A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 51. szám - A magyar ált. polg. tkönyv tervezetének ismertetése. Folytatás

37 í A JOG végbe, inert a dolog nincs az átruházó birtokában ; ilyenkor a tulajdonos a dolog kiadása iránt való követelést engedi át a szerző m.-k. Bár többeknek egyetemleges tulajdonáról (condominium plurium in solidum) szó se lehet, a dolog eszmei részek szerint mégis lehet többek tulajdona. Ily esetben, ha a dolognak árruházására és szerzésére valamennyi érdekeltnek akarata nyilvánul, maga az átadás egyik tulajdonostárs, vagy szerzőtársnak részvételével is végbemehet. Előfordulhat az az eset, hogy valaki résztulajdonát akarja másra átruházni, és a dolgot, mely a többi tulajdonostárs birtokában van, ténylég át nem adhatja ; itt is csupán a követelés, a résztulajdon engedtetik át, anélkül hogy a testi átadás végbemenne. Viszont előfordulhat az az eset is, midőn a résztulajdonos, akinek birtokában van a közös tulajdont alotó dolog, magát ezt a dolgot testileg átadja. Ilyenkor se zerzi meg az acquisitor a közös tulajdont, ha egyébként tuomása volt arról, hogy az átruházó csak részben volt tulajdonos. A szerzett jog terjedelmét tehát a szerződés határozza meg, és a tulajdonátruházás átadás által válik hatályossá. Előre bocsátva ezeket, foglalkozhatunk azzal a kérdéssel, hogy a T. az átruházásra vona'kozó rendelkezéseket a mai jogállásnak megfelően alkotta-e ? A 625. §. szerint: «Ingó dolog tulajdonának átruházása végbemegy, ha az eddigi tulajdonos a dolgot másnak (a szerzőnek) a tulajdon átruházására irányuló érvényes kötelezettség értelmében birtokába adja.» A cselekvő személyek a dominus. és az acquisitor ténykednek, p. dologról tétetik a rendelkezés, átruházásra irányuló érvényes kötelezettség (szerződés) létesül, és birtokba adás (átadás) megy végbe. Megfelelne ez a mai jogállásnak, de a szövegrészt nem lehet szerencsésnek mondani. Az érvényes kötelezettség inkább a tulajdonos elkötelezését jelenti, mint a felek közt érvényesen végbemenő szerződést, és a dolog birtokba adása tartalmi foglalatára az átadással nem esik ugyanazon fogalomkörbe. A szövegezés az én felfogásom szerint helyesebb lenne ekként: «Ingó dolog tulajdonának átruházása végbemegy, ha a tulajdonos és a szerző erre érvényesen szerződnek, és a dolog átadatik.* Ez a szöveg azért felel meg inkább a rendelkezésnek, mert ebben ki van emelve, hogy a felek érvényesen szerződnek, így nem forog fenn kétség arra, hogy mind a két félnek cselekvési képessége a 918 929. §-ok szabályai aláesik s az akaratnyilvánítás ereje a negyedik résznek hatodik fejezetében foglalt rendelkezések szerint vétetik bírálat alá. Az érvényes kötelezettség helyett megfelelőbb az érvényes szerződés. A «birtokba adás» fogalmi körébe a költött átadások sehogy sem illenek, azért az «á t a d á s» megfelelőbb kitétel, s a hazai gyakorlat is inkább ezt használja. A 625. §. második bekezdése szabatos, e bekezdés után állhatna a 626. §. kihagyása mellett a következő rendelkezés : «Megfelel az átadásnak, ha a tulajdonos, a dolog kiadása ránt való követelést átengedi a szerzőnek. A 627. §. tartalmas és sokat fejez ki a mondatokban elhelyezett szavak erejével. A 618. §. rendelkezésénél számot kell vetni azzal, hogy fentartandó-e ez a rendelkezés a szöveg szerint való formában, vagy a halasztó feltétel vagy kezdő haráridő kikötésével való átruházás csupán az adás-vételnél jöhessen szóba. Kétségtelen, hogy ez a szakasz a pactum reservati dominii intézményét akarja fentartani, melyről utóbb az 1,411. §. rendelkezik. A Ii28. §. azonban nem csupán az adásvétel eseteire vonatkozik, hanem általános rendelkezéseket tartalmaz. így az ajándékozás cimén való dologátruházás halasztó föltétel, vagy kezdő határidő kikötéssel szintén végbe mehet, ami pedig nincs öszhangzatban az 1,498—1,518 $-ok rendelkezéseivel, s ami a gyakorlatban sok visszaélésre adhatna okot. A pactum reservati dominii intézményét a forgalmi élet szükségletei gyökeresitették, itt az eladó érdeke követeli, hogy a vételárat megkapja; nem igy az ajándékozásnál, ahol az átruházás igyenes ellenszolgáltatás nélkül való, itt a halasztó feltétel szükségtelen. Igaz hogy a KiLia többizben kijelentette, hogy «atulajd »njog tartalmából folyik, hogy az átruházó fél a tulajdonjog szerzését bizonyos feltételhez köthesse (C. 2,292/91.)* azonban a Küria ezt mindig az adásvételre vonatkoztatva tette, s a hazai gyakorlat se terjesztette ki a halasztó feltétel mellett való átruházást az ajándékozásokra. A 628 §-t tehát kihagyandónak tartanám, az 1,411. §.a különös esetekre úgyis alkalmazandó. Ajándékozás esetén a halas/tó feltétel mellett való átruházás inkább ajándékozási Ígéretnek tekinthető, s az 1,499. §. erre úgyis megfelelő külön intézkedést tartalmaz. A 628. szakasz külön szövegezését én itt szükségtelennek tartom. A 629. §• második bekezdésének szigorú alkalmazása a gyakorlattal össze nem fér. Megeshetik, hogy A. a C. birtokában lévő dolog kiadása iránt való követelést átengedi D-nek. (625. §.) Ha a 629. §. második bekezdését szószerint érteimeznők, abból az követkesnék, hogy D. a dolog tulajdonjogát C-re át nem ruházhatná, márpedig ez igy képtelenség lenne. Vagy ki kell tehát a a szövegből hagyni ezt a bekezdést, vagy pótolni kell ezzel: az átruházó, vagy e n n ek jogelődje adta volt a dolgot az ő birtokába. Igaz ugyan, hogy a szerző a tulajdonjogot a tulajdonostól szerzi, s igy az átruházásnál a tulajdonosnak rendelkezését kell feltételeznünk; megeshetik mégis, hogy nem a tulajdonos, hanem a dolog birlalója mint tulajdonos rendelkezik a dologról, s ha állana az a' római jogszabály hogy : «Nemo plus juris in alterum transferre potest, quam ipse haberet» akkor a jóhiszemű szerző szerezhetne tulajdont; a forgalom érdeke azonban azt követeli, hogy ily esetben nem kell tekinteni a merev szabályt és a jóhiszemű szerző részére biztosítani kell a tulajdonjogot. A 629. §. első bekezdése ennek megfelelőleg ren delkezik. Kár hogy az első bekezdés nincs kibővítve ezzel a toldattal: «Vitás esetben a jóhiszeműséget a szerzőnek kell bizonyítani.» A 629. §. egyes részeinek konstruálása különben is nehéz; megfelelőbben lehetne ennek a szakasznak különálló részeit a vonatkozó (525—627. szakaszokba bővítésként befoglalni és gördülékenyebb magyaros szöveggel a rendelkezéseket megalkotni. Maga az anyag igen értékes. Folytatása következik. Belföld. A Magyar Jogászegylet f. hó 14-én Véc s e y Tamás dr. egyet. tr. elnöklete alatt tartott teljes ülésében Sí pőcz László a székesfőv. árvaszék elnöke, atörvénytel en gyermekek jogállásának szabályzásáról tartott előadást. Előadó rámutat a törvénytelen gyermekek nyomorult helyzetére, ennek kapcsán ismerteti azon jogrendszereket, amelyekben az apa elismerése a törvénytelen gyermeknek a törvényessel egyenlő jogállást biztosit. Nem pártolja a teljes egyenlősítést, mert ezzel a házasság intézményét látja megtámadva. Tapasztalatai azt igazolják, hogy a vadházasságból született gyermekek helyzete aránylag jobb, mint a futólagos együttélésből származottaké. Nem a jogi positio kedvezötlensége, hanem a családi gondoskodás hiánya az, ami a törvénytelen gyermekek sorsánál a döntő. Ezen pedig törvény nem segíthet. Másrészt ellenzi előadó, hogy a törvénytelen gyermek az apa elismerése révén annak családjába beléphessen és kifejti, hogy ha a természetes apa atyai hatalmat nyerne, ez mily gyakran történnék az anya rovására. Az exceptio plurium concubentium elejtését ellenzi, rámutat az ezáltal felmerülhető visszaélésekre. Végül a tervezet reformintézkedéseit ismerteti. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Márkus Dezső törvszéki bíró szólalt fel. Megengedi, hogy a tervezet haladást jelent, de reformintézkedései fogyatékosak. Az örökbefogadás, mint palliativ szer megjárja, de itt meg a házastárs beleegyezése kívántatik, ami nem mindig eszközölhető ki. A születésből hátrányt faragni a XX. században nem szabad. Csak egy megoldást ismer: a törvénytelen gyermekek jogállásának teljes egyenlősítését. V á r a d y Zsigmond dr. közvetítő ajánlattal lép fel. A törvénytelen gyermeket elszakítani anyjától az apa kedvéért, helytelen. De jogokat kell adni a gyermeknek törvénytelen apja ellen, főleg vagyoni jogokat és az apára ugyanazon kötelességeket kell hárítani, amelyek a törvényes apát gyermekével szemben terhelik. Igazságügyi reformok.. P 1 ó sz Sándor igazságügyi miniszter nemsokára elkészül a magyar általános polgári peres eljárás kidolgozásával. Az előmunkálatok már annyira előrehaladlak, hogy a miniszter ezt a nagyfontosságú törvényjavaslatot 1902. évi január folyamán a képviselőházhoz beterjesztheti alkotmányos tárgyalás végett. — A magyar polgári törvénykönyv első előadói tervezeté hez most rendezik sajtó alá az indokolásnak az örökösödési jogra vonatkozó kötetét. A testes kötet utolsó iveinek revíziójával még ebben a hónapban elkészülnek, ugy, hogy az indokolásnak ezl a kötetét 1902. évi január hónapban közrebocsátják. Ugyancsak február hónapban jelenik meg a kötelmi jogi rész második kötete s ezzel a nagy munka be lesz fejezve.