A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 44. szám - Az ellátási jog átruházása és biztosítása

316 A JOG az örökbefogadó az örökbefogadottat a szerződésben a köteles részre szoríthatja. Ilyképen lenne módosítandó a 241. §. Ugyanazon szakasznál megemlítjük azt is, hogy az esetre, ha az örökbefogadó a kiskorú örökbefogadott vagyonának kezeléséből szerződésileg ki nem záratott, szükségesnek tartjuk, hogy a vagyonról, mint azt a német birodalmi polg. törvénykönyv 1,760. §-a is megkívánja, leltárt nyújtson be az illető gyámhatóságnak, hogy; az a kellő felügyeletet gyakorolhassa. Előjöhet az életben oly örökbefogadás, mely részben a kiskorú vagyonos volta miatt köttetik, habár az ilyet a hatóságnak módjában van lehetőleg megakadályozni, de mégis oly körülmények lehetnek, amelyek miatt hozzá kell járulnia. Ily esetben a vagyonra is nagyobb felügyeletet gyakorolhat s azt ellenőrizheti, sőt ha a kiskorú jogainak sérelmét látja, az örökbefogadót a vagyon kezelésétől elmozdítja. Az imént mondottakhoz képest a törvénytervezetet olyképpen is ki lehetne egészíteni, hogy amennyiben az örökbefogadó a vagyonkezelésből szerződésileg vagy egyébként ki nem záratott, a gyámhatóság, ha azt tapasztalja, hogy a vagyonkezelés a kiskorú kárára történik, az örökbefogadót a vagyon kezelésétől elmozdíthatja. A törvénytervezet azon rendelkezését (236. §.), mely szerint az örökbefogadás alapján az örökbefogadót törvényes örökösödési jog meg nem illeti, elfogadjuk, mert ezzel is eleje vétetik annak, hogy az örökbefogadót esetleg vagyoni érdek indítsa az örökbefogadásra. A törvénytervezet többi szakaszaiban foglalt intézkedéseket, amelyek tüzetesen tárgyalják az örökbefogadás joghatályát, ugy az örökbefogadás által keletkezett rokoni viszonyt s azt, hogy az mily jogi következményeket állapit meg — elfogadjuk s helyeseknek is tartjuk, mert egy részöket a mai gyakorlat is kipróbálta és életrevalónak találta. Szól továbbá a tei vezet az örökbefogadás hatályon kivül helyezéséről békés uton. valamint annak birói uton való feloldásáról s a felbontás jogi következményeiről. E ^részletek a tervezetben teljesen ujak és önállók s igen alaposan szabályozzák az örökbefogadás egyéb részleteit. A törvénytervezet örökbefogadásról szóló fejezetének imént való ismertetése után arról csak elismeréssel szólhatunk s mig egyrészről benne a német birodalmi törvénykönyv elveivel több részletében megegyező felfogást tapasztalunk, másrészről intézkedései önállóak s a magyar viszonyoknak megfelelnek, sőt mintegy a gyakorlati életből vannak merítve, mely körülmény a tervezet előnye, miután a törvényalkotás akkor mondható sikerültnek, ha a nép szokásainak, viszonyainak és felfogásának megfelel. Erre pedig ez elmondható. Az ellátási jog átruházása és biztosítása. (Máptk. IV. R. 5. c. I. fej. és III. R 8. c.)j Irta DOBI IMRE dr, pécsi kir. tszéki biró. Ezeknek a b. lapoknak a hasábjain irtam volt már az ellátási jog megalapításáról és a személyesen kötelezettel szemben való gyakorlásáról, méltatva azon alkalommal a máptkvt.nek 1,519. és 1,520. §-át.*)' Ezeknek a soroknak a célja, az ott elejtett fonalat fölvéve, foglalkozni azzal a két kérdéssel, hogy a.) átruházható-e az ellátási )og és ha igen, mi módon gyakorolható az a jogutód részéről ? b) minő jogi hatály kapcsolandó az ellátási jog telekkönyvi bejegyzéséhez ? Arra a kérdésre, hogy az ellátási jog átruházható-e, a T. 756., 759., 903. és 1,251. §-ai adják meg a választ. Az 1,250. §. szerint a követelésre való jog engedménynyel szerezhető meg. Az 1,251. §. szerint nem engedményezhető a követelés, amennyiben le nem foglalható ; ugyanez áll azokról a követelésekről, amelyek a szolgáltatás természeténél fogva a hitelező személyéhez vannak kötve vagy amelyeknek átruházása szerződésileg ki van zárva. Ezzel a harmadik és amúgy is félre nem érthető esettel nem kívánok ezúttal foglalkozni. A másik két eset közül az elsőnek a kritériuma az, hogy a követelés csak annyiban ruházható át, amennyiben lefoglalható. Tehát az anyagi magánjog egyik fontos intézkedésének a megfejtése a végrehajtási törvénybe van áttolva. Fölösleges említenem, hogy a most érvényben levő végrehajtási törvény nem határozza meg általános ismertető kellékek szerint azt, hogy mily követelések foglalhatók le; egynehányat felsorol ugyan, de csak azokat és abból a célból, a melyekre nézve a végrehajtás lefolytatása szempontjá*) A J o g 1900. évi 51. számában. ból különös intézkedések látszottak szükségeseknek. Ezt ^ nem is tekintve, visszás dolognak látom én azt, hogy a magánjogi törvény, egy gyakorlatilag nagyjelentőségű kérdést megoldatlanul hagyjon s átutalja azt a végrehajtási törvény keretébe. Az ellenkező volna talán a helyesebb, t. i. az, hogy a magánjogi törvény határozza meg azt, hogy mely követelések szállhatnak át és a végrehajtási törvényben volna az az intézkedés, hogy lefoglalható, hacsak a követelések egyes nemeire nézve a végrehajtási törvény másként nem intézkedik, minden átruházható követelés. Ezen az alapon, hogy a követelés átruházható, ha és a mennyiben lefoglalható, nem fejthető meg az a kérdés, hogy az ellátási jog a tervezet szerint átruházható-e vagy sem. Az 1,251. §. második bekezdése szerint nem ruházhatók át azok a követelések, melyek a szolgátatás természeténél fogva a hitelező személyéhez vannak kötve. Ez az első tekintetre ténykérdésnek látszik; a biró határozná meg minden egyes eléje kerülő esetben azt, hogy a szolgáltatás olyan-e, amely a hitelező személyéhez van kötve. Mit vehet alapul a biró ennek a ténynek a megállapításánál ? Talán azt, hogy a szolgáltatásban kizárólag a hitelezőnek van jogi érdeke r Ezt nem veheti; az engedményes jogi érdeke ugyanis már az által nyilvánvaló, hogy a követelést magára engedményeztette és alig lehetne a biró belátására bízni azt, hogy egyedül csak a hitelezőnek van-e jogi érdeke a szolgáltatásban. Vagy azt veszi a biró alapul, hogy ha a szolgáltatást a hitelező személyétől elválasztjuk, más lesz a szolgáltatás tárgya ? Ez kétségtelenül helyesebb volna. Ámde ez még nem ténykérdés, mert formát adva a kérdésnek, a megfejtés akként szólana, hogy: Nem ruházható át a követelés, ha a szolgáltatás tárgya harmadikkal szemben éppen nem, vagy az eredetileg kötelezettől csak eltérőleg szolgáltatható. A szabálynak ily alakba öntése magában foglalná azt, hogy a követelések rendszerint átruházhatók, kivéve ha a szolgáltatás a harmadikkal szemben eredeti tartalmával nem volna teljesíthető. A T. most tárgyalt §-a alapján alig lehet meghatározni, hogy vájjon az ellátási jog másra átruházható-e vagy sem. Az 1,251. §. első bekezdése inkább félrevezet, a 2. bekezdése pedig kiinduló pont nélkül a biró belátására bizza, hogy az ellátási jog egyes esetekben átruházható-e vagy sem. Annál világosabban beszél a T. 759. §-a, amely szerint az ellátás haszonélvezőjét azok a szolgáltatások illetik, amelyeket a jog alapján követelni lehet, továbbá 903. §-ának második bekezdése, amely szerint telki terhet egészben vagy közösen jogosultak egész jutalékai szerint lehet jelzálogul megszerezni. Ezek; szerint már határozott kifejezést nyer a T.-nek az az alapgondolata, hogy az ellátási jog átruháztató. A T.-nek ezzel az álláspontjával szemben aggályaim vannak. Említettem volt már föntebb, hogy átruházhatóknak csak azok a jogok tarthatók, amelyek ugyanazzal a tartalommal teljesíthetők más harmadikkal szemben is. Az az adósra nézve teljesen mindegy, hogy 100 K. kölcsönt A.-nak vagy B.-nek fizet-e vissza, az ő akarata A.-val szemben is csak annyira van lekötve, mint B.-vel szemben ; a szolgáltatás tárgya A.-val szemben is, B.-vel szemben is 100 K. Ép igy p. o. a bérletnél, haszonbérletnél, sok tekintetben a megbízásnál, ép igy még az életjáradéknál is, de nem igy az ellátásnál. Ugy gondolom, hogy mind azok, akik az életben forognak, igazat fognak adni nekem abban, hogy senkire se közömbös az, vájjon A.-val vagy B.-vel köteles-e lakni és vájjon A.-t vagy B.-t köteles-e élelmezni. Egyébként is a T. 1,519 §-a szerint, aki más személy életfogytiglan való ellátására kötelezte magát, kétség esetében oly ellátásban tartozik őt részesíteni, amely (valószínűleg a jogosított) szükségleteinek és viszonyainak megfelel ; már pedig mások A.-nak és mások B.-nek a szükségletei és viszonyai. Ha tehát A. B.-re ruházza az ellátás jogát, a kötelezettre nézve kötelezettségének tartalma "és tárgya meg lesz változtatva, a kötelezett nem arra lenne kötelezve B.-vel szemben, amire volt A.-val szemben. A T. 759. §-a ugyan kijelenti, hogy az ellátás haszonélvezőjét azok a szolgáltatások illetik, amelyeket a jog alapján követelni lehet; ez azonban az ellátási jogra nézve a gyakorlatban keresztülvihetetlen elvi kijelentés, amint ez az általam fentebb előadottakból kitűnik Kétségtelen másrészt az, hogy épen az ellátási szerződések gyakoriságánál fogva, (amit a T. indokolása is elismer II. k. 794. 1.) fontos jogi és nemzetgazdasági érdekek kapcsolódnak ahhoz, hogy az ellátás ne legyen ment vára az adósoknak a hitelezőkkel szemben, hogy ne történhessék az, mikép akárki is esetleg vagyona romjai árán holtanapjáig biztosíthassa az ő szükségleteinek és viszonyainak megfelelő ellátást a hitelezői kárára