. Kúria (1901. nov. 20-án 6,451. sz. a.) azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely a Papfalva községben elhalt P. Vaszi és társai hagyatéki ügyében a kolozsvárvidéki kir. járásbíróságnak az 1901. évi október 9-én 1900. ő 518. sz. a. kelt jelentése szerint a nevezett kir. járásbíróság és a kolozsvári kir. törvényszék között felmerült, következőleg határozott: Ebben a hagyatéki ügyben a további eljárásri a kolozsvárvidéki kir. járásbíróság mondatik ki illetékesnek. Indokok: P. Vaszi és társai hagyatéki ügyét a korábban fennállott eljárási szabályok szerint Kolozsmegye árvaszéke tárgyalta, s a nevezett árvaszék tette át a betárgyalt ügyet a kolozsvári kir. törvszékhez a végből, hogy a kir. törvszék a fennállott 1868: LIV. t.-c. 587. §-a értelmében a perre utasítás kérdésében határozzon. A kir törv.-szék 4,075—892. sz. végzésével e részben határozatot is hozott, s a mostani kérelmezők közül G. J. és Gy. T.-t a végrendelet érvénytelenítése végett perre utasitotta. A korábbi eljárási szabályok szerint ennek következtében a kir. törv. széknek hatásköre arra terjedt ki, hogy amennyiben a per a kitűzött időben meg nem indíttatott, az 1868: LIV. 590. §-a értelmében az érdekelt fél kérelmére a hagyaték átadását eszközölje, de a hagyatéki további szükséges tárgyalásokra a kir. törvényszék illetékessége, kivéve az oly hagyatéki ügyeket — melyek az 1868: LIV. 562. §-ánál fogva tartoznak hatáskörébe, de melyek közé a jelen ügy nem tartozik a korábbi eljárási szabályok szerint sem terjedt ki. Minthogy pedig jelen esetben a P' rre utasított felek és társuk P. Vaszilika által nem az 590. §. szerinti hagyaték átadása, hanem uj hagyatéki vagyonok bejelentése mellett a hagyatéki tárgyalásnak ezekre való kiterjesztése is képezvén, a további tárgyalás tekintetében az 1894: XVI. t.-c. 7. j;-a értelmében a kolozsvárvidéki kir. jbiróság járhat el iiletékesen. Ha az életközösséget megbontó házasfél nem igazolja, hogy az életközösség visszaállítására kötelező birói határozatnak jogos okból nem tett eleget, a felhivó fél a birói határozatban kitűzött határidő leteltekor már nincs kötve ahhoz a nyilatkozatához, hogy az életközösséget visszaállítani kívánja s ekkor már az 18'q4: XXXI. t.-c. 77'. §-ának a) pontja alapján kizárólag a házasság felbontását kérheti. A vétkesnek kimondott nő, férje nevét a házassági torvény 94. §-a értelmében nem viselhetvéii. a névviselés eltiltásának ítéleti kimondása a nő vétkessége esetén mellőzendő. (A m. kir. Kúria 1901. május 29. 1,809. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Az a körülmény, hogy a váltót a felperes is forgatta, és forgatmánya törölve nincs: a váltó birtokában levő felperes váltótulajdonosi minőségének megdintésére nem szolgál, mert a felperes ekkép mint olyan forgató jelentkezik, a ki a váltót beváltotta és igy a váltótörvény 51. tj-a alapján előzői ellen keresettel felléphet és a kinek saját hátiratát a váltón törölni a váltótörvény 55. § a értelmében joga van, de erre kötelezve nincs. A kolozsvári kir. törvényszék mint váltóbiróság (1901. okt. 23-án 7,404. sz. a.) R. Ignác felperesnek A. Simon alperes ellen folytatott 300 k. tőke és jár. iránti perében következőleg i t é 1 t: Az 1900. febr. 8-án 1,499. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes a Kolozsvárott 1899. aug. 25-én 150 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadó a kereseti 300 K. váltóösszeget stbit megfizetni. Indokok: Alperes az eredeti váltó megtekint se után is tentartotta a 4 rendbeli kifogását: 1-ször, hogy a váltón levő aláírása hamis, 2- szor, hogy a telepítés és a telepes kijelölése jogellenesen történt, 3- szor, hogy szabálytalan az óvás, mert e szerint az osztrákmagyar bank kolozsvári fiókintézete keresett fizetést, de ez már akkor (az óvás felvétele előtt) ki volt elégítve, 4- szer, hogy felperes R. I.-nak nincsen meg váltóbirtokosi legitimatiója, mert a második hátirat szerint ő a váltót az eperjesi bankegyletre forgatta s igy utóbbi lenne a jogszerű birtokos. Ezen kifogások nem birnak alappal. A kir. tszék ugyanis a kihallgatott Írásszakértőknek S. A. tanú által is támogatott véleménye, továbbá a váltóadóstól származó valódi aláírásoknak a váltón lévő elfogadási aláírásokkal történt egybehasonlitása folytán (1893. XVIII. t.-c. 78. §.) e bizonyítékokat szabadon mérlegelve, meggyőződött arról, hogy alperesnek a váltón levő aláírása valódi. Nern bir alappal a telepítés jogellenessége éi az óvás szaDálytalansága tekintetében emelt kifogás sem. A kibocsátónak, aki rendelvényesként is önmagát jelölte meg jogában állott a váltót a váltótörvény 24. §-ában gyökerező jogainál fogva telepíteni, az osztrák-magyar bank kolozsvári fiókja pedig, mint a forgatmányi láncolat által igazolt váltóbirtokos, az óvást a V. T. 17. §. értelmében is, a mely elegendőnek tekinti a váltó puszta birtokát is, joggal vehette fel. Végül felperesre vonatkozóan a váltóból igazolt, hogy az első hátirat a rendelvényes nevével, a második hátirat pedig az ő nevével van ellátva; igazolt ennélfogva a Vt. 36. §-ának megfelelő forgatmányosi minősége; tény ugyan, hogy az első üres forgatmány után teljes forgatmány következik, a mely utóbbiban felperes az eperjesi bankegyletet nevezi meg forgatmányosul, ezt követőleg pedig a további hátiratok törölve vannak, mindazonáltal ez nem változtat felperes váltótulajdonosi minőségén, tekintettel arra, hogy a V. t. 36. §. 2. bek. azt a vélelmet állapítja meg, hogy ha valamely üres forgatmány után további forgatmány következik, az utóbbinak kiállítója üres forgatmány mellett jutott a váltó birtokába, következőleg felperes üres forgatmánya által igazolt váltótulajdonos. Ezekre tekintettel, a kifogásokat el kellett utasítani és alpereseket a V. T. 1-3. §-a alapján a kereseti kérelemhez képest el kellett marasztalni. A kolozsvári kir. Ítélőtábla (1900. dec. 12-én 3,615. sz. a.) által az elsöbiróság ítélete megváltoztatik: a kereset az 1900. febr. 8-án 1,499—900. sz. a. kelt sommás végzés hatályon kivül helyezésével elutasittatik. Indokok: A kereseti váltón a rendelvényes üres forgatmánya után felperes forgatta tovább a váltót az eperjesi bankegyletre. Ez utóbbinak további forgatmánya törölve lévén, a V. T. 36. §-a szerint nem létezőnek tekintendő. E szerint a váltón levő nem törölt hátiratok, utolsó forgatmányosnak az eperjesi bankegyletet tüntetik fel, s a további forgatmány törölve lévén, az vélelmezendő, hogy a váltót az eperjesi bankegylet váltotta be Felperesnek tehát, mint aki üres forgatmánynyal jutott volt a váltó birtokába, tulajdonosi minősége az ő kitöltött forgatmányának kitörlése nélkül, a váltó puszta birtoka által nincs igazolva. Ennélfogva felperes keresetével elutasítandó. A m. kir. Kúria (1901. nov. 15-én 474. v. sz. a.) állal a másodbiróság ítélete megváltoztatik, a felperesnek váltói kereseti joga megállapíttatik és ennek folytán a másodbiróság az ügy érdemében való határozat hozatalára utasittatik. Indokok: A kereseti váltón a hátiratok összefüggő láncolata szerint a felperes mint forgatmányos jelentkezik; ezzel és a váltó tényleges birtokával a felperes váltótulajdonosi minősége j a váltótörvény 36. §-ának megfelelően igazolva van.