A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 50. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. (3. r.)

A JOG 199 tátott és hogy a felperes az előbbi állapot visszaállítását a sommás visszahelyezési perben hozott ítéletek dacára a jelen per sörön is szorgalmazhatta volna, sőt az összes ablakok befalazása' iránt előterjesztett kereseti kérelemben, az előbbeni állapot helyreállítása iránti kérelem is benfoglaltnak volna tekintendő, mindazonáltal a kir. itélő tábla e tekintetben csak azért nem intézkedhetett, mert a felperes válasziratában kifejezetten kijelentette hogy az ablak kijavítása előtt létezett előbbeni állapot viszaállitását már nem kívánja. A m. kir. Kúria (J901. okt. 22-én 795. sz. a.) által mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és alperesek arra köteleztetnek hogy ők a Temesvár belvárosi 12. sz. tjkben foglalt házuknak a katonai parancsnoksági épület felé eső oldalán levő és az E. a térrajzon kitüntetett összes világossági nyílásokat és ablakokat a je!en Ítélet kézbesítésétől számított 3 hónap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett saját kölségükön befalazzák. Indokok: A másodbiróság ítéletének indokaiban helyesen állapította meg a keresethez másolatban és a válaszhoz eredetben csatolt «Revers-»nek címzett nyilatkozat alapján alperesekneK azt a kötelezettségét, hogy^ök a katorai hatóság kívánatára, amennyiben az a szolgáLt érdekéből szükségesnek mutatkozik, a temesvár belvárosi \2. sz. tjkvben foglalt házuk nátsó falán nyitott világossági nyílásokat saját költségükön befalazni kötelesek. Ebből azonban nem az következik, amit a másodbiróság felállít, hogy felperes az ablaknyilások befalazását csakis az alatt a teltétel alatt kívánhatja, a mennyiben arra nézve valamely szolgálati érdek tenforgását bizonyítaná, hanem felperesnek feltétlen joga van az összes ablaknyilások befalazását kívánni, amikor azt szolgálati érdekbői szükségesnek találja. E tekintetben tehát nem kötelezhető felperes arra, hogy ilyen szolgálati érdek fenforgását bizonyítsa, mert annak megállapítása, hogy az ablaknyilások befalazását katonai szolgálati érdek szükségessé teszi, egyedül a katonai hatóság hatásköréhez tartozik, és e részben a katonai hatóság kijelentett kívánsága alapjául szolgáló katonai érdek nem eshetik alperesnek kifogásolása alá, hanem a «Revers» tartalma szerint az illetékes katonai natóság bármikori kijelentett kívánsága már egymagában a kötelezettség beálltát maga után vonja, mely kívánságot alperesek kifogás nélkül teljesíteni tartoznak. És minthogy alperesek az illetékes katonai hatóság részérői a szolgálat érdekebői hozzájuk intézett C alatti lelhivás dacára is. házuk hátulsó falán létező ablakny ilásokat befalazni vonakodnak, ennélfogva őket ennek teljesítésére, kellő határidő kitűzése mellett, kötelezni kellelt. Az utóöröklési és utóhagyományi jogtkvi feljegyzésének törlését és az e tárgybeli biztosíték feloldását az irökös kérelmére a hagyatéki bíróság az iS94 : X VI. l -c. yg. §-a szerint abban az esetben rendelheti el. ha az utócröklési vagy utóhagyományi jognak megszűnése közokirattal kétségtelenül bizony itta tik. Ezen szakaszban szabályozott kivételes eljárásnak teliát elengedhetetlen előfeltétele, hogy az örökös az utóöröklési és ntbhagyományi jog megszűntét közokirattal minden kétséget kizáróan bizonyítsa. Ami pedig az /., 2. és j. pont alatti felsorolást illeti, ez nem meríti ki az előforduló eseteket és innék csupán exemplifikativ jellege van. Érvénytelennek mondatott a házasság, mert alperes a közösülés rendes és eredményes végzésére már a házasság megkötésekor képtelen volt. Bár a kereset a házasság megkötése után három évre adatott be, a kereseti jog megállapittatott, valónak fogadtatván el a felperesnek az ártatlan nőiesség fogalmára alapított indokolása, hogy a házassági tartozás tulajdonképpeni voltát s a férjnek arra alkalmatlanságát csak utóbb, a kereset beadása előtt nem sokkal ismerte fel. A házassági törvény 85. §-a értelmében a hibás házastársnak a vétkessé nyilvánítása csak a bontó perekben alkalmazandó. (A m. kir Kúria 1091. június 4. 2,030/901. sz. a.) Ha a hátramaradt vagyon tudomány vagy közhivatal utján történt szerzésének lehetősége fönt nem forog, az özvegyen maradt nő közszerzeményi joga kétségtelen. (A m. kir Kúria 1901. szeptember 11, 7,698/900. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A kereseti váltó szövegében foglalt ama kitétel, hogy .fizessen ön» — a fizetés iránt való felhívást, intézvenyt tartalmaz és nem egyenes közvetlen fizetési Ígéretet. Ennél az alakjánál fogva a kereseti váltó a vtörveny no. §-ban meghatározott saját váltót nem képez, mert ennek alakja a kiállító részéről tett egyenes közvetlen fizetési ígéret " A szegzárdi kir. törvényszék mint váltóbiróság (1900. evi nov. 9-én. 7,012. sz. a.) dr. Ch. Sándor ügyvéd felperesnek, ozv. P. Jánosné alperes ellen folytatott 100 kor. tőke és járulekai iránti perében a következőleg itélt: _ Ha felperes pótesküt tesz arra, hogy a Dföldváron 1900. febr. 15-én 60 ftról kiállított váltót alperes jelenléteben sajatkezüleg irta alá, ez esetben a kir. tszék alperes kifogását elutasítja és őt, mint a fenti váltó kibocsájtóját, az 1900. évi 2,635. az. a. kibocsátott sommás végzés fentartásával kötelezi, hogy felperesnek 100 kor. tőkét stbit fizessen meg. Érdekében áll tehát felperesnek a részére megítélt póteskü letételére jelentkezni és azt a kitűzendő határidőié letenni, mert ellenesetben a kir. tszék alperes kifogásának helyt ad és a fenti sommás végzést hatályon kivül helyezi. Indokok: A keresethez csatolt váltón alperes önmagához bocsát ki intézvényt és azt e szavakkal: — önmagámra özv. P. J.-né, el is fogadván a váltó szövegéből kitetszőleg az saját váltó, melyre az 1876: 27. t.-c. 110. §-a irányadó és minthogy a felhívott tszakaszban meghatározott összes lényeges kellékekkel el van látva, alperesnek a tárgyalás során tett ama kifogása, mintha e váltó lényeges kellék nélkül szűkölködnék, —figyelembe vehető nem volt. Az alperes által ugyancsak kifogásaiban megtagadott névaláírás valódisága tekintetében felperes F. J. tanú vallomásában fél bizonyítékot nyújtott arra nézve, hogy a kérdéses váltót alperes felperes jelenlétében sajátkezüleg irta alá, miért is e tanú vallomásának kiegészítéséül az 1868: 54. t.-c. 236. §-ához képest felperes részére pótesküt kellett megítélni s mivel annak letételével az aláírás valódisága be lesz igazolva, a sommás végzést hatályban fentartani, ellenesetben azt hatályon kivül helyezni kellett. A pécsi kir. itélő tábla (1900. dec. 27. 3,299. sz. a.) a kir. tszék ítéletét helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1901. nov. 5-én 430. sz. a.) által mindkét alsóbiróság Ítélete hivatalból megsemmisíttetik, a kereset a felperesnek visszaadatni rendeltetik. Indokok: A kereseti váltó szövegében foglalt ama kitétel, hogy «fizessen ön» — a fizetés iránt való felhívást, intézvényt tartalmaz és nem egyenes közvetlen fizetési ígéretet. Ennél az alakjánál fogva a kereseti váltó a vtörvény 110. §-ban meghatározott saját váltót nem képez, mert ennek alakja a kiállító részéről tett egyenes közvetlen fizetési igéret. Az ilyen ígéretet magában nem foglaló kereseti váltó annak folytán, hogy az a váltó a szövegben saját váltónak van nevezve; továbbá, hogy az alperes nyilatkozata elé «önmagamra» szót irta és tekintettel arra, hogy ugyancsak az alperes a váltón intézvényezettként is meg van nevezve: a váltörv. 5. íj ában meghatározott intézvényezett saját váltóként jelentkezik; mint ilyen azonban a most hivatkozott § nak annyiban nem felel meg, hogy a kiállítás és fizetési hely egyaránt Díöldvár. Erről es mert idegen váltónak azért nem vehető a kereset alapjául csatolt irat, mivel mint ilyennél a kibocsátó aláírása hiányzik: a kereseti irat sem mint idegen váltó, sem mint saját váltó a törvényes kellékeknek meg nem felel, amiért is az ennek alapján indított kereset a váltóeljárást szabályozó rendelet 4. §-ának 2. bekezdése értelmében már a kir. tszék által visszautasítandó volt volna. Ugyanazért a fentidézett rendelet 37. §-a értelmében az alsóbiróságok Ítéletét hivatalból megsemmisíteni kellett. Bűnügyekben. A btk. 306. §-ában meghatározott csalás tényálladékának egyik lényeges kelléke a hatósági végrehajtás bekövetkezősége, ennek előfeltétele pedig az, hogy a megkárosított hitelezőnek legalább is lejárt követelése legyen akkor, amikor a vádlott a btk. 386. §-ában büntetendőknek kijelentett ténynek legalább egyikét elkövette. E nélkül nem foglalhat helyt annak a meghatározása, hogy a sértetteket a közjegyzői okirat alapján bíróilag elrendelhető végrehajtási jog illette: A vád alapjául szolgáló tett, a btk. 386. §-ban meghatározott eme lényeges alkotó elem hiányában, a csereszerződés kötése körül a ravasz fondorlat jogi fogalmának megfelelő valamely tényleges megtévesztés, valamint a tettesség miatt vádlottak ellen a csödkérés elmulasztása következteben, a btk. 387. §-ban meghatározott előfeltételek néikül, a büntethető csalás egyik esetének tényálladékát sem foglalja magában. A m. kir. Kúria (1901. nov. 23-án. 7,03'«. sz.) csalás büntette miatt vádolt S. Jakab, S. M.-né sz. R. M., S. A. és S G. ellen a bpesti kir. bünt. tszék előtt folyamatba tett és 1900. okt, 13-án 52,046 sz. a., a bpesti kir. it. tábla által pedig S. A. védőjének semmiségi panaszára valamint a kir. ügyésznek, idősb. E. László pótmagánvádlónak, J. Jakab és S. Adolf vádlottaknak felebbezésére 1901. máj. 22-én 3259. sz. a. elintézett bűnvádi pert a bp. 385. §. 2. p. aiapján, a közvádlónak a bp. 385. §. 1. a. pontja alapján, a külön védőnek, valamint S. F. és S. A. vádlottaknak, végül a bp. 385. §. 1. a és 3. pontjai alapján S. S. vádlottnak és védőjének bejelentett, a közvádló által írásban is indokolt semmiségi panaszát nyilvános tárgyaláson, a kor. ügyész és a védők meghallgatása után következőleg itélt: Mindkét alsófoku bíróság ítélete a bp. 437. g. 3. bekezdése értelmében megsemmisitettik: S. j, S. A. és S. S. vádlottak a vád alól szintén felmentetnek. A kir. Ítélőtábla által valónak elfogadott tényállás szerint id. E. Lajos és neje magánvádlók S. I. és S. iVL-né szül. R. M.