A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 4. szám - A német polgári törvénykönyv. 861. és 862. §-ai 2. bekezdéseinek magyarázatához vonatkozással a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 519. és 520. §-aira

A JOG 27 ellenére adatik meg, az ily gyámhatósági határozat hivatalból telterjesztendő, s csak a felsőbb gyámhatóság jóváhagyásával válik érvényessé. Itt kiemelendőnek tartom, hogy az 1877. évi XX. t.-c. 5. $-ban foglalt rendelkezések a tervezetben kifejezetten nincsenek felemlítve, ezeknek a felemlítése mái az elkerülhető zavar szempontjából is szükséges, ugyanis az 1884. évi XXII. t.-c. 2. §; szerint kiskorúak életkoruk 18. évének betöltése után atyjuk, illetőleg gyámjuk gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével önállóan űzhetnek ipart, ezáltal teljeskoruaká válnak. Az iparjogositvány által még nem szerzi meg a kiskorú az önjoguságot, hanem iparűzéssel, magának az iparűzés gyakorlásának megkezdésével már nagykorúvá válik, igy szükséges volna, hogy a tervezetben legalább arra történnék utalás hogy a gyámhatósági engedélylyel önálló ipart űző kisk. önjoguvá válik. Nem tartotta feleslegesnek a gyámügyi törvény azt a rendelkezést az ipartörvény szövegéből átvenni; nem lenne az fölösleges most sem. a tervezet szövege e rendelkezéssel pótolható lenne. A tervezetnek az a rendelkezése, mely szerint a nagykorúsítás csak a szüle beleegyezésével mehet végbe, sok viszszásságra ad alkalmat az által is, hogy az 1877. évi XX. t-cikk némely rendelkezése a teivezetbe nem vétetett fel. igy a mai törvény szerint, ha az apa a kisk. vagyonát ennek szabad rendelkezése alá adja. ha önálló háztartást vezet a kisk. szülei és gyámhatósági beleegyezéssel, akkor a kisk. önjoguvá lesz. A tervezetből e rendelkezés hiányzik. Azok a művészek, ügyvédek, tanárok, kik 24. életévők betöltése előtt n.aguk gondoskodhatnak létfentartásokról, másokat képviselhetnek, a tervezet szerint csak akkor válnak önjoguvá. ha a nagykorus'tásba a szüle is beleegyezik. A tel|es fejlettség hiánya a törvény gondoskodását teszi szükségessé. A kiskorúság meghosszabbításáról, már az 1877. évi XX. t.-c. 8. §-a intézkedik. A tervezet 2. §-a némi eltéréssel hason irányú intézkedést tartalmaz. A gyámügyi törvény szerint lelki fogyatkozás és tékozlás miatt lehet a kiskorúságot meghosszabbítani, addig a tervezet 2. § a csupán a fejletlenséget sorolja elő, s ezen rendszer helyesebb beosztást tartalmaz, mert az önjoguság a telieskorusággal éietik el rendszerint, s a mint fentebb kifejtetett, a teljeskoruság a fejlettség kora, igy a kiskorúság a fejlettség hiánya miatt lehet meghosszabbítható. Nem tartom helyesnek a 3 évi időhatár megállapítását. Ha a kiskorú fejlettsége beáll, véget ér a kiskorúság, miért tehát a 3 évi időhatár? ha pedig azt a kort kell megállapítani, a midőn a fejlettség már rendkívüli hátramaradás eserén beállani szokott, akkor a 3 év szintén kevés, akkor a 30 éves életkort kellene időhatárul megállapítani. Az ember szellemi állapota szintén befolyást gyakorol a cselekvőképességre. A gyenge elméjű nem cselekvőképes. Mai törvényeink szerint a cselekvőképesség korlátozása akkor áll be, midőn gondnokság alá helyeztetik, s a korábbi cselekmények akként jönnek számításba, a mint igazolható, hogy az ily egyén birt-e kellő megfontolással a cselekvésre, a törvénytervezet 916 §-a azonban az elmebetegekre nézve kizárja a szerződőképességet. Elmebetegek nagykorúságuk elérése után az 1877. évi XX. t.-c. 28. §. értelmében gondnokság alá helyeztettek, most a tervezet 7. §. szerint gyámság alá helyezésnek van helye, s e rendszerbeosztás szabatosabb. A tékozló szintén gondnokság alá helyezhető 1877 : XX. t.-c. 28. § s a gondnokság alá helyezést kérheti. a) a le- és felmenő ágon való rokon a törvényes osztályrész biztosítása céljából (1877. évi XX. t.-c. 31. §.) b; a házastárs a családi lét fentartása szempontjából (1885 : VI. t.-c. 3. §.} c) az árvaszék ügyésze által, ha attól lehet tartani, hogy a tékozló a község eltartására szorul (1885 : VI. t.-c. 4. §.) A tervezetben már nem tékozlásról, de pazarlás vagy iszákosságról tétetik említés ; a mint látszik, e külön elnevezések felelnek meg a tékozlás fogalmának. A mi törvényeinkben nincs meghatározva a tékozlás fogalma, a bíró belátására van bizva, kit tekint tékozlónak? A tervezet már szabatosan adja a fogalommeghatározást : tékozló, ki pazar költekezéssel vagy iszákossággal, magát és családját az elszegényedés veszélyének teszi ki. A tervezet szerint a gyámság alá helyezést kérhetik : a) az egyenes ágon lévők, b) a házastárs, c) fentiek nem létében a testvér, d) a gyámhatóság, e) ha a község megterheltetésétől tartani lehetne, a község is, mely elszegényedése esetén a pazarlót vagy iszákost eltartaná. A tervezet tehát a mai intézkedéseknél kiterjedettebb intézkedést tartalmaz és igy megfelelőbb a rendelkezés. A tékozló azért, ha gondnokság alá kerül is, bir korlátolt cselekvőképességgel; igy végrendelkezhet, keresményéről szabadon rendelkezhet, házasságot köthet stb. ; hasonló rendelkezések vannak fentartva a tervezet 920. §. intézkedéseiben. Testi állapotok is befolyhatnak a cselekvő képesség korlátozására, igy az 1874. évi XX. t.-c. 28. §. szerint 3 jelekkel nem beszélő siketnémák gondnokság alá helyezendők. A tervezetnek személyjogokról rendelkező része sem tartalmaz intézkedést a siketnémákrcl, ellenben a 169. §. a gondnokoltatás több eseteit emliti fel, azok közt a siketnémák gondnokoltatá^át is. Testi állapotnak a cselekvő képességre való befolyása nyilvánulhat az aggkornál, s akkor, midőn hosszabb betegség után az ember elgyengült és ügyeiről kellően nem gondoskodhatik. Humanistikus uj intézményeket foglal magában a tervezet 469. §. rendelkezése. A tervezetnek a gyámságra, gondnokságra vonatkozó rendelkezése helyes rendszerű beosztást tartalmaz, s a szerkesztő szaktudósoknak érdemeit emeli. A német polgári törvénykönyv. 861. és 862. §-ai 2. bekezdéseinek magyarázatához, vonatkozással a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 519. és 520. § aira.1) Irta : Dr. K L E I N EDE ügyvéd, Szepsiben. II. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezete az exceptio vitiosae possessionis-t 519. és 520. §-ainak 2. bekezdésében szabályozza, még pedig lényegileg azonos módon a német polgári törvénykönyvvel. De a m. á. p. tkv. tervezetének szövegezése sokkal szerencsésebb, mint a német, simább, kevésbbé szövevényes, a mellett az aggályos «jogelőd» kifejezést mindkét szakasza mellőzi és igy azon súlyos kifogások, melyeket a német p. tkv. szövegezése ellen emeltem, itt teljesen elesnek. Ebből is nyilvánvaló, hogy a tervezet nem gépies másolata a német törvénykönyvnek, nem is egyszerű contrefaconja az ott szabályozott joganyagnak, hanem egy mélyen átgondolt, gondosan szövegezett jogi alkotás. Miután tehát az exceptio vitiosae possessionis szabályozása a két törvényben lényegileg azonos, felhozott példám itt is nyerhet alkalmazást. Es e gyakorlati illustrálást nem nélkülözhetem, ha a tervezet szövegezését további bírálat tárgyává teszem. Tehát 1900 január 1-én megfosztja «A» «B»-t, a régibb birtokost birtokától, 1900 ápril j 1 -én «B» azt visszaszerzi, akkor - mint azt az I. részben kifejtettem,— dA» 1901 ápril l-ig a birtok visszaadását követelheti ugyan, cB»-tőJ sommás viszszahelyezési kereset utján, de «B» exceptiója (vitiosae possessionis) folytán «A» keresetével el fog utasíttatni. Ezen rendelkezés anyagilag helyes és kifogástalan. Épp ugy áll a dolog birtokháboritás esetén. Ha «A» 1900 január 1-én «B»-t, a régibb birtokost, birtokától megfosztja, «B» pedig 1900 ápril lén «A»-t háborítja, ekkor is «A» formailag 1901 ápril l-ig követelheti «B»-től «a birtoklást nehezítő vagy lehetetlenitő akadály eltávolítását sommás visszahelyezési keresettel birtokháboritás miatt», de «B» exceptiója folytán «A» ezen keresetével el fog utasíttatni, miután birtoka a háborító «B» irányában törvénytelen és a criticus 1 év még el nem telt. Azonban ámbár a tervezet szövegezése sikerültebb, mint a német p. törvénykönyvé, még sem mondható teljesen kifogástalannak. ') A «J o g » f. évi 49. számában közzétett cikkelyem még a tervezet megjelenése előtt készült el, igy abban a tervezet megfelelő rendelkezéseire nem reflectálhattam. E hiány pótlását célozza jelen cü kelyem. Ez okból vagyok kénytelen értekezésem címfeliratát módosítani, mivel mindkét cikkely egy egészet alkot. 1*