A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 44. szám - A fővárosi állami rendőrség működése 1900. évben. 2. [r.]

A JOG 175 Indokok: Alperesnek a szerencsejáték fernforgását vitató kifogása alaptalan, mert leiperes az alperestől nem tisztán tőzsdei arukulonbozetet igenyel, hanem azt követeli, hogy 1. térítse meg azt a kárát (2,255 frt), melyet alperes azáltal okozott, hogy az A) alatti jegyzékben (elsorolt közös számlára kötött ügyleteknek felperesre eső részét az adott utasítás ellenere le nem bonyolította; továbbá 2. fizesse ki a közös számlára kötött régebbi ügyletek utan is a lebonyolítás és a megtartott összeszámolás eredményekent felperesre eső, de alperesnél fedezetül meghagyott összeget (4,085 frt); végül 6 filzesse meg a közös haszonra vitt ügyletekből folyólag egyik adós által alperes kezeihez készpénzben lefizetett összegnek felperest íletö felét, vagyis 234 frtot. Az előadott jogalapokon érvényesített követeléseknek tehátegyike sem olyan, amely rendes bírói uton ne volna érvényesít hetö, mert nem vitás, hogy a keresetbeli követelések egyike se származott a felek között egymás ellen folytatott tőzsdejátékból, a harmadik személyekkel folytatott tőzsdejátékeredményeként előálló közös nyereségnek az egyik társtagot illető részét pedig a másik társtag megtartani nincs is jogosítva, mivel a tisztán dilferenciális ügyletek is se nem tiltottak, se nem érvénytelenek, az érvényes ügyletekből az egyik társtagra eső haszon tehát annak ki is adandó. Ezeknél fogva az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett, a kereseti követeléseket bírói uton érvényesithetőknek kellett kimondani. Minthogy pedig az elsőbiróság jogi álláspontjához képest sem a kereseti, sem a viszontkereseti követelés valódiságának és mennyiségének elbírálásába nem bocsátkozott, annálfogva az eljáró bíróságot a kereseti és viszonkereseti követelés felett érdemleges határozat hozatalára kellett utasítani. A m. kir. Kúria- A másodbiróságnak ítélete, amennyiben felperesnek kereseti követelései közül, az általa kártérítésképpen 2,255 frt erejéig érvényesített követelés is bírói uton érvényesíthetőnek kimondatott, megváltoztattatik s eme követelésre nézve az elsöbiróságnak ítéleti rendelkezése hagyatik helyben. Amennyiben azonban a felperes által az alperessel megejtett összeszámolás eredményeképpen nyereség fejében reá eső 4,085 frt és a közös ügyletek után az alperesnek teljesített készpénzfizetés alapján 234 frt erejéig érvényesített követeléseknek bírói uton leendő érvényesithetése kimondatott s az elsőbiróság e követeléseknek és az ezekkel szemben az alperes által feltételesen érvényesített viszonköveteiésnek érdemi megbirálásával az összes perköltségre is kiterjedő ujabb határozat hozatalára utasíttatott, a másodbíróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Helyesen fejtette ki az elsőbiróság ítéletének indokolásában, hogy a tőzsdei árkülömbözetre irányuló szerencsejátékból származtatott követelések birói uton nem érvényesíthetők. Kétségtelen azonban, hogy az a vagyoni szolgáltatás, amelyet az ily ügyletek által kötelezett a jogosított részére önként teljesített, ettől vissza nem követelhető. Ebből következik, hogy a fenforgó esetben, amikor az egymással perben álló felek nem egymás között játszottak a tőzsdén, hanem ily tőzsdei játékügyleteknek közös nyereségre és veszteségre harmadik személyekkel leendő folytatása céljából társaságban állottak, az alperesnek nincs joga a felperessel szemben ahhoz, hogy az általa közös számlára folytatott tőzsdei ügyletek után hozzá befolyt nyereségből a társasági szerződési viszonynál fogva a felperest megillető jutalékot a maga részére megtartsa, mert a nyereséget képező azt a vagyoni szolgáltatást, amelyet a tőzsdei ügyletek által kötelezett fél az alperes irányában teljesített, ez utóbbi az alperestől vissza nem követelheti, a teljesített szolgáltatásnak megtelelő vagyoni érték azonban, ennek az alperes részéről történt elfogadásával, nem mint az alperesnek kizárólagos, hanem az ezen ügyletreke nézve a felperessel fennálló társasági viszonynál fogva, mint a társaság közös tulajdona került az alperesnek birtokába. E szerint a felperes ama követelésének, amely a közös ügyletek után az alpereshez befolyt nyereségből őt megillető jutalékának az alperes által leendő megfizetésére irányul, nem tőzsdei szerencsejáték ügyletből eredő követelés érvényesítése képezi az alapját, hanem alapját képezi a társasági jogviszony, amelyre tekintettel a felperes az alperes által a társasági vagyonból visszatartott vagyon illetőségének kiadását érvényesiti. Ennek a helyes jogi álláspontnak következményeit a másodbíróság megfelelően alkalmazta a felperesnek, ítéletének indokolásában 2. és 3. pontok alatt megjelölt követeléseire nézve, mert a felperes akkor, a mikor a 2. pont alatt az alperes részéről lebonyolított közös tőzsdei ügyletekre nézve alperessel a L. •/. a. szerint megejtett elszámolásnak az ő javára nyereséget feltüntető egyenlege alapján azt a 4,085 frtot követeli az alperestől, amely összeget kereseti előadása szerint az elszámolás után az alperessel később folytatandó közös ügyletekből őt az alperes irányában terheltető kötelezettség biztosításául továbbra is alperesnél fedezetül hagyott, a később kötött közös ügyletek azonban a felperesre nézve, állítása szerint, veszteséget egyáltalán nem eredményezvén, most már az alperes ok nélkül tartja vissza a nála hagyott biztosítéki összeget, valamint akkor, amikor a 6 sz. alatt a közös ügyletek után, az ezek által kötelezett részéről az alperesnek teljesített készpénzfizetés alapján az o jutaléka fe- , jében 234 frtot követel az alperestől, mindkét követelésének alapját az alpereshez befolyt társasági vagyonból őt a társas viszonynál fogva megillető vagyonilletőség kiadása képezi. Az alperes részéről a perben védekezésül felhozott az a körülmény, hogy az L) a. szerint a felperes javára jelentkező nyereség, a későbbi tőzsdei ügyleteknek vesztesége által fel lett emésztve és hogy abból az ő kezéhez semmi sem folyt be, a felperes követelése érdemi megbirálásához tartozó kérdéseket képezvén, ezutial, amidőn csak a követelésnek birói uton való érvényesithetésének kérdése döntendő el, méltatást nem igényelnek. Ellenben a felperesnek, a másodbiróság ítéletének indokolásában az 1. pont alatt megjelölt 2,255 frt kárkövetelése nem képezhet bíróilag érvényesithető követelést azért, mert ily öszszeget a felperes annak a vesztett haszonnak ellenértéke fejében követel az alperestől, amely haszonban részesült volna az alpeperessel közösen folytatott tőzsdei ügyletek után, arra az esetre, ha az alperes ezeknek az ügyleteknek lebonyolítása iránt a B) a. szerint hozzá intézett utasításainak megfelelt volna. E szerint tehát a felperes kártérítésként az alperestől a tőzsdei ügyletnek lebonyolításával várható haszon egyenértékét követelvén, követelésének alapját szintén a szerencsejáték természeténél fogva birói uton nem érvényesithető tőzsdei ügyletből eredő kötelem képezi. Mindezeknél fogva ez utóbbi követelést illetőleg az elsőbiróság Ítéletét kellett helybenhagyni. Egyéb részében azonban a másodbiróság ítélete a fentebbiek alapján helybenhagyandó volt. (1901. február 24-én, 47. sz.) Az a körülmény, hogy a büntető bíróság a váltóbirtokostól a váltót, egy más egyén elleni bünvizsgálat céljára elvonta, nem akasztja meg az elévülést; felperes a keresettel—a prdts. 187. §-ára való tekintettel — a büntető bíróságnál visszatartott váltó másolatának becsatolása mellett az elévülési határidőn belül megindíthatta volna. Anyiregyházai kir. törvényszék: G. Miklós kibocsátó és G. György forgató alperesekkel szemben felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Tekinlettél arra. mikép a kereseti váltóra vonatkozóan az óvás a B) alatti szerint az 1897. évi december 24. napján vétetett fel, felperes pedig keresetét nevezett alperesek ellen 1899. évi november hó 30-án, vagyis a törvényben meghatározott három hónapi határidő eltelte után tette folyamatba; tekintettel végül arra, hogy felperesnek az az érvelése, mely szerint visszkereseti igényei el nem évültek, mert az elévülési időn belül a büntető bíróság, okirathamisitás bűntettének gyanúja miatt E. János ellen folyamatba tett bűnügyben való használat végett, az eredeti váltót felperestől bevonta, minek folytán a kereset megindítható sem lévén, felperes visszkereseti igényeinek elévülése ama bűnügynek jogerős véghatározattal való befejezéséig függött, figyelembe nem vétethetett, mert ama körülmény, hogy az eredeti váltó a büntető bíróság által a folyamaiban volt bűnvádi eljárás indokából visszatartatott, az elévülés folyamának felfüggesztését vagy megszakítását a törvény szerint nem eredményezi (1900. évi január hó 25-án, 37. sz.) A debreceni kir. ítélőtábla: A kir. törvényszék Ítéletét az abban felhozott indokok alapján helybenhagyja. (1900. május 1-én, 1,530. sz.) A kir. Kúria: A másodbiróságnak Ítélete az elsőbiróság ítéletéből átvett indokok alapján és még azért is helybenhagyatik, mert tekintettel a prts. 187. §-a rendelkezésére, a felperes nem volt gátolva abban, hogy keresetét a váltó alapján, habár a váltónak eredetije a büntető bíróságnál volt is, a váltó másolatának becsatolása mellett az elévülési határidőn belül megindíthassa. (1900. évi december 19-én, 872. v. sz.) Átruházott cégntk módositással való bejegyzése. A kir. kereskedelmi és váltotörvényszék: A kért bejegyzést nem rendeli el, mert a K. T. 12. §. alkalmazásának csak akkor van helye, ha cégbirtokos vagy cégbirtokosok beleegyezésével a megszerzett üzlet az eddigi cég alatt változatlanul vagy utódlási toldással, nem pedig szabadon választott cég alatt folytattak. Ehhez képest, minthogy folyamodó G. Károly, G. Alfréd és K. Mór nem igazolták azt, hogy az eddigi «Első magyar nap- és esernyő-gyár W. Lajos és társai> cégnek általuk való használatát ezen cégnek társtagjai megengedték és minthogy folyamodók nem is az eddigi céget, hanem ezen cégből az «Első magyar nap- és esernyő-gyár> toldatot kívánják használni, a bejegyeztetni kért cég nem felel meg a törvényes követelményeknek. Miről folyamodók azzal a felhívással értesíttetnek, hogy cégöket bejegyzés végett a K. T. 13. §-ában megengedett alakban jelentsék be. (1900. február 20-án, 17,558. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, folyamodók által előterjesztett kérelemnek helyt ad és ennélfogva az elsőbiróságot az «Első magyar nap- és esernyőgyár* W. Lajos és társa cég birtokosai személyében, valamint az ezen cég szövegében történt változásnak a cégjegyzékben való kitüntetése iránt a kérelemnek megfelelő további eljárásra utasítja. Indokok: Az Első magyar nap és esernyő-gyár> W. Lajos és társai cég birtokosai D. Zsigmondnak és W. Lajosnak közjegyzőileg hitelesített névaláírásával is ellátott 17,558/900. sz. kérvény tartalmából minden kétséget kizáróan kitűnik, hogy a most