A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 52. szám - A törvénytelen gyermekek

A JOG 379 szabályrendeletet megalkotta, s a megalkotott szabályrendelet alapján szükséges a határjel felállítása, vagy pedig a szabályrendelet alapján már felállított határjelek kijavítása vagy megújítása válik szükségessé. A törvény végrehajtására kiadott 48,000/894. sz. fldm. min. rendelet ugyanígy intézkedik, s ennek alapján, ennek megfelelően hozatott meg legutóbb a 29,239'901 I. M. sz. minisztertanácsi rendelet is. Azt hiszem, hogy ily körülmények közölt nem forog fenn annak a szüksége, hogy a felsőbb közigazgatási hatóság a törvény végrehajtásául ujabb határozatot hozzon. >-! A törvénytelen gyermekek. irta SZAKOLCZAI ÁRl'ÁD dr., budapesti ügyvéd. Bűnhődnek anélkül, hogy bünjök volna. — Büntetés éri őket abban a percben, amidőn az anyatesttől elválnak. A tár sadalom reájok nyomja a szégyen bélyegét, s az állam szentesíti azt. Midőn minden ember egyenlősége elvileg proklamálva van, az állam két részre osztja a született gyermekeket: törvényesekre és törvénytelenekre. Azt hisszük, hogy a törvénytelen gyermekek jogintézménye ellen szükségtelen több érvet felhozni. Mert ha eltérünk azon elvtől, hogy semmiféle államraison nem indokolja azt, hogy ártatlanok bűnhődjenek, akkor megtagadtuk a jogállam alapfeltételeit. A törvénytelen gyermekek intézménye kétségtelenül a jogállam alapelvei ellenére létezik. Mert az bizonyos, hogy a gyermek ártatlan abban, hogy törvénytelennek születik, s az is bizonyos, hogy a törvénytelen gyermek egész életén át a társadalom és az állam büntetése alatt áll azért — mert született. Nem részesül apja nevében és családjában; nem tarthat számot az apa nevelésére és gondozására, nem örököl apja és ennek családja után, vérszerinti testvérei nem testvérei és az anya vagyonában, annak halála után, csak akkor részesedik, ha az anyának törvényes örökösei nincsenek. Ami őt apjától megilleti, csekély tartáspénzben áll 14 éves koráig, ha leány-, 12 éves koráig, ha fiúgyermek. A fővárosi Árvaszék érdemes elnöke a Magyar Jogászegylet legutóbb tartott ülésén előterjesztette azon rendelkezéseket, melyeket az alkotandó polgári törvénykönyv a törvénytelen gyermekek tekintetében tervez. Koncedálta, hogy a törvénytelen gyermekekkel szemben a legnagyobb humanizmus jogosult, de elvként felállította, hogy a törvén,telén gyermekek intézménye fenntartandó a célszerűség, az államraison szempontjából. Államraison! Ismerjük e szót a történelemből. Az álarcos rabot, aki az államraison áldozataként sinylik a Bastille földalatti helyiségében, s az áldozatok egész sorozatát, akik egy vélt államérdek ártatlan mártírjai lettek. •— sának egész terhét, amikor az, aki a fogamzást előidézte, a férfi, minden anyagi felelősség alól magát nevetve kivonhatja.)) (Franciaországban tudvalevőleg az apasági keresetet a törvény kizárja.) (A javitó intézetekről:) «A javitó intézetek, dacára az adminisztráció minden gondoskodásának és felügyeletének, az ott elhelyezett ifjúkori bűnösök közötti érintkezés folytán majdnem kivétel nélkül a demoralisatio és az ujabb bűnözések valódi előkészítő iskolái, melegágyai.» * (A végszükség joga.) aElszomoritó tény, hogy jól szervezett társadalomban előfordulhasson az az eset, hogy valaki, és különösen egy anya. önhibáján kívül abba a helyzetbe jusson, hogy ne legyen meg a mindennapi kenyere és ha ilyen előfordul, a biró dolga a törvény betűjének hajthatatlan szigorát emberségesen értelmezni. Mert a becsületesség és tisztesség két igen könynyen betartható eré íy, ha mit SÍ nélkülözünk, de nehéz azokat betartani, ha minden szükségestől meg vagyunk fosztva . . . ennélfogva az, aki a megélhetés könyörtelen szüksége által kényszerítve egy darab kenyérért koldul és azt könyöradományként elfogadja, még nem követi el a tiltott koldulás vétségét.» * (A biró kötelességéről :) «Hogy a biró méltányosan ítélhesse meg (a koldulás S a börtönök kinyíltak, s az állam tovább - fennállott, etősebben, mert igazságosabban. Hány ártatlan ember vesztette életét és szabadságát azon vélt állami érdekért, hogy a szó és írás az államraison béklyóit hurcolja. S megszületett a szabad sajtó anélkül, hogy az államok összeomlottak, a közrend intézményei megbomlottak volna. S ha a házasság ethikai intézmény, aminthogy az, nem szorul reá, mint a székely balladabeli épület arra, hogy emberi lények élve eltemetésével és elszigetelésével fenntartassák. S valóban, ha a házasság csakis ugy állhat fenn, hogy ártatlanok ezerszámra neki feláldoztassanak, akkor nem érdemli meg azt a tiszteletet, melyet a társadalom és azt a védelmet, melyet az állam nyújt egy oly ethikai társulásnak, mely két lény egy életre kiterjedő hűségén alapul. Már pedig minden ethika, minden erkölcsi felfogás arcull csapása az, ha egy intézménynek ártatlanok szenvedéséből keltáplálkozni. Utópisztikusnak mondják a törvényes és törvénytelen gyermekek egyenlősítését. De nem tünt-e fel valamikor utópisztikusnak minden igazság, mely azóta, mint természetes, az emberek vérévé vált ? Nem tartották-e valamikor nélkülözhetetlennek a botbüntetést a katonai fegyelem fentartására, melynek fentartását még a legnagyobb magyar: Széchenyi gróf is javasolta. Nem irtak-e még 10(1 év előtt tudós jogászok értekezéseket a Mária Terézia-féle büntetőkódex kitűnő voltáról, mely a kínzó eszközöket a bűnösök vallatására rendszerbe foglalta ? Mily szépen kifejtették a «Daumenschraube», a «spanische Stiefel», az «eiserne Jungfrau», a «bespickte Haase» alkalmazásának szabályait, melyeket most mint egy rég letűnt kor maradványai a muzeumokban csodálunk. Ily meglepetések mindaddig fogják érni az emberiséget, mig meglevő intézményekből fogja megkonstruálni az igazságot s nem az igazságból fogja levezetni alkotandó intézményeit. Ily megdönthetlen igazság az emberek egyenlő születése és az, hogy ártatlanul senki az állam részéről büntetésben ne részesüljön. Ha az állam intézménye ellen van a házasságon kivül született gyermekek intézménye, akkor bűnhődjenek érte azok, akik azt előidézték, de ne adjon az állam praemiumot annak a férfinak, aki a törvénytelen születést előidézte, tetemesen kisebb terhet róván ezértreá, mintha gyermeke törvényes lett volna és a büntetés egész súlyát arra rakva, aki teljesen ártatlan — a gyermekre! A gyermekre, aki egész életén magával viszi születésének szennyét. Fattyú! Miért ? Miért törvénytelen — igy kiált felEdmund: Shakespeare Lear királyában. vétségét) egy [ illanatra el kell felejtenie azt a jobb módot, amelynek örvend és be kell képzelnie magát, amennyire lehet, annak helyzetébe, akit mindenki elhagyott .... A bírónak a törvény értelmezésénél nem szabad csak az előtte fekvő speciális esetre szorítkoznia, hanem gondolnia kell azon jó és rossz következményekre, amelyeket az ő ítélete okozhat.» * (A szolgálatadó és a munkás közötti viszonyról :) "Valóban a munkás vétke mindig menthetőbb lesz a szolgálatadó vétkénél, mert a munkást — a mi még különösebben is enyhíti tettének súlyát — leginkább a vágy vezérli a saját, oly gyakran kétséges helyzetét megjavítani, holott a munkaadó, aki csak tőkéjét kockáztatja, hogy jövedelmeit gyarapítsa, nem veszélyezteti életét mint a munkás. Mert végre is a munkás az, aki produkál, a saját egészségét, sőt életét is kockára teszi, a munkaadó előnyére, holott az utóbbi csak pénzét kockáztatja. Tekintve, hogy a jelen esetben G. arató munkás csak a minden munkás elvitázhatlan jogával élt, midőn díjazását akár joggal, akár anélkül kevésnek tartván, annak megengedett eszközökkel leendő felemelését igyekezett elérni : e miatt büntetendő nem volt, mert ez a jog, t. i. a munkások helyzete javításának elérésére nemcsak a munkást illeti meg, hanem még azokat is, akik a munkások védelmére kelve, önzetlenül tanácsokkal látják el és tettel támogatják őket o cél elérésének megkönnyítésére.)) r