A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1901 / 45. szám - Perjogi kérdések tekintettel az uj perrendi javaslatra - A jogi szakoktatás reformja
324 A JOG nemlétezésének birói megállapítására irányul, amelyből a peres ügynek sem egészben, se részben való elintézése nem függ. Felperesnek a viszontkereset együttes tárgyalása elleni kifogásai a viszontkereset előterjesztése után nyomban előadandók és azokkal utóbb csak annyiban élhet, amennyiben oly akadályokra vonatkoznak, amelyek a bíróság részéről az ítélethozatal előtt az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe veendők. E kifogások a viszontkereset érdemével együttesen tárgyaltatnak és a viszontkereset érdeme fölött hozott ítélet rendelkező részében döntetnek el. Ha a bíróság a felperes kifogásainak helyt ad, a viszontkereset tekintetében a pert megszünteti. Ily irányú törvényes intézkedés a gyakorlati életben sok visszásságnak és habozásnak venné elejét. De elejét venné az ily irányú tételes rendelkezés sok esetben a jogbizonytalanságnak is. Ugyanis jogerőre az ítéletnek csupán rendelkező része képes. De ez is csak annyiban, amennyiben a kereselileg vagy viszontkeresetileg érvényesített igény felett hozatott. (Német perrend 322. [293.]) Jelenlegi ítélkezésünkben igen gyakran nincs intézkedés az ítéletek rendelkező részeiben a viszontkeresetről, csak az indokokban van megemlítve, hogy viszontkereset is volt ; de még onnan se tűnik ki mindig határozottan, hogy a viszontkereset együttes tárgyalását ellenző felperesi kifogásnak adatott-e hely s ekként a viszontkeresettél folyamatba tenni szándékolt ellenper lőn-e megszüntetve, avagy a viszontkeresettél érvényesített igény érdemben elbiráltatott-e ? Ennek pedig nagy befolyása van ama kérdés tekintetében, hogy ítélt dolog-e a viszontkeresetileg érvényesített igény vagy nem ? Minek az ítélet rendelkező részéből kell kitűnnie, mert hiszen jogerőre csak az képes, nem pedig az indok. A német perrend 506. (467.) §-a akként rendelkezik, hogy ha a járásbíróságnál folyamatban levő perben az alperes viszontkereset utján oly igényt érvényesít, amely a törvényszék hatásköréhez tartoznék, akkor a járásbíróság indítványra illetékességét leszállítja és az ügyet a törvényszékhez utasítja. E szakasz a viszontkereset elleni pergátló kifogást látszik tartalmazni, véleményünk szerint azonban ilyen intézkedés a felperesre esetleg fölötte sérelmes lehet, mert emellett az alperesnek — ha talán időt akar nyerni — elegendő egy a törvényszék hatásköréhez tartozó, bár alaptalan viszontkeresettél előhozakodnia, melyet ha a járásbiróság illetékességét leszállította s az ügyet a törvényszékhez utasította, ott többé fenn se tart. A viszontkeresetileg érvényesített igény tárgyalása, a keresetileg érvényesített igény tárgyalásától semmiben se különbözik. Mi történik a viszontkeresettél, ha felperes a pert leteszi? Az 1868. évi LIV. t.-c. 71. §-a értelmében, ha az alperes viszontkeresettél élt, a főügy letételének csak az alperes beleegyezésével van helye. Legújabb javaslatunk nem rendelkezik ugyan határozottan a tekintetben, hogy mi történjék a viszontkeresettél ha a felperes keresetétől elállott ; intézkedéseiből azonban nyilvánvaló, hogy a már előterjesztett viszontkereset felperes elállása esetén is tárgyalandó és érdemileg elbírálandó, Ugyanis 193. §-a azt tartalmazza, hogy az alperes perbebocsátkozása után a felperes a pertől már csak az alperes beleegyezésével állhat el. Miből következik, hogy perbebocsátkozása után követelheti az alperes, mikép a keresetileg érvényesített jog nemlétezése, felperes elállására való tekintet nélkül itéletileg mondassák ki; mit különben a 192. §. utolsó bekezdése értelmében a perfelvételi határnapon viszontkeresetileg is követelhet. De következik ezen 193. §. intézkedéseiből az is, hogy az alperes követelheti még azt is, hogy már előterjesztett viszontkeresetében érvényesített ellenjoga a kereset letétele esetében is megvizsgáltassék és elbiráltassék. Javaslatunk a házassági perekben 696. §-ában már külön és határozottan is kiemeli, hogy a keresettől való elállás a viszontkereset tárgyalását nem gátolja. Óhajtandó volna, ha ily irányú intézkedés — kételyek elkerülése végett — nem]csupán a házassági perekben, hanem általában is nyílt kifejezésre találna. A viszontkereset megváltoztatása. Tételes perrendünk csupán a kereset megváltoztatásáról szól. Csak ezt tiltja a S. E. T. 31. és 148. §-aiban felsorolt esetekben. Ellenben arról, hogy a viszontkereset megváltoztatható-e vagy nem, rendelkezést nem tartalmaz. De nem tartalmaz ide vágó intézkedést legújabb javaslatunk sem. De hát van-e arra egyáltalán szükség, hogy a tételes perrend a viszontkereset változtatásáról intézkedést tartalmazzon ? A sommás eljárás 23§-ának 2. pontja akként rendelkezik, hogy a viszontkereset az elsőbiróság előtti eljárás folyama alatt a per bármely szakában előterjeszthető. Ugyanily intézkedést tartalmaz legújabb yavaslatunk 196. §-a is. Mármost, ha a viszontkereset megváltoztatása tiltva van, akkor az alperes azt teheti, hogy előbbeni viszontkeresetét elejti és nehogy a viszontkereset megváltoztatásának a bűnébe essék, uj viszontkeresetét terjeszt elő, mert hiszen a tárgyalás berekesztéséig azt bármikor teheti. S teheti ezt — tilalom híján— annyiszor, amennyiszer neki éppen tetszik. Igaz ugyan, hogy ha a biró arról győződött meg. hogy az alperes előadásait az ügy eldöntésének késleltetése végett halogatta és változtatgatta : akkor azt a S. E. T. 33. §-a értelmében figyelmen kivül hagyhatja. De nem az a kérdés, ha vájjon húzni akarta-e az alperes a pert, hanem az, hogy van-e joga viszontkeresetét megváltoztatni ? Véleményünk az, hogy amint felperes nem változtatgathatja keresetét tetszése szerint, ugy az alperesnek sincs joga viszontkeresetét minduntalan változtatni. És hogy a keresetváltoztatást tiltó szabályok a viszontkereset változtatására is vonatkoznak. Az pedig, hogy ai alperes viszontkeresetét az elsőbirósági eljárás folyamán bármikor jogosult előterjeszteni, nem jogosítja fel őt arra, hogy már előterjesztett viszontkeresetétől elálljon és egy ujat terjesszen elő, mert eme ténykedés nem lenne más, mint leplezett keresetváltoztatás. Ennélfogva nem lenne talán fölösleges, ha a törvényhozás kimondaná, mikép az alperes már előterjesztett viszontkeresetét a felperes beleegyezése nélkül többé meg nem változtathatja, s hogy ami keresetváltoztatásnak nem tekinthető, az viszontkereset-változtatást sem alkot. Minő következményei lehetnek a felperes mulasztásának az alperes viszontkeresetére ? A perbeli cselekmények teljesítésének elmulasztása következményeket von maga után. Hogy az alperes mulasztásának mik a következményei, azt már sommás eljárásunk idevágó szakaszai is részletesen kifejezik, de ki van ott fejtve és részletesen meg van határozva az is, hogy minő következményei vannak a felperes mulasztásának a kereseti kérelemre. Nincs ellenben világos és határozott intézkedés arról, hogy a felperes mulasztásának minő következményei vannak a viszontkeresetre. Legújabb 1901. évi javaslatunk erről a mulasztásról szóló tizedik fejezete 464. §-ának 6. bekezdésében emlékszik meg akként, hogy : «A meg nem jelent fél ellen a tárgyalás folyamán indított keresetről a 196. §. intézkedik)). A 196. §-ban azonban olyan intézkedés, hogy mi történjék a viszontkeresettél akkor, ha a felperes a tárgyalást a viszontkereset közlése után mulasztja el, nem foglaltatik Kétségtelen, hogy a javaslat egyéb intézkedéseiből és szelleméből következik, mikép ily esetben a 460. §. első bekezdése a viszontkereset tekintetében a felperesre is alkalmazandó, habár e 460. §. mindenütt csak alperest emlit is. Szerény véleményünk szerint azonban nem volna fölösleges, ha amint a német perrend a mulasztási Ítéletről szóló harmadik címének 347. (312.) §-ában tette, alkotandó perrendünkben is kifejezésre jutna, hogy a mulasztás szabályai viszontkereset esetében is alkalmazandók. A viszontkereset elbírálása. Az 1868. évi LIV. t.-c. 246. §-a rendeli, hogy az eljárás befejezése után a per érdeme ítélettel döníendő el. Ugyan — ekként rendelkezik a S' E. T. 102. §-a is, a részitéletekről intézkedő 103. §. már megemlíti a viszontkeresetét is. Egyébként azonban arról, hogy az Ítéletben a viszontkeresetről teendő-e és ha igen ; minő intézkedés, — nincs rendelkezés. Különösen hallgat erről a teljesen irásba foglalt Ítélet tartalmát meghatározó 121. §. Ez a körülmény okozza aztán talán azt hogy ítéleteinkben a viszontkereset elbírálása a lehető legna-' gyobb változatossággal történik. A német perrend 322. (293.) §-a rendeli, hogy az Ítéletek jogerőre csak annyiban képesek, amennyiben a kereseti vagy viszontkereseti igény felett rendelkeznek. Az osztrák perrend 404. §-a akként rendelkezik, hogy az