A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 50. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. (3. r.)

368 A JÖ3 esetek Írandók a rovásukra, mégis reájuk gépiesen újból ugyanazt a büntetést szabjuk ki. Minden biró az ítélet kihirdetésekor bizonyos benne, hogy a vádlott, büntetése kiállása után, tevékenységét csak ujból ott togja kezdeni, a hol ezt imént elhagyta. Párisban történt e napokban, hogy az esküdtbíróság elé egy gyilkossági merénylettel vádolt betörő került. Az 1856 ban született vádlott 1874—1877., 1877—1880. és 1883—1886-ban ugyanazon delictum: betöréses lopásért volt 3—3 évre elitélve és ezen hosszú időt: 9 évet, mint proíessionátus gonosztevő töltötte az angol fegyházakban. Elbocsátása után keresetét csak ujból ott kezdte, ahol azt elhagyta és igy bizonyára csakis számtalan ujabb fel nem jelentett vagy ki nem derített lopással tartotta fenn életét. 1901-ben ujabb betöréses lopás alkalmával azonban a károsult felébredése és ellentállása folytán, gy ilkossági merényletetjkövetett el és a károsultnak suiyos testi sértést okozott. Ezúttal már életfogytiglani fegyházra ítélték. A legsúlyosabb büntettek és rablógyilkosságok rendszerint oly egyének terhére esnek, akik már ismételve érezték a törvény súlyát, — és mégis teljesen közömbösen állunk ezen ténynyel szemben, sőt még rendszeresen növeljük is a megrögzött bűnösök számát börtöneink berendezése által. Mert minden börtön főiskolája a bün minden nemének. Mikép lehűlne e bajon segíteni? Pusztán a büntetések és a szabadságvesztések tokozása nem vezetné célhoz, mert végre is egy betöréses lopást nem lehet életfogytiglani börtönnel sújtani. Első sorban mellőzendő volna a szabadságvesztés büntetése ott, ahol csak rövid tartamú büntetésről van szó; ekkép eleje van véve ezeknél az erkölcsi fertőzésüknek a börtönben. Szigorúan elkülönitendők volnának továbbá a professionátus raboktól azon elitéltek, akik kivételes alkalomból, a 1 örülmények sajátságos összemüködése folytán zökkentek, ki rendes pályájukból és akik helyes elbáiiás mellett ujból volnának a társadalom részére megmenthetők. Egyének, akik tiszteletreméltó indokból, akár nemzetiségük, akár vallásuk iránti tekintetből vagy gyermekeik iránti szeretetből léptek a bün ösvényére, — nem azonosíthatók és azért együttesen le sem tartóztathatok a társadalom söpredékével, állandó kitaszítottjaival. És az utóbbiakra nézve is némi mentségül szolgál, hogy a börtönből való elbocsátásuk után rendszerint minden kereset nélkül állanak. Természetes hajlamuk, nevelésük vagy neveléshiányuk, előéletük és a munkahiány, párosulva a munkakedv hiányával, őket szükségkép ujból a bün útjára terelik. A társadalom pedig ezzel mit sem törődik és igy csak a véletlen kérdése, vaj jon az emberi dúvad beéri-e az egyszerű vagy minősített lopássá! vagy pedig egyenesen a gyilkosság útjára lép ? Emlékezzünk csak Rózsa Sándorra, aki megkegyelmezése után régi zsiványmeslerségét ujból elővette és Félegyházán még egy vonat kisiklását is megkísérelte, hogy kénye-kedve szerint gyilkolhasson és fosztogathasson. De ily visszaesőket, elbocsátásuk után — nézetünk szerint — k én y s z e r-d ologházba kellene elhelyezni, ahol folytonos felügyelet alatt állnának, egyfelől a nélkülözéstől mentve, másfelől pedig a társadalomra nézve ártalmatlanokká téve volnának. Akkor talán a gonosztevői pálya sem volna többé oly kecsegtető a börtönök elitjére nézve. Munka a legjobb ellenszer minden bünösségi hajlam ellen. Apró foltok az igazságszolgáltatás képén. Ügyvédi körökből vesszük az alábbi sorokat: Százszemü és százkezü embernek kellene lennie az igazságügyminiszternek, ha a hatáskörébe tartozó különféle hatóságok és intézményekre nem csupán formai, de érdemleges felügyeletet és ellenőrzést is akarna gyakorolni. Sem neki, sem a korlátoltabb felügyeleti joggal felruházott birót tényezőknek nincs erre fizikai idejök és képességök, — lehetetlent pedig követelniészszerütlen volna. De viszont jogosan követelhetjük azt. hogy minden akár szolgálati uton, akár a nyilvánosság utján a miniszter tudomására jutott panasz alaposan megvizsgáltassák és igy minden, az igazságszolgáltatás egyik vagy másik ágában közreműködő közeg érezze és tudja azt, hogy fölöttes hatósága működését alkalomadtán éber szemmel kiséri. Itt nincsen szó csupán visszaélésekről és a törvénybe világosan ütköző cselekményekről — a melyek szigorúbb, esetleg fegyelmi elbánás alá esnek — hanem nembánomságból, járatlanságból vagy téves felfogásból eredő hibákvagy mulasztásokról. Nincs senki, a ki a bírónak irányt adna, őt hibái és tévedéseiről kitanítaná és azokat, akiktől a jóhiszeműség el nem vitatható, a helyes útra terelné. Azt fogják erre ellenvetni, hogy errevaló a felebbviteli bíróság. Ezen ellenvetés azonban gyakran céltévesztett, mert maguk a felebbviteli bíróságok is — tisztelet a kivételeknek — ugyanazon hibában leledzenek. Ki rektifikálja az ő tévedéseiket, vagy rosszhiszeműségüket ? Pedig nagyon is szükséges, hogy a nagy közönségnek az igazságszolgáltatás iránt ma annyira megingott bizalma ujból helyreállittassék. Nincs az a tűzvész vagy árviz, mely annyira pusztitólag hatna, mint a bírónál vélelmezett részrehajlás, felületesség vagy tudatlanság ! A sommás eljárás, az egyes vagy társas bíróságoknak nyújtott mérlegelési szabadság, oly nagy hatalmat ad az ő kezökbe, hogy az csakis teljesen szakképzett és lelkiismeretes, részrehajlatlan bírónál válik áldásossá. A legjobb, legtapasztaltabb bírói erőknek kellene éppen ez okból az elsőfolyamo; ) dásu bíróságoknál alkalmaztatniok. Ennek pedig csak csekély töre| déke üti meg a teljes mértéket. Foganatosittatik ugyan a törvényszéki és táblai elnökökrészéről az alájuk rendelt bíróságok megvizsgálása, — de ezen vizsgálatok rendszerint épugy, mint a minisztérium^ kiküldötteinek vizsgálatai is, tisztán formaiak és magával a fődologgal : az ítélkezés'é r d e m éve 1 absolute nem törődnek. Hogy is vizsgáljon az elnök hetekig, hónapokig az irattárakban, anélkül hogy sejtené, hogy miben tévedett a biró ? De igenis behatóan vizsgálhat akár ő, akár a miniszter által delegált szakértő közeg (mely állást legjobb volna rendszeresíteni) — minden oly esetben, amely panasz vagy feljelentés tárgyát képezi. Vizsgálhat szükség esetén a felek meghallgatásával is, ha a megtámadott ítélet bármi okból fogyatékosnak látszik. Ez csodákat mivelne és a selejtes Ítéletek számát ninden külső eszköz behatása nélkül lényegesen apasztaná. Jótállunk, hogy akkor kevesebb ítélet lesz felebbezéssel vagy felülvizsgálattal megtámadva. A m. kir. Kúria ügyforgalma s tevékenysége 1901. január 1 -tői november 30-ig. I. Elintézésrevárt: 9,961 polgári, 1.974 váltó, 119 úrbéri, 769 felülvizsg. sommás, 10/235 büntető. 651 fegyelmi, 319 felszólalás (országgyül. képviselőválasztás kérdésében, összesen 24,019 ügy. II. Elintéztetett; 6,923 polgári, 1,281 váltó, 96 úrbéri, 569 felülvizsgálati, 8,954 büntető, 573 fegyelmi, 260 felszólalás, összesen 18,566. III. Hátralék: 3,038 polgári, 693 váltó, 23 urbén, 200 felülvizsgálati, 1,381 büntető, 78 fegyelmi, 40 felszólalás, összesen 5,453. IV. Hátralékkülönbözet a mult év ugyanezen időszakával szemben : 192-vel több polgári, 154-gyel több váltó, 6-tal kevesebb úrbéri, 76-tal több felülvizsgálati, 1,916-tal kevesebb büntető, 20-al kevesebb fegyelmi 39-el több felszólalás, összesen 1,511-gyei kevesebb ügy intéztetett el, mint tavaly ilyenkor. Takarékoskodunk, — már t. i. magyaros módon. Ezúttal a bírósági dijnokokra rájár a rud. Ha már a iiumanizmus szempontjából is kellene tiltakoznunk az ellen, hogy annyi hajótörést szenvedett, egykor jobb napokat látott existencia ezen utolsó faialja.ól is megfosztassák é- azéhenhalál torkába kergettessék akkor, mikor a munkanélküliek száma napról-napra emelkedik és igy más minőségbeni alkalmazásukról szó sem lehet, — ugy a jogszolgáltatás érdeke is hangos vétót mond ezen kíméletlen irtóháboru ellen. Mindenfelől érkeznek hozzánk erről szóló panaszok. A panasztevők azonban nem a miniszteri rendelet által sújtottak (óh ezeknek csak lélekfojtó könnyeik vannak), hanem maguk a bíróságok vezetői és a jogkereső közönség. Egyhangúan konstatálják, hogy ezen rendszabály folytán az igazságszolgáltatásnak amúgy is eléggé döcögő gépezete teljesen meg fog akadni; hogy az ítéletek és végzések kiadmányozása hetekkel, hónapokkal később fog véghezmenni és hogy néhány száz korona megtakarításának árán: százezrekre menő kára lesz okozva az érdekelteknek és közvetve az egész országnak. De ha már okvetlen kell redukálni, nem volt e az könnyeb' ben és humánusabban akkép keresztülvihető, hogy a megüresedett állások bizonyos mérvben és százalékban ujból be nem töltetnek, ellenben senkinek szerzett jogai nem érintetnek? Valóban: parva cum sapientia regitur mundus ! Jóllehet ezért az inhumánus rendeletért felelősségre csakis az igazságügyminisztert lehet vonni, mégis jól tudjuk, hogy annak forrása egészen másutt keresendő és hogy a miniszter talán legjobban fájlalja az ily szükségtelen, kegyetlen és amellett oly annyira céltévesztett rendeletek kiadását, Biztosak vagyunk benne, hogy azokat m i előbb sürgősen hitályon kívül lesz kénytelen helyezni hacsak nem akarja a biróságo-kat a restanciák tengerébe beletullasztani. Non olet. A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága: . . . ügyvédet az 1874: XXXIV. t.-c. 68. §. b) pontja alapján .vád alá helyezi. Indokok:., azon panasz tekintetében, hogy ő . . . . szatócsüzletet folytat, amennyiben ezen ténykedés M. L. N. D., B. Izsák és B. István tanuknak, részben esküvel is megerősített vallomása ál:al beigazolást nyert. Minthogy pedig ily ténykedés az ügyvédi tisztességbe ütközik és az ügyvédi állás tekintélyét sérti, különösen pedig az 1874: XXXIV. U-c. 68. §-ba ütköző fegyelmi vétség ismérveit magában foglalja, a vád alá helyezést el kellett rendelni. A m. kir. Kúria: A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának fentidézett határozata indokainál fogva helybenhagyatik azzal a hozzáadással, hogy a kitűzendő tárgyalásra N. D. D. és J. H. is tanuként megidézendők és az indokoknak oly értelemben való módosításával, hogy a vád alapjául szolgáló az a körülmény, hogy a panaszloit ügyvéd szatócsÜzletet folytat, illetve folytatott, az elsőbirósági indokokban megnevezett tanuknak, valamint J. K-nak vallomásával bizonyíthatónak s ekként az 1874: XXXIV. t.-c. 10. §-a, és a 68. 6 b) pontia alá eso fegyelmi vétség tényálladéka a panaszloit ü°yvéd terhére megállapíthatónak látszik. (1901. november 9-én 267 sz ) PA1XA8 R€8ZVÉNlfT»B8«ÁO NYOMDÁJA BUDAPESTEN A szerkesztésért felelősek: Révai Lajos dr. Stiller Mór dr V., Kálmán-utca_l6. V., Rudolf-rakpart 3.