A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 48. szám - Az I893: XVIII. t.-c. 5. b) pontjának értelmezése

190 A JCG a perköltség megfizetésére köteleztetett, az alperes kérelmére az 1881. LIX. t.-c. 1. §. 6. pontja értelmében végrehajtás elrendelendő. Az 1S94: XXXI. t.-c. 54. §. e) poutja alapján, — amelyre felperes kereseti kérelmét alapította,— a házasság akkor érvényteleníthető, ha a nő a házasság megkötésekor mástól házasságonkivül teherbe volt ejtve és ezt a házasság megkötésekor a férj nem tudta. Az erzsébetvárosi kir. tszék (1901. máj. 22-én 4,614. sz. a.) K. Márton felperesnek, P. Katalin I. r., K. János II. r. alperes ellen folytatott házasság érvénytelenítése és kisk. K. János törvénytelen születésének kimondása iránt folytatott perében következőleg itélt: A kir. tszék a kisk. K. János születése törvénytelennek nyilvánítása iránti eljárást megszünteti. A K. Márton és P. Katalin között Kiskenden, 1899. máj. 23-án a m. kir. anyakönyvvezető előtt kötött házasságot az 1894: XXXI. t.-c. 54. §. e) pontja alapján érvénytelennek nyilvánítja, stb. Indokok: Minthogy felperes a kisk. K. János születése törvénytelenné nyilvánítása iránti kérelmét a nevezett kiskorú elhalálozása következtében visszavonta, az az iránt megindított eljárást meg kellett szüntetni stb. K. Márton P. Katalin ellen indított keresetében, azon okból kéri a közöttük kötött házasságot érvénytelenné nyilvánítani, mert alperes a kötött házasságot megelőzőleg mástól, házasságon kivül, teherbe ejtetett és azt vele nem közölte, ő pedig arról tudomással nem bírt. P. Katalin a tárgyalás során beismerte, hogy a K. Mártonnal kötött házasságot megelőzőleg mástól, házasságon kivül, teherbe ejtetett, de kéri a kereset elutasítását, mert állítása szerint ő maga is köz dte felperessel azt, hogy terhes, másrészt pedig ő már a házasság megkötése előtt olyan előrehaladott ter.hes állapotban volt, hogy azt felperes észre is vette. Alperes állítása igazolására tanukat kért kihallgatni és felperes is keresete támogatására. Felperes tagadta, hogy ő alperesnek a házasság előtti terhes állapotát tudta volna. Minthogy alperes arra vonatkozólag, hogy a már fentebb is jelzetten terhes állapotát felperesnek tudtuladta volna, felperes tagadásával szemben bizonyítékot nem állított, sőt a felperes azon állítását, hogy alperes terhes voltát nem tudta, — az alperes által kihallgatni kárt K. M. Györgyne, G. M-né azon vallomása, hogy ők az alperesnek terhes állapotban létét csak gyanították, de határozottan nem tudták, a felperes által kihallgattatni kért S. I. felső, B. M. veres tanuk azon vallomásai, hogy ők a házasság megkötése idejében alperes terhes voltát fel nem ismerték, — és S. Judit azon vallomása, hogy alperes terhes voltát a házasság megkötése idejében ő nem vette észre, és hogy alperes a házasság megkötése után neki panaszkodott, hogy ő maga sem tudta, hogy a házasság megkötése előtt férjén kivül más férfi őt teherbe ejtette, támogatják: igazoltnak volt tekintendő, hogy felperes az alperes házassagelőtti más általi teherbe ejtéséről a házasság megkötésekor nem tudott. A most előadott okokból beigazolt tény az, hogy a jelen esetben az 1894: XXXI. t.-c. 54. §. c) pontjában irt érvénytelenítési ok forog fenn, miért is a fenti házasságot érvénytelennek keilett nyilvánítani stb. A marosvásárhelyi ítélőtábla (1901. jul. 16. 1,954. sz. a.) a kir. tszék fenti Ítéletét helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1901. okt. 2. 5,069. sz. a.) által mindkét alsóbiróság Ítéletét abban a hivatalból felülvizsgált részében, mely szerint a peres felek közötti házassági kötelék érvénytelennek mondatott ki és mely szerint alperes perköltségben marasztaltatott, megváltoztattatik és felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Az 1894: XXXI. t.-c. 5i. §. e) pontja alapján — amelyre felperes kereseti kérelmét alapította, — a házasság akkor érvényteleníthető, ha a nő a házasság megkötésekor mástól házasságon kivül teherbe volt ejtve és ezt a házasság megkötésekor a férj nem tudta. Minthogy a p;res felek 1899. máj. 23-án léptek házasságra, a János nevü gyermek pedig 1899. szept. 30-án született, nyilvánvaló, hogy alperes a házasság megkötése időpontjában teherben volt, és tekintve, hogy a per során kihallgatott tanuk, nevezetesen K. M-né P. Katalin és G. M-né Cs. Katalin, vallomása szerint alperesnek a házasságkötés előtti terhes állapota ezen tanuknak is feltűnt, megállapítható, hogy alperes viselőssége a házasság megkötése időpontjában bárki, tehát a felperes által is könynyen észrevehető volt, tekintve továbbá, hogy felperes azt sem bizonyította, hogy alperes mástól volt teherbe ejtve: felperest keresetével kellett elutasítani stb. A végrehajtási törvény szerint az igényper egyéb perektől kivételesen és különlegesen van szabályozva, az igényper menetele egyéb perektől eltérően és pedig részben akként van megállapítva, hogy a meghatározott eltérések részben hivatalból is tekintetbe veendők; nevezetesen a végrehajtási törvény 96. §. szerint az igénypernek egyedül az lehet a tárgya, hogy az igényelt vagyon a foglalás alól felmentessék-e vagy ne? Az igénypernek most jelzett kivételes és különleges természeténél fogva perjogilag nincs helye annak, hogy az igényelt vagyonnak a foglalás alól felmentésen kivül más magánjogi igény az igénypernek akár kapcsolatosan, akár vagylagosan tárgyává tétessék, és hogy ez utóbbi igény az igényperben érdemileg eldöntessék. (A m. kir. Kúria mint felülvizsg. bíróság 1901 szept. 20. G. 281. sz. a.) A fölebbezési bíróság a felfolyamodással megtámadó tt végzésével a kir. járásbíróság végzése ellen közbetett felfolyamodás következtében másodbíróságilag határozott; ilyen esetben pedig a S. E. 2I4. §., illetőleg ^az 1881. évi LIX. t. c. 26. §. és aS. Ü. Sz. 727. §. szerint a további felfolyamodást a kir. járásbiroságnáls kell beadni, és a felfolyamodás elfogadása, vagy visszautasitása fölött határozni, úgyszintén a felterjesztésről a feleket értesíteni, a kir. járásbíróság van hivatva. Minthogy pedig alperes a fölebbezési bíróságnak ama végzése ellen fölfolyamodását mégis a fölebbezési bírósághoz adta be, habár a jfölebbezési bíróság nyilván szabálytalanul a felfolyamodást elfogadta és felterjesztette, úgyszintén az utóbbi körülményről a feleket értesítette, az a felfolyamodás perrendszcrüen beadottnak nem tekinthető és ez okból hivatalból annál inkább visszautasítandó volt; mert a feifolyamodás 8 nap alatt adandó be és esetlegesen perrendszerü beadás ideje az a nap, amelyen a felfolyamodás a jelen esetben a kir. járásbíróságnál beiktattatik. már pedig jelenleg immár ki van zárva az hogy ez a felfolyamodás a kellő 8 nap alatt a kir. járásbírósághoz beadható lenne. (A m. kir. Kúria mint felülvizsg. biróság 1901. szept. 20. H. 34. sz. a) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A biztosító társaság ügynöke által a biztosított féllel szemben, a biztosítási ajánlatban foglalt kérdésekre vonatkozóan elkövetett megtévesztés esetében, a biztosító sikeresen nem vitathatja, hogy a biztosított hamis bevallást tett. A keresk. törv. 468. §-ban foglalt azzal a határozott rendelkezéssel szemben, hogy abban az esetben, ha a biztosító a biztosítási ajánlatot annak vételétől 48 óra alatt vissza nem utasítja, a biztosítás az ajánlat elküldését, vagy átadását követő napon déli 12 órakor veszi kezdetét, a kötvényen felsorolt biztosítási feltételekben foglalt az a kijelentés, hogy a biztosítás csakjja biztosítási díj teljes befizetése után lép érvénybe, nem bír hatálylyal. A budapesti kir. keresk. és váltótszék mint keresk. biróság (1899. okt. 30. 90,051. sz. a.) B. Ferenc felperesnek ^Országos magyar kölcsönös biztosító szövetkezet* cég alperes ellen folytatott 401 frt 40 kr. tőke és jár. iránti perében következőleg itélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes a 2 7. alatti ajánlat 5. pontja alatt feltett ama kérdésére: «szenvedett-e tűzkárt az ajánlattevő ?» nemmel felelt, holott maga is beismerte, hogy 1893-ban, tehát 5 éven belül tűzkárt szenvedett, de ekkor biztosítva nem volt. Minthogy az a körülmény, hogy az ajánlattevő korábban szenvedett-e már tűzkárt — tekintet nélkül arra, hogy az elégett tárgyak biztosítva voltak-e vagy nem, — a biztosítottnál a kockázatot növeli, és ekként a biztosítás elvállalására befolyással van; minthogy felperes az ügylet megkötésekor ezt a fontos és a biztosító előtt tudva nem levő ténykörülményt elhallgatta: alperesnek jogában áll a szerződés érvényességét a K. T. 475. §. alapján megtámadni, mert a B. '/. alatti levél csak a kárösszeg nagysága tekintetében tartalmaz kötelező nyilatkozatot, márpedig a kárösszeg megállapítása tekintetében folytatott tárgyalások nem foglalnak magukban lemondást a szerződés érvényessége ellen emelhető kifogásról, mert e kifogás mindenesetre birói döntés alá tartozván, az nem zárhatja el a biztositót attól, hogy érdekeinek megóvása céljából a kár megállapítására nézve szükséges lépéseket megtegye, és mert az a körülmény, hogy alperes /. alatti levelében a fizetést nem ebből az okból, hanem a dij kellő időben le nem fizetése miatt tagadta meg. nem fosztja meg alperest a szerződés érvényessége ellen emelhető kifogástól. Nem jöhet figyelembe felperesnek az a védekezése, hogy ő az 1893. évben őt ért tüzesetet közölte a 2. •/. alatti ajánlat rovatait kitöltő K. Antal ügynökkel, de az ennek az ajánlatba való beírását szükségtelennek mondotta és mellőzte; mert a biztosítási ügynök az ajánlat kitöltésénél nem a biztosító, hanem a biztosított megbízottjának lévén tekintendő, a biztosított felelős azérf L rt> ha