A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 46. szám - A fővárosi állami rendőrség működése 1900. évben. 4. [r.]

A JOG V: 13.1 13 K.; a bejei, hivatal: 13.751 K. ; a többi kerület 10.000-en alul marad. Sohse sajnáljuk azt, hogy a bírságok összege fogy söt igazat szólva a rendőrség e tekintetben talán többet is tesz a kelleténél. Más zsebéből persze könnyű pénzbírságot diktálni; — de ezen discretionalis jog is csak a legnagyobb mérséklettel gyakorlandó, nehogy önkénynyé fajuljon. Ahol nem gonosz szándék, hanem vétlen mulasztás esete forog fenn, ott a megintés is teljesen elegendő, — ilyet azonban a rendőrség alig ismer. Egvik ügyvéd ismerősömmel is megtörtént egyszer, hogy télviz idején idézést kapott valamely külvárosi ker. kapitánysághoz. Az idézésen persze egy betűvel sem volt említve, hogy mily ügyben idéztetett Megjelenése után (különös kedvező véletlen folytán nem kellett künn várakoznia, ami a csikorgó hideg mellett nem lett volna túlságos élvezet) azt kérdi tőle az agy előadója : jbizonyára kivételesen kedélyes hangulatban volt.) «Tudja-e, hogy miért van megidézve? » «Valószínűleg egy kis rablógyilkosság végett» volt a felelet. «Na hát rosszul tudja; idéztem, mert a házmestere elmulasztotta a telke előtt a havat eltakarítania. — És miért nem idézik be akkor a házmestert?* kérdé barátom méltatlankodva. «Hjah uram. azon nem vehetjük meg a bírságot" — feleié nevetve a rendőrtiszt. Dictum factum. barátom 10 korona erejéig lett bírságolva oly kihágásért, melyet el sem követett. Ha ez rajta, jogtudó emberen megesik, mi történik akkoi a szegény tudatlan néppel, — ott, ahol semmi akadály sem forog fenn a rendőri hatalmat teljes mérvben gyakorolhatni. A fővárosi szegényalapra befolyt : 37.211 K. 88 f. — 8,068 K. 92 fillérrel kevesebb mint az előző évben. Azuj pesti szegényalapra 1,494 K. (1899 : 2,453 K.); a rákospalotai szegényalapra 162 K. (1899: 361 K. 10 f); az országos hajós segélyalapra 431 K. (1899 : 550 K.) IV. Érdekes részét képezik még a jelentésnek a —'- fájdalom — csak vázlatos adatok az erkölcsrendészet, lelencügy, züllő gyermekek gondozása, szegényügy. csavargás, koldulás, toloncügy és cselédügy dolgában. Mindezeknek hol közvetlen, hol közvetett összefüggését a kriminalitással szükségtelen bizonyítgatnom. Az erkölcsrendészet tekintetében fájdalommal kell konstatálnom, hogy a rendőrség nem áll feladata magaslatán ; itt prophilaktikus működésnek nyomára sem akadunk. Nemcsak színházaknál, orfeumoknál, de még hivatalokban és magánüzletekben sem nyerhet egy tisztességes leány sok esetben alkalmazást a nélkül, hogy előzőleg az «il faut passer lá dessus» caudini jármán keresztül hajtatnék. Egy pár szigorú exempláris büntetés a rendőrség részéről — és a közerkölcs nyomban lényegesen javulna. Épp ugy a venus vulgivagának szeméremsértő esténkénti rakoncátlankodásainak is végét lehetne vetni, ha való volna a rendőrségnek azon öndicsekvése, hogy ezek részéről «jogos panaszra alkalmat szolgáltató rendetlenségek nem fordultak elő». Nem elég baj-e az, főkapitány ur. ha a családapa családja női tagjaival este szégyenpír nélkül a leglátogatottabb utcákon és tereken el nem haladhat anélkül, hogy undok megszólításoknak ne legyen kitéve vagy még undokabb szemérem elleni cselekedeteknek ne legyen szem- és fültanuja.- A prostitúció mint szükséges rossz csak addig tűrhető, a mig összeütközésbe nem jön a közerkölcscsel és a mig magát szerényen meghúzza. Szükségtelen ráutalnom azon szoros kapcsolatra, melyben a prostitúció a kriminalitással áll — és azért nem értek egyet azon felületes, sőt némileg konnivens móddal, melylyel ezen annyira fontos kérdés a rendőrség részéről kezeltetik. Nem elegendő az, hegy a jelentés a bordélyokat «a leánykereskedés védoástyáit képező gyalázatos intézménynek)) nevezze — de saját hatáskörében mindent el kell követnie, hogy fővárosunknak a közerkölcsiség tekintetében oly rossz hirét meg mentse és az Augas istállót alaposan kiseperje. És azért valótlannak kell bélyegeznem a jelentés azon állitátát, hogy «a magánbárcások viselkedése ugy az utcákon, valamint egyéb nyilvános helyeken ugyancsak szigorú ellenőrzés alatt állana.» Ennek éppen ellenkezőjét volt alkalmam számtalanszor tapasztalni. A hajsza csak azon nők ellen irányul, «a kiknek viselkedése és életviszonyai arra engedtek következtetni, hogy keresetképpen űzik a kéjelgést», — ellenben a türelmi bárca birtokában levő nők annál többet engedhetnek meg maguknak. Sajnálatomra itt csak per tangentem foglalkoztam ezen, ugy erkölcsrendészeti, mint közegészségügyi és büntetőjogi szempontból annyira fontos kérdéssel, — de a fővárosi rendőrség jelenlegi komoly és feladata megaslatán álló vezetőjétől jogosan várunk e téren is kezdeményezést és uj eszmé':et, sikeres, a bajt gyökerében orvosló intézkedéseket. A lelencügy stacionárius; a lelencek összes száma volt 35, ebből elhelyeztetett 7 a fehér kereszt orsz. lelencházában és 28 a budapesti első gyermekmenhelyben. — Annál nagyobb az «angyalcsinálók» tevékenysége, mely azonban a közeli falvakban virulván, az állami rendőrség hatáskörén kívül esik. Várva-várom az országos nagy lelencház megnyitásátmely számtalan, — a végpusztulásnak átengedett ártatlan gyer mek életét fogja megóvni a társadalomnak. Az üllőgyermekek kel már mult évi fent idézett cikkemben bővebben foglalkoztam. Az idei rendőri jelentésből sajnálattal kell constatálnom. hogy ez ügyben egy év leforgása alatt semmi, de semmi sem történt és ugy látszik, mintha a mult évi hiábavaló felszólalás a rendőrség buzgalmát is lankasztotta volna. Nem szabad azonban kifáradnunk, ha célt akarunk érni és azért a kérdést újból és újból is kell szőnyegre hoznunk, hogy az alvó érdeklődés felélesztessék és a társadalom és államhatalom itt, közös érdekben, erélyesen közbejárjanak. A rendőrség ezen kérdés tekintetében azt állítja, hogy ő «minden tőle telhetőt megtesz, de ez mind kevés ?» És miben áll ez a tőle telhető PAbban, hogya kiskorúakat a toloncházba küldi és ott iskolai és valláserkölcsi oktatásban részesiti! A toloncház és az ottani fekélyes társaság azonban az iskola és vallás jótékony hatását teljesen paralisá'ják, és a mérueg billentyűje mindenkor a gonosz irány javára esik. Ily kisszen eszközökkel egy ily nagy. elharapódzott baj nem orvosolható, — itt radikálisabb gyógymódra van szükség. Ha ezt a rendőrség nem alkalmazhatja, akkor más fórumnak kell intézkednie ; mert ezen többnyire visszaeső gyermekekből toborzódik a főváros legveszedelmesebb és legelvetemültebb gonosztevőinek serege — és azok száma évről-évre növekedik. A bűnügyi letartóztatottak közt az elmúlt évben 53 volt a 16 éves és 65 a 16 éven alóli kiskorú ; a toloncházba pedig került különféle kihágásért 357 kiskorú. «Hatalmas szám — igy mond a jelentés — érdemes arra, hogy kellő fontosság tulajdonittassék a züllő gyermekek gondozására». De akkor törüljük ki első sorban magát a toloncházat az erkölcsnemesitő intézetek sorából! Javitó intézetben elhelyeztetett 32 gyermek, toloncra ment (persze csak azért, hogy a legközelebbi órában Bpestre visszakerüljön) 100. Csavargás és koldulás dolgában, a beállott üzleti pangás folytán, a helyzet vigasztalannak mondható; a proletariátus folyton növekszik. Mig 1899. évben összesen 14,476 egyén állíttatott elő csavargás és koldulás miatt — addig 1900-ban csavargás miatt: 11,900. koldulás miatt: 3,606— 15,506 volt az előállítottak száma. Ezek közül munkaképtelen volt 1,078; ezeket hiába bünteti a rendőrség koldulásért; ha elhelyezni nem lehet őket sehová sem, megint csak koldulnak, mert éhen nem veszhetnek. Munkanélküli volt 14,000, ezen számban a munkakerülők is bennfoglaltatnak, akikre nézve a kényszerdologházak volnának az egyedüli üdvözitőszer. Letartóztatva voltak: csavargásért 7,356, koldulásért 3,021 = 10,377 — 478-al több, mint ez előző évben. Toloncra került : 2,870, kényszerutlevelet kapott 2,761, átkelő tolonc volt 1,303=6,934. Ujitás e téren a toloncoknak kilátásba helyezett vasúton szállítása; 1901. jannár 1-ével ugyanis megszűnt a toloncok gyalogos szállítása s «a régen mult idők ezen embertelen hagyománya.)) Nem hiszem azonban, hogy tévednék abbeli feltevésemben, hogy az egész toloncozás nemcsak az elavult időkből reánk maradt embertelen intézmény, de sőt hogy az teljesen kárba veszett munka és azonfelül nagy költséggel is kapcsolatos, mely sok más hasznos céh a lenne fordítható. A fegyházban és toloncházban letartóztatottak élelmezése került 26,420 K. 26 fillérbe. Az élelmezés még vállalkozóval történt, de 1901-től kezdve már saját kezelésbe megy át, «amivel az ételek minősége és adagolása lényegesen javulni fog.» Vederemo! A letartóztatottak közt kiosztatott 8 210 drb alsó és felső ruha ; a rongyolódásnak indult ruhadarabok a letartóztatott nők által, foglalkoztatáskép, megfoltoztalak és azokat az illetők szivesebben viselték, mint a kiosztott más avult ruhát 1 Csavargásért (Kbtk. 62. 63. §.) elitéltetett 3.596 férfi, j 571 nő; koldulásért (Kbtk 66., 67., 68. §.) 1,847 férfi, 896 nő ; tilos viszatérésért(Kbtk. 70 §) 1,489 férfi, 585 nő; verekedésért (kbtk. 75 §) 465 férfi 56 nő; bordélyszabályok áthágásért (Kbtk. 81. §.) 1,007 nő; titkos kéjelgés vagy leánykeritésért (u. o.) 88 nő ; részegség (Kbtk. 84. §:) 1,543 férfi 226 nő; hajtási sza-