A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 52. szám - Az I894 évi XVI. t.-c. 62. §-ának alkalmazása a gyakorlatban, ha a tárgyaláson senkise jelent meg 1 [r.]

A JOG 207 Ai a körülmény, hogy a váltót a felperes is forgatta és forgatmánya torölve nincs: a váltó birtokában lévő felperes váltótulajdonosi minőségének megdöntésére nem szolgál, mert a felperes ekkép mint olyan lorgató jelentkezik, aki a 'váltót beváltotta és igy a váltótörvény 51, í?-a alapján előzői ellen keresetlel felléphet és a kinek saját hátiratát a váltón törölni a váltótörvény 55. § a értelmében joga van, de erre kötelezve nincs. A felperes tehát törvényszerűen igazolt váltótulajdono's s mint ilyennek váltói kereseti joga van. Váltoperben a váltó ellenértékét képező gép használhatatlan illetőleg kikötésellenes minősegének bizonyítása, a váltói gyors eljárás természetével össze nem férő szakértői szemleeljáras utján nem eszközölhető. A nagyváradi kir. törvényszék mint váltóbiróság (1900. szept. 12-én 12,342 sz. a.) G.^ Frigyes felperesnek, T. Ilona alperes ellen folytatott Ili Ív és jár. iránti perében következőleg itélt: A kir. törvényszék az 1898. okt. 14-én 19,499. sz. a. kibocsátott sommás végzést hatályon kivül helyezi. Indokok: Alperes a sommás végzés ellen az alapon emelt kifogást, hogy a kereseti váltót, felperes által részére szállítandó varrógép árában adta felperesnek. Minthogy pedig a varrógép rossz volt, azt felperesnek visszaküldötte, ki azt visszavette s igy a váltóra fedezetet nem kapott. Felperes azt nem vette tagadásba, hogy a kereseti váltót alperes a felperes által szállítandó varrógép vételára fejében kap'a alperestől, miből nyilvánvaló, hogy a kereseti váltó érvényesítésének feltételét az érték megkapása képezi. Minthogy azonban felperes beismerte, hogy alperes a kérdéses varrógépet visszaküldötte s az még ma is nála van, s minthogy azon állítását, hogy csupán megőrzés céljából, de nem viszszavételi szándékkal vitette be raktárába — nem igazolta, amenynyiben az 1,207 1900. sz. a végzés dacára az általa hivatkozott I. József tanú lakhelyét be nem jelentette s így az kihallgatható nem volt, mindezekből kétségtelen, hogy alperes a váltó kikötött ellenértékét nem kapta meg; miért is annak vételárát képező kereseti összeget megfizetni nem tartozik, illetve az ellenérték adásának feltételével adott váltó sikerrel nem érvényesíthető. A nagyváradi kir. ítélőtábla 1901. febr. 13-án 3,301. sz. a.) az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja ;s alperest kötelezi, hogy felperesnek 3 nap alatt 114 kor. tőkét s ez után 1898. aug. 18tól számított 6° o-os kamatot stbit megfizessen. Indokok: Az alperes azt a kifogást, hogy a kereseti váltónak a felek egyező előadása szerint kikötött ellenértékét: a 60 forintért vásárolt varrógépet a felperestől meg nem kapta, azon az alapon érvényesíti, hogy a gép, miként erről annak használatba vétele után meggyőződött, rossz volt, e miatt azt a felperesnek visszaküldötte, s a felperes azt visszavette. Minthogy azonban a felperes csupán azt ismerte be, hogy az alperes megbízottja, állítólag bátyja, a gépet a felperes üzlete mellett levő kapu alá helyezte el és ott hagyta, s hogy a gépet csak azért vitette e! onnan és vette őrizet alá, nehogy ellopják; e mellett azonban határozottan állította, hogy a gépnek visszavételét megtagadta és tagadta, hogy a gépet a kapu alól a visszavétet szándékával, tehát az ügylettől való elállás céljából vitette el és vette őrizet alá, s a varrógépnek birtokba és őrizetbe vételére vonatkozó ennek a íe^pere-i előadásnak valóságát az alperes kétségbe nem vonta, az elsőbiróságnak ezzel ellenkező ténymegállapítása tehát téves; következéskép a felperesnek korlátolt beismerése mellett az alperes tartozott bizonyítani, hogy a felperes a neki visszaküldött varrógépet a visszavétel szándékával vette át, az alperes azonban ennek bizonyítására nem is ajánlkozott; a keresk. törv. 348. §-ára alapitottnak tekintendő azt a kifogását pedig, hogy a gépet nem használhatta, mert a vásárlás céljaira alkalmatlan volt, a váltóeljárásban bizonyítás tárgyává tenni nem lehet. Ezen indokok alapján és azért, mert a kereseti váltó minden lényeges kellékkel el van látva s az alperes a váltón látható elfogadói névaláírást saját névaláírásának ismerte el: a kir. Ítélőtábla az alperest a váltótörvény 321. és 23. §§-ai értelmében a kereseti töke és jkainak megfizetésére Ítélte. A m. kir. Kúria (1901. nov. 12-én 502. sz. a.j által a kir. Ítélőtáblának ítélete annak az indoknak, hogy váltóperben a váltó ellenértékét képező gép használhatatlan illetőleg ^ kikötésellenes minőségét bizonyítás tárgyává tenni nem lehet, akként való helyesbítésével, hogy ez a bizonyítás csak a váltói gyors eljárás természetével össze nem férő szakértői szemleeljárás utján nem eszközölhető, egyébként indokainál fogva helybenhagyatik. A biztosító társaság nevében kötelező kijelentéseket nem az ügynökök, hanem csak a cég jegyzésére jogosított közegek tehetnek. Az ajánlatnak nyomtatott szövege tekintetében a biztosított az ajánlatnak megállapodásellenes kitöltését, illetve az ügynököknek erre vonatkozó megtévesztését sikeresen nem vitathatja. ÍA. m. kir. Kúria 1901. szeptember 26. 358/901. sz. a.) Ha az ügynök feltétlen fizetés terhével kötelezettséget vállalt arra hogy a neki megküldött, kellő időben be nem váltott dijnyugtákat visszaküldi, ügynöki minőségében valialt eme kötelezettsége az ö saját biztosítási ügyletéből folyolag neki küldött dijnyugtákra nem terjed ki. — A fizetési igéret, illetőleg elismerés egymagában a követelés jogi természetét nem változtatja meg. (A m. kir. Kúria 1901. szeptember 24. 75/901. sz. a.) Ha a kereseti váltón lévő aláírás a nem kifogásolt aláírásoktól eltér, a perujitó által a jogerős sommás végzéssel szemben a váltón levő aláírás valódiságának megerőtlenitésére felajánlott eskü megítélendő. (A m. kir. Kúria 1901. október 2. 404/901. sz. a.) Ha a váltóbirtokos a váltót az elfogadónak fizetés végett be nem mutatja, az elfogadó csupán a váltókeresetnek részére történt kézbesítése napjától kezdve tartozik kamatot fizetni; s ha e kereset kézbesítése után a vóltóösszeget kifizeti, a kereset költsége se terheli őt. (A m. kir. Kúria 1901. október 22. 458. sz. a. Bűnügyekben. A btk. :i7g. § ába ütköző és a 380. S- szerint minősülő csalás büntette, az 1897 : XXXIV. t.-c 17. §. i pontja szerint, a kir. törvényszék hatásköréhez tartozik. Minthogy a bp. 318. §. 2-ik bekezdésének 2-ik pontja értelmében, a törvényszéknek első fokú ítélete ellen, ha csupán egy oly büntetendő cselekmény miatt állapit meg bűnösséget, mely rendszerint jarásbirósági vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe van utalva, a fölibbezés csak abban az esetben van kizárva, ha a cselekménynek említett kisebb minősítése tekintetében a vád és az ítélet megegyeznek • minthogy a kir. büntető törvényszék ítélete a pótmagánvádlo vadjától eltérő, nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a bp. 381. §. 2. bekezdésének 2-ik pontja nem alkalmazható és a kir. büntető törvényszéknek első fokban hozott ítélete ellen perorvoslatul nem a bp. 426. S- 2. pontjában említett semmiségi panasz használható, hanem, hogy a bp: 38i. §-nak első bekezdése szerint az említett ítélet ellen a kir. ítélőtáblához fölebbezésnek van helye. A budapesti kir. büntető törvényszék (1900. okt. 16-án 52,460 sz. a.) által T. Mór bűnösnek mondatik ki a btk. 379. és 384. §-ában meghatározott s az által elkövetett csalás vétségében, hogy U. S. és fia céget a mult év július és augusztus havában két izbeni készpénzfizetés melletti vásárlással s a harmadik vásárlás alkalmával tett azon ígéretével, hogy az ekkor vett áruk vételárát másnap megfizeti — fizetési képessége és hajlama tekintetében tévedésbe ejtette és nevezett cégtől 92 frt 12 kr. vételár erejéig egy napi hitelezést kieszközölt s ezért a btk. 384. és 388. §-ok alapján az Ítélet foganatba vételétől számított 2 hónapi fogházra, 1 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanily időtartamú felfüggesztésére Ítéltetik. Ellenben T. Mórné szül. P. Netti vádlott a csalás bűntettének vádja alól, a bp. 326. §. 2. pontja alapján felmentetik. Indokok: A főtárgyalás adataiból megállapított tények szerint T. Mór a mult évi jul. és aug. havában háromszor vásárolt az U. S. és fia cégtől hüvelyes- és fűszerárukat, az első két esetben 30—10 frt értékben készpénzfizetés mellett, harmadszor 92 frt 12 krért, s ez alkalommal azzal a kifogással állt elő, hogy nála most elegendő pénz nincs, az árukat küldjék el csak Szt. László-ut 152. sz. a. üzletébe, másnap eljön és kifizeti. A cég T. Mór vádlott kérelmének eleget tett, az általa vásárolt árukat a megjelölt helyre elküldötte; nevezett vádlott azonban, a ki a vásárlatai alkalmával magát nem a T-eknek, hanem T-kynak nevezte, az áruk 92 frt 12 kr. vételárát mind e mai napig sem fizette ki. Eladó cég követelését ellene per utján nem érvényesítette, mert a keresetet a postai kézbesítő visszajelentette azzal, hogy Szt. László-u. 152. sz. a. nem T-ky, hanem T-ek lakik; ezek után pedig a cég meggyőződést szerezvén arról, hogy vádlotton a kereseti követelést behajtani egyáltalán nem lehetséges, a kereset kijavítása sa per további vitele helyett csalás miatt kérte ugy T. Mórt, mint ennek nejét, ki a harmadszor vásárolt árukat átvette és az átvételt T-né néven ismerte el — megbüntetni. T. Mór és T. Mórné azt adták elő, hogy ők a T-ky nevet már régibb idő óta használják, T. Mór pedig tagadta, hogy ő a harmadszori vásárlásnál másnapra igért fizetést, s azzal védekezett, hogy különböző közbejött anyagi veszteségek idézték elő, hogy fizetési kötelezettségének mindez ideig nem tudott eleget tenni. Tekintve, hogy a bekövetkezett eredmények szerint teljesen vagyontalan és fizetni nem tudó T. Mór vádlottnak két izbeni kisebb mérvbeni készpénzfizetés melletti s a harmadik, az előbbieknél jóval nagyobb mérvű hitelben történt vásárlásából megállapítható, miszerint vádlott a két izbeni készpénzfizetés melletti vásárlással azt akarta elérni, hogy fizetési kötelezettsége és hajlama iránt az eladó üzletben bizalmat keltsen a végből, hogy magának későbben nagyobb mérvű hitelezést kieszközölhessen; tekintve továbbá, hogy T. Mór vádlottnak a másnapi fizetési ígérete mellett, — mely igéret U. Gy, U. M. eladó cég tagjai és F. I. tanúvallomásával bizonyítva van, — sikerült is panaszos céget fizetési képessége és hajlama tekintetében megtéveszteni s 92 frt 12 kr. vételár tekintetében a vásárlástól számított másnapig terjedő hitelt kieszközölni; tekintve végül, hogy T. Mór vádlottnak a vásárlások folyama | alatt tanúsított viselkedése: nevezetesen, hogy annak dacára, miI szerint iparengedélye T. névre szól s tényleg ugy hívják, a T. ál! nevet használta — nyilván azzal a célzattal, hogy vagyoni viszo• nyait illetőleg informatiót szerezni kivánó U. cég arról győződ-