A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 43. szám - A tárgyalási határidőkről

JOGESETEK TÁRA FELSÓBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 43. számához. Köztörvényi ügyekben. Az alsóbbrendű róm. kath. papok után való öröklés abban az időben szabalyoztatván kii . és helytartótanácsi rendeletekkel, amidón az örökösödés rendjét elsősorban a vagyon eredete, annak osi vagy szerzeményi minősége irányozta, miután ösi javairól senki nem végrendelkezhetett és az e jogi természettel biró javak a vérségi összeköttetésen alapuló törvényes öröklés tárgyát alkottak, nem szenvedhet kétséget, hogy azok a rende­letek, amelyek a végrendelet nélkül elhalt alsóbbrendű rom. kath. papok hagyatéki javainak hármas megosztására nézve tartal­maznak rendelkezést, kizárólag és egyedül azokra a javakra nézve tettek ezt a közönséges öröklési szabályoktól eltérő in­tézkedést, amelyeket a nevezett egyházi személyek az általuk élvezett egyházi javadalom jövedelmeiből szereztek, amit nyil­vánvalóvá tesz az a körülmény is, hogy ugyanazon rendeletek értelmében az olyan alsóbbrendű rom kath. pap után, aki vagyo­nát nem lelkészi állasában s egyházi javadalomból szerezte, végrendelet nélkül beállt örökles eseten sem örökösödnek a tör­venves örökösökkel együtt az egyház és a szegények. Nem 'ehet enne'fogva kétséges az se, hogy az érvényes végrendelet alkotása nélkül elhalt alsóbbrendű rom. kath. pap hagyatékából, amennyiben annak alkatrészét olyan javak is teszik, amelyek nem az egyházi javadalomból, hanem mas módon, akar a szülök vagy mások utan való öröklés utján szereztetnek meg, a tör­vényes öröklésre hivatott oldalrokonok a közönséges öröklési jog alapján az ily jogi természettel biro vagyonra számot tart­hatnak, miután nem all fenn olyan törvény vagy rendelet, amely az ilyen javakra nézve a törvényes örökösök öröklési jogát kizárná avagy csak korlátozná is. A komaromi kir. törvényszék (1899. dec. 6. 6,550. sz. a.) A közalapítványi ügyigazgatéság álta! képviselt országos szegény­alap felperesnek, Z. Károly, Z. Nándor, nem védekezett özv. S. Jánosné szül. Z. Anna, H. Kálmánná; Z. Paulai—IV,— P. Viktor esperes plébános, mint az esztergomi róm. kath. egyházmegye képviselője. V. r. alperesek ellen folytatott örökösödés iránti pe­rében következőleg itélt: A kir. tszék 1894. dec. 25 én elhalt Z. Béla volt nagy-me­gyeri plébánosnak Ekecsen 1876. febr. 5-én kelt magánvégren­óeletét érvénytelennek mondja ki, és az országos szegényalap törvényes örökösödési jogát a Z. Béla hagyatékáról Komáromban 1894. dec, 29-én felvett leltárban 470 frt. 30 kr. értékben össze­irt vagyonnak a leltárban részletezett 2,204 frt 43 kr. teher, to­vábbá az esztergomi papnöveldét és az esztergomi róm. kath. egyházmegyei elaggott papok intézetét illető s a tiszta hagyaték 5 száztóíiját tevő 447 frt 33 kr. jutalék levonása után megma­radó részének egy harmadára megállapítja s alpereseket annak tűrésére kötelezi, hogy Z. Béla hagyatéka ezen rendelkezésnek megfelelően adassék át és osztassék fel. Indokok: Felperes közalapítványi kir. ügyigazgatóság a Z. Béla volt nagymegyeri plébános hagyatéka ügyében kelt 2,729/898. p. számú perre utasító végzés következtében indította meg kere­setét Z. Béla végrendeletének érvénytelenítése és a hagyaték egy harmadának az országos szegényaiap javára leendő megítélése iránt, előadván, hogy Z. Bélának Ekecsen 1876. febr. 5-én kelt végren­delete érvénytelen, mert azon a végrendelettétel valóságát igazoló tanúság elő nem fordul, s mert Z. Béla ezen végrendeletnek az 1876. 16. t.-c. 37. §-a szerint való elhelyezését mulasztotta s minthogy az érvényes végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt róm. kath. vallású alsóbbrendű pap hagyatékának '/,-ad része az érvényben levő jogszabályok szerint az országos szegény alapot illeti, a hagyaték "3-át ezen alap javára megítélni kéri. Z. Anna III r. és Z. Paula IV. r. alpereseket a kir. tszék az 1868. 54. t.-t 112. §-ban foglalt rendelkezés alapján I. és II. r. alperes védelméhez csatlakozónak tekinti. I—IV. r. alperesek, mint az örökhagyó oldalági rokonai, ki­fogásolják felperes kereseti jogát, sőt tagadják, hogy egyátalá­lan országos szegényalap léteznék; hogy ha ilyen létezik, annak a közalapítványi kir. ügyigazgatóság volna törvényes képviselője, tagadják, hogy az érvényesíttetni kért végrendelet — melyre, szerintök az 1876. évi t.-c. hatályaki nem terjed — érvénytelen volna, s kérik feiperes keresetét, különben is mint nem határo­zottat s különösen azért elutasítani, mivel a leltározott vagyon Sz. Bélának nem szerzeménye, hanem öröklött vagyona volt. melyen a felperes által hivatkozott jogszabály nem érvénye­síthető'. V. r. alperes az esztergomia róm. kath. egyházmegye hato­sága kéri Szintén felperes keresetét elutasítani, mert az nem ha­tározott, mert ezen alperes Z. Béla a végrendeletének érvénytelen ségét már a hagyaték tárgyalása alkalmával kijelentette s ekként ö perbe vonható nem volt, s állítja, hogy a róm. kath pap ha­gyatéka felett nem a polgári bíróság van hivatva intézkedni; tagadja, hogy az alsóbb rangú róm. kath. papok után az orszá j gos szegényalapnak törvényes örökösödési joga lenne, mert a Budapest, 1901. október hó 27. felperes által hivatkozott rendeletek sehol sem említenek orszá­gos szegényalapot, s végül mert a hagyaték 5 száztólija az 1860 évben Esztergomban tartott egyházi zsinat által hozott statútum tartalma szerint a papnövelde és az elaggott papok intézeté­nek javáraforditandó. A kir. törvényszék felperes keresetét meg nem itélte, mert: Z. Béla örökhagyónak 1876 febr. 5-én kelt s a periratok­nál XVII. alatt fekvő magánvégrendelete, sem a szükséges számú tanuk által aláírva nincs, sem az 1876: 16. t.-c. 39. §. e. pontjá­ban foglalt rendelkezésnek megfelelően közhatósághoz, vagy közjegyzőhöz letéve nem lett, e miatt felperes kifogása foly­tán külkellékek hiánya miatt érvénytelennek volt kimondandó m er t: nem lévén vitás, hogy Z. Béla róm. kath. plébános volt; miután körülírt végrendelete érvénytelennek nyilváníttatott, hagya­tékára nézve az érvényben álló jogszabályok szerint való törvényes öröklés nyer alkalmazást, nem jöhetvén tekintetbe, hogy szerze­mény-e vagy öröklött vagyon ? És minthogy ezen jogszabályok szerint a végrendelet nélkül elhalt róm. kath. alsóbbrendű pap ha­gyatékát 1 .-ad részben a szegények vannak hivatva örökölni, miután felperes országos szegényalap létezése, kereseti joga és ezen alapnak a közalapítványi kir. ügyigazgatóság által való kép­viselete ellenvetés és vita tárgyát nem is képezheti, örökhagyó hagyatékának 1 :i-ad része felperes javára megítélendő volt. Nem vehecte a bíróság V. r. alperes azon kifogását sem figyelembe, hogy őt felperes, miután ő már a hagyaték tárgya­lása alkalmával Z. Béla végrendeletét érvénytelennek nyilvánította, jogtalanul vonta perbe; mert a végrendelet érvénytelenítése és a törvényes örökség megítélése iránt indított perben mindazok perb.evonandók, kik a hagyatékra öröklési joggal bírnak. Tekintve azonban, hogy felperes nem is kifogásolta V. r. alperes azon ellenirati védekezésének valóságát, hogy a róm. kath. alsóbb rendű pap hagyatékának ötszáztóliját az esztergomi egy­házmegyében fennálló statútum szerint az esztergomi papnövelde és az esztergomi egyházmegyei elaggott papok intézete javára fordí­tandók kir. tszék Z. Béla hagyatékából a terhek levonása után ezen 5 száztólit a jelzett cél javára az örökösökkel szemben le­vonandónak tálálta stb. A győri kir. ítélőtábla (1900. szept. 6. 1,584. sz. a.) az első bíróság Ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részét helyben­hagyja stb. I ndokok:Az 1874 évi aug. hó 8-án 3,524. sz. a. kelt kir. rendelet nem tesz különbséget a tekintetben, hogy a végrendelet nélkül elhalálozott alsó papság hagyatékában öröklött vagyon van-e vagy nincs; — hanem erre való tekintet nélkül rendeli a hagya­tékot az abban a rendeletben meghatározott módon megosztani és minthogy az elsőbiróság a Z. Béla volt nagy-megyeri plébános hagyatéki vagyona megosztásánál a fennebbidézett rendeletnek és a fennálló bírói gyakorlatnak megfele'őleg intézkedett, — mint­hogy továbbá az ítéletnek az a rendelkezése, hogy a hagyaték ' ,,-ad része az országos szegényalapnak adassék ki, az 1789. márc. 14-én 9,492 sz. a. kelt rendeleten, — az pedig, hogy az egyházmegyei statútumban meghatározott 5°,0 a papnövelde és elaggott papok intézete részére levonatott, az 1802. évi jul. 13-án 18,253. sz. rendeleten alapszik, mindezeknél fogva a fentiekhez képest kellett rendelkezni stb. A m. kir. Kúria (1901. szept. 12-én 7,203. sz. a.) a követ­kezőleg i t él t: A másodbiróság ítélete nem felebbezett abban a részében melylyel felperes ugy III. IV. r. alperesek között a perköltség megízüntettetett, érintetlen marad, abban a részében pedig, mely­lyel a Z. B. örökhagyó által alkotott írásbeli magánvégrendelet érvénytelennek kimondatott, helybenhagyatik; annak megállapí­tása mellett továbbá, hogy nevezett örökhagyónak hagyatéki ja­vaiból csakis az egyházi javadalomból szerzett vagyonérték von­ható 3-as felosztás alá, egyébként mindkét alsóbiróság Ítélete az 1868: LIV. t.-c. 108. §. alapján feloldatik és utasittatik a kir. tszék, hogy a F. Anna utáni öröklés megállapítására nézve lefoly­tatott per iratait a jelen perhez csatolás céljából hivatalból sze­rezze be, azok felett a peres felek észrevételeinek előterjeszthe­tése végett jegyzőkönyvi tárgyalás kitűzésével nyújtson alkalmat s hozzon az ítéletek feloldott részét pótló szabályszerű uj hatá­rozatot. I n d o ko k: Az alsóbbrendű róm. kath. papok után való örök­lés abban az időben szabályoztatván királyi és helytartótanácsi rende­letekkel, amidőn az örökösödés rendjét elsősorban a vagyon eredete, annak ősi vagy szerzeményi minősége irányozta; miután ősi javai­tól senki sem végrendelkezhetett és az e jogi természettel biró javak a vérségi összeköttetésen alapuló törvényes öröklés tárgyát alkották, nem szenvedhet kétséget, hogy azok a rendeletek, ame

Next

/
Oldalképek
Tartalom