A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 45. szám - Perjogi kérdések tekintettel az uj perrendi javaslatra - A jogi szakoktatás reformja

A J A törvényszék előtt akkor is megindítható a viszontke­reset, ha egyébként a járásbíróság hatáskörébe volna is utasítva. A járásbíróság előtt meg oly ellenigény is érvényesít­hető viszontkereset utján, amely értékénél fogva a törvényszék­hez tartoznék, ha : a) beszámításra alkalmas, b) ha értékének a kereseti követelést meghaladó része a járásbíróság hatásköréhez tartoznék. Az 1881 : L1X. t.-c. 8. §-a ezen felül megköveteli még, hogy a követelés valódi, lejárt és határozott legyen. Legújabb 1901. évi javaslatunk eme kellékeket mellőzi, és pedig igen helyesen ; ugyanis azt, hogy valamely viszont­keresetileg, tehát szintén keresetileg érvényesített követelés valódi-e ? az ítélet van hivatva meghatározni. S ha emez ellenigényt a bíró az Ítélet meghozatalánál valótlannak fogja találni, akkor a viszontkeresetet érdemben fogja elbírálni és elutasítani ; s nem azt mondja ki, hogy az ellenigény viszontkereset utján azért nem volt érvényesíthető, mert az nem valódi. Ha ellenben a viszontkeresetileg érvényesített ellenigény még le nem járt, akkor időelőttiség okából részesül elutasításban. Hogy a viszontkeresetileg érvényesített ellenigény hatá­rozott legyen, azt a törvényhozásnak szintén nem szükséges külön kimondani, mert hiszen minden keresetnek s igy a viszontkeresetnek is határozottnak kell lennie. A német perrend 280. (253.)§-aoIy megállapítási viszont­keresetnek a megindítását is megengedi, melynek tárgya egy a per folyama alatt vitássá vált olyan jogviszony, amelynek létezése- vagy nem létezésétől a kereseti igény érvényesí­tése függ. Hasonló intézkedést tartalmaz az 1901. évi legújabb magyar javaslat 196. §-ának második bekezdése is. Az 1881. LIX. t.-c. 8. §-a tartalmazza még azt az intézkedést is, hogy az ezen szakaszban meghatározott ese­teken kivül viszontkeresetnek csak akkor van helye, ha a felperes az együttes tárgyalásba beleegyezett. E megszorítást az 1901. évi javaslat egészen elhagyta. Mikor támasztható a viszontkereset ? Jelenleg érvényes perjogunk szerint a rendes eljárásban az 1868. LIV. t.-c. 77. §-a szerint a viszontkereset az ellen­beszédben terjesztendő elő. A sommás eljárásban azonban a S. E. T. 23. §-ának 3. pontja értelmében a viszontkereset az elsőbiróság előtti eljárás folyama alatt a per bármely szaká­ban előterjeszthető. A felebbezési eljárásban pedig a S. E. T. 148. §-a szerint uj viszontkereset nem indítható. Az a kitétel azonban, hogy a viszontkereset az elsőbi­róság előtti eljárás folyama alatt a per bármely szakában elő­terjeszthető, mégis akként értendő, hogv az alperes előbb a keresetre tartozik nyilatkozni és amennyiben pergátló kifo­gással élt. annak elintézése után, az érdemleges tárgyaláson pedig csakis a keresetre adott nyilatkozata után hozakodha­tik eiő ellenigényével. Legújabb javaslatunk 196. §-a a végitéletet megelőző szóbeli tárgyalás befejeztéig engedi meg a viszontkereset elő­terjesztését. Az osztrák javaslat 244. § a nyomán az osztrák per­rend 233 §-a csak a perfüggőség beállta után engedi meg a viszontkereset előterjesztését. Javaslatunk ily határozott intézkedést nem tartalmaz ugyan, mivel a 196. és 197. §-aiban a pergátló kifogások, azok tárgyalása és elbírálása után intézkedik a viszontkeresetről: két­ségtelen, hogy annak előterjesztését szintén csakis a perfüg­gőség beállta után engedi meg. Igénytelen és szerény véleményünk szerint azonban, nehogy valamely perlekedni szerető alperes a tárgyalást mind­járt viszontkeresetének az előterjesztésével kezdje meg, talán nem volna fölösleges törvényileg kimondani, hogy a viszont­kereset a perfüggőség beállta után terjeszthető elő. A viszontkereset tartalma. Hogy a viszontkeresetnek mit kell tartalmaznia, hogy azt előterjeszteni vagy szóval előadni minő alakban kell, hogy annak mik a kellékei, arról tételes perrendünk intézkedést nem tartalmaz De nem tartalmaz erre vonatkozó intézkedést a német és osztrák perrend, valamint 1901. évi javaslatunk sem. Talán ez az oka aztán annak, hogy az egyes perekben szabatosan föltett vagy előadott, illetve jegyzőkönyvbe vett viszont­keresettél alig találkozunk ; amely körülmény aztán a viszont­keresetileg érvényesített igény alapos elbírálását fölötte meg­nehezíti, különösen a felsőbb bíróságok előtt. A viszontkereset semmi más, mint kereset. Kell tehát, hogy az is, mint a kereset, egymást fedő tényalappal, jog­alappal és szabatos kérelmi réssszel bírjon. OG 323 Eme kellékek előterjesztése nélkül a viszontkereset se meg nem érthető, se meg nem vitatható, sem alaposan el nem bírálható. A sommás perekben eljáró egyes birák a viszontkeresetet rendszerint csak egy pár szóval, a legtöbb esetben csupán kérelmi részében veszik jegyzőkönyvbe. Éspedig vagy azért, mert az alperes nem tudja szaba­tosan előterjeszteni, vagypedig kényelmi szempontból. Úgyde mindkét ok kerülendő. Ha az alperes viszontkeresettél él, de az annak meg­állapítására szolgáló jogalkotó tényeket szabatosan előadni nem tudja : költségére a tárgyalást el kell halasztani. Ha pedig a viszontkereset ily hiányos módon való előterjesztésének idején a kereset már alkalmas a végeldöntésre, a S. E. T. 103. §-a értelmében a kereset fölött részitélet hozandó. A kényelmi szempont még ingatagabb, mert hiszen ez nem is igazi, hanem csupán pillanatnyi kényelem. Ha az alperes a viszontkeresetet szabatosan előterjeszti a bírónak sokkal helyesebb és könnyebb azt akkor mindjárt kimerítően jegyzőkönyvbe vennie, mert ha ezt akkor elmu­lasztja, azzal nemhogy nyerne, de időt vészit. Ugyanis később, valamely perbeszéd folyamán, avagy bizonyitás-felvétel tartamán mégis föl kell aztj vennie, de ak­korra már emlékezete cserben hagyhatja. Előterjesztetvén a viszontkereset, kérdjük, van-e az ellen pergátló kifogásnak helye ? Pergátló kifogást a tételes perrendek szerint csak az alperes tehet. Ugyanekként rendelkezik 1901 évi javaslatunk 186. §-a is. Ez természetes is ; mert hiszen csak az alperesnek áll ér­dekében, hogy a per létrejötte meggátoltassák. Úgyde a viszontkereset támasztása által az alperes egy más és a felperes keresete folytán immár függővé vált perrel kapcsolatos ujabb per létrejöttét célozza. Igaz, hogy a viszontkereseti per a kereseti perrel együt­tesen, párhuzamosan, kapcsolatosan folyik, de mégiscsak kü­lön per az, melynek éle a felperes ellen irányul. Ezért, de meg, hogy a keresetben érvényesített igény elbírálását a viszontkereseti per ne késleltesse, a felperesnek érdekében állhat, mikép ezen uj per létre ne jöjjön. Kérdés, ad-e a perrend jogot és módot a felperesnek, hogy azt megakadályozza? A perrend nem ad feltétlen jogot az alperesnek arra, hogy viszontkeresetet indíthasson, hanem annak támasztását előfeltételhez köti. Emez előfeltétel vagy olyan, hogy annak fennforgását a biró hivatalból vizsgálja, vagy olyan, amelynek létezése vagy nemlétezése hivatalból nem jön figyelembe. Ha már most a viszontkereset támaszthatásának oly akadálya van, amelyet a biró indítvány nélkül is hivatalból köteles észlelni, akkor a viszontkereset emelését kifogás hiján se fogja megengedni. Kérdés azonban, hogy ha a viszontkeresetnek csak oly akadálya van, amelyet a biró nem hivatalból, hanem csakis inditvány-kifogás folytán köteles figyelembe venni, élhet-e fel­peres ilyen kifogással, mikor, hol és mily alakban? Érvényben levő perjogunk erre nem ad feleletet; de nem tartalmaz idevágó intézkedést 1901 évi javaslatunk; sem. Pedig ez a kérdés a gyakorlati életben sürün felmerül. A gyakorlat a felperesnek ezen a viszontkereset érvé­nyesithetése ellen irányuló pergátló kifogását akként jelöli meg, hogy : «Felperes kifogást tesz a viszontkereset együttes tárgyalása ellen.» Ez pedig nem más, mint a felperes pergátló kifogása a viszontkereset ellen. Szerény véleményünk szerint nem volna helytelen, ha a gyakorlati életben igen gyakran felmerülő eme kifogás éppen ugy, mint az alperes pergátló kifogása alkotandó perrendünk­ben körvonaloztatnék, előterjesztésének ideje és elbírálásának módja meghatároztatnék. Talán ilyenformán : Felperes a viszontkereset együttes tárgyalását ellenezheti: 1. ha a viszontkereset külön eljárásnak van fenntartva, 2. ha a bíróság illetékességét a viszontkeresettél megin­dított perben a felek kikötése által se lehetne megállapítani. Mely körülmények hivatalból is észlelendők. 3. Ha a viszontkeresetre a bíróság sem illetékességgel, se hatáskörrel nem bir, sepedig az a felperes keresetével össze nem függ s a kereset ellen védelemként nem érvényesíthető és beszámításra nem alkalmas, 4. ha a viszontkereset oly jogviszony létezésének vagy 1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom