A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 48. szám - Az I893: XVIII. t.-c. 5. b) pontjának értelmezése

A JOG 191 megbízottja, habár megbízása ellenére, az ajánlatba valótlan tényeket ir be. vagy fontos körülményeket elhallgat; továbbá mert felperes nem ,s állította hogy K. Antal ügynök a korábbik esetet alperes társaságnak tudomására hozta, vagy annak e tűzesetről egyébkent tudomása lett volna; vénül mert felperesnek az az álltása, hogy az ügynök a korábbi, de biztosítás tárgyát nem kepezo tűzesetet, alpe, es általános utasítása tolytán nem irta be az ajánlatba, K. A. vallomásával megcáfoltatott A budapesti kir. it. tábla ^900. dec. 11-én 3.614. sz. a) az elsobirósag íteletet, amennyiben az által felperes az 1897 évi szept. 2J-at megelőző kamatkövetelésével elutasittatott helyben hagyja, — egyebekben megváltoztatja és alperest 401 frt 40 kr tökének, ez utan szept. 23-tól számítandó 5% kamatának stb megfií etésében marasztalja Indokok: Alperes nem vonta kétségbe, hogy felperesnek az A. • . alatti biztosítási kötvény szerint tűzkár ellen biztosított terményei 1897. szept. 3-án elégtek és hogy felperes az által 401 Irt 40 krnak megfelelő kárt szenvedett; de azért mert egyfelől felperes 2. •/. alatt csatolt ajánlatában az annak 5. pontjában foglalt arra a kérdésre: «szenvedett-e tűzkárt az ajánlattevő az utolsó 5 év alatt ? > nemmel válaszolt, holott utóbb beismerte, hogy 1893-ban tűzkárt szenvedett, de akkor biztosítva nem volt;és igy a biztosítás elvállalására befolyással biró fontos körülmény elhallgatása miatt létrejött biztosítási szerződés, a keresk. törv. 474. és 475. •§-a értelmében érvénytelen; mert másfelől felperes a biztosítási dijat a tüzeset előtt nem fizette le. Az A. alatti biztosítási kötvényben foglalt biztosítási feltételek 4. §-ának 4. bekezdése szerint pedig a biztosítottnak a díj teljes lefizetése előtt bekövetkezett tűzkárért alperes kártérítést nyújtani nem tartozik. Alperesnek, felperes részéről az 1893-ban szenvedett tűzkára elhallgatására és ez alapon az A. alatti szerint létrejött szerződés érvénytelenségére alapított kifogása nem jöhet figyelembe; mert a 2.) 7- alatti ajánlat és a felek egyező előadása szerint és az ajánlat közvetítésénél közbenjárt s felperes által tanúul felhívott K. A. ügynöknek az E. alatti kérdőpontok 4. kérdésére tett abbeli vallomásából, hogy a 2.)alatti ajánlatnak általa eszközölt kitöltésekor: «felperes mondotta, hogy 1893-ban érte tüzeset, de ezt az ajánlatba azért nem irtam be, mert akkor nem volt biztosítva és nem ugyanazon a helyen volt a tüz» — nyilvánvaló, — hogy a nevezett ügynök a 2.) '.alatti ajánlat 5. pontjában foglalt fentebb idézett kérdést felperes előtt akként értelmezte, hogy az a kérdés csak a biztosított tárgyakban, ugyanazon a helyen szenvedett előbbi tűzkárra vonatkozik, tehát felperest e ké^d^sre vonatkozóan megtévesztette és mert a biztosító társaság ügynöke által, a biztosított féllel szemben, a biztosítási ajánlatban foglalt kérdésekre vonatkozóan elkövetetett megtévesztés esetében, a biztosító sikeresen nem vitathatja, hogy a biztosított hamis bevallást tett. Hasonlóképen nem vehető figyelembe az arra alapított alperesi kifogás sem, hogy felperes a biztosítási dijat az 1897. szept. 3-án bekövetkezett tüzeset előtt nem fizette le; mert eltekintve attól, hogy K. A. és K. A.-né tanuknak a D. alatti kérdőpontokra tett egybehangzó és esküvel megerősített vallomásával, melyet K. A.-nak a 4. •/. és felperesnek az 5. •/. alatti jegyzőkönyvbe foglalt, esküvel meg nem erősített előadása meg nem gyengíti, a S. E. T. 64. §. szerinti mérlegelés mellett bizonyitottnak fogadandó el, hogy felperes az A. alatti kötvény átvétele mellett még 1897. szept. 3-ikaelótta2 frt 66 kr. biztosítási dijat, az alperes által a kötvény átadásával és a b'ztositási díj beszedésével megbízott nevezett ügynöknek kifizette; a keresk. törv. 468. §-ban foglalt azzal a határozott rendelkezéssel szemben, hogy abban az esetben, ha a biztosító a biztosítási ajánlatot annak vételétől 48 óra alatt vissza nem utasítja, a bizto stás az ajánlat elküldését, vagy átadását követő napon déli 12 órakor veszi kezdetét és ennek mígfelelóleg az A. alatti kötvény szövegében foglalt azzal a határozott megjelöléssel szemben, hogy a biztosítás 1897. aug. 31-ének déli 12 órájától kezdődik, az A. alatti kötvényen felsorolt biztosítási feltételek 4. §-ának 4. bekezdésében foglalt az a kijelentés, hogy a biztosítás csak a biztosítási dij teljes lefizetése után lép érvénybe, nem bir hatálylyal: ezeknél fogva alperes a tüzeset idején hatályban volt biztnsitási szerződés alapján kártérítéssel tartozván, a fenti módon kellett rendelkezni. A kamat csak 1897. szept 23-tól kezdve volt megítélhető s az elsöbiróság ítélete e részben helybenhagyandó, mert a bizositási feltételek 15. §. szerint alperes a kár megállapítását követő 15 nap lejártával tartozván a megállapított kárösszeget kifizetni, alperesnek fizetési kötelezettsége a 3.) 7- alatti kárfelvételi jegyzőkönyv szerint 1897. szept. 8-án eszközölt •/• kármegállapitástól 15 nap elteltével, vagyis 1897. szept. 22-án állván be, alperes csak ettől a naptól kezdve Késedelmes a fizetésben. A m. kir. Kúria (1900. szept. 26-án 395. v. sz. a.) a 2-od bíróság Ítéletét helybenhagyja. Bűnügyekben. Nem elég, hogy a büntetendő cselekmény megállapításának indokolása a btk.-ben meghatározott alkatelemek felsorolásából álljon s hogy ezen alkatelemek, a bizonyítékok mérlegelését megelőző indokolás nélkül és igy önkényszerüleg jelentessenek ki a bíróság részéről elfogadottaknak, — hanem részletesen ki kell fejteni, hogy az egyes alkatelemek pl. elidegenítési célzat stb., miért és mi bizonyított tényekből következtethető ; mert csak ily módon állapitható meg, hogy a bp. 437. §. 5. bek. értelmében a bíróság mily körülményekre volt tekintettel és mily körülmény kerülte el figyelmét, ami a törvény alkalmazásánál számba nem jöhet. A nagykikindai járásbíróság (1901. márc. 12-én, 816. sz. a.) K. Elek és 1. Sebők vádlottakat a lopás vádja alól fölmenti. I n d o k o k: Vádlottak ellen a csendőrség azon feljelentése folytán, hogy 1900. dec. 20-án a délutáni órákban Száján községben az utcáról a K. Sándor tulajdonát képező 7. drb ludat elhajtották, de mivel a sértett által a község T. Hegyes felőli kijárásánál utóiérettek, a ludakat hátrahagyva eltávoztak,lopás vétsége miatt indíttatott meg a bűnvádi eljárás. Vádlottak tagadták a vád alapjául vett bűncselekmény elkövetését s minthogy tagadásukkal szemben áll a kihallgatott O. Gergely, T. A.-né szül. M. Kozál és K. István tanuk vallomása, mely szerint O. G. azt vallotta, hogy ;iz egyik vádlott mondotta a másiknak: hajtsd a ludakat; T. A.-né szül. M. R. látta, hogy míg ő az egyik vádlottal beszélt a háza előtt, a másik már a 4—5-ik háznál ment a ludak után; végül, hogy K. I. is lá'tta, hogy a vádlottak 7. drb ludat hajtottak, de a harmadik háznál a ludak mellett elhaladtak s a ludakat elhagyva távoztak a községből,—oly bizonyítékul, amelynél fogva a vádlottak bűnössége, vagyis, hogy a vádlottak azon célból hajtották volna a ludakat, illetőleg mentek volna a ludak után, hogy azokat jogtalanul eltulajdonítsák — elfogadható nem lévén, még azért sem, mivel a lud, mint szárnyas állat a község utcáin össze-vissza jár s mindaddig, mig valaki magához nem veszi, vagy a községből ki nem hajtja azon célból, hogy jogtalanul eltulajdonítsa, — a tulajdonos birtokában levőnek tekintendő; már pedig K I. tanú vallomása szerint a vádlottak a ludak mellett még a községben haladtak el, s azokat elhagyva távoztak a községből, noha mi sem akadályozta őket abban, hogy ha céljuk lopásra irányult volna, hogy azt a ludak tovább elhajtásával elkövessék; minthogy tehát a ludakat a tulajnonos birtokából el sem vették, s minthogy ezek szerint bűncselekmény fenn nem torog, a bp. 326. §. 1. pontja értelmében felmentő itélet volt hozandó. A nagykikindai kir. törvényszék (1901. ápril 29-én, 1,948 sz. a.) által az eljárt kir. járásbíróságnak fenti keletű és számú ítélete a bp. 385. §. 1. a. pontja alapján megsemmisíttetik és K. Elek és S. S. vádlottak bűnösöknek mondatnak ki a btk. 333 §-ba ütköző s a 334. §. szerint minősülő lopás vétségében, mint a bt. 70. §. szerinti tettestársak, — elkövetve az által, hogy 1900. dec. 20-án Száján községben a K. S. tulajdonát képező 17 K. 50 f. értékű 7 drb ludat jogtalan eltulajdonitási szándékkal elhajtották s ezért a btk. 339 és 341. §§. alapján 8 napi fogházra, 1 évi hivatalvesztésre s politikai jogaik gyakorlatának hasonló tartamú felfüggesztésére Ítéltetnek. Indokok: Vádlottak tagadásával szemben a kir. törvényszék az első bíróság által megállapított tényállás elfogadása mellett beigazolva látja, hogy vádlottak 1900. dec- 20-án K, Andrásnak tulajdonát képező 7 db., 17 K. 50 f. értékű lúdját eltulajdonitási szándékkal hajtották el s üldözőbe vétetvén, a tulajdonos által azokat széjjeleresztették. Miután vádlottak cselekménye megállapítja a BTK. 333. §-ába ütköző s a 334. §. szerint minősülő lopás vétségének tényálladékát s igy az eljárt kir. járásbíróság akkor, midőn ennek dacára bűncselekmény fenforgását nem látta megállapíthatónak, anyagi semmiséget követett el; miért is vádlottakat bűnösöknek kellett kimondani, s tekintettel mint enyhítő körülményre a büntetlen előéletre, s hogy kár nincs, őket a rendelkező részben kitett büntetéssel kellett sújtani, — stb. A m. kir. Kúria (1901. nov. 7-én, 6,616. sz. a.) által a kir. tszék. Ítélete a felebbviteli tárgyalással együtt a bp. 437. §. 3. bekezdése alapján megsemmisíttetik és a kir. tszék uj eljárásra és megfelelő uj itélet hozatalára utasittatik. Indokok: Vádlottak ellen az a vád emeltetett, hogy 1900. dec. 26-án, a délutáni órákban, S. községben az utcáról a K. S. tulajdonát képező 7 drb ludat elhajtották, de mivel a sértett által a község T. Hegyes felőli kijáratánál utóiérettek, a ludakat hátrahagyva eltávoztak és igy lopás vétségét követték el. Ezen vád tárgyában a cselekmény büntethetőségére nézve a btk. 333., a 65. és 67. §-ai. esetleg a 91. és 99. §§.-ok jöhetnek alkalmazásba. A bíróságnak tehát, tekintettel a konkrét vádbeli cselekményre valamint a büntető per folyamán felmerült s vitássá tett körülményekre és a felhívott törvényszakaszok alkalmazhatóságára következő tények valóságát kellett kideríteni, esetleg megállapítani : 1. hogy a faluban szabadon kóborló ludak, az utánuk jövő emberek elől menekülve, vagy azért mentek-e vádlottak előtt, mert ezek hajtották? 2. hogy ha vádlottak azokat szándékosan hajtották s esetleg magukat a ludak vevőinek színlelik, ez az egyik tanúval kötendő alku kedvezővé tételére irányzott szinlelési célzattal, vagy azért történt, mert szándékuk a ludak elidegenítésére irányult ? 3. hogyha a hajtás elidegenítési szándékkal történt, ezen szándékukat önként adták-e fel, vagy önként hagyták abban a ludaknak hajtását f