A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 51. szám

Huszadik évfolyam Szerkesztőséé: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart \). sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézetniük. 51. szám. Budapest, 1901. december ho A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) 12 ICmífiCCY ÉRIItraXEk' KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. STILLER MORcIr. ügyvédek. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « _ 6 « Egész « — 12 « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési péníek legcélszerűbben bérmenteserí postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Karácsony. Irta Révai Lajos dr. A vád képviseletének megtagadása ujrafölvétel esetében. Irta Sánta Elemér dr.. budapesti büntetötszéki biró. A végrehajtási törvény 54. és 102. S-aihoz. Irta Hamar Gyula, szakolczai járásbiró. — A hagyatéki ingatlan átíratása az örökösök akarat-, ellenére. Irta Rónai Sándor dr., bpesti kir. albiró. — Illetéklerovás a bélyegköteles fél távollétében. Irta Rév Mór, ' m. kir. p. ü. fogalmazó. Nagybecskereken. — A magyar ált. polg. tkönyv tervezetének ismertetése. Irta Dómján]!,., sajószentpéteri aljárásbiró. — Belföld (A Magyar Jogászegylet ülése. — Igazságügyi reformok.I - Küllőid (Külföldi judikatura.) — Nyilt kérdések és_feleletek (Lehet-e a zálogjogra nézve tulajdonjogot bekebelezni í Irta S z e n t h e" Kálmán, dunavecsei jbir. aljegyző.) — Sérelem (A pályázati kérvények bélyegkötelezettsége. Irta Simp licissimus) —;Irodalom IBüntetőjog döntvénytár.) — Vegyesek. -- Kúriai és táblai értesitések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a].«RudapestiuKözlüny»-ből. Fölhívás elöfizett sre. Az uj negyedév küszöbén kérjük t. vidéki előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetést mentől előbb megújítani, hogy akadálytalanul küldhessük tovább a lapot. A J o g előfizetési ára negyedévre 3 korona. Karácsony. Itt a karácsony — kicsinyek és nagyok várva-várt ünnepe, de kiváltkép azok öröme, akik még csodákban hisznek, vagy — ami ma talán szinte csodaszámba megy, — legalább valamely megfelelő ajándékra számot tartanak. Ritka már a mai blazirozott és tulrealisztikus időkben az a gyermeteg, naiv kedély, aki ez ünnepért pusztán mint a családi és emberbaráti ideális, meleg szeretet revelációjáért rajongana. Az önzés, a struggle íor life, — itt is pusztító hatásával kiir totta az egykori csodaszép altruisztikus hajtásokat és virágokat. Ki érdeklődik ma, — azOsztrigás Micik korában — a bethlehemesek pásztorjátéka iránt? Ma rosszak az idők, nagy a közgazdasági depresszió és ezalatt szenved a karácsonyfa kriszkindli-vására és varázsa is. Szegény lett az ekklézsia és igy bizony szegényesek az ajándékok is. Az ügyvédi kar is kapott az idén egy szép, — aranyos, csillogó ígéretekkel és üres dió módjára csörgő jóakaratnyilvánitásokkal feldíszített — karácsonyfát, sőt hozzá még egy csinos, divatosan felöltözött babát is ajándékul. Az adakozó P 1 ó s z miniszter volt — és bármily szerény legyen is az ajándék, mégis honorálnunk és megköszönnünk kell a benne rejlő szívélyes jóindulatot. Mert cseppet sem lettünk ez irányban eddig a miniszter elődei által elkényeztetve. Oh — irázisokban akkor is volt bőséges választék, de azontúl és ahol tenni is kellett volna valamit, a miniszterek még kis ujjokat se mozgatták. Es valamint a naiv kis gyerek a mégoly egyszerű mezbe öltözött babájának is örvend, — ugy mink is elismeréssel tartozunk Plósznak ezen igénytelen ajándékért, melyet idei karácsonyfánk alá helyezett. A kis gyermek kíváncsi és tudni szeretné, hogy mi rejik benn a babában; mert gyerekes eszejárása szerint csak nem lehet belülről csúnya az, ami kívülről oly szép. oly káprázatos. Es addig tur, fur, — mig végül nagy csalódására meg tudja, hogy belül bizony csak csepü és fürészpor foglaltatik. Lapunk mai ovim Mi nagyok már rémokosak vagyunk arra, semhogy kiváncsiaskodjunk. Nekünk már egyszerű odapillantás is elég, hogy nyomban tisztában legyünk ajándéKunk: csepü és fürészpor tartalmáról. De ha a gyermek a babáját csalódottan talán el is dobja, — mi ezt pietással őrizzük és becézgetjük. Mert minden fogyatékossága mellett is ez az első nekünk jószivvel nyújtott ajándék, konc után pedig nem lesünk. Semmiféle lappangó gúnyt vagy finom iróniát nem látunk a miniszter ezen ajándékában. Eszejárása nagyon egyszerü és logikus: «az ügyvédi kar a numerus clausust visszautasítja; én más remediumot nem tudok, törjék tehát helyettem maguk az ügyvédek a fejüket a panaceán. En jóakaratomat kimutattam; a jót, — bárhonnét jöjjön az, — elfogadom, sőt — ha lehetséges (that is the questionj, — meg is valósítom ; et qui habét tempus, habét vitám». Megbízta tehát Pollák Illést, hogy dolgozzon ki oly tervezetet, mely az ügyvédi kar anyagi és társadalmi helyze tét most és jövőre szanálni képes legyen. Ez az az ajándék, melyet karácsonyfánk alá tett. Nem az ő hibája, hogy mint a többi babáknak, ugy ennek is a béltartalma csupán csepü és fiirészpor. Már a babák ősidőktől fogva ilyenek, - - ezen változtatni nem igen lehet. Pollák Illés kétségkívül közelismert tanult, mivelt, okos ember, — de volt e 1 ő 11 e is már sok ilyen kiváló elme, akik nagy alchymistikus, mathematikai és egyetemes tudással: a bölcsek kövét, a kör négyzetét, a perpetuum mobile-t és más hasonlófontosságu és közhasznú problémák megoldását, nagy fárad sággal, idő és pénz kímélése nélkül, keresték. Fáradozástik mind kátba veszett, amint Pollák fáradozása is kárba fog veszni. Kapunk majd tőle is egy csillogó, bármely szakirodalmi folyóirat diszét (vagy ez talán már meg is történt volna ?) és érdekfeszítő olvasmányt képező, briliánsul megirt tudományos essay-t — kapunk tőle mindent, csak a kérdés megoldását nem. Csepü és fürészpor nem ad kenyeret, az ügyvédnek pedig ma erre van szüksége. Nem is lehet nézetünk szerint egy embert, egy ily nagy érdekeket felölelő javaslat kidolgozásával, minden előmunkálat és széleskörű anyaggyűjtés nélkül megbízni. Codexek és egyéb forrásmunkák, ezen anyagnak csak egyik szerény ágát képezik. Itt egy országos enquéte re volna szükség; a hivatottak meghallgatására, ez eszmék előzetes tisztázására. Tudnunk kell előbb, hogy in i t akarunk és mit érhetünk el, mielőtt kivánataink formulázásához hozzá látnánk és kész javaslattal lép hetnénk a nyilvánosság és a parlament elé. Mert előre is tisztában kell lennünk azzal, hogy az ügyvédség nem játszhatja a kísérleti nyul szerepét hf>gy többet nem szabad követelnünk, mint amennyi elérhető. Ennél kevesebb pedig el nem fogadható. Mindezt csakis enquéte utján lehet diskurálni. És csak akkor, ha ez megtörtént, ha bizonyos nézetek tisz| tázódtak, az alapigazságok és pozitív javaslatok leszürődtek; 1 ha ezen enqurte-ben az összes minisztériumok delegáltjai is ia 12 oldalra .tijtu