A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 44. szám - Az örökbefogadás a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében

314 A JOG Az örökbefogadás a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében, Irta HATTYUFFY DEZSŐ dr., árvaszéki elnök Székesfehérvárott. A régibb hazai jogunkban érvényben volt örökbefogadás az ujabb gyakorlat által egész lényegében módosíttatott s a modern viszonyokhoz idomult. Régibb jogunkban az örökbefogadás tulajdonképen öröklési jelleggel birt, azaz alapja s célja az volt, hogy az ötökbefogadó vagyonának öiöklését biztosítsa az örökbefogadott részére s ha esetleg az örökbefogadónak törvényes örököse született, az örökbefogadás ezáltal hatályát vesztette. Az ujabb gyakorlat szerint az örökbefogadás szorosabb kapcsot létesít az örökbefogadó s az örökbefogadott között s eszerint a szülő és gyermek közötti viszony létesül, tehát nemcsak a törvényes öröklés biztosíttatik, hanem az örökbefogadott rendszerint mindazon előnyöket s jogokat élvezij melyek a törvényes származású gyermeket törvényeink szerint megilletik. A jelenleg érvényben levő örökbefogadást nagyrészben a gyakorlat, és pedig az igazságügyminisztérium irányadása mellett kifejlett gyakorlat, továbbá részben felsőbirósági s hatósági elvi kijelentések, és csak kisebb mértékben a törvény s felsőbbhatósági intézkedés fejlesztették és emelték a jelenlegi színvonalra. Azonban, m'után különösen anyagi része kiválóan e gyakorlaton alapszik, nem minden részleteiben van megállapítva s nem mindenben elfogadott és egyöntetű ; zavarja még az egyöntetűséget az is. hogy az ország egyrészében az osztrák polgári törvénykönyv rendelkezései érvényesek. Az örökbefogadás jogintézményének törvényileg való szabályozása tehát okvetlen szükséges, annál is inkább, mert a gyakorlati életben igen gyakran találkozunk vele s nagyon kívánatos, hogy az előforduló számtalan eset létesítésénél törvényben gyökerező és egységes irányadó elvek szolgáljanak alapul. Igazságügyi kormányunk, amely eddig is oly nagy mértékben és helyes irányban fejleszté az örökbefogadási intézményt, a polgári törvénykönyv keretében szándékozik szabályozni azt. A polgári törvénykönyv tervezetének második része IV. fejezetének a 221—248. §-ai alatt tárgyalja az örökbefogadást. Ezen nagyszabású mű keretében méltólag van megoldva e magánjogilag mindenesetre fontos kérdés. Derék müve épugy a törvénytervezet e része, valamint annak indokolása S i p ő c z László dr-nak, a kiváló jogtudósnak. Az örökbefogadás jogintézményének szabályozásáról szóló tervezet, alapul igen helyesen főbb vonásaiban a mai gyakorlatot elfogadta, részleteiben és földolgozásában azonban teljesen önálló alkotás, mely amint egyrészről megfelel a gyakorlati életnek, másrészről mint jogászi alkotás kivívja az elismerést. A törvénytervezet szövegében lefektetett elveket általánosságukban elfogadjuk, annál is inkább, mert azon elvek már részben a gyakorlati életben is érvényesültek, s mert azon alapelvek helyes voltát elismerjük. Sőt azok a mi viszonyainknak megfelelnek s épugy elméletileg elfogadhatók, mint gyakorlatilag kivihetők. Részletekre nézve azonban megjegyzéseink vannak, részint a szövegezés, részint a törvénytervezet rendelkezéseinek bővítés2, illetve némely elvek s szabályok kiegészítése végett. A törvényszöveg eUő szakaszai megállapítják azt, hogy ki fogadhat örökbe, egyúttal azt is, hogy ki nem köthet mint örökbefogadó örökbefogadási szerződést. A tervezet első. illetve a törvénytervezet 221. §-a szerint «örökbefogadhat : akinek nincs törvényes ivadéka, aki legalább negyven éves és legalább tizenhat évvel idősebb az örökbefogadandónál Nem fogadhat örökbe a nő. akinek törvénytelen ivadéka van. Nem fogadhat örökbe, aki gyámság alá van helyezve. Az, hogy valakinek örökbefogadott gyermeke van, nem akadályozza, hogy mást is örökbefogadjon.» Az előadottak szerint tehát, az örökbefogadó életkorának azon éve, melyben már örökbefogadhat és az örökbefogadó és fogadandó között levő korkülömbség szabályozva van. A korkülömbség kevesebb mint amit az osztrák s német polgári törvénykönyv kiván. Ez helyes, mert a magyar viszonyoknak ez felel meg, mivel nálunk rendesen az örökbefogadást nem annyira korosabb, mint inkább a középkorú házaspárak szokták megkötni, és pedig különösen a né nél olyképpen jön létre, hogy gyermektelen házaspárok kis gyermeket nevelnek zsengébb korától fogva s ezt örökbe fogadják rendesen akkor, midőn házasságuk első évei letelvén, a született gyermekök elhalt vagy gyermekök nem is született és remény seiu igen van rá, hogy szülessék. A gyakorlat szerint nálunk a népnél idősebb házaspárok (50—70 év közti) ritkán kötnek örökbefogadási szerződést. Nagyon helyes tehát a törvénytervezet álláspontja midőn a 40 éves kort veszi fel. jóllehet sokszor még ennél ifjabbak az örökbefogadók. Hogy tehát az örökbefogadás ily esetben is létesülhessen, a tervezet 233. §-a szerint az igazságügy miniszter az örökbefogadásnak a 221. §. első és második bekezdésében megállapított kellékei alól felmentést adh .t. Ez helyes, mert ezzel ki van mondva az, hogy megtartandó ugyan a korkülönbség, de kivételesen mégis engedély adatik, tehát a felmentés csak kivétel és csak igazolt és indokolt esetben adatik. Célszerű intézkedés továbbá az is, hogy fölmentés adható arra nézve szintén, ha az örökbefogadónak már törvényes gyermeke van. Rendszerint a törvényes gyermek létele akadályul szolgál ugyan, azonban kivételkép fölmentés adható. Az osztrák jog és a német birodalmi törvény fölmentést nem ad ez alól. A tervezet e rendelkezését osztjuk mink is, mert éppen az életben gyakran fordulnak elő esetek, midőn oly körülmények merülnek föl. amelyek indokolttá teszik a törvényes ivadék mellett is örökbefogadás létesítését, például midőn házastársaknál korábbi ballépés következményét csakis ily módon lehet helyrehozni, máskép nem ; de lehetnek más indokolt esetek. Nem volna tehát helyes, ha a törvényes ivadékkal birók végleg kizáratnának abból, hogy örökbefogadhatnak. Igaz, hogy sokszor az ily örökbefogadás bizonyos morális szempontból elitélendő tény correctiója, s talán morális tekintetekből azt üldözni kellene s nem megengedni cerrectióját, azonban a mai felvilágosodott felfogás e nézetet nem osztja s nem is oszthatja,mert nem a tény elkövetői bűnhődnének, hanem az ártatlan szen védhet általa. Az ily eseteknél az örökbefogadást a törvénytervezet tehát nagyon helyesen nem föltétlenül hanem csak kivételesen s igy indokolt esetekben engedi meg. A törvénynek azon rendelkezéséből, hogy kivételesen bár, alkalmat ad arra, miszerint a törvényes ivadékkal bíró szintén fogadhat örökbe, következik az is, hogy ha az örökbefogadás után a korábban gyermektelen örökbefogadóknak törvényes ivadékuk születik, a már megkötött s joghatálylyal biró örökbefogadás érvénytelenné nem válik s eo ipso meg nem szűnik, mint régi hazai jogunkban megállapítva volt. A törvénytervezet erről ugyan nem szól. azonban szelleméből az kivehető, nézetünk szerint a világosság és szabatosság szempontjából helyesnek találjuk, hogy ez a törvényjavaslat szövegében is kitüntetve legyen. Ez a törvénytervezet 233. §-a után történhetik leghelyesebben, hova beiktatható volna : hogy az örökbefogadás joghatályán nem változtat az a körülmény, ha az örökbefogadóknak az örökbefogadás jogérvényes megkötése után törvényes ivadékuk születik. A törvénytervezet 221—226. §-aiban részletesen meg van állapítva az, hogy ki köthet mint örökbefogadó örökbefogadási szerződést, de viszont a kizárási okok is körvonalozva vannak. Ezen kizárási esetek között van az is, hogy az, aki gyámság alá van helyezve, örökbe nem fogadhat. De viszont határozottan megemlítve nincs, hogy a törvénytervezet 7. § a szerint gyámság alá helyezettek (t. i. pazarlók, elmebetegek, hülyék, siketnémák, iszákosok stb.) örökbefogadhatók-e vagy sem ? Nézetünk szerint ezek határozottan kizárva nem levén, tehát örökbe is fogadhatók. De különben is semmi ok se fordul elő és semmi alapos indok nem hozható fel arra nézve, hogy ezek kizárassanak az örökbefogadásból, illetve hogy örökbefogadhatók legyenek. A mellett, hogy ők magok bárkit is örökbe ne fogadjanak, azaz örökbefogadók ne lehessenek, már az maga alapos indok, hogy önrendelkezési joggal nem birván, akik magukról se képesek gondoskodni, hogy és miként gondoskodhassanak másokról ? Hogy ezek örökbefogadhatók legyenek, azt a törvénytervezet, mint fentebb emiitettük, nem zárja ki; amenynyiben erre nézve tiltó rendelkezés nincs; de viszont az se derül ki. hogy ily örökbefogadások miként köttessenek s ki által r A 227. §. az önjoguakról szól, a 228. §. csak a kiskorúakról látszik szólani. Nagyon szükséges volna erre nézve a törvénytervezetben világosan rendelkezni, hogy minden kétséget kizárólag lehefssen tudni a teendőket. A 228. §-ban kellene ennek kifejezést adni oly módon, hogy a gyámság alá helyezettek nevében, csak a törvényes képviselőjük gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével, köthető örökbefogadási szerződés. Különben is a 228. §. valamint a 227. §. minden körülmények között kiegészítésre szőrül. E két szakasz szól arról, hogy miként jön létre az örökbefogadási szerződés. A 227. §. igy szól : «az örökbefogadás az örökbefogadó és az örökbefogadandó közt személyesen . a képviselet kizárásával, közokirat alakjában kötött és az illeté-