A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 4. szám - A magyar ált. polg. törvk. tervezetének ismertetése

26 A JOG némelyek az anyagi semmiségi okot érvényesíthetőnek vélik. Ez a nézet a BP. 437. §-ára hivatkozik s az első esetben az anyagi semmiségi oknak érvényesítését azért tekinti kizártnak, mert hiányoznak az elfogadott tények, a melyekre a hivatkozott §. értelmében a kir. Curia ítéletét alapitani köteles. A második esetben pedig a megfordított okból az anyagi semmiségi okot érvényesíthetőnek állítják. Ez a nézet már azért tarthatatlan, mert az elvi jelentőségű kérdést — vájjon a felmentő esküdtszéki határozat anyagi semmiségi okból megtámadható-e vagy sem — nem elvi alapon, s nem egységesen, hanem a kérdésfeltevés esélyei szerint dönti el. Alig szorul indokolásra, hogy egy ily horderejű kérdés nem dönthető el különböző értelemben a szerint, a mint a beszámithatóságot kizáró okot a iőkérdésbe, vagy különkérdésbe foglalták. — A kérdésnek az itt képviselt értelemben eldöntését különben, eltekintve attól, hogy a törvénynek nem adható oly értelmezés, a mely az esküdtszéki intézmény lényegét meghamisítaná s avval elvi ellentétben állana, — a BP. 373. §-ára lehet alapitani. Ez a §. imperative előírja, hogy felmentő verdict esetében a vádlottat fel kell menteni és pedig ugy akkor, ha a verdict azért felmentő, mert az esküdtek a főkérdésre nemmel feleltek, vagy azért, mert a beszámithatóságot kizáró ok fenforgása iránt tett kérdésre igenlő választ adtak. A felmentő verdict jogi hatása tehát a tételes törvény szerint mindkét esetben ugyanaz. Ubi lex non distinguit, nec nostrum est distinguere. 2. Bűnösségre szóló verdict esetében a dolog másként áll. Ténybeli tévedés okából, tehát a bizonyító eljárás eredményének eltérő mérlegelése alapján a bíróság a bűnösnek kimondott vádlottat fel nem mentheti ugyan, mert ez az esküdtszéknek szuverenitásával ellenkeznék, azonban a) ezen az alapon a bíróság a BP. 372. §-a értelmében egy ízben a további eljárást felfüggesztheti és az ügyet a legközelebbi ülésszak esküdtbirósága elé utasíthatja. Ez kétségtelenül «contra rationemjuris», de «in favorem defensionis»[hozott s azért teljesen indokolt intézkedés. Ezzel a joggal az esküdtbíróság csak egy ízben élhet, az uj esküdtszék határozata alapján köteles ítéletet hozni és pedig az uj esküdtszék határozatának alapul vétele mellett. — Nehogy azonban a vádlott érdekében tett intézkedés a vádlott hátrányára váljék, nem állapithat meg súlyosabb büntetést annál, mely a korábbi esküdtszék határozata alapján megállapítható lett volna. b) a felfüggesztéstől eltekintve, a bűnösségre irányuló főkérdésnek igenlő értelemben történt eldöntése esetében is a bíróság a BP. 374. §-a szerint felmentő ítéletet köteles hozni : «ha a törvény ama tettre, a melyet a vádlott az esküdtszék kijelentése szerint elkövetett, nem állapit meg büntetést)) ; vagy pedig: «ha az esküdtek olyan okot fogadtak el valónak, a mely a büntethetőséget kizárja, vagy megszünteti.)) A második eset példái: az esküdtszék megállapította, hogy vádlott a kísérlettől önként elállott; vagy a bűncselekmény tényálladékához tartozó cselekményt, mielőtt cselekménye felfedeztetett volna, — önként elhárította stb. Az első eshetőség két esetben fordulhat elő, akkor t. i. a) ha a főkérdésben körülirt tett a törvény értelmében bűncselekmény tényálladékát meg nem állapítja ; b) ha az esküdtek a kérdésnek csak némely részére igennel, más részére ellenben nemmel feleltek s az ekként eredményülő tett nem büntetendő. P. o. lopás miatt emelt vád esetében az esküdtek az elvételre igennel, de a jogtalan eltulajdonitási célzatra nemmel felelnek. Szándékos emberölés esetében az esküdtek azt állapítják meg, hogy vádlott a sértettet megölte, de nem szándékosan, gondatlanság iránt pedig kérdés feltéve nem volt, vagy az arra irányzott kérdést az esküdtek nemleges értelemben döndötték el. Az első eset különösen akkor fordulhat elő, ha valamely alkotó elem tekintetében a felek eltérő indítványokat tettek, vagyis ha vitás, hogy a vád alapjául szolgáló tett bűncselekmény tényálladékát megállapítja-e vagy sem. A vádnak, de ép ugy a védelemnek is érdekében áll itt különösen arra ügyelni, hogy a vád alapjául szolgáló tett körülírásába a vitás kérdés eldöntésére alkalmas ténykörülmény felvétessék (BP. 355. §.), mert csak akként lehet az esküdtbíróság ítéletét a Curia ellenőrzése alá helyezni s az anyagi semmiségi okot érvényesíteni. P. o. vitás az, vájjon a vád alapjául szolgáló tett kísérlet, vagy csak előkészületi cselekmény-e ? Az eladó ellen lopás miatt emelt vád esetében vitás a pactum reservati dominii polgárjogi érvénye. Az előadottakból a következő tételeket vonjuk le : a) a quaestio facti, a BP. 352. §. eseteinek s a 359, 8 ban emiitett előzetes megbüntetés esetén kivul, az esküdtszék kizárólagos hatásköréhez tartozik. Ad quaestionem facti non respondent judices : b) az esküdtszék hatásköréhez nem esak a ténykéraés, de a jogi kérdés is tartozik ; c) az esküdtszék felmentő határozata s az annak alapján hozott felmentő ítélet csak alaki semmiségi okokból támadható meg, ellenben anyagi semmiségi okokból meg nem támadható; . d) bűnösségre szóló verdict alapján hozott akar büntető, akár felmentő ítélet anyagi semmiségi okból megtámadható. A magyar ált. polg. törvk. tervezetének ismertetése. *) Irta : DÓMJÁN L , kir. aljbiró Sajó-Szentpéteren. II. Cselekvőképesség. Az ember jogképességének gyakorlására nem mindig bír cselekvőképességgel, a cselekvőképességre befolyással szokott lenni a kor, a szellemi és testi állapot. Az ember teljes fejlettségét bizonyos korban éri el. Ezt a kort a törvényhozzó általánosságban állapítja meg, igy nálunk a 24. életév betöltése azon kor, melyben az ember teljesen fejlett ek tartatik. A törvény rendszerint akkor jogosítja az embert a teljes cselekvőségre, midőn a fejlettségre megállapított kort elérte. Ez az önjoguság. Korlátolt cselekvőképessége azonban lehet az embernek az önjoguság elérése előtt; igy életök 18 évét betöltött kiskorúak végrendelkezhetnek (1876 : XVI. t.-c. 2. §.) A kiskorúak, ha fentartásukról magok gondoskodnak, szabadon rendelkezhetnek keresményeikről (1877. évi XX. t.-c. 3. §.) Indítványozói joga van a személye ellen elkövetett büntetendő cselekmény megtorlására a 16 életévét betöltött kiskorúnak (1878 : V. t.-c. 113. § ) Felléphet a kiskorú a házasság érvénytelenítése iránti keresetekben az 1894: XXXI. t.-c. 39., 48., 69., 86., 105. §§. eseteiben. Alperesként is megidézhető az 1893 : XVIII. t.-c 7. §-ban megjelölt esetben. A magy. ált. ptk. tervezet 918 — 928. §-aiban a kiskorúak korlátolt cselekvőképessége megjelölve lett, a tervezet a cselekvőképességet nem szorította nagyobb korlátok közé. sőt az 1,819. §, azt ki is terjesztette, e szakasz szerint a 14. életévet betöltött kiskorú végrendelkezhet. A fentebb elmondottak szerint az önjoguság alapfeltételét a teljes fejlettségben kell keresnünk. Ezen fejlettség beállhat, mielőtt a kiskorú a törvény által megállapított életkort elélte. Jogos kívánság, hogy azok, kiknél a tejles fejlettség beállott, ne korlátoltassanak a cselekvőképesség gyakorlatában. Ezen követelménynek következménye, hogy a törvény az ily fejlettekre nézve kivételt enged, s innen keletkezett a nagykorúsítás intézménye. A nagykorusitásnak első alapfeltétele tehát a fejlettség. Az 1877. évi XX. t.-cikk a nagykorusitást egyéb felételhez nem köti; azon rendelkezés, hogy a szüle vagy gyám meghallgatandók, inkább arra szolgál, hogy a testi és értelmi fejlettség azok véleménye alapján biztosabban megállapittathassék. A tervezet szerint más alapfeltételek is szükségeltetnek. A nagykorúsítás a kiskorú beleegyezésével kérhető. A nagykorúsítás csak a szüle beleegyezése mellett adható meg. Az előbbi feltétel megállapítása szükséges vólt, és helyes rendelkezést tartalmaz; az utóbbi feltétel : szigorusitása a mai rendelkezésnek, s alkalmazása káros következményekre vezethet. Vannak esetek, midőn a szüle kötelességét nem teljesiti, a tervezet 280. §-a is emlit ilyeneket, de ezenkivül fordulhat elő eset, hogy a gyermek vagyonának kezelése vagy egyéb érdek arra indítja a szülőt, hogy megtagadja a beleegyezést gyermeke nagykorusitásához, midőn ez annak javára válnék. A szülő önkénye ellenében a törvénynek kell védeni a kiskorút, azért nem tartom helyesnek azt a szigorusitást, hogy a nagykorusitást csak a szüle beleegyezésével engedélyezhető. tzen rész kihagyása mellett pótolni lehetne a szakaszt azon toldattal, hogy ha a nagykorúsítás a szü'e beleegyezése *) Előző cikk a «j0g» 2. számában.