A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 52. szám - Az I894 évi XVI. t.-c. 62. §-ának alkalmazása a gyakorlatban, ha a tárgyaláson senkise jelent meg 1 [r.]

A JOG 381 gondnok kirendelésnek) akkor, ha az örökösök egyike sem jelent meg a tárgyaláson s az ügynek befejezése közérdekből szükséges (pld. a javaslat 4. §-a alapján megindított eljárás esetében), azt tekintettel az egyes esetekben fenforgó körülmények különbözőségére a jogalkalmazásra kell bizni.n Vagyis ebből azt állapíthatjuk meg, hogy abban az esetben, ha a törvény eredeti szövegezése átmegy, akkor a gondnok kirendelése abban az esetben is feltétlenül helyet foglal, ha az első tárgyaláson senkise jelent is meg. Az igazságügyi bizottság a fenti javaslatot— a törvénybe átment szövegezéssel állapította meg és azt a következők szerint indokolta : «A 62. §-hoz. Ezen szövegét a bizottság annak szem előtt tartásával állapította meg, hogy oly cetben, midőn nz örökösödési jog nem vitás, a tárgyalás a megidézett örökös elmaradása esetén is megtartható legyen és pedig oly módon, hogy a jogsérelem lehetőleg ki legyen zárva, maga az eljárás pedig minél egyszerűbb legyen. Ez okból a 62-ik §-nak megfelelő eljárás azon előfeltételhez lőn kötve, hogy ne csak az öiökösödési )og, de annak hányada se legyen vitás, s hogy az ismételt idézés alkalmával az örökössel a hányad is közöltessék. Másrészt azonban mellőzendő a gondnok kirendelése, akinek ugy sem volna a tárgyalásnál jelentősebb szerepe.» Tehát abban az esetben, ha valaki megjelent a tárgyalásra, ez az első szövegezésnél szerencsésebbnek mondható; de mert ily módon a gondnok kirendelésének esete elimináltatott, abban az esetben, ha a tárgyaláson senki se jelent meg — az eredeti javaslat indokolásában kifejezésre juttatott jogalkalmazás » e §-ban elvesztette törvényes alapját. De elvesztette-e vájjon teljesen ? A törvényből magából vett magyarázattal ez nem pótolható-e ? Pótolható! A 62. § arról az esetről intézkedik, ha a meg nem jelent örökös örökösödési joga és ennek hányada nem vitás! A 65. §. pedig arról intézkedik, ha a kötelesrészre jogosított kötelesrészhez való joga nem vitás (a hányad a törvényben lévén megállapítva, vitás nem is lehet). Ezt kérem jól figyelembe venni. Már most az a további kérdés, hogy mi a külömbség vagy hasonlatosság az örökös és kötelesrészre jogosított között ? Az anyagi jog szerint, azt hiszem, hogy lényegileg semmi, amennyiben a kötelesrész csak mennyiségileg kevesebb a törvényes örökös osztályrészénél. Az. hogy köteles részről csak végrendelkezés esetén lehet szó (amennyiben a végrendelet sértené a köteles részt), az örökösödési minőségen nem válloztat. Az 1894. évi 16. t.-c. a köteles részre jogosítottat éj örököst (törvényes örökös értendő), egymás mellé állítja mindenütt. Már most kérem elolvasni az 1894. évi 16. t.-c. 65. §-ának első bekezdését. Ennek a törvényszakasznak az indoka pedig a következő : «65. §. A kötelesrészre jogosított fél meg nem jelenése esetén lényegileg ugyanazok a szabályok alkalmazandók, melyek a meg nem jelent örökössel szemben vannak megállapítva (62., 63. §.) ; mert jóllehet a kötelesrész iránti igény csak akkor tekinthető létezőnek, ha azzal az illető fél határozott alakban fellép ; a kötelesrészre jogosított és az örökhagyó között fennállott vérségi viszony közelsége a meg nem jelentek érdekeinek hivatalból való megóvását teszi szükségessé akkor, midőn az örökösök a kötelesrészhez való jogot elismerik s midőn nem igen lehet feltenni, rogy a legtöbb esetben még kiskorú kötelesrészre jogosítottak azért maradtak el a tárgyalásról, mert jogukat érvényesíteni nem kívánják.» A kötelesrész hivatalból megállapított összegének biztosítására vonatkozó rendelkezés indokolásául, elég e helyütt a 78. §. kapcsán felhozottakra utalni Ezekből tehát megállapítható, hogy a tárgyalással megbízott közjegyző gondnok kirendelésére jogosítva van és az is megállapítható, hogy az az eset, amelyben a közjegyző eme gondnok kirendelési jogát gyakorolja—analóg azzal, ha abban az esetben gyakorolná, ha senki se jelent meg. Itt tehát az anakgia legis-sel van dolgunk és én a legnagyobb lelki nyugalommal és meggyőződéssel ál ithatom, hogy a vitatott kérdés megalkotására ez az igazi ut. Ezzel szemben áll a hivatalból fölvett hagyaték — tárgyalásijegyző könyvvezés. (7. p.). Szalay Sámuel dr. (Jog 1897. 4. sz.) ezt mondja : «A közjegyző hivatalból jegyzőkönyvet föl nem \ehet, mert a bíróság oly jegyzőkönyv alapján, amelyet a felek egyike sem ir alá — a perenkivüli eljárásbin nem járhat el.» Ezt aláirom betűről betűre. Nevezett a gondnok kirendelését lehetőnek tartván, arra a következtetésre jut. hogy az iratok irattárba teendők. Ezt meg nem irom alá. A hivatalos jegyzőkönyv hivei (B e k k e r István dr. közjegyző, (, y a r m a t h y Ernő dr kj.-jelölt), a perrendtartásban szabál\ózott >makacsság)) fogalmával operálnak annak az igazolására, hogy a közérdekből folyamatba tett ügyben a közjegyző képviselheti a közérdeket és igy ők a meg nem jelent örökösökkel szemben a makacsság fogalmának megfelelően elismertetik azt, — hogy a meg nem jelent örökös elfogadja, amit hivatalból adnak neki. Erre azonban azt lehet válaszolni, hogy a tárgyaló bíró a polgári perben legalább egy féllel tárgyal. Fél nélkül nem lehet tárgyalás. Miként rendelkezik már most az 1894. évi 16. t.-c. a tárgyalásra nézve ? Az 1891 évi 16 t.-c. 50. §-azt mondja, hogy a bíróság «hagyatéki tárgyalást rendel» és a hagyaték tárgyalásának vez-lésével a kir. közjegyző bízandó meg. (51. §.) Az 55. §. pedig ezt mondja: «a tárgyalás szóbeli.» És ezen kivül a törvény mindenütt tárgyalásról szól és a t i gyaláson érdekeltek kell, hogy résztvegyenek. Ezek tehát határozottan az ellen bizonyítana-, hogy a királyi közjegyző hivatalból jegyzőkönyvet nem vehet föl és ahhoz legalább egy személy szükséges. Ezt tartom a törvény szószerinti rendelkezésével és a törvény szellemével egyezőnek. Ha már most a két eljárást a közjegyző szempontjából vesszük, akkor azt hiszem, hogy neki egy vonással sincs több dolga a 9. pont esetében, mert a gondnok kirendelése esetén is összevissza kétszeri idézésről van szó. Esetleg háromszori idézésről. A felek érdeke pedig szintén csak biztosítást nyer az által, hogy (arra alkalmas) gondnok jár el az ő ügyökben s ha ebből költségek merülnek föl, azt minden egyes (tehát aránylagosan) a 123. §. élteimében viselni tartozik. Már most a követ keztetéseket levonva, a 9. pont szerinti eljárást indokolva látom, — minden surrogatom nélkül — a törvénynyel s a törvény keletkezésénél fontos jelentőséggel bíró indokolással magával és indokolva látom az által, hogy a törvény szelleme határozottan megköveteli, hogy a tárgyaláson a kir. közjegyző valakivel tárgyaljon. És hogy az igy kell hogy legyen, azt bizonyítja az a körülmény is, hogy az 1868. évi 53. t-c. 583. 584. § ában szabályozott sommás osztályt a törvény ma már nem ismeri. Ezeken felül, ha figyelembe vesszük azt is, hogy az 1881. XVIII. t.-c. az 1881: XLI.és az 1831: LX t. c. mint perenkivüli eljárások a gondnok kinevezését ily vonatkozásban szintén ismerik, — igen kézenfekvőnek tartanám ezek alapján is a gondnokrendelést, ha az 1894. évi 16. t.-c-ben magában nem is találna indokot ennek lehetősége. És különösen figyelembe veendő, hogy közjegyző nem «ismert helyen lakó személy" részére rendel gondnokot, hanem cselekményi gondnokot (curator ad actum) rendel — aki előtte cselekszik s ezzel a gondnok szerepe véget is ér. A bírósági határozatok feleknek kézbesítve lesznek. Azt, hogy a gondnok minő jelentőséggel bir, lényegileg nem vitatom, de azt, hogy a gondnok kirendelése a törvénynyel nem ellenkezik, sőt abban egyenesen létjogosultságát találja, a kutatások alapján állithatom. Ezt az eljárást véli K. Fejér Vilmos is alkalmazhatónak. Ha az általam elfoglalt és indokolt állásponttal szemben a törvénynyel és annak szellemével megegyező bármely más álláspont támogatására erősebb indokok szolgálnak, szívesen akceptálom, de alig hiszem, hogy az általam fölvetett irányban tett kutatások bárkit is más eredményre vezetnének. Az 1—8 alatt megjelölt eljárási módokra azonban semmi esetre sem. Végül pedig a't indítványozom, hogy a kamarai székhelyeken levő érdeklődők hozzák meg a közérdek javára azt az áldozatot, hogy a kamara kerületében levő köz,e-;yzőktől kérjék be azt a választ, hogy olt minő eljárást követnek. Az ily módon beszerzendő kimutatások közk'se céljából e lap szívesen áll rendelkezésre, dt én magam is sziveden vállalkozom azok rendszeres összeállítására. A beszerzendő adatok biztos képét nyújtanák annak, hogy a sok eljárási mód közül melyik a legáltalánosabb. És ennek a kéidésnek a végleges megoldása céljából