A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 47. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. (2. r.)

186 A JCG tán egyáltalán nem volt volna érdemileg vizsgálat alá veendő és eldöntendő. Ezekből az okokból a fenti érdemben kellett határozni. Annak megállapítása, hogy a felek bizonyos lényeinek van-e jogalkotó vagy jogmegszüntető hatálya, vagyis hogy azok által bizonyos szerződés létrejött-e vagy pedig bizonyos fennálló szerződés megszünt-e, jogkérdés keretebe tartozik és felülvizsgálat tárgyává teendő. /gaz, hogy a kiskorú nevében megkötött szerződés csak gyámhatósági jóváhagyás áltál válik a kiskorura nézve kötelezővé, de a jóváhagyás bekövetkeztéig, hacsak erre nézve bizonyos idő szerződésileg kikötve nincsen, az önjogu szerződő fél a szerződéstől el nem állhat, ez reá nézve mindaddig kötelező, mig a jóváhagyás meg nem tagadtatik. (A kir. Kúria felüvizsg. tanácsa 190). okt. 2. I. G. 309. sz. a.) Az okirattal való bizonyításra vonatkozóan az, hogy az okirat alakilag valódi-e, ténykérdést, — ellenben az, hogy az okirat tartalmánál fogva a felek között keletkezett-e és minő jogviszony, jogkérdést alkot. A törvénytelen gyermek tartási dijának követelhetése az anya igényét képezvén, az anya, amint azt gyámhatósági jóváhagyás nélkül perrel érvényesítheti, épugy arról gyámhatósági jóváhagyás nélkül le is mondhat, és ily lemondás esetén többé a maga személyében ezt az igényét nem érvényesítheti: — mi által azonban, ha a törvénytelen gyermek tartásra szorul, ennek a természetes apával ez iránt törvényen alapuló igénye érintve nincs. Továbbá pedig egyoldalulag és előzetes szóbeli megállapodás nélkül kiállított okiratban a jogról -való lemondás helyet foglalhat, ha azt az illetőfél aláírja és ehhez nem szükséges, hogy az okirat az által is aláirva legyen, akinek részére a lemondás fórtént. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1901. szept. 27. I. G. 307. sz. a.) Amiként a végrehajtási fórvény 6 5. §-ban is ki van fejezve, a lelett óvadéki értékre a letevő nem veszti el tulajdonjogát, hanem ez a tulajdonjoga csak az óvadékra jogosított érdekében és csak az óvadékkal biztosított ügylet tekintetében csupán korlátoztatik ; következésképen amaz érték felett az illető jogosított sérelme nélkül a letevő korlátlanul rendelkezhetik és arra ilyen módon harmadik személyek jogokat hatályosan nem szerezhetnek. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint a megtámadási jog csődön kívül, tehát igényperben is megfelelő előfeltételek mellett érvényesíthető. Annak eldöntése, hogy valamely vagyonátruházás az átruházó hitelezőinek kijátszására irányult és ebbeli minőségénél fogva a hitelezőkkel szemben hatálytalan, jogkérdés, amely megfelelő ténykörülményekből jogilag következtethető. (A m. kir. Kúria mint felülvizsg. bíróság 1901 okt 1. I. G. 241. sz. a.) A S. E. qö. §-a szerint, ha valamely döntő ténykörülményre -más bizonyíték fent nem forog, rendszerint a bizonyítandó fél bocsátandó esküre, de ha a bizonyítandó ténykörülményekről mindkét peres félnek van közvetleti tudomása és a bíróság a fennforgó körülményeknek a S. E. 64. §-a szerint való mérlegelése után az ellentétes vallomások közül a bizonyító fél vallomását tartja valószínűnek, akkor a bizonyító felet bocsáthatja esküre. (A m. kir. Kúria felülvizsg. bíróság 1901. szept. 27. I. G. 307. sz. a.) A tékozlás miatt gondnokság alá helyezésnek célja az, hogy a gondnokság alá Jielyezendö a vagyoni pusztulástól megóvassék. E cél elérésének szempontjából tehát értelme se volna annak, hogy a gondnokság alá helyezés csakis a pazarlás bevégeztével mondassék ki, hanem elegendők arra az illetőnek olyan költekezései és cselekményei, melyek a vagyonromlás előidézésére alkalmasak, ahhoz pedig szó se férhet, hogy ha egy 1/1 telkes gazda belső telkét és gazdasági felszereléseit eladva, a gazdálkodást abbahagyja, külsőségét haszonbérbe adja és minden foglalkozás nélkül részeges, korhely életet folytat, ezeknek következtében az ö vagyoni végpusztulása bekövetkezik és már maga ez a tékozlás tényének megállapítására elegendő. (A m. kir. Kúria 1901. aug 26-án 5,354. sz. a.) Aki a jogszerű birtokába került idegen i?igó anyagot saját szamára kikészítés által uj dologgá alakítja es ez által az illető anyag értékét többszörösen meghaladó forgalmi értékű uj dolgot állit elő, az uj dolog tulajdonát megszerzi és az illető anyag tulajdonosa készpénzbeli megtérítésnél egyebet nem követelhet, ennek a követelésnek érvényesítése pedig igényper keretébe ttem tartozik. (A m. kir. Kúiia mint felülvizsg. bíróság 1901. szept. 24. G. 296. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Felperes nem is állítja, se bizonyítani meg nem kísérli, hogy a név mellett előforduló kézjegy és utólagos megbízott kezétől ered. Ha pedig ez a kézjegy magától alperestől származik, akkor hiányos alairás esete forog fenn, mely hiányt az alperes nevének más által történt oda irása se pótolja, mert ebben az esetben néviró nem meghatalmazottnak, hanem csak tanúnak tekinthető arra nézve, hogy a kézjegyet alperes tette a váltóra. A marosvásárhelyi kir. tszék, mint váltobiróság (1900. szept. 1-én 6,529. sz. a.) O. Albertné felperesnek G. Józsefne alperes ellen folytatott 150 kor tőke és jár. iránti perében következőleg ítélt: Az 1900. évi jul. 7-én 5,140. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett, tartozik alperes, mint|a Szászrégenben 1898. márc. 8-án 75 frtról kiállított váltó elfogadója a kereseti 150 kor. váltóösszeget s ennek 1898. aug. 31. napjától járó 6% kamatát megfizetni, ha alperes az esküt arra le nem teszi, hogy a kereseti váltó aláírására mást nem bizott meg, sem azt nem kézjegyezte. A mennyiben alperes az esküt letenné, a fenti sommás végzés hatályon kivül helyezésével, a felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Alperes a felperes által 5,140/900. sz. a beadott sommás váltókeresete ellen kifogásokkal élt, azt állítván, hogy a váltót sem alá nem irta, sem annak aláírásával mást megnem bizott. Miután felperes erre vonatkozólag főesküt ajánlott tel, és alperes ezt elfogadta, a per kimenetelét valamint a perköltségben való marasztalást ezen eskü le vagy le nem tételétől feltételezetten kellett eldönteni. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1900. okt. 23. 2,463 900. sz. a.) a felperest keresetével elutasítja. Indokok: Alperes a felek beismerése szerint is írástudatlan s elfogadói aláírása keresztvonással van ellátva. Az 1876: XXII. t.-c. 104. §-a szerint oly váltónyilatkozat, mely névaláírás helyett keresztvonással, vagy más kézjegygyei van téve, váltójogi hatálylyal csak akkor bir, ha az e §-ban foglalt kivételes esetek forognak fenn és egyszersmind az aláírás bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve is van. Ez esetek azonban nem forognak fenn. Ennélfogva, habár a kézjegygyei ellátott aláírással biró váltó a váltóeljárás 4. §-a értelmében váltóeljárásra nem alkalmas, az eljárás jelen esetben megsemmisíthető nem volt ugyan, mert az, hogy az elfogadó neve mellett levő kézjegy néviró hiányában valóban kézjegynek tekinthető, csak a kifogások és tárgyalások alapján volt eldönthető. De megváltoztatandó volt az elsőbiróság ítélete s a kere setét feltétlenül el kellett utasítani azért, mert a kereszvonással ellátott aláírás váltójogi kötelezettséget nem állapit meg. A m. kir. Kúria (1901. ápr. 25-én 1,485. sz. a.) a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kereseti váltó megtekintéséből nyilvánvaló, hogy az elfogadási aláirás után kézjegy fordul elő. Tekintve, hogy a kézjegygyei tett eláirás rendszerint érvénytelen (váltó-törv. 104. §.) tekintve, hogy felperes beismerte, miszerint az elfogadói névaláírás nem alperes vezette a váltóra, annak esküvel célzott bizonyítása pedig, hogy alperes nevét megbízásából más irta a váltóra, azért mellőztetett, mert felperes nem is állítja se bizonyítani nem is kisérli, hogy a név mellett előforduló kézjegy is az állítólagos megbízott kezétől ered; ha pedig ez a kézjegy magától alperestől származik, akkor a fentiek szerint hiányos aláirás esete forog fenn, mely hiányt az alperes nevének más által történt oda irása se pótolja, mert ebben az esetben néviró nem meghatalmazottnak, hanem csak tanúnak tekinthető arra nézve, hogy a kézjegyet alperes tette a váltóra: mindezeknél fogva a másodbiróság helyesen rendelkezett, midőn a sommás végzés hatályon kivül helyezésével felperest keresetével elutasította. Alperes mint vevő, a megrendelt áru helyett mást, habár értékesebbet elfogadni, sőt miután arra az esetre, ha nem a megrendelt áru, hanem más (aliud) küldetik, a keresk. törv. 346— 347 §§• nem alkalmazandók, azt forma szerint rendelkezésre bocsátani nem tartozván, az annak el nem fogadása következtében a vasút által történt eladatása miatt felperes a szerződési vételárat, illetve ennek a befolyt vételár által nem fedezett részét, az előző üzleti ^összeköttetés dacára sincs jogosítva követelni alperestől. A bpesti keresk. és váltó-tszék mint keresk. biróság (1899 dec. 29-én 72,563 sz. a.) «Elsö magyar gazdasági gépgyár részvénytársulat* cég felperesnek N. A. D. cég alperes ellen folytatott 1,126 kor. tőke és jár. iránti folytatott perében következőleg i t é lt: