A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 50. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. (3. r.)

JOGESETEK TARA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 50. számához. Budapest, 1801. december hó 15 Köztörvényi ügyekben. A kir. Kúriának az 1890. évi XXV. t.-c. 13. §-a alapján hozott XIII. számú polgári'döntvénye. Ingatlanok elárverezéséből befolyt vételárnak az 188I: LX. t.-c. 296. §-a értelmében hozott sorrendi végzés szerin* való felosztása esetében a hitelezők javára sorozott, és az idé~ zett törvénycikk 2OI. §-a értelmében a letcthivatalból kiutalt tőkekövetelések után a sorrendi végzésben meghatározott kamat mily időpontig jár? (Vonatkozással a pozsonyi kir. Ítélőtábla 5 számú és a kassai kir. Ítélőtábla 9. számú polgárjogi teljes ülési dontvényeire.) Határozat. Ingatlanok elárverezéséből befolyt vételárnak — az 1881: LX. t.-c. 196. i?-a alapján hozott sorrendi végzés szerint való felosztása eseteben a hitelezők javára sorozott és az idézett tör­vénycikk 201. §-a értelmében a biroi letéthivatalból kiutalt tőke­követelések utan a sorrendi végzésben meghatározott kamat a jogosítottat az utalványozó végzésnek a letéthivatalba való meg­érkezése napjáig illeti. Indokok: A hitelező, kinek kamatozó pénzösszeghez törvényes igénye van, az anyagi jogszabályok szerint követelheti, hogy a mennyi­ben részéről a késedelem nem forog fenn, a tőke után a kamat részére addig az időig fizettessék, mikor az adós tartozását kiegyenlíti. Ezen a törvényes rendelkezésen a végrehajtási eljárást sza­bályozó 1881 LX. t.-cikk rendelkezései a végrehajtás utján behaj­tandó követelésekre nézve se változtatnak, sőt az emiitett jogsza­bály kifejezést nyert az idézett törvény 113., 133., 192., 20l., és 202. §-aiban is. Erre nézve eltérő magyarázatnak törvényes alapja nem is lehel, ilyen az illető kir. Ítélőtáblák ellentétes döntvényeiben se nyert kifejezést. A fölvetett kérdés tehát csak annyiban igényel megoldást, hogy a végrehajtás utján befolyt és a hitelezők követelésének kielégítésére fordítandó összegeknek a letéthivatalból kiutalványo­zás utján fizetése esetében ez az anyagi jogszabály gyakorlatilag mi módon érvényesüljön. Nehézséget az nem okoz, hogy a felvétel napjának az utal­ványozó végzés kelte idejében tüzetes meg nem határozhatása miatt, az utalványozó végzésben nem lehet egy összegben kiszámítani a hitelezőnek a letéthivatal által fizetendő követelését, mivel erre nézve elegendő, ha a sorozott összeg, és ebből az a tőker.szlet, mely után a kamat jár, a kamatozás kezdő pontja és a kamatláb meg vannak jelölve. Irányadó a kérdés megoldásánál az, hogy a hitelező részére tőkekövetelése után a kamat addig az időpontig fizettessék, mig a hitelező abba a helyzetbe juthat, hogy a kiutalt követelését a letéthivataiból felveheti, mivel ez után az idő után nem bizható a hitelező tetszésére, hogy esetleg magasabb kamaiot hajtó köve­telését további kamatozás mellett saját előnyére és a végrehaj­tást szenvedő s netalán a későbbi rangsorban kielégítendő hite­lezők hátrányára letétben hagyja; figyelembe veendő továbbá az is, hogy a letéti szabályok szerint a kiutalt összeg után 8 nap lejártával letéti kamat nem fzettetvén, a végrehajtási tömeg ama 8 nap után már nem gyümölcsözik. Minthogy pedig akkor, amikor a jogerős utalványozó vég­zés a Ic-téthi.atalhoz a bíróságtól megérkezik, az arra jogosított abban a helyzetben van, hogy követelését a letéthivatalból már felveheti: kifizetési időpontnak is az a nap tekintendő, amely napon az utalványozó végzést a bírói letéthivatal átveszi. Eddig az időig tehát a hitelezőt tőkekövetelése után a kamat megilleti, — mig másfelől ez időpont után további kamathoz jogos igénye nem lehet. Kelt Budapesten, a kir. Kúria polgári szakosztályainak 1901. évi október hó 25-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi november hó 22-én tartott teljes ülésben. A revers» nek címzett nyilatkozat alapján megállapittatott alperesek azon kötelezettsége, hogy ők a katonai hatóság kívá­natára, amennyiben az a szolgálat érdekéből szükségesnek mu­tatkozik házuk hatso falán nyitott világossági nyilasokat saját költségükön befalazni kötelesek. Ebből azonban nem az következik, hogy felperes az ablak­nyilások befalazását csakis az alatt a feltétel alatt kivanhatja0 amennyiben arra nézve valamely szolgálati érdek fenforgását bizonyítaná : hanem felperesnek feltétlen joga van az összes ablaknyilások befalazását kívánni, amikor azt szolgálati érdek­ből szükségesnek találja E tekintetben tehát nem kötelezhető felperes arra. hogy ilyen szolgalati érdek tenforgásat bizonyítsa ; mert annak megállapítása, hogy az ablaknyilasok befalazását katonai s7olgálati érdek szükségessé teszi, egyedül a katonai hatóság hatásköréhez tartozik és e részben a katonai hatóság kijelentett kívánsága alapjául szolgáló katonai érdek nem eshe­tik alperesek kifogásolása alá, hanem a <<Revers» tartalma sze­rint az illetékes katonai hatóság bármikori kijelentett kívánsága már egymagában a kötelezettség beálltát maga után vonja, mely kívánságot alperesek kifogás nélkül teljesíteni tartoznak. A temesvári kir. tszék. (1900 jnl. 14-én 7,335. sz. a.) Cs. és kir. katonai kincstár felperesnek, személyesen védekező S Bartalan ügyvéd és az általa képv. neje szül. H. Amália alpere­sek ellen szolgalmi jog érvényesítése iránt folytatott perében következőleg i t é 1 t: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetét azon az alapon tette folya­matba, hogy ő a keresethez A) alatt csatolt másolatban, utóbb a per során eredetiben is csatolt «Revers» alapján az alperesek tulajdonát képező és a temesvári belvárosi 12. sz. tlkjvben fog­lalt ház hátulsó falának a felperesi szomszédos telekre néző ol­dalán levő ablakok és világossági nyílásokra szolgalmi jogot szer­zett, mely iog tkvi bekebelezés által is biztosítva van. Az A. alatti okirat szerint az azt kiállító alperesek jogelőde — jogutó­daira is kihatólag — arra kötelezte magát, hogy a kérdéses fentebb emiitett ablakok és világossági nyílásokat felperes bele­egyezése nélkül változtatni nem fogja és hogy azokat, ha a kato­nai szolgálati érdekek kívánják, azonnal saját költségén befalaz­tatni fogja. Felperes kereseti zárkérelme az ablakok és nyilások befalazására irányul. A kereseti állításokkal szemben alperesek felperes kereseti joga ellen tesznek kifogást, azon az alapon, hogy katonai kincscár nem létezik és hogy felperesi képviselőnek kü­lön meghatalmazás nélkül perrel fellépnie jogában nem áll; az ér­demben pedig azt vitatják, hogy felperes szolgalmi joggal nem bir s nem áll jogában alpereseket a tulajdonuk mikénti használatában bármi módon akadályozni vagy korlátozni. Ami mindenek előtt alpereseknek a perelhetőségi jog hiánya indokából tett kifogását illeti, az mellőzendő volt, mert a cs. és kir. katonai kincstár mint ilyen tényleg létezik és annak elbírá­lása, hogy alkotmányjogi szempontból létezhetik-e a cs. és kir. katonai kincstár vagy nem ? e bíróság hatásköréhez nem tartozik. Alpereseknek a felperesi képviselő mint ilyen képviselhetési joga ellen tett kifogását szintén nem lehetett figyelembe venni, mert az általános meghatalmazást, mely minden külön meghatal­mazást pótol, felperesi képviselő utóbb bemutatta, de különben is a katonai hadtestparancsnokságok jogi képviselőinek most köztudomásra van hozva, hogy a temesvári hadtestparancsnokság jogi képviselője felperesi ügyvéd. Az ügy érdemét illetőleg, a keresethez A) alatt egyszerű másolatban, a válaszirathoz eredetben is csatolt «Revers» tanu­sága szerint kétségtelen az a körülmény, hogy abban alperesek jogelőde Z. János részére az ő IS. házszámu telke és a szomszé­dos felperesi telek közti erődítési udvar és kertfal használata engedtetett át akként, hogy azon, illetve a felett a «Revers»-ben emiitett módon és kikötéssel alperesek jogelőde ablakokat nyit­hat és használhat és az alperesi jogelőd részére engedélyezett ezen ablakszolgalmi jog a ben utatott telekkönyvi kivonat tanúsága valamint az A) alattira vezetett záradék szerint az alperesi telekre bevezetett tkvi bejegyzés által biztosítva is lett. — Azt a körül­ményt, hogy az ablakhasználati szolgalmi jog a felperes tulajdo­nát képező erődítési udvar és kertlalra vonatkozott, bizonywja maga a tkvi bekebelezés, mely határozottan a tábornagyi udva­és kert közti fal használatra és ablakszolgalomra nézve van bevezetve, valamint bizonyítja a cs. és kir. temesvári katonai épí­tészeti osztály által Ifi, 114,97. sz. alatt áttett irat tartalma is, mely szerint a kérdéses kőfalra vonatkozó tulajdonkérdések rendezése lett elrendelve. Ez alapon tehát vita tárgyát nem képezheti az a körül­mény e perben, hogy a már többször emiitett tábornagyi udvar és kertfalra, tehát a felperesi tulajdonra vonatkozóan alperesek illetve jogelődeik által engedély folytán szerzett ablaki szolga­lomról lehet csak szó és nem oly nemleges szolgalomról, mely szerint az alperesi jogelőd a saját tulajdonát képező falra vonat­kozóan lemondott volna tulajdonjogának korlátlan érvényesithe­téséről, tehát hogy jogot adott volna felperesnek arra, hogy saját falán korlátlanul nyitható ablakjogát a «Revers» értelmében érvényesíthesse csak. A fentiekre való tekintettel tehát csak az képezhet per­döntő kérdést, hogy e kérdéses házfal, melyen a per tárgyává tett ablakok és világossági nyilások vannak, a felperesi tulajdont képező s egykor erődítési falat képező építmény helyén van-e, vagy a jelenlegi fal az alperesi telken épittetett-e fel ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom