A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 47. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. (2. r.)

A JOG 187 zéhez jutását felperesnek tagadásával szemben alperes bebizonyította volna. A D. alatti okiratnak fent eöadott tartalmából és abból a körülményből pedig, hogy abban semminemű olyan intézkedés nem foglaltatik, ami bizományi viszonyra vallana, nevezetesen abban sem eladási limito árról, sem a bizományost megillető provisióról említés nem tétetik, megállapítandó volt : hogy a felek közt az A. 2—8 és 10 t. a. árukra nézve nem bizományi szerződés, hanem adásvételi ügylet jött létre, amint ezt a 10 t. alatti gépre nézve alperes elleniratában és viszonválaszában maga sem tagadta. Ez alapból kiindulva, alperes az A. tartozik rovatában 2—8 t. a. irt árukra, s ezekre vonatkozó 9. t. a. váltóbélyeg nem kifogásolt árában és külön nem kifogásolt kamatában, végre mint nagyobb részben pervesztes a ptk. rdts. 251 §. alapján aránylagos pköltségben marasztaltatott, meri ezen árukat megkapta s azok ma is nála vannak, egyedüli az a kifogása pedig, hogy az árukat csak bizományba tartja magánál, a fentiek szerint nem jöhet figyelembe, végre mert a D. alattinak megfelelő váltót nem adván, felperes a vételárat és kamatát már 1897. nov. 4-én beadott keresetével beperesiteni jogosult volt. Ellenben az A. alatti tartozik rovatában 10. t. a. foglalt gépáruk, s II t. a. váltóbélyegre nézve az elsőbiróság elutasító Ítélete azért hagyatott helyben, mert alperesnek azon védekezésével szemben, hogy felperes nem a megrendelt 15 soros vetőgépet, hanem egy 17 sorosat küldött, felperes azt, hogy ö tényleg 15 soros gépet küldött volna, bizonyítani meg sem kísérelte, mert alperes mint vevő a megrendelt áru helyett mást, habár az E. alatti árjegyzékből kitünőleg értékesebbet, elfogadni, sőt miután arra az esetre, ha nem a megrendelt áru, hanem más (aliud) küldetik, a keresk. törv. 346—347 §. nem alkalmazandók, azt forma szerint rendelkezésre bocsátani nem tartozván, az annak el nem fogadása következtében a vasút által történt eladatása miatt felperes a szerződési vételárat, illetve ennek a befolyt vételár által nem fedezett részét az előző üzleti összeköttetés dacára sincs jogosítva követelni alperestől. A m. kir. Kúria (1901 okt. 18-án 1521. sz. a.) a másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Bűnügyekben. Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes áruk vételára iránt indította keresetet. Alperes tagadta, hogy a kereseti könyvkivonatban foglalt arukat az első tetei alatti vetőgép és szecskavágó kivételével — megvette, a bizonyítás tehát felperest terhelte e tekintetben hogy azokat alperes megvette. Erre nézve a D. alatti okiratot, melylyel felperes a vételt bizonyítani kívánta, bizonyítékul elfogadni nem lehetett. A. D. a. tartalomból nemcsak, hogy megállapítani nem lehet, hogy vétel köttetett volna meg, sőt abból különösen a 2-ik bekezdésből, ahol az foglaltatik, hogy alperes az esetre, ha az átvett gépeket egy éven belül eladnia nem sikerült, a fedezetül adott 12 havi lejáratú váltókat további 6 hónapra prolongáltathatja, az magyarázható ki, hogy alperes eladási bizományba&kapta az árukat. A D alatti okiratnak az alperes által vitatott tartalmára mutat az a körülmény is, hogy mig a D. alatti nyomtatott szövegében a vételről és a vételárnak alperes mint vevő által leendő közvetlen megfizetéséről említés téve nincsen, a szintén nyomtatott szövegű C. alatti okirat, a mely szerint felperes alperesnek más gépeket eladott, sommi kétséget sem hagy fenn a vétel felöl. J. Károly tanú val'omásával is azt igazolta alperes, hogy a kereseti könyvkivonat 2—8. és 10 tétel alatti árukat bizományba kapta felperestől. Kifogás alá nem eső ezen tanú vallomása szerint felek közt megállapodás jött létre, hogy felperes alperesnek eladási bizományba fog küldeni gépeket és hogy e megállapodás után csakugyan kapott is gépeket felperestől. •gaz ug>'an, hogy tanú az időre már határozottan nem emlékszik és csaK azt tudja, hogy a megállapodás 1894. vagy 1895 évben jött létre, de hogy a tanú által igazolt megállapodás a kereseti árukra vonatkozik, kétségtelen, mert felperes nem állította, hogy alperessel a kereseti áruk tekintetében megkötött ügyleten kivül 1897 vagy 1895-ben más ügyletet is kötött volna. Az A. alatti könyvkivonat 10. tétele alatt foglalt vetőgépre vonatkozólag alperes azt a körülményt, hogy azt felperes elkésve szállította és hogy az nem megrendelésszerü és rossz volt, — a többi árura nézve felhozott kifogáson felül külön kifogásul azt hozta fel, mivel a vetőgép, miután azt át nem vette, a vasúti állomáson elárvereztetett. A 10. tétel alatti vetőgép megrendelése is a D. alattival történvén, következőleg, minthogy a fentiek szerint alperes a D. alatti szerint bizományi szerződést kötött, — a 10. tétel alattit ugy mint a többi árut eladási bizományba kapta felperestől. Minthogy pedig felperes nem tagadta, hogy mikor az alpe résnek elküldendő árukat jegyzékbe vette, az a 10 tétel alatti gépre vonatkozólag meghagyta neki, hogy az auguszt. végéig lesz elküldendő és miután a gép ez ideig nem küldetett meg, alperes értesítette és felhívta őt, hogy mivel a vetőgépre már szüksége nincsen, ne küldje azt: az ennek dacára is megküldött és alperes által visszaküldött vetőgép tekintetében az utóbbit felelősség nem terheli. Ezek szerint a fenti módon kellett ítélni. A budapesti kir. Ítélőtábla (1900 szept. 26-án 3,212. sz. a.) az első bíróság ítéletét annyiban a mennyiben felperes 226 koronára nézve keresetével elutasittatott, helybenhagyja, egyebekben megváltoztatja stb. Indokok: A keresethez A. F. alatt csatolt könyvkivonat tartozik rovatának 2—8 és 10 D. alatt felsorolt áruk megrendelésére vonatkozó alperes és M. Anna által kiállított közvetlenül felpereshez intézett D. alatti okirat egész tartalmának összefüggő értelmezése szerint alperes és N. Anna az abban felsorolt gép- | árukat felperestől fix megrendelték, s azok árának miként leendő fizetése |Regálirungsweise) iránt akként intézkedtek, hogy felperes, számlájának összegét 12 havi elfogadványukkal tartoznak fedezni ; fentartván maguknak, hogy arra az esetre, hogy a váltóeltogadvány lejártakor a megvásárolt gépek még el nem adattak, a még raktáron lévő gépek ára megfizetésének határidejét kamat nélkül további 6 hóra meghosszabbithassák, és hogy a vételár fedezésére adott váltójuknak beváltására készpénz helyett jó üzleti váltókat 'Kundenwechsel ) küldhessenek, melynek lejárati napja a kelettől 2 évre is szólhat ugyan, de az érték fele az első 12 hónapon belül kifizetendő és a 6 hónapnál hosszabb ily váltók után felperes 6'J'0 kamatot is számithat. Tekintve, hogy az alperes ellenirata szerint is eladási nyomtatványon tett ezen megrendeléssel szemben D. M. tanú az ügylet természetéről mit sem tud, F. D. tanúnak a bizományi üzletre vonatkozóan csakis következtetésen alapuló vallomása annál kevésbbé jöhet figyelembe, mivel tanú a D. alatti írásba foglalásánál jelen nem volt, de a megrendelést felvevő W. Jakabnak utazói minőségét s így az ügyletnek általa történt megkötését felperes tagadásával szemben alperes különben sem bizonyította, — a felek közti ügylet természete a 2—8 és 10 t. a. gépekre nézve egyedül a D. alatti megrendelési okirat alapján volt elbírálandó, miután az alperes által később irt 6—14. alatti levelek tartalma e részben bizonyítékul akkor sem volna figyelembe vehető, ha ezek közül a felpereshez írtaknak felperes ke- í Vádlott a sértettet megöléssel fenyegette, ha a sértett a földre kijön és őt a tengeri elvitelében akadályozza, mi által vádlott sértettet annak eltűrésére kényszeritette, hogy vádlott a tengerit saját maga részére elszállította. Annak a kiderítését azonban, vájjon ezt az életveszélyes fenyegetést a vádlott a sértettel szemben közvetlenül ez utóbbinak jelen- — vagy csak távollétében hasznalta-e ? mind a két alsófoku bíróság mellőzte. Az alsófoku bíróság által fel nem ismert az a körülmény a cselekmeny megfelelő minősítése szempontjából lényeges s ekként annak megállapítása föltétlenül szükséges. A szegedi kir. törvényszék (1900. nov. 3-án 7,961. sz. a. V. István bűnösnek mondatik a btk. 350. §-ba ütköző és a 353. §. 1. pontja szerint minősülő zsarolás bűntettében, melyet az, által követett el, hogy az 1899. aug. és szept. havában D. Jánost gyilkossággal való fenyegetéssel annak tűrésére kényszeritette , hogy a D. János tulajdonát képező földről kukoricát vigyen, s ezért, — a btk. 363. és 354. §§ ai alapján a 92. §. alkalmazásával 6 havi börtönre, 3 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére ítéltetik. Indokolás: A 16. n. sz. a fekvő tkvi iratok tanúsága szerint a makói 8,542. sz. tkvi betétben 13,446. h. r. sz. a. felvett szántóföld, a mely részben a vádlott tulajdonát is képelte, a szegedi kir. tszék 7,899/97 p. sz. a. hozott ítélete alapján a vagyonközönség megszüntetése végett bírói árverésen eladatván, az egész ingatlant D. János és neje vették meg, kiknek javára a tulajdonjog még 1898. január havában be is kebeleztetett. a vételárnak a vádlottat illető része ő neki kiutalványoztatott s mindenről a vádlott a birói határozatok kézbesítése által értesítve is lett. Ennek dacára a vádlott az ingatlan 1/; részének birtoklásához továbbra is ragaszkodott s miként saját beismerésésével és K. A., Sz. M., s K. J., tanuk valamint a sértett fél val lomása által bizonyítást nyert, a kérdéses földről, amelyet azelőtt termé szetben birtokolt, a kukoricatermést az 1899. aug. és szeptember havában beszedegette és haza hordozgatta. E közben pedig, a mint ez D. J. sértett és Sz. M. és K. J. tanuk eskü alatt tett vallomásával bizonyítva lett, hogy a vádlott kijelentette, hogy ha D. F. a kérdéses földre kijön és őt a kukoricatörésben akadályozza, őt a bűnjelként lefoglalt késsel kihasítja és a bottal agyonüti; miközben eme eszközöket mutogatta is, a mely fenyegetés következtében D. János a saját vallomása szerint nem is mert a kérdéses földre kimenni és tűrte a kukorica elvitelét. Ehez képest a vádlott, minthogy azon célból, hogy magának jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen D. J.-t gyilkossággal való fenyegetésével kényszeritette a kukorica elvitelének a tűrésére — az ítélet rendelkező része értelmében bűnösnek volt kimondandó.