A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 50. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. (3. r.)

198 A JCG A bemutatott és a temesvári belvárosi li. sz. tjkv. tanusága szerint az alperesi telek \ •-öl területtel bir, mig az alperesek által bemutatott -í ./• alatti hatósági bizonyítvány tanúsága szerint a kérdéses telek, illetve házhely a kataszteri birtokivek alapján 42 •-ölnyi területtel bírónak van feltünteve, az 5./' alatti bizonyítvány tanúsága szerint pedig a telek térmértéke 41 82 G-öl területű, ez alapon tehát azt a körülményt, hogy az erődítési fal az alperesi telekhez csatolva lett-e, vagy az jelenleg is felperes birtokában van-e, megállapítani nem lehe t —alperesek tagadásával, valamint az 5"/. alattiban kitüntetett, azonban teljes bi/.onyitékot nem képező' állítással szemben, hogy a kérdéses fal az alperesi telken lett felépítve. Annak igazolása, hogy az alperesi fal a felperes tulajdonát képező erődítési falon illetve annak helyén, tehát felperes tulajdonát képező telken áll, felperest terheli, annál is inkább, mert az a körülmény, hogy a szolgalmi jog telekkönyvileg az alperesi ingatlanra kebeleztetett be, egymagában még nem bizonyíthatja az A) alatti *Revers» tartalmával együtt azt, hogy az erőiitési fa! az alperesi ingatlanhoz tényleg csatolva lett-e. Felperes azonban a XIX. pertári jel alatt csatolt és 1898. jun. 7-én felvett tárgyalási jkönyvben határozottan beismerte azt, miszerint azon fal, melyen a kérdéses nyílások vannak, az alperesek tulajdonát képező területen van felépítve és azt az állítását, miszerint e rész ezelőtt a felperes tu ajdonát képezte volna, nem hogy éppen semmivel sem bizonyította, de nem is valószínűsítette, — annál kevésbbé, miután felperes azt sem mutatta ki, hogy a jelenlegi alperesi ház ugyanazonos azzal, melyet alperesek jogelőde a «Revers» alapján, — mely építési engedélyként is szerepelt, mivel Temesvárott, mint erődített helyen, annak idején a katonai hatóság hatásköréhez tartozott az erődítésen belöli építések engedélyezése, — építtetett; sőt alperesek tagadásával és a kihallgatott V. J. tanú vallomásával szemben, felperes azt sem mutatta ki és nem bizonyította be, hogy a kérdéses ablak szolgalmi jog tényleg az alperesi telek hátsó részén levő falra és nem az egyik oldalon a felperesi telekkel szintén érintkező s annak idején e részen is ablakokkal birt falra vonatkozik-e ? A temesvári kir. Ítélőtáblának 1889. máj. 15-én 1,261/399. polg. számú feloldó végzése alapján elrendelt szakértői szemlének, a helyszínén történt foganatosítása alkalmával kihallgatott szakértők az 1900. jan. 10-én felvett s az iratokhoz XXVIII. '/. perbeli jel alatt csatolt jegyzőkönyv tanúsága szerint egyértelmüleg akként nyilatkoztak, hogy az erődítési udvar és kert kerítése nem létezik és annak nyomai a föld alatt egy méter mélységben sem voltak észlelhetők s nem állapitható meg az, hogy alperesek házának kérdésben forgó fala, az említett kerítés (Fortificationshof und Gartenmauer) helyére lett-e építve, vagy nem, annál kevésbbé, mert a tábornagyi terület és a szomszédos házak közti határvonal nem létezik. Megállapították továbbá a szakértők, hogy a befalaztatni kívánt ablaknyilások az alperesi háznak a kert felől eső főfalába vannak illesztve. Minthogy az előadottak szerint a szakértők véleménye felperesnek azt az állítását, hogy az a terület, melyen alperesek házának hátsó fala áll, azelőtt a felperes tulajdonát képezte volna s illetőleg, hogy a kérdéses fa! az épités idejében a katonai kincstár tulajdonát képező erődiiési fa) alapjának helyére, illetőleg erre az erődítési falra építtetett volna, nem támogatja; sőt azt állapítja meg, hogy a kérdéses erődítési falnak nyomai még a föld alatt egy méternyi mélységben sem észlelhetők s hogy az erődítés, udvar és kertkerités nem létezik, — ennél fogva felperesnek most emiitett állítása bizonyítottnak nem tekinthető, annál kevésbbé, mert a fent előadottak szerint maga felperes beismerte, hogy a befalaztatni kivánt ablakokat és világossági nyílásokat tartalmazó fal az alperesi telken áll s azt az állítását, hogy a kérdé ses területet, a melyen jelenleg az alperesi ház látható fala áll, az alperesek jogelődeinek átengedte volna és illetve azt, hogy a terület az erődítési udvar és kertnek helyén lenne és ez valaha tulajdonát képezte volna, épen semmivel sem bizonyította. A fentebb hivatkozott szakértői szemlejegyzőkönyvhöz A/a, B b, C/c, D'd, E/e, F/f, 1., F/f, 2, G/g, H/h, továbbá az eredetileg a telebbezéshez NB. 1. és NB. 2. alatt, utóbb azonban a kérdéses szakértői szemlejegyzőkönyvhöz I/i. és K/k, alatt csatolt okiratok tartalma — eltekintve attól,'.hogy ezen okiratok mint olyanok, melyek nem kellő helyen és időben, hanem az elsőbirói ítélet meghozatala után csatoltattak az iratokhoz, az 1881: LIX. t.-c. 29. §-ára való tekintettel, miután nem a feloldás folytán elrendelt és kizárólag csak a szakértők meghallgatására vonatkozó körülményekre terjesztettek elő, figyelembe vehetők nem lennének, — abból az indokból hagyatott figyelmen kivül, mert egyrészt egymásnak részben ellentmondanak, másrészt felperesnek saját tényeit képezvén, felperes javára bizonyítékul el nem fogadhatók. Mindezek alapján, eltekintve attól, hogy felperes azt nem bizonyította, hogy minő szolgálati érdekből kérelmezi a a kérdéses ablakok befalazását, mert e tekintetben felperesnek az az általános kijelentése, hogy ily szolgálati érdek fennforog s hogy ez a felperesi parancsnoksági telken állítólag történő tiszti értekezletek és előadások háboritlan megtartásában és a nyilvánosságtól való elvonásában állana, bizonyítékot nem képez; annál kevésbbé, mert köztudomású, hogy a szomszédos házak szintén világossági nyílásokkal és ablakokkal bírnak a hadtestparancsnokság épület kertjére nézve, — felperest keresetével elutasítani kellett. A temesvári kir. ítélőtábla (1900. nov. 13-án 3,0i8. sz. a.) a kir. tszék ítéletét helybenhagyja. Indokok: A perfdvételi jegyzőkönyvhöz XXV11I. sz. a. csatolt szakértői szemlejegyzőkönyvhöz A/a—I/i alatt mellékelt okiratok egybevetett tartalmából megállapítottnak vehető, hogy az alperesek házának a felperes kertjével határos hátsó fala az A) alatti nyilatkozatban említett erődítési tal vonalán épült fel, miből folyólag bizonyítottnak vehető az is, hogy az alperesek jogelőde áltaTaz A) alatti nyilatkozattal vállalt kötelezettség az alperesek házának érintett hátsó falán alkalmazott világossági nyílásokra vonatkozik. Az Aj alatti nyilatkozat tartalma szerint az alperesek jo előde arra kötelezte magát, hogy az erődítési udvar és kertfalon ablakokat vagy nyílásokat egyáltalán nem nyithat, ezen felül azonban csupán világossági nyílásokat alkalmazhat, — de a oknak nyitásánál is mérvadók az Ajalatliban meghatározott korlátok; továbbá ugyanezzel az okirattal az alperesek jogelőde azt a kötelességet vállalta magára, hogy házán a katonai hatóság beleegyezése nélkül változtatást nem eszközölhet és hogy a katonai hatóság kívánatára, a mennyiben az a szolgálat érdekéből szükségesnek mutatkozik, az érinte't falon nyitott nyílásokat saját költségén befalaztatni fogja. — Megjegyzi a kir. it.tábla, hogy az A) alatti okirat ama tartalmának, mely szerint az erődítési udvar és kertfalon ablak és nyílások egyáltalában nem nyithatók, figyelembe vételével annak, hogy a fentebb hivatkozott A/a—I/i. alatti okiratok tartalmával megállapittatott az, hogy az alperesek házának hátsó fala a volt erődítési fal vonalán épült fel, —okszerűen csak azt az értelmezést tulajdonithatja, hogy ez a tilalom a lebontott erődítési fal vonalán újonnan emelt falnak az előbb létezett erődítési fal megfelelő magasságáig terjedő részére vonatkozik. Az A) alatti okiratnak fent vázolt tartalma nem ha ;y kétséget az iránt, hogy abban az alperesek jogelődének kötelezettsége kettős irányban, egyfelől bizonyos jogok abbanhagyásával, másfelől bizonyos tevőleges cselekvésben állapíttatott meg, minél fogva az alperesek jogelőde által vállalt kötelezettség ugyanazon egy jogi fogalom alá nem is vonható. Á peres felek között nem vitás, hogy az alperesek házának a felperes kertjével határos hátsó fala az alperesek kizárólagos talajdonát képezi, másrészről a tulajdonjog absolut hatályából következik, hogy a tulajdonos tulajdonával szabadon rendelkezhetik, amiből folyólag az alperesek jogelőde házának érintett hátsó falán korlátlanul ablakokat nyithatott volna. Ennek a jogszabálynak szem előtt tartásával kétségtelen, hogy a felperesi kincstár és az alperesek jogelőde között létrejött azzal a megállapodással, mely szerint az alperesek jogelőde, az őt különben megillető koriátLn ablaknyitási jogról és házának megváltoztatása jogáról az A) alatti nyilatkozat korlátain belől a felperes irányában lemondott, a felperes javára az a nemleges szolgalmi jog állapíttatott meg, mely szerint az alperesek jogelőde a tulajdonát képező háza tekintetében az A) alattiban meghatározott korlátozásokat tűrni tartozik, — önmagától értetvén, hogy ezen szolgalom létesítésével uralgó telekké a felperes háza, szolgáló telekké pedig az alperesek jogelődének háza jelöltetett ki. A szolgalmi jognak a tulajdonosra, vagyis a kötelezettre vonatkozó negatív jellege abban nyilvánul, hogy a tulajdonos sohasem köteleztetik valamely positiv cselekvésre más részére, hanem csak eltűrésére annak, hogy más által tulajdonjogának gyakorlatában egy vagy más tekintetben korlátoztassék. Ehhez képest az A) alattiban meghatározott az a további kötelezettség, mely szerint az alperes jogelőde kívánatra az ablaknyilások befalazására, tehát bizonyos meghatározott cselekvésre is kötelezte magát, a szolgalmi jog fogalma alá nem vonható, hanem ez a kötelezettség igenis az alperesek jogelődének házával egybekapcsolt dologi teher jogi természetével bir, a mennyiben ez a kötelezettség nem kizárólag az alperesek jogelődét, hanem a mindenkori tulajdonost terhelőleg állapíttatott meg. Minthogy pedig az A) alatti nyilatkozat az alperesek házára történt telekkönyvi bejegyzés folytán az illető ház mindenkori tulajdonosára is kötelező, s minthogy az a körülmény, hegy az A) alattiban a felperes javára megállapított szolgalmi, illetőleg dologi teher az A) alatti nyilatkozat ellené e a tjkvben tévesen zálogjogként jegyeztetett be, a felperes jogosultságára és illetőleg alperesek kötelezettségére befolyással nem birt; mert a tkvi rdts. 62. §-ának utolsó bekezdése szerint a bejegyzett jog közelebbi meghatározásai, melyek magából a telekkönyvből ki nem vehetők, azon okirat tartalma szerint birálandók el, melynek folytán a bejegyzés megengedtetett: ennélfogva az alpereseknek az a védekezése, hogy az A) alatti velük szemben nem érvényesíthető, törvényes alappal bir. Mindazonáltal a felperes keresetével helyesen utasíttatott el az elsőbiróság részéről, mert az ablaknyilások befalazását a mindenkori tulajdonostól a felperes nem feltétlenül, hanem csakis az alatt a feltétel alatt követelheti, amennyiben ablakok befalazását a szolgálat tenné szükségessé, Felperes azonban valamely szolgálati érdek fenforgását nemcsak nem bizonyította, de még valószínűvé sem tette, sőt a G) alattiban kilátásba helyezett építkezés, az ablaknyilások befalazását arra való tekintettel, hogy a szakértők véleménye szerint az alperesek házinak hátsó lala nem tűzfalat, hanem főfalat képez, feleslegessé teszi. A kifejtetlek alapján kétségtelen ugyan, hogy az alpereseknek azon ténye által, mely szerint a felperesi kerttel határos falon alkalmazott nyílások egyike a felperes tiltakozása dacára kitágittatott, a felperes az Aj alatti okirattal megállapított nemleges szolgalmi jogában megháborít.