A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 44. szám - A fővárosi állami rendőrség működése 1900. évben. 2. [r.]

174 A JCG Habár jogszabály is az, hogy a telekkönyvi tulajdonost az ingatlan birtoka megilleti, mégis ez a zzabaly ott alkalmazást nem nyerhet, hol a telekkönyv: tulajdonos saját ténye alapján jut a tényleges birtokos birtokba. (A m. kir. Kúria • felülvizsgálati tanácsa 1901. szept. 10. G. 1900. I. P. 258. ' sz. a.) A felébbezési bíróság Ítéletében foglalt tényállásból kitűnően alperes a felperessel a fogamzás időszakában nemileg közösült; minthogy pedig, az ki a gyermek anyjával a fogamzás időszakában közösült, a gyermek nemzőjének tekintendő, s (zzel a vélelemmel szemben alperesnek a többekkel való közösülésre alapítóit kifogása a fentiékhez képest helyt nem foghat: a felebbezési bíróság jogszabályt sértett, midőn felperest a töb ékkel való közösülés, ille, tve a feslettségkifogásának elfogadása mellett tartás iránti keresetével elutasította. (A m. kir. Kúria felülvizssálati tanácsa 1901. szept. 13. I. G. 275. sz. a.) A mennyiben a házastársak elváltán élnek, és a kiskorú gyermekeket az anya tartja és látja el, az utóbbitól az a jog, hogy az álta^a fedezett tartás egyenlő értékét a férjtől saját személyében is követelje meg nem tagadható. Az optkvnek 142. §-a az 1894-. XXXI. t.-c. által hatályon kivül helyezettnek tekintendő, amennyiben az ideiglenes elválásban élő nő férjét minden ok nélkül hagyta el, az a férjtől ideiglenes különtartást sem a maga, se gyermeke résséré követel ni nem jogosult. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1901. szept. 20. I. G. 591. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A tőzsdei árkülömbözetre irányuló szerencsejátékból származtatott követelések birói uton nem érvényesíthetők. Kétségtelen azonban, hogy az a vagyoni szolgáltatás, amelyet az ily ügyletek által kötelezett a jogosított részére önként teljesített, ettől vissza nem követelhető. Ebből következik, hogy amikor az egymással perben álló felek nem egymás között játszottak a tőzsdén, hanem ily tőzsdei játékügyleteknél közös nyereségre és veszteségre harmadik személyekkel leendő folytatása céljából ársaságban állottak, az egyik félnek nincs joga a másik féllel zemben ahhoz, hogy az általa közös számlára folytatott tőzsdei ügyletek után hozzá befolyt nyereségből, a társasági szerződési viszonynál fogva a másik felet megillető jutalékot a maga részére megtartsa. Az a jogszabály, hogy a játékból eredő követelések bírósági oltalomban nem részesülnek, magában foglalja azt a szabályt is, hogy a játék mikéntvaló folytatásából folyó kártérítési követelés perrel nem érvényesíthető. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint kereskedelmi bíróság : A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja. Indokok: Nem vitás a felek között a következő tényállás: A felek az 1891. évi július hó 6-ik napját megelőző időben társas viszonyba léptek egymással közös haszonra és veszteségre (á méta) kötendő tőzsdei ügyletek kötése végett. Ez ügyleteket a tőzsdén M. K. & Sohn cég, melynek egyedüli tulajdonosa alperes volt, harmadik személyekkel szemben, egyedül a saját cége nevében kötötte meg. Ezen télül M. K. &Sohn cég felperes megbízásából olyan ügyleteket is kötött a tőzsdén, amelyeknek haszna és vesztesége egyedül felperest illette. 1891. július 6-án a felek mind a két csoportban létező ügyletekre vonatkozólag az L •/. a. szerint elszámoltak, az elszámolás eredményeként felperes részére 12,785 frt 42 krnyi nyereség mutatkozott, a mely összegben mind a két csoportba tartozó ügyletek eredménye benfoglaltatik. Felperes az 1891. július 6-án mutatkozó 12,795 frt 42 krnyi nyereségösszeget nem vette át alperestől, hanem alperesnél hagyta és alperes és felperes 1891. július 6-ik napja után tovább folytatták az addigi viszonyt, mely szerint alperes a tőzsdén azontúl is kötött ügyleteket, részint felperes külön számlájára, részint a kettőjük külön számlájára. A felperes külön számlájára kötött ügyletekből felperest illető jogokat felperes a budapesti áru- és értéktőzsde választctt bírósága előtt indított többrendbeli perben érvényesítette. E perekben megállapittatott, hogy az 1891. július 6-iki elszámolás 12,795 frt 42 krnyi végeredményből 8,710 írt esik a felperes külön számlájára kötött ügyletekre és 4 085 frt 42 kr. a felek külön számlájára kötött ügyletekre. Felperes a jelen perben csupán a közös ügyletekből öt illető jogokat érvényesítette és 4,085 frt 42 kr. tökét az alapon követelt alperestől, hogy ez az összeg őt, mint a közös számlákra kötött ügyletekből reá eső eredmény az 1891. július 6-iki elszámolás értelmében illeti meg. Továbbá felperes ugyancsak a közös számlára kötött ügyletekből folyólag 2,255 frt tőkét az alapon követelt, hogy alperes nem követte a felperes által 1892. márc. 22-én adott azt az utasítást, hogy az ügyleteket tőzsdei vétel utján bonyolítsa le és hogy a lebonyolítás elmulasztásából felperesnek 2,255 frtnyi kára származott. Végre felperes 234 frtot követelt az alapon, hogy alperes a közös haszonra irt ügyletekből folyólag egy adóstól a társaság nevében 468 frtot felvett és ennek felét felperes javára még nem SZám°Azonban a felperesi követelések alaptalanok, mert mint az a felek között nem vitás, a felek tőzsdei árkülönbözeti spekulációra irányuló, tehát szerencsejáték jellegű ügyletek kötése végett léptek egymással társas viszonyba és a kozos haszonra kötött ügyletek a melyekből felperes a jelen perben érvényesített követeléseit származtatja, ily szerencsejátékügyletek voltak, már pedig szerencsejátékból eredő követelés perrel nem érvényesíthető Felperes e tekintetben azt vitatta, hogy a szerencsejátékra vonatkozó ez a jogszabály csak arra az esetre áll, amikor a felek egymás ellen játszanak és nem egyszersmind arra az esetre is, amikor a felek a szerencsejáték végett egyesültek. Ez az érvelés alaptalan, mert a szerencsejátékra vonatkozó jogszabály célja az, hogy a szerencsejáték a bírósági jogsegély által nyújtott oltalom alól ki legyen zárva, ez a cél pedig egyképen fenforog, akár egymás ellen játszó felek, akár közösen játszó felekJépnek fel egymás ellen a szerencsejáték eredménye alapján előálló követeléssel. Nem döntő a felperes által vitatott az a körülmény, hogy alperes a közös számlára kötött szerencsejáték ügyletekből származó nyereségösszeget a vezető felektől megkapta. Az a jogszabály, hogy a szerencsejáték nem ad jogot a birói jogsegély igénybe vételére, magában foglalja azt, hogy a nyerő félnek nincs joga a játéknyereséget perrel követelni és pedig nemcsak a vesztő féltől, hanem attól sem, akivel a játék végett társas viszonyba lépett. Amint az egyik társ nem követelhetné perrel azt az öszszeget, a melyet játékveszteség címén a társaságért, tehát a másik társ vesztesége fejében, a nyerő harmadiknak kifizetett, ép ugy nem követelheti perrel azt a nyereségösszeget, amelyet a másik játszó fél a vesztő harmadiktól a társaság nevében átvett. E szerint a közösen játszó felek játéknyereség címén egymástól perrel mitsem követelhetnek, hanem mindegyik csak azt követelheti, hogy adja vissza felperesnek azt az összeget, a mit a közös játék eredménye fel nem emésztette. Felperes a perben nem alapított követelést arra a körülményre, hogy alperesnek a közös játék céljára készpénzt valósággal átadott. Az L. "/. alatti elszámolás némely tételeiből az látszik ugyan, hogy felperes alperesnek több alkalommal készpénzt és értékpapírokat adott át, azonban e körülmény tisztázása végett megtartott és a 34,964/99. sz. jegyzőkönyvben foglalt póttárgyaláson felperes kijelentette, hogy nem fektet súlyt arra, hogy az üzleti összeköttetés tartama alatt átadott-e alperesnek pénzt vagy értékpapírt és hogy ez irányban nyilatkozni nem akar. E szerint meg kell állapítani, hogy felperes e címen alperestől a jelen perben mitsem követelhet. Felperes a perben és a póttárgyaláson kijelentette, hogy azt a 12,795 frt 42 kr. összeget, amely a fent említett 1£91. július 6-iki L. alatti elszámolás szerint, mint nyereaég az ő javára mutatkozott, mint alperesnek átadott készpénzt kivánja tekinteni. Azonban felperesnek ez az álláspontja helytelen, mert az L. "/• alatti elszámolás felperes előadása szerint is nem egyéb, mint a közös játék eredményénék 1891. július 6-án történt megállapítása és így nem esik a valósággal átadott készpénzzel egy tekintet alá. Az a körülmény pedig, hogy 1891. július 6-án a felek elszámoltak és felperes javára a kérdéses összeg, mint a közös játék akkori nyeresége mutatkozott, nem állapítja meg felperes javára azt a jogot, hogy az elszámolás szerint reá jutó összeget perrel követelhesse, mert az elszámolás nem uj követelési jogalap és mert e szerint az elszámolás megejtése a perrel nem érvényesíthető követelést perrel érvényesithetővé nem teszi. E szerint a kereset II. pontjában emiitett 4,085 frt 42 krra vonatkozó követelés, mely összeget felperes, mint az 1891. július 6-iki elszámolás végösszegéből a közös ügyletekre eső részt követelte, alaptalan. Alaptalan a kereset I. pontjában emiitett 2,255 frt iránti követelés is, amely összeget felperes azon alapon követeli, hogy alperes nem követte a felperes által a játék mikénti folytatására vonatkozólag 1892. márc. 22-én adott utasítást. Az a jogszabály, hogy a játékból eredő követelések bírósági oltalomban nem részesülnek, magában foglalja azt a szabályt is, hogy a játék mikénti folytatásából folyó kártérítési követelés perrel nem érvényesíthető. E szerint felperes a kereset I. pontjában emiitett összeget perrel akkor sem követelheti, ha bizonyítva is van, hogy alperesnek a felperes által 1892. márc. 22-én a játék mikénti folytatása iránt adott utasítást a felek megállapodása, vagy a tőzsdei játék szabályai értelmében követelnie kellett volna. Alaptalan a kereset III. ponljában emiitett 234 frtnyi követelés, mert ez a követelés a kereseti előadás szerint abból származik, hogy alperes a fent emiitett közös haszonra vitt, tőzsdei játékból folyólag Sch. és H. cégtől, játéknyereség címén 468 frtot felvett, már pedig, mint fent kifejtett, az egyik játszó fél, a vele közösen játszó féltől perrel azt az összeget sem követelheti, amit a másik fél játéknyereség cimén harmadik személyektől a társaság nevében kapott stb. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság íteletét megváltoztatja, felperest keresetével azon az alapon, hogy a követelés szerencsejátékból származik, elutasithatónak nem találja, ehhez képest a keresetbe vett követeléseket birói uton érvényesíthetőnek kimondja és az elsőbiróságot utasitja, hogy ezen ítélet jogerőre emelkedése után hozzon ugy a kereseti, mint a visszkereseti követelés valódisága és összege felett határozatot.