A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 45. szám - Perjogi kérdések tekintettel az uj perrendi javaslatra - A jogi szakoktatás reformja

322 A JOG és csupán a felperes illetve felperestársak ellenében. Minthogy pedig csupán az alperest vagy alpereseket illeti meg a viszontkeresetjog, ezzel meg van határozva a viszontkeresetnek ama tulajdonsága is, hogy ezzel az alperes illetve az alperesek társasága kizárólag csakis az ellene folyamatba tett perben élhet. Nincsenek ugyan az alperesek elzárva attól, hogy az ellen, aki Őket perbe vonta, keresetet más biróság előtt, avagy más keresetet ugyanazon biróság előtt ne indíthatnának, csakhogy az már nem viszontkereset, hanem kereset lesz. A törvényhozások a viszontkeresetnek codexeikben önálló fejezeteket vagy címeket nem szentelnek, hanem arról csakis elszórtan rendelkeznek, mint p. o. érvényben levő perjogunk az 1868: LIV. t.-c. 71. 77, az 1881: LIX. t.-c. 8., az 1893 : XVIII. t.-c. 23., 42., 103, 148. és a váltóeljárás 12. §§-aiban. A német Civilprocessordnung 112, 145., 278, 280., 322, 347, 616, 633, 640. és 641. §-aiban, G e r i c h t sverf assungsgese tz vom 20 Mai 1898. 5., 33., 81, 103. §-aiban. Osztrák Jurisdictionsnorm 96. §., Civilprocessordnung vom Jahre 1895. 57, 233., 391 stb. §-aiban. Ugyancsak elszórtan emlékezik meg a viszontkeresetről a PIósz Sándor dr által 1893-ban készített törvényjavaslat. Valamint a magyar kir. igazságügyi miniszter által '1901-ben közzétett legújabb átdolgozott tervezet is 195, 196, 197, 514, 615, 673, 695, 696, 697., 699., 707, 718, 720, 721, 722, 723, 724, 725, 727. stb. § aiban. Valószínűleg ez okozza aztán azt, hogy a gyakorlati életben a viszontkeresetre vonatkozó tételes szabályok helyes alkalmazásával, vagy pedig az elmélet tételeinek megfelelő figyelembevételével csak fölötte ritkán találkozhatunk. Az egyes perekben és különösen a szóbelileg tárgyalt sommás perekben az alperes avagy alperes társak által emelt viszontkeresetek a legtöbb esetben kifejtve, a perjog szabályai szerint letárgyalva, és az ítéletekben megfelelőleg minősítve csak nagyon ritka esetben találhatók fel. Az azonban, hogy a viszontkereset, kifogás és beszámítási kifogás ez egyes perekben a legpéldásabb rendetlenségben vannak összezavarva és kavarva, mindennapi dolog. Főleg ez a körülmény indított minket arra, hogy a viszontkeresetről, amennyiben majdnem minden percében betöltött időnk engedi, egyet-mást felhozzunk. Ki indíthat viszontkeresetet ? Láttuk föntebb, hogy a viszontkeresetjog kizárólag csakis az alperest s illetve az alpereseket illeti meg. De még a több felperes által perbe vont alperes is csak akkor élhet viszontkeresettél, ha követelése a felperesek mindenikét terheli (1881. LIX. t.-c. 8. §.) Kérdés, hogy több alperes közül egy élhet-e viszontkeresettél. Nézetünk szerint élhet akkor, ha követelése a felperesek mindenikét terheli. Ha azonban a fel- és alperesek pertársasága nem anyagi, hanem csupán alaki, akkor azt hisszük, hogy mivel támadója ellen minden alperes külön is élhet a perjog szabályai szerint megengedett minden védelemmel, tehát élhet viszontkeresettél is. Kell-e az alperesi ügyvéd részére a viszontkereset megitiditásához különös meghatalmazás avagy megindithatja-e azt a per vitelére kapott meghatalmazás alapján r Jelenleg érvényben levő tételes perjogi szabályaink, az ügyvédi rendtartás 62 §-a és a törvénykezési gyakorlat értelmében az ügyvéd az alperes viszontkeresetét a per vitelére nyert meghatalmazás alapján is előterjesztheti s erre különös meghatalmazásra nincs szüksége. A német perrend 81. (77) valamint az osztrák perrend 31. §-a kifejezetten ki is mondja, mikép a perbeli meghatalmazás a megbízottat viszontkereset emelésére is feljogosítja. Hasonlóan intézkedik legújabb javaslatunk is 104§-ában. Házassági perekben azonban, legújabb javaslatunk 673. §-ának 4. bekezdésében már ugy a kereset, mint a viszontkereset támasztásához különös meghatalmazás felmutatását irja elő. A pertárgy értékének meghatározásánál a viszontkereset értéke összeszámitandó-e a kereset tárgyának az értékével? A sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. t.-c. 3, 4. §-ai erről nem rendelkeznek; de nem tartalmaz erre vonatkozó intézkedést az 1901. évi javaslat ide vonatkozó 9, 10. §-a sem. A német perrend 5. §-a ellenben kifejezetten rendeli, hogy a pertárgy értékének megáliapitásánál a kereseti követelés a viszontkereseti követeléssel össze nem számitható. Hogy a kereset és viszontkereset összege nem adható össze, az kétségen felül helyes. Azonban, ha a viszontkereset tárgyának értéke a kereset tárgyának értékénél magasabb ; és ha a viszontkereset tárgyának értéke szerint a törvényszék ítélete ellen felülvizsgálatnak van helye, az esetben törvénykezési gyakorlatunk a felülvizsgálati kérelmet érdemleges intézkedés alapjául elfogadja. És ez helyes is ; mert hiszen a viszontkereset éppen ugy kereset és az, aki pl. 1,000 k. értékkel biró ^ellenigényét egy 300 koronás perben viszontkereset utján érvényesiti, kell, hogy a felebbezési biróság esetleg sérelmes ítélete ellen emelhető felülvizsgálati perorvoslatától elzárva ne legyen. Kétségek elosztása végett azonban kimondható lenne, hogy a kereset és viszontkereset értéke ugyan nem számitható össze; a pertárgy értékének meghatározásánál azonban a magasabb összeg az irányadó. Számításba veendők-e a költségbiztositék összegének megállapításánál a viszontkereset folytán felmerülhető költségek? Sommás eljárásunk idevonatkozó 9—12. és 153. §-ai ezt kifejezetten nem rendelik s így nézetünk szerint a pei költség biztosítására szolgáló biztosíték mennyiségének megállapításánál a viszontkereset folytán felmerülhető költségek számításba nem vehetők. A sommás eljárás 11. §-a ugyan akként intézkedik, hogy a biztosíték mennyiségét a biróság az alperes költségeinek valószínű összege szerint állapítja meg. Hogy azonban a törvényhozás a viszontkereset költségeit még sem akarta számításba venni, kitetszik onnan, mikép eme 9—12. §-ok az igazságügyi bizottság javaslatára vétettek fel a törvénybe. Az igazságügyi bizottság jelentéseinek idevonatkozó része pedig kifejezetten kiemeli, hogy a szolgáltatás kötelezettségeinek egyik ismertető kellékét a felperesként való fellépés alkotja s kiemeli, hogy a perbeli biztosíték kötelezettsége a nem magyar állampolgárt akkor se terheli, ha viszontkeresetet érvényesít. A német perrend 112. (104.) §-a azonban már kifejezetten rendeli, hogy a költségbiztositék összegének megállapításánál a viszontkereset folytán felmerülhető költségek nem vétetnek számításba. Ugyancsak ily irányban intézkedik az osztrák perrend 57. §-ának 4. pontja is. Legújabb javaslatunk 127. §-ának 2. bekezdése már szintén olyan intézkedést tartalmaz, hogy az alperes által a per folyamán indított keresetből — viszontkereset — származó költségeket a megállapításnál nem lehet figyelembe venni. A viszontkereset helyileg illetékes bírósága. Viszontkereset csak a keresettel folyamatba tett perben támasztható. E megszorítás a viszontkeresetnek helyi illetőségét is megszabja, és pedig minden kétséget kizáró határozottsággal. A viszontkereset tárgyilag illetékes bírósága. A viszontkeresetek bíróságának hatásköre már nem vonható meg oly rövid határozottsággal, mint az illetékesség, mert itt már több változat fordul elő. Vannak perek, amelyekben viszontkereset egyáltalán nem indítható, pl. a váltóeljárás 12 §-a szerint a váltóeljárás alá tartozó ügyekben viszontkeresetnek nincs helye. A német perrend 595. (558) §-a okirati és váltóperekből a viszontkeresetet szintén kizárja. És kizárja még 667. (608) §-a szerint a kiskorúság meghosszabbítása iránti perben is. Nem igen képzelhető viszontkereset a végrehajtási igényperekben sem. Vannak igények, amelyek egyes perekben viszontkereset utján nem érvényesíthetők, pl. sommás birtokháboritási perekben a jog megítélése iránt viszontkereset nem támasztható. A német Gerichtsverfassungsgesetz 103. §-a értelmében pedig kereskedelmi ügyekben oda nem tartozó, azaz közönséges polgári viszontkereset szintén nem emelhető. Egyes perekben meg csakis korlátoltan van helye viszontkeresetnek, mint pl. a házassági perekben, amiről a német perrend 033. (587) §-a intézkedik és a születés törvényességének megállapítása vagy megtámadása iránti perekben, amiről szintén (a német perrend 640. és 641. §-ai tartalmaznak rendelkezést. A viszontkereset utján érvényesíthető igényekre nézve pedig kellék : a) hogy a biróság azokra illetékességgel bírjon, b) hogy a biróság azokra hatáskörrel bírjon, c) hogy azok külön eljárásnak fenntartva ne legyenek. Az azonban, hogy a biróság a viszontkeresetre nézve illetékességgel birjon, nem szükséges akkor, ha a viszontkereset tárgya a kereset tárgyával összefügg, avagy az ellenvédelemként s igy beszámítási kifogás gyanánt is érvényesíthető. Kivétel a szabály alól, ha a viszontkeresettél megindított perben a biróság iletékességét a felek kikötése alapján se lehetne megállapítani.