A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 46. szám - A fővárosi állami rendőrség működése 1900. évben. 4. [r.]

334 A JOG bályok be nem tartásáért (Kbtk. 120. §') 745 férfi 1 nő ; cselédtörvény megszegésééit 44 férfi 626 nő ; katonai jelentk. szab. áthágásért 813 férfi. Amerikába szándékolt kivándorlásért 671 férfi 282 nő stb. Valakit azért büntetni, mert kenyérkereset céljából más hazát keres, midőn saját hazája őt ében veszni engedi, — ez valóban keserű irónia ! A cselédügyről is sok panaszolni valója van a rendőrségnek és égető szükségesnek mondja az 1876: XIII. t.-c. revizióját, mely a kor követelményeinek többé meg nem felel. Az eljárás is szabályozást igényel. A kihágás és bérkövetelés megítélése a rendőrség, a kártérítés az elöljáróság mint bagatell bíróság, a bűncselekmény (lopás, csalások) pedig a tszék elé tartozik. Így történik, hogy a cseléd bérkövetelése megakad a gazda kárkövetelése, vagy lopás miatti feljelentés miatt és igy esztendőkig is elhuzódhatik, sőt néha a kártérítési vagy bünpör elhúzódása folytán megoldást egyáltalán nem nyer. A btk. minősítését is tulszigorunak mondja a jelentés, mert a cseléd legkisebb alkalmi lopása is bűntetté minősül. Kifogásolja továbbá a felebbezési forumot, a közigazgatási bizottságot, mely havonként csak egyszer ül össze, ami a cseléd bérkövetelésének ujabb elhúzódását maga után vonja. A helyből kilépett, krajcár nélkül maradt cseléd ekkép szükségből vagy a prostitúció karjaiba esik,vagy bűnös útra lép. Ez az érem egyik oldala ; a másikról azonban a rendőrség jelentése megfeledkezik. Hiba, hogy a cselédkönyvbe csak jó minősítést szabad beirni, még akkor is, ha a cseléd lopott, vagy csalt. Sok gazda inkább lemond kára megtérítéséről, semhogy magát isinételt lótás-futásnak a rendőrségnél és bíróságnál kitegye. így tehát kénytelen egy notórius tolvaj cselédnek jó bizonyítványt adni, azaz passe-partou-t az uj szolgálatadójához, aki nagy szemeket mereszt, mikor a jó bizonyitványu cseléd őt már az első alkalommal meglopja. Tehát a gazdák érdeke is annyiban volna megóvandó, hogy a valóság, rendőri feljelentés nélkül is, meglegyen mondható. Aki tudva valótlant állit, az a birságon vagy esetleg még szigorúbb büntetésen felül teljes kártérítésre is szorítandó lenne, — de tolvajt jólétekkel ajánlani, az csak mégis túllép a megengedhetőség határain! Nehezíti a cselédügy sikeres megoldását azon könnyelműség is, melylyel a szolgálatnélküli cseléd magát minden tétovázás nélkül a prostitúcióra adja ; az ily cseléd megmérgezi a házirendet, gyakran az egész család egészségét is. Tehát e tekintetben is szigorú, tervszerű rendőri intézkedésekre volna szükség. Panaszt tett a gazda a cseléd ellen 6,192, a cseléd a gazda ellen 9,981 esetben. . . . Ezzel végeztem volna a jelentés ama részével, mely engem mint jogászt legközelebbről érdekelt. De nem mellőzhetem hallgatással a jelentésnek jóval több mint fele részét képező, a szocialista munkásmozgalmat az 1900. évben tárgyazó függelékét. Ebben a szocialista párt ülései és az azokban elhangzott beszédek szószerinti szövegükben, gyorsírói feljegyzések alapján közöltetnek. Hogy mire legyen az jó, — ezt még most sem vagyok képes felfogni; csak nem akar a rendőrség a szociálistáknak — akarata ellenére is — közköltségen reklámot csapni ? Szabad államban a szociálistáknak csak ugyanannyi joguk van, mint bárki másnak az országban ; szabad szótól hüledezni pedig nincs okunk. Vagy jók a társadalmi intézmények, akkor ezeknek a még oly éles kritika sem árt — vagy roszszak, akkor a még oly éles kritika is helyén van. Nem a szó (hacsak nem tartalmaz büntetendő cselekményre való felbujtási*), hanem a cselekedet az, mely rendőri beavatkozást igényel. És ha a rendőrség nem közli a magyar jogászegylet vitáit, mi címen és jogon közli akkor a szocialisták beszédeit ? Ez rendőrállamban még megjárja, de talán cs?k szabad államban lakunk, vagy mi! ? Beszédei és kiadmányai közzétételéről gondoskodjék csak maga a szocialisták pártvezetősége, erre a többi adófizetők pénzét fordítani nem lehet, nem szabad. Ma igen nagy azon. a legintelligensebb osztályokhoz tartozó elemek száma, akik annak dacára, hogy a szociálisták követelései legnagyobb részének jogosultságát elismerik (magam is tartozom azok közé), — az államföntartó osztályt képviselik, — akarja-e R u d n a y ur ezeket is állandó rendőri felügyelet alatt tartani ? Engedje át a főkapitány ur ezen, testimonium paupertatissal járó szaglászatot azon rendőrfőnököknek, akinek még gomblyuk-fájdalmaik vannak, — ily eszközökkel azonban egy nagy, általános és teljes mérvben jogosult mozgalmat többé rendszabályozni nem lehet. Kevesebb rendőri gyámkodást kérünk. Dr. Révai Lajos. *) Szocialdemokratikus üzelmek (! !) miatt kiutasittatott a fővárosból 4 egyén, osztály gyülöltségre való izgatás miatt 1 havi fogházzal és 100 K. birsággal sújtatott 1 egyén. Sajtóper 10 volt folyamatban, ebből 3 felmentéssel végződött. Belföld Tisztelgés a Kúria elnökénél. Sza bó Miklós, a Kúria elnöke, f. hó 10-én ünnepelte 80-ik születésnapját. Meleg szerencsekívánatokkal járultak ez alkalommal az ó'sz elnök elé minden oldalról. Elsőnek P 1 ó s z Sándor igazságügyminiszter jelent meg. Azután Vörösmarty Bélának, a Kúria másodelnökének vezetése alatt a Kúria bírói kara, segéd- és kezelőszemélyzete tisztelgett az elnöknél, kihez Vörösm arty Béla a következő üdvözlő beszédet intézte: Kegyelmes Uram! Igen tisztelt elnökünk! Mi, mint a kir. Kúria tagjai és hivatalnokai azért jelenünk meg előtted, hogy 80-ik születésnapod alkalmából őszinte szerencsekivánatainknak kifejezést adjunk. Tudjuk, hogy birói Ízlésed kerüli a nyilvános ünnepeltetést és megelégszel érdemeidnek azzal a jutalmával, amelylyel lelkiismereted tiszta és nemes öntudatában birsz. De azt hiszem, nem sértheti nemes fölfogásod, és te nem veheted rossz néven tőlünk, ha abban a családi körben, amelyet ragaszkodásában a vezetésed alatt álló kir. Kúria alkot meg körülötted, ha születésnapod ünnepének örömeiben mi is résztvenni kívánunk, és ha a szeretetés tisztelet, amelylyel irányodban viseltettünk, születésnapod örömünnepe alkalmából m gnyilatkozni és kifejezésre jutni törekszik. Hiszem, amidőn mi elhallgatjukhosszu közpályádon szerzett kiváló érdemeid felsorolását; elhallgatjuk azt, hogy az igazságügyi kormányzatban és törvényhozásban mily kiváló részt vettél igazságügyi reformmunkálataink megindításában és uj jogrendszerünk alapozásában; elhallgatjuk azt, hogy a te bölcsességed, tapintatod és feltűnést kerülő működésed a pesti kir. Ítélőtábla és a kir. Kúria élén mily nagy és nehéz feladatot oldott meg, a régi és uj jogviszonyok komplikációinak, valamint a régi és uj gazdasági élet szükségleteinek kiegyenlítését követelő jogszolgáltatás sikeres vezetésére; elhallgatjuk pártatlan és igazságos jellemed, hazafiúi érdemeid s hozzánk való jóságod méltatásában; szóval elhallgatjuk mindazt, amire személyedben méltán büszkék lehetünk: már ez is eléggé bizonyítja, hogy hódolunk felfogásodnak, tiszteljük benned azt, hogy biró vagy még Ízlésedben is, bizonyítja azt is, hogy megőrizvén születésnapod kedves ünnepének családias jellegét, mi csakis érzelmeink kifejezésére szorítkozunk. Engedd meg tehát, hogy mélyen átérzett meleg érzelmeinknek kifejezést adva, biztosítsunk ez alkalomból is őszinte igaz ragaszkodásunkról és szeretetünkről és arról a mély és igaz tiszteletről és nagyrabecsülésről, amelylyel irányodban viseltetünk, és hogy örömünket fejezzük ki afölött, hogy a mindenható kegyelme teljes szellemi és testi erőben engedte megérned szép és magas korodat. Engedje a gondviselés, hogy azon évek hosszú sora, amelyeket neked kívánunk, ugy pörögjenek le, hogy az évek múlásáról szellemi és testi erőd érzetében ne kelljen tndomást venned. Tartson meg a mindenható hazánknak, nekünk és szeretteidnek minél számosabb évekig a legjobb erőben és egészségben és tegyenboldoggá és megelégedetté, mint ember — szeretteidnek s mint hazafit — hazánknak boldogságában. Lelkes éljenzés követte a beszédet, mire Szabó Miklós elnök meghatottan és a legmélyebb hálával mondott köszönetet kedves pályatársainak megemlékezésükért. Az alkalom, melyből előtte megjelentek, a magas kornak elérése nem érdem, hanem az isteni gondviselés kegyes adománya. E nap egyszersmind oly időpontot jelez, mely arrra inti, hogy már nem sok időt fog a közszolgálatnak szentelhetni. Kötelességét mindig törekedett csöndes munkássággal teljesíteni és sohasem gondolt arra, hogy ez é rdem lenne. Őszinte örömmel látja oly nagy számban körébe gyűlve a kir. Kúriának tagjait, mert ebben ujabb jelét látja annak, ami reá nézve a közszolgálatot kedvessé tette, ugyanis pályatársai részéről ugy a birói, mint az egész segéd- és kezelőszemélyzet részéről mindenkor a jóindulatnak, bizalomnak, ragaszkodásnak oly számtalan jelét tapasztalta, hogy azt, valamint a mai napot is soha feledni nem fogja. A maga részéről kedves pályatársainak és családjaiknak szerencsét és boldogságot kiván és kéri mindnyájukat, tartsák meg őt továbbra is szives jóindulatukban s majdan jó emlékezetükben. (Éljenzés.) A Kúria tagjai után külön küldöttségileg tisztelegtek még: a koronaügyészség, a budapesti kir ítélőtábla Oberschall Adolf táblai elnök vezetésével, a budapesti kir. főügyészség nevében dr. Székely Ferenc főügyész, továbbá a budapesti polgári, váltó- és kereskedelmi, büntető törvényszékek, a pestvidéki kir. törvényszék, Bernáth Géza igazsá, ügyminiszteri államtitkár s a kir. Kúriának nyugalmazott birái közül is sokan.Üdvözlő átiratot küldött a budapesti ügyvédi kamara és számos vidéki bíróság, hatóság és egyesek. A mi részünkről is a legmelegebb szerencsekivánata inkát fejezzük ki az ősz elnöknek. Az országos ügyvédgyülés ügyrendje. *) 1. §. Az országos ügyvédgyülés 1901. évi november hó 24., 25. és 26. napjain Budapesten tartatik és tagja lehet minden magyar ügyvéd, ki az állandó választmány pénztárnokának kezéhez az ügyvédgyülés előkészítése és megtartása körül felmerülő *) Az ügyvédgyülés tárgyait már előző számunkban közöltük. A szerkesztőség.