A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 48. szám - Az I893: XVIII. t.-c. 5. b) pontjának értelmezése

192 A JOG 4. hogyha feladták a ludak tovább hajtását, azok kényszernek engedve és szándékuk kivitelében megakadályozva lettek-e r 5. hogy az elidegenítési szándékkal hajtott ludak nem e ; zután lettek-e tőlük elvéve, miután a ludakat rendelkezésük alá vették és azokat a tulajdonos birtokából elvonták, — szóval, hogy az elidegenítés cselekményét befejezték-e ? és végre 6. az esetleg fenforgó súlyosító és enyhülő körülményeket. Tehát a kir. tszék,— mint a bűnösség és ennek mérve lelett itélő — bíróság, a felsorolt t.-zakaszok alkalmazhatása céljából, a felsorolt körülmények fenn, avagy fenn nem forgását a bp. 328. §-áit oly módon tartozott Ítéletének indokolásában megállapítani, hogy abból világosan kitűnjék az, hogy mily tényeket s mi okból tart bebizonyitottnak, vagy be nem bizonyítottaknak ? vagyis nemcsak a valónak elfogadott tényeket kellett szabatosan és mint megállapítottakat feltüntetni, hanem fel kellett volna sorolni a közvetlen bizonyítékul elfogadott bizonyítási eszközöket épugy, mint azon bizonyítottnak vett tényeket, amelyekből egyik, vagy másik körülmény fenforgására következtetés vonható és pedig oly módon, hogy a logikai eszmemenet és a következtetés helyessége megítélhető legyen; szóval nem elég, hogy a büntetendő cselekmény megállapításának indokolása a btk-ben meghatározott alkatelemek felsorolásából álljon s hogy ezen alkatelemek a bizonyítékok mérlegelését megelőző indokolás nélkül és igy önkényszerüleg jelentessenek ki a. bíróság részéről elfogadottnak, — hanem részletesen ki kellett fejteni, hogy az egyes alkatelemek pl. elidegenítési célzat stb., miért és mi bizonyított tényekből következtethető; mert csak ily módon állapítható mrg, hogy a bp. 437. §. 5. bek. értelmében a bíróság mily körülményekre volt tekintettel és mily körülmény kerülte el figyelmét, ami a törvény alkalmazásánál számba nem jöhet. Jelen esetben azonban a kir. tszék ezen feladatának nem felelt meg. Az elsőbiróság felmentő Ítéletében ugyanis kifejti, hogy a ludak, melyek a faluban gyakran kóborolnak, a faluból történt kihajtás előtt nem tekinthetők a tulajdonos birtokából elvontaknak, vagyis azt a tényt állapította meg, hogy a lopás egyik alkatelemét képező elidegenítés ténye be nem fejeztetett, továbbá megállapította azt is, hogy a vádlottak a ludakat a faluban üldözés nélkül önként kerülték el, s igy elidegenítési szándékot nem tanúsítottak A másodbiró ellenben semmiségi panaszszal megtámadott Ítéletében azt jelentvén ki, «hogy az első bíróság által megállapított tényállás elfogadása mellett beigazoltnak látja, hogy vádlottak 1900. dec. 20-án K. A.-nak tulajdonát képező 7 db. 17 K. 50 f. értékű lúdját eltulajdonitási szándékkal hajtották el s üldözőbe vétetvén a tulajdonos által azokat széjjeleresztették.* A kir. tszék tehát nemcsak, hogy ellentmondó és az I. bíróság elfogadott indokaival ellentétben álló és azok valóságát kizáró tényállást állapított meg anélkül, hogy azok elfogadását és megállapítását a per anyagából a fenti módon indokolta volna és nemcsak a fentebb 1—6 p. a. felsorolt és a törvény alkalmazására befolyással bíró körülmények kiderítését és méltatását fioyelmen kívül hagyta, hanem indokolása arra is kétséget hagy, hogy az általa elfogadott tények mellett a lopás büntetendő cselekménye befejezettnek tekinthető-e ? Ugyanis figyelmen kivül hagyta azt a körülményt, hogy az elidegenítési szándékkal történt elhajtás, ha a hajtás pl. valamely udvaron belül, vagy kóbor ludaknál községen belül történt, nem vonbató-e esetleg előkészítő cselekmény tekintete alá? és igy a kir. tszék részéről megállapítottnak kijelentett tények is kétséget hagynak arra, hogy a btk. 65. vagy 67. §-ának alkalmazását helyesen mellőzte-e ? Mindezeknél fogva a fenti módon kellett rendelkezni. A bp. 362. és 363. §. egymással összefüggő parancsoló rendelkezéseinek egybevetéséből kétségtelen, hogy az elnök a feleknek a bűnösség kérdésére vonatkozó előterjesztései és indítványai után a bíróilag megállapított kérdéseket, akár módosíttattak, vagy újra megallapittattak, akár változatlanul maradtak, a szóban levő előterjesztések után aláirni és semmiség terhe alatt újra felolvastatni tartozik. Az elnök által az esküdtekhez intézett jogi fejtegetés során használt az a kijelentés : hogy «a szándékos emberölés büntette akkor forog fenn, midőn a tettes az elkövetéskor tudja, hogy cselekménye halálos eredményt idéz elö», — a btk. 279. §. fogalmi meghatározásának nem felel meg, — amennyiben a szándékos emberölés bűntettének szubjektív alkotó elemét nem az elnök által adott kioktatásban hangsúlyozott tényelem, hanem helyesen az képezi, hogy a tettes előre meg nem fontolt szándékának embernek megölésére kell irányulni. A m. kir. Kúria (1901. okt. 24. 6,333. sz. a.) szándékos emberölés és súlyos testi sértés büntette miatt vádolt T. István és T. Gábor elleni bünperében, amelyben a székesfehérvári kir. tszék mint esküdtbíróság 1901. febr. 12-én 720. sz. a. itélt, a kir. ügyésznek, fentartva a főtárgyalás folyamán bejelentett semmiségi panaszait, a bp. 426. §. 1. pontja, illetve a 385. §. 1. b. pontja alapján a cselekmény helytelen minősítése miatt, T. J.-né szül. T. Zsuzsanna sértettnek pedig a kártérítési összeg csekélysége miatt bejelentett semmiségi panaszát vizsgálat alá vévén, következőleg végzett: T. J.-né szül. T. Zs. sértett semmiségi panasza visszautasittatik. A kir. ügyész által bejelentett semmiségi panasz folytán a kir. tszék ítélete az annak alapjául szolgált fó'tárgyalással együtt megsemmisittetik és ugyanazon esküdtbíróság uj szabályszerű főtárgyalás megtartására s uj határozat hozatalára utasittatik. Indokok: A sértettnek a részére megítélt kártérítési összeg csekély volta miatt használt semmiségi panaszát, : mely már az alsóbiróság által visszautasítandó lett volna, a bp. 434. §. 3. bekezdése szerint e helyütt azért kellett visszautasítani, mert sértett nem tartozik azok közé a jogosultak közé, akik a bp. 430. §-a szerint semmiségi panaszszal élhetnek. A kir. ügyész a főtárgyalás folyamán a bp. 363. és 384. §. 5. pontja alapján a miatt jelentette be az ítélet kihirdetésekor is fentartott semmiségi panaszát, mert az esküdtbíróság elnöke a bíróilag megállapított kérdések újbóli felolvastatását a felek előterjesztéseinek megtétele után mellőzte. Tekintve, hogy a bp. 362. és 363. §. egymással összefüggő parancsoló rendelkezéseinek egybevetéséből kétségtelen, hogy az elnök a feleknek a bűnösség kérdésére vonatkozó etőterjesztései és indítványai után a bíróilag megállapított kérdéseket, akár módosíttattak, vagy újra megállapittattak, akár változatlanul maradtak, a szóban levő előterjesztések után aláirni és semmiség terhe alatt újra felolvastatni tartozik; tekintve, hogy ebben az esetben az elnök amaz intézkedésével, miként a felek előterjesztésének megtétele után a biróüag megállapított kérdéseket újból föl nem olvastatta, oly szabálytalanságot követett el, melyet a törvény semmiség terhe alatt tilt: nyilvánvaló, hogy a bp. 363. és illetőleg 384. §. 5. pontjára alapított semmiségi ok fenforog. A kir. ügyész továbbá a bpnak 427. §. 5. pontja alapján a miatt emelt semmiségi panaszt, hogy az elnök jogi fejtegetésében a szándékos emberölés fenforgását tévesen határozta meg; eme semmiségi ok alaposnak találtatott azért, mert az elnök által az esküdtekhez intézett jogi fejtegetés során használt az a kijelentés: hogy «a szándékos emberölés büntette akkor forog fenn, mikor a tettes az elkövetésekor tudja, hogy cselekménye halálos eredményt idéz elé — a btk. 279. §. fogalmi meghatározásának nem felel meg — amennyiben szándékos emberölés bűntettének szubjektív alkotóelemét nem az elnök által adott kioktatásban hangsúlyozott tényelem, hanem helyesen az képezi, hogy a tettes előre meg nem fontolt szándékának embernek megölésére kell irányulni. Ezek szerint az elnök fentebbi fejtegetésével a szándékos emberölés bűntettére vonatkozó jogszabályt tévesen magyarázta s ezzel az esküdteket a törvény alkalmazása tekintetében megtéveszthette. Mindezeknél fogva az esküdtbíróság Ítéletét, az annak alapjául szolgált fó'tárgyalással együtt a bp. 363. 384. §. 5. pontja és 427. §. 5. pontja alapján megsemmisíteni s ugyanazon bíróságot ujabb törvényszerű eljárásra utasítani kellett. Ezzel a kir. ügyész által érvényesített többi semmiségi panaszpont tárgytalanná vált. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : A székelyegyleti első takarékpénztár részvénytársaság székelyudvarhelyi és a székelyegyleti első takarékpénztár részvénytársaság fiók székelykereszturi cég ellen, a székelyudvarhelyi tszéknél, bej. febr. 13., fsz. márc. 11., csb. Göllner Béla dr., tg. Lukácsffy István dr. — Király Gyula kolozsvári kereskedő ellen, a kolozsvári trvszéknél, bej. dec. 28., fsz. jan 27., csb. Jékey Dániel dr., tg. Tauber Farkas dr. — Cseh András kolozsvári ácsmester ellen, a kolozsvári tszéknél, bej. dec. 16., fsz. jan. 11., csb. Jékey Dániel dr., tg. Ötvös Lajos dr. — Potoczky Péter marosvásárhelyi kereskedő ellen, a marosvásárhelyi tszéknél, bej. jan. 3., fsz. febr. 3., csb. Kovács Béla, tg. Bedő Sándor dr. — Stolcz Mór volt kolozsvári lakos ellen, a kok zsvári tszéknél, bej. dec. 28., fsz. jan. 27., csb. Jékev Dániel dr., tg. Czikmántori Ottó dr. — Beris Blum csikgyimesi lakos ellen, a csíkszeredai tszéknél bej. jan. 12., fsz. febr, 3., csb. Jerzsák János, tg. Nagy Béni dr. — J. Wellesz gyulafehérvári cég ellen, a gyulafehérvári tszéknél; bej. dec. 29., fsz. jan. 16., csb. Szőcs Ákos dr. tg. Adorján Sámuel dr. Pályázatok: A malackai jbiróságnál aljegyzői áll. dec. 7— A kőhalmi jbiróságnál aljegyzői áll. dec. 8. — Csíkszeredán közjegyzői áll. dec. 15. — A szenici jbiróságnál birói áll. dec. 13. — A nagysinki jbiróságnál aljegyző i áll. dec. 13. Kúriai és táblai értesítések. Arad A. F. Bányás-Boldis (3,784/901) nov. 18. hh. — Békéscsaba F. K. Zsarnóczay—Vasas (947/901J nov. 18 mv. — Dárda N. K. dr. Kántor—Kántor érk. 4,332/901 p. sz. a. előa. Illés Jenő, okt. 29 rendelv. — Csak a Kúrián és a budapesti ítélőtáblán levő perekről van módunkban értesítést adni fjovicsics—Rosenbaum). — Debrecen K. J. Tóth—Katz (5,905/900) nov. 21 hh. — Gyöngyös P. S. dr. Braun Kesztenbaum érk. 667/901 p. sz. a. előa. Lallosevits, nov. 15 hh. — Lázár -Gutfreund érk. 3,003/900 v. sz. a. nov. 6 rendelvény. — Győr K. J dr. Pfeiffer b. ü. (3,217/901) terminusa jan. 16. — Hódságh L. F. dr. H,749'900 (előa. nem Kováts, hanem Oroszi) n. e. — Keszthely Sch. Zs. dr. Laskay—Laskay (3,430/901) nov. 26 rmv. — Koloz svár Gy. B. A. dr. Biró-Horváth érk. 7,020/901. p. sz. a. előa. Klimkó n. e. Pozsony P. A. Ronchetti—Ronchetti érk. 6,061/901. p. sz. a előa Asztalos, n. e. — Pozsony R. T. Dióssy-Tóth érk. 460/901. p. sz. a. o_őa. Danilovits, nov. 27 hh. PAOA8 RÉSZVÉNYTÁR8ASAG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.