A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 51. szám - A magyar ált. polg. tkönyv tervezetének ismertetése. Folytatás

A JOG 203 Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Alperes a későbbi átadást tényleg megkísérelte és akkor felperes az átadni kívánt zabot ennek állítólag dohos volta miatt at nem vette; eddig az ideig tehát alperes a kereskedelmi törvény 351. esetleg 352. § ban megengedett jogával nem elt, következeskepen addig az ideig a kereskedelmi törvény 354. § szerint felperest jogi beszamitas alá eshető késedelem nem terhelheti. Ilyen körülmények között a kereskedelmi törvény 342 és 344. §§. rendelkezéseinek egybevetéséből kifolyóan a veszély ami addig az ideig az illető zabot baleset miatt netán erte, az alperes mint eladó által viselendő, az a veszély pedig, ami az illető zabot az alperes netáni gondatlanságából avagy szándékos cselekményéből barmikor érte, már az altalános jogszabályok szerint az alperest terheli. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1901. okt. 23.1900. G. 353 sz. a.) Sz. Ignác dr. ügyvéd által képviselt K. Illés felperesnek, B. M. dr. ügyvéd által képviselt S. Mátyás alperes ellen 219 métermázsa 83 kilogramm zab átadása iránt az ó-bccsei kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő végzést hozott: Alperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság ítélete feloldatik, a felebbezési bíróság uj tárgyalás tartására, a tényállás kellő és szabályszerű megállapítására és arra utasittatik, hogy hozzon a költségnek ki által leendő viselésére is kiterjedő aj ítéletet. Ind okok: Alperes a felebbezési biróság ítéletét anyagi és eljárási jogszabály megsértése által támadja meg. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint felperes keresetét egyedül arra irányította, hogy néki alperes 219.83 métermázsa 1900. évi termésű egészséges, száraz és tisztán megrostált zabot adjon át, következésképpen alaptalan alperesnek az a panasza, hogy neki nem lévén zabja, a felebbezési biróság jogszabály megsértésével mellőzte annak az eldöntését, hogy alperes, melyik időben volt árt tartozik fizetni; mert ez a kérdés a keresetnek nem volt tárgya. Alaptalan alperesnek az a panasza is, hogy a felebbezési biróság annak a kérelemnek, hogy tényállításait bizonyíthassa, helyet nem adott; mert a felebbezé.-i biróság Ítéletéből vagy a tárgyalási jegyzökönyvekből avagy ezekhez csatolható külön iratból nem tűnik ki az, hogy alperes más bizonyítékot is ajánlott volna, mint ami bizonyíték tényleg alkalmaztatott. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint felperes keresetét arra alapította, hogy alperestől 250 métermázsa 1900. évi termésű egészséges, száraz és tisztán megrostált zabot vett, hogy alperes 3017 métermázsa zabot át is adott és hogy alperes a többi zabot is átadni akarta, de ez utóbbi zab dohos volt és ez okból azt felperes átvenni nem tartozott. Alaptalan alperesnek az a panasza, hogy ő a zabot már szeptember havában felajánlotta és felperes akkor el nem fogadta, tehát a szerződést felperes nem teljesítette és hogy jogszabály megsértésével állapíttatott meg az, hogy a későbbi átadás iránt a felek különösen megállapodtak; mert a felebbezési biróság Ítéletébe foglalt és e részben panaszszal meg sem támadott tényállás szerint alperes a későbbi átadást tényleg megkísérelte és akkor felperes az átadni kivánt zabot ennek állítólag dohos volta miatt át nem vette; eddig^ az ideig tehát alperes a kereskedelmi törvény 351. esetleg 352. §-ában megengedett jogával nem élt, következésképen addig az ideig a kereskedelmi törvény 354. §. szerint felperest jogi beszámítás alá eshető késedelem nem terhelheti, és igy közömbös az, hogy a felek kifejezetten ki is jelentették azt, hogy addig az ideig az átadáit kölcsönös megállapodással elhalasztják; és mert ilyen körülmények között a kereskedelmi törvény 342. és 344. §§. rendelkezéseinek egybevetéséből kifolyóan a a veszély, ami addig az ideig az illető zabot baleset miatt netán érte, az alperes mint eladó által viselendő, az a veszély pedig, a mi az illető zabot az alperes netáni gondatlanságából, avagy szándékos cselekményéből bármikor érte, már az általános jogszabályok szerint az alperest terheli. Egyebekben alperesnek panasza lényegileg alapos. A felebbezési biróság ítéletében foglak tényállás szerint ugyanis alperes azzal is védekezett, hogy a vétel tárgya kifejezetten az ő saját termésű zabja volt és hogy azt a zabot, m'nt_ hogy felperes az átvételt megtagadta, már másnak el- és átadta, tehát az a zab nála már nincs meg; márpedig ezek a ténykörülmények az ügy érdemi eldöntésére befolyással bírhatnak; mert amennyiben a vétel tárgya kifejezetten az ,alPereshek saját termésű zabja, tehát egyedi áru volt, az áru atadhatásának kockázata felperest is az ügylet megkötésének idejetol kezdve terhelte, és igy ha az az áru alperes hibáján kivul át nem adható, felperes a helyett, az egyedi áru helyett más nason'° árunak átadását nem követelheti, hanem csak az előbbi á lapotDa való visszahelyezést akkor, ha ama egyedi áru átadásának lehetetlensége egyaránt a felperes és alperes hibáján kívül következett be ^hasonlóan döntött a kir. Kúria 1899. G. 1,890. szám alatt) A felebbezési biróság azt állapította meg, hogy alperes nem saját termésű zabot adott el felperesnek; e megállapítás indokolására pedig a felebbezési biróság szórói-szóra a következőket hozta fel: <ennek sem a felmutatott szerződésben, sem a periratokban nyoma nincs és alperes ezzel az első bíróságnál nem is védekezett*. A felebbezési bíróságnak ez az indokolása szabálytalan és jogilag téves; mert ha a felek a közöttük létrejött ügyletet okiratba foglalták, az ügylet minősítésére és közelebbi feltételeire nézve első sorban maga az okirat az irányadó; következésképen az illető okirat becsatolása, az okirat alaki és tartalmi valósága felett a tényállás megállapítása nem mellőzhető; mert továbbá a felebbezési bíróságnak az a kitétele, hogy «a periratokban nyoma nincs», a S. E. 64. § ban megszabott tüzetes és a per anyagához viszonyított indokolásnak nem tekinthető; és mert a S. E. 152. §. szerint a telek a felebezésnek szóbeli tárgyalásán olyan tényállításokat is felhozhatnak, amelyeket az elsőbiróság előtt fel nem hoztak. A felebbezési biróság tényként azt állapította, meg, hogy az a zab, aminek átadását alperes megkísérelte és átvételét felperes megtagadta, dohos volt; e tekintetben a felebbezési biróság ténybeli meggyőződése indokolására elfogadta az első biróság indokolását, az első biróság pedig minden közelebbi megjelölés nélkül «a kihallgatott tanuk vallomásával* találta az illető tényt bizonyítottnak; a felebbezési biróság ehhez azt tette hozzá, hogy az a tény a szakértő tanuk vallomásával van bizonyítva és hogy alperej elmulasztván a zab minőségét szakértők által hitelesen megállapittatni, most már a tanuk vallomásával szemben nem hivatkozhatik arra, hogy a zab nem volt dohos. A felebbezési bíróságnak ez az indokolása szintén szabálytalan és jogilag téves; mert a felebbezési biróság a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint tanukat nem hallgatott ki, ellenben az elsőbirósági iratokból kitűnik, hogy az első biróság előtt felperes a zab dohos voltára és alperes az ellenkezőre tanukat nevezett meg, és hogy ezek a tanuk az első biróság előtt ki is hallgattattak; a felebbezési biróság tehát tartozott volna az ellentétes körülményre kihallgatott tanuk vallomását egyaránt méltatni és tüzetesen előadni azt, hogy melyik tanúnak és minő vallomása alapján mit és miért tart bizonyítottnak és hogy a többi tanú vallomását miért nem találta lényegesnek vagy miért nem fogadta el bizonyítéknak; márpedig a felebbezési biróság ezt nem tette és ez által megsértette a S. E. 64. §-ának azt a ren delkezését, amely szerint a biróság ténybeli meggyőződését a per egész anyagának szorgos mérlegelése mellett, amennyiben kötelező bizonyítási szabály alkalmazásának esete fenn nem forog, belátásához képest alkothatja meg, azonban tartozik előadni az okokat, amelyek ténybeli meggyőződését előidézték és amelyek miatt valamely bizonyítékot elégtelennek tartott vagy a fél ajánlotta bizonyítást mellőzte ; és mert a kereskedelmi törvény szerint a feleknek joga van az árut szakértők által megvizsgáltatni, ellenben a kereskedelmi törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a szakértők által megvizsgálás elmulasztása az áru minőségének egyébként való bizonyítását kizárná. Ezek szerint a felebbezési biróság ténymegállapítása szabálytalan és hiányos lévén, ez okból az ügy érdemi eldöntésre fefülvizsgálati eljárásnál nem alkalmas, épen ezért a S. E. 204. §. alapján a felebbezési biróság ítéletét fel kellett oldani és a felebbezési bíróságot megfelelő eljárásra utasítani. Az ideiglenes elismervény nem közforgalom tárgyát képező értékpapír, arra tehát az 1881: XXXIII. t.-c. rendelkezései nem alkalmazandók. A társaság alapszabályaiban a megsemmisítés kérdésében a bírói illetékesség nem szabályoztatván, se pedig valamely törvény vagy kereskedelmi eljárást szabályozó rendelet által az ez iránti eljárás a kereskedelmi törvényszékhez utasítva nem lévén,— következőleg arra nézve a kérelmezők személyes bírósága illetékes. A m. kir. Kúria (1901. nov. 20-án, 6,367. sz. a.) azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely K. és N. budapesti cég értékpapír megsemmisítése iránti ügyében a budapesti kir. törvényszéknek 1901. szept. 30-án 32,539. sz. a. kelt jelentése szerint a nevezett kir. törvényszék és a budapesti keresk. és váltótörvszék között felmerült, a következőkép határozott: Ebben a megsemmisítés iránti ügyben a budapesti kir. törvényszék mondatik ki illetékesnek. Indokok: Kérvényezők a magyar-belga fémipargyár részvénytársaság által kibocsátott egy oly tartalmú ideiglenes elismervény megsemmisítését kérik, mely szerint «ez az elismervény egy harmadrész törzsrészvényt képvisel. Három ily elösmervény ellenében egy törzsrészvény kiszolgáltatik.* Ez az ideiglenes elismervény nem közforgalom tárgyát képező értékpapír, arra tehát az 1881: XXXIII. t.-c. rendelkezései nem alkalmazandók, — a nevezett társaság alapszabályaiban a megsemmisítés kérdésében a birói illetékesség nem szabályoztatott, sem pedig valamely törvény vagy kereskedelmi eljárást szabályozó rendelet által az ez iránti eljárás a kereskedelmi törvényszékhez utasítva nincsen, következőleg arra nézve a kérelmezők személyes bírósága illetékes.