A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 44. szám - Az örökbefogadás a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében

A JOG 315 kes bíróság által megerősített szerződéssel jön létre.» Ez az általános elv, amely a képviseletet kizárja. A 22S. §. viszont így szól: «Az örökbefogadandó csak törvényes képviselőjének gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével kötheti meg a szerződést. Ha az örökbefogadandó tizennégy éven alul van, a szerződést helyette a gyámhatóság jóváhagyásával törvényes képviselője kötheti meg.» Ezen szakasz minden közelebbi megjegyzés nélkül törvényes képviselőről beszél, aki szerződést köthet, holott az előbbi szakasz azt határozottan kizárja. E szakasz második mondatából ugyan gyanítani lehet, hogy nem-önjoguakról van sz\ azonban ezt határozottan kellene kifejezni. Szakember ugyan gondolkozva ezen ellentétesnek látszó dolgok felett mindjárt tisztába jöhet, hogy a 227. §. önjoguakról, a 228. §. pedig nem-önjoguakról szól, azonban a törvénytervezet szövegének teljes világossá tétele végett a szövegben ennek határozott kifejezést kell adni nehogy félremagyarázásra szolgáljon alapul. A 227 §. tehát olyképen egészítendő ki. hogy az örökbefogadás az örökbefogadó és az örökbefogadandó közt személyesen, ha az örökbefogadandő önjogu, a képviselet kizárásával stb. jön létre A 228. §-nál a módosítást akként kellene eszközölni, hogy ha az örökbe fogadandó a 7. §. alapján gyámság alá van helyezve vagy kiskorú, csak törvényes képviselőjének gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével köthető meg a szerződés stb. Miután a törvénytervezetben az emiitett 227. §. rendelkezése tisztán az önjoguakra, a 228. §. pedig a nem-önjoguakra vonatkozik, hogy a jelenlegi szövegezés folytán látszólag mutatkozó ellentét megszűnjék, helyesnek tartjuk a két szakasz szövegének az imént említett bővítését. Az imént tárgyalt 228. §. azon intézkedését, hogy az örökbefogadandó, törvényes képviselőjének gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével köthető meg a szerződés, azért is fontosnak tartjuk, mert ezzel a kiskorú, mivel ezen szakasz a nem-önjoguakra vonatkozik — az önálló cselekvési jogosultsággal ruháztatik fel. csupán törvényes képviselőjének gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezése szükséges hozzá. Tehát ennek beleegyezésével szerződést köthet, holott az eddigi gyakorlat szerint csak meghallgattatott. A törvénytervezet ugyanazon szakaszának utolsó sorai azonban a Í4 éven alul levőt erre föl nem jogosítják, hanem ehelyett a törvényes kipviselő köti meg a szerződést. Vájjon nem volna-e céiszeiü a törvénytervezet szövegét olyképpen kiegészíteni, hogy ez esetben a kiskorú — amennyiben arra alkalmas, hatóságilag az örökbefogadásra nézve meghallgattas sék ? Szükségesnek tartjuk ezt azért is. hogy az illető gyámhatóság a jóváhagyás előtt minél inkább tájékozva legyen, habár a kiskorú szava döntő sulyu nem is lehet. A törvénytervezet szerint a szabályszerűen létrehozott örökbefogadás teljes joghatályosságához birói megerősítés szükséges s ezen megerősítést az illetékes bíróság adja meg. Az eddigi gyakorlat szerint a végső megerősítés az igazságügyminiszter jogköréhez tartozott. Vájjon mennyiben lesz helyes az. hogy a bíróság jogköréhez utaltatik az örökbefogadások megerősítése s hogy az örökbefogadások csupán közokirat alakjában köthetők, azt a gyakorlat mutatja meg. Mindkét esetben mellette és ellene lehet érvelni. Csupán azon rendelkezésre akarunk megjegyzést tenni, amely a szerződésre nézve kimondja, hogy az közokirat alakjában kötendő meg. Elismerjük, hogy a formahlások szigorítása ily fontos ügyleteknél szükséges, de a gyakorlati életből tudjuk, hogy sok esetten éppen a szegénysorsuaknál azért jött könnyebben létre az örökbefogadás, mert nem volt annyira költséges. Hiszen árvaszékek s közigazgatási főbirák előtt is megköthető volt. Vájjon a költséges szerződéskötés nem akadályozza-e sok esetben az örökbefogadás létrejöttét ? Talán lehetne a törvénytervezetet oly módon kiegészíteni, hogy szegényebbsorsu kiskorúaknál az illető közigazgatási illetőleg gyámhatóságok előtt is megköthető.*) Szegényebb néposztályunk nagyon fél a hivatalos költségektől, a kiskorú érdekében tehát lehetne ezen is segíteni. Az örökbefogadásra nézve a tervezet nagyon helyesen kimondja azt is, hogy azt feltételhez vagy határidőhöz kötni nem lehet. Megállápitja azután a bíróság eljárását s az akörül fölmerülhető jogi következményeket. Kimondja aztis, a 234. § ban, hogy az örökbefogadottat örökbefogadónak törvényes gyermekének kell tekinteni. Ebben mintegy összefoglalva van az, hogy az *) A német birodalmi polgári törvénykönyv 1,750. §-a szerint az örökbefogadási szerződés a bíróság vagy a közjegyző előtt köthető. örökbefogadottat mindazon jogok megilletik, mint a törvényes gyermeket s mindazon • kötelességek is terhelik, amelyek a törvényes ivadék kötelmei közé tartoznak a szülőkkel szemben. Azonban miután hazai joggyakorlatunk az örökbefogadásra nézve elfogadta azt, hogy a szülő és gyermek között levő természetes viszony utánzata (imitatio naturae) s éppen ezért a szülőket a gyermek fölött — némi korlátozással — a szülői jogokkal ruházza fel s az örökbefogadott gyermeket viszont felruházza mindazon jogokkal, amelyekkel a törvényes leszármazók bírnak, nézetünk szerint a törvény e szövege kibővitendő lenne s a szülő és gyermek között levő viszony jogi hatálya még jobban kidomborítandó volna a szövegezésben, amely szerint nem csupán azon kijelentés tétetnék, hogy az örökbefogadó törvényes gyermekének kell tekinteni, mely kifejezés talán különféle eltérő magyarázatokra is adhatna alkalmat az örökbefogadott kárára, hanem kifejezendő lenne ott a jogi következmény is. A törvény szövegében a 234. §. első bekezdése folytatásaképpen tehát kijelentendő lenne, hogy az örökbefogadottat mindazon jogok megilletik, amelyek a törvényes gyermeket, s viszont a törvényes gyermekeknek szüleik iránt fennálló kötelességei — kivéve amennyiben a törvény korlátozásokat tesz — ezeket is terhelik. Minthogy ezen elveket elfogadjuk s az örökbefogadás jogi következményének tartjuk, éppen azért nem osztjuk a 241. §. azon rendelkezését, hogy ki lehet kötni azt, hogy az örökbefogadottnak ne legyen az örökbefogadóval szemben törvényes örökösödési joga. Ha az örökbefogadást hazai joggyakorlatunk a szülő és gyermek között levő viszony utánzatának tartja s közöttük való jogokat és kötelességeket az örökbefogadás alapjául és lényegéül elfogadja, akkor éppen az-öröklésnek ily módon való korlátozását el nem fogadjuk. Hatósági gyakorlatunk örökbefogadásnál különösen súlyt helyez arra. hogy az örökbefogadott kiskorú törvényes gyermeki öröklési joga érvényben maradjon, sőt annak kikötését el is várja s minden azzal ellenkező megállapodást kihagyatni rendel s határozottan tilt. Az igazságügyminisztérium által a gyakorlatban folytatott ezen felfogást osztjuk, és pedig azért, mert ha a gyermek és szülő közt levő viszonyt hatóságilag imitáljuk, akkor a jogok és kötelességek is érvényesüljenek. A 241. §. indokolásában ugyan nagyon szépen ki van fejtve az, miért tartja szükségesnek azt, hogy az örökbefogadás oly neme is engedélyeztessék, amelynél az örökbefogadó az örökbefogadott öröklési jogát korlátozhatja olyképpen is, hogy az örökbefogadóval szemben törvényes öröklési joga ne legyen. A tervezet indokolása ezt azért tartja megengedhetőnek, mert e «kisebbfoku adoptio a gyakorlatban számos gyermeknek megélhetését, kiképeztetését, felnevelését fogja biztosítani, akik enélkül a legnagyobb nyomornak és züllésnek volnának kitéve, mert kétségtelenül mindig hamarább fog akadni oly ember, aki nekik eltartást, felnevelést, mint olyan, aki a gyermek minden jogait hajlandó biztosítani)).*) Mindamellett részünkről nem osztjuk azt. hogy az örökbefogadásnál az örökbefogadott az örökbefogadó után való öröklésből kizárható legyen. Az örökbefogadás nálunk, különösen a nép között, ahol legtöbb köttetik, vagy akként keletkezik, mert a gyermektelen házastárs kis gyermeket vesz magához, vagy véletlenül jut ilyenhez, vagy hatóság adja gondviselésre, s nevelgeti, megszereti, s miután gyermekük nincs, adoptálja. I!y eseteknél nem is gondolnak arra, hogy más legyen az örökös ; vagy már nagyobb gyermeket, kiskorút, rendszerint rokont vesznek a gazdaságba, mintegy segítőtársat, és mintegy hálából örökbe is fogadják, ily esetben se szokott az öröklés kétséges lenni ; vagy gyermektelen házaspárok idegent vagy rokont egyenesen azon célzattal fogadnak oda, hogy örökösük legyen, vagy a házaspárok törvénytelen szülöttjüket nevelik s fogadják örökbe, többször oly esetben is, hogy törvényes gyermekök is van emellett, ily eseteknél se jöhet szóba, hogy örökösüknek ne akarnák az örökbefogadottat, magától értve, ha törvényes gyermekük van, azzal egyenlő joggal. Előfordulhatnak még egyéb örökbefogadások is nőtlenek, hajadonok vagy özvegyek által, nálunk azonban a célzat mindig az volt, hogy az örökbefogadott egyszersmind az örökbefogadó gyermeke s örököse legyen. A gyakorlati életben nem igen tudunk esetet arra nézve, hogy az örökbefogadó örökbefogadottat az öröklésből ki akarta volna zárni. Nézetünk tehát az, hogy az' örökbefogadott törvényes öröklési joga fenntartandó'; mégis, figyelembe véve az indokolásban előadott körülményeket, azt meglehetne engedni, hogy esetleg *) Indokolás a magyar általános polgári törvénykönyv tervezeté hez I. kötet 332. oldal. 1*