A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 43. szám - A tárgyalási határidőkről

170 A JCG lyek a végrendelet nélkül elhalt alsóbbrendű róm. kath. papok hagyatéki javainak hármas megosztására nézve tartalmaznak rendelkezést, kizárólag és egyedül azokra a javakra nézve tették ezt a közönséges öröklési szabályoktól eltérő' intézkedést, ame1 yektt a nevezett egyházi személyek az általuk élvezett egyházi javadalom jövedelmeiből szereztek, amit nyilvánvalóvá tesz az a körülmény is, hogy ugyanazon rendeletek értelmében az olyan alsóbbrendű róm. kath. pap után, aki vagyonát nem lelkészi állásában s egyházi javadalomból szerezte, végrendelet nélkül beállt öröklés esetén sem örökösödnek a törvényes örökösökkel együtt az egyház és a szegények; nem lehet ennélfogva kétséges az se, hogy az érvényes végrendelet alkotása nélkül elhalt alsóbbrendű róm. kath. pap hagyatékából, amennyiben annak alkatrészét olyan javak is teszik, amelyek nem az egyházi javadalomból, hanem más módon akár a szülők, vagy mások után való öröklés utján szereztetnek meg, a törvényes öröklésre hivatott oldalrokonok a közönséges öröklési jog alapján az ily jogi természettel biró vagyonra számot tarthatnak, miután nem áll fenn oly törvény vagy rendelet, amely az ilyen javakra nézve a törvényes örökösök öröklési jogát kizárná, avagy csak korlátozná is. Ha tehát az örökhagyó Z. Béla által 1876 febr. 5-én alkotott Írásbeli magánvégrendeletre nézve helyes is az alsóbiróságok által elfogadott jogi álláspont és az erre vonatkozóan tett másodbirósági rendelkezés az elsőbiróság Ítéletéből íelhivott indokolás alapján elfogadandó és helybenhagyandó volt is, e mellett az alsóbiróságok által elfoglalt ellentétes jogi állásponttal szemben meg kellett állapítani azt, hogy a Z. Béla örökhagyó hagyatékában található vagyonértékből csakis az egyházi javadalomból szerzett vagyoni érték vonható hármas felosztás alá ; annál inkább ki kellett ezt mondani, mert az I. II. r. alperesnek ama körülményre alapított védekezése ellen, hogy a hagyatékban levő olyan vagyoni érték, amely örökhagyónak öröklött vagyonát képezi, a hármas megosztás tárgya nem lehet, felperes észrevételt nem tett és az ellenkezőt nem is vitatta. Egyébként azonban az alsóbiróságok Ítéletét az 1868 : LIV. t. c. 108. §-a alapján feloldani azért kellett, mert: annak bizonyítása céljából, hogy F. Anna hagyatékából az örökhagyó Z. Béla 6,184 frt 26 krt öröklött, az I. II. r. alperesek a vonatkozó'periratok beszerzését kérték és azok az iratok a per eddigi folyamán be nem szereztettek és mert a fentebb kifejtett jogi álláspontból kifolyólag szükségessé válván annak megállapítása, hogy az örökhagyó Z. Béla hagyatékában milyen érték az, mely az elhalt által egyházi javadalomból szereztetett s hármas felosztás alá vonaható és mily érték az, mely más jogi természettel bir és az oldalrokonok kizárólagos elöröklésének tárgya, eme kérdésekn.ek megbirálása az alsóbiróságok ítélkezésének köréből el nem vonható stb. A megajándékozott az ajándékozó tartozásaiért az ajándékozás erejéig felelősséggel tartozik, a nélkül is, hogy erre nézve a megajándékozottnak rosszhiszeműsége forogna fenn, s a hitelező ebbeii jogait igényperben védelem utján is érvényesítheti. A végrehajtást szenvedő adós részéről a kijátszási szándék fenforog akkor, ha az adósságai fedezésére kielégítési alapul szolgáló vagyonát elidegeníti, és ha a szerző félnek erről tudomása van, a kijátszási szándék a szerző fél részéről is fenforog. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1901. évi szeptber 4. I. G. 262/1901. sz. a.) E. Győző dr. ügyvéd által képviselt B. Béláné ugy is mint kisk. gyermekei B. Panna, Gizella, Béla és Margit term. és törv. gyámanya, az abrudbányai gör. kel., róm. kath., ev. reí., és gör. kath. egyházak, valamint D. János., özv. M. Lajosné M. Heléna és Zs. József Luigan felpereseknek, N. Máté ügyvéd által képviselt, Alsó és felső Alexandria egyesült Szent János Nep. Magyarok bánya-társulat alperes ellen, lefoglalt ingóknak a birói zár alól leendő feloldása s jár. iránt az abrudbányai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett két rendbeli és egyesítve ugyanott 1900. S. p. I. 260/5 számú Ítélettel befejezett ügyében következő ítéletet hozott: Felperesek felülvizsgálati kérelmükkel elutasittatnak. Indokok: Felperesek felülvizsgálati kérelmükben a fellebbezési bíróság ítéletét azért támadják meg, hogy a felebbezési biróság jogszabálysértéssel állapította meg azt, hogy az ő szerzésük színleges és a hitelezők kijátszását célozza, mivel erre ténybeli adatok rendelkezésére nem állottak és hogy a felebbezési biróság figyelmen kivül hagyta azt a jogszabályt, hogy a tulajdonos ingatlanát bárkinek elidegenítheti és hogy aki az ingatlant a telekkönyvekben való biztában megveszi, a tulajdonjogot az ingatlanra és tartozékaira feltétlenül megszerezze. Felperesek panaszai megállható alappal nem birnak. A felebbezési biróság ugyanis nem azon az alapon utasította el felpereseket keresetükkel, hogy az annak alapjául szolgáló szerződés színleges, hanem megállapítván, hogy a végrehajtó követelése a kereseti alapul szolgáló ajándékozási és illetve adásvevési szerződés létrejötte idejében már fennállott és hogy az emiitett szerződés által a hitelező elől a kielégítési alap elvonatott, — a mennyiben a tartalmilag valónak megállapított közjegyzői okirat szerint a végrehajtást szenvedő B. Béla kiskorú gyermekei B. Panna, B. Gizella, iíj. B. Béla és B. Margit — továbbá az abrudbányai négy egyházközség javára ajándékba adta az őt illető bányarészeket, melyeket illetőleg nem vitás, hogy az igényelt arany és egyéb bányatermény azokból származtak, — és megállapította, "hogy a végrehajtást szenvedőnek a kielégítésre alapul szolgáló egyéb vagyona nincsen, azt mondotta ki, hogy a szóban forgó ajándékozás a végrehajtatóval szemben joghatálylyal nem bir. Ennek kimondásával pedig a felebbezési biróság jogszabályt nem sértett mivel a megajándékozott az ajándékozó tartozásaiért az ajándékozás erejéig felelősséggel tartozik, a nélkül is, hogy erre nézve a megajándékozottnak rosszhiszeműsége forogna fenn, s a hitelező ebbeli jogait igényperben védelem utján is érvényesítheti. . ... A mi pedig azokat az igénylőket illeti, a kik a közjegyzői okirat szerint az° illető bányarészeket a végrehajtást szenvedőtől vétel cimen vették, az általuk felhozott panaszok is alaptalanok; mert a végrehajtást szenvedő adós részéről a kijátszási szándék fenforog akkor, ha az adósságai fedezésére kielégítésig alapul szolgáló vagyonát elidegeníti, s ha a szerző félnek erről tudomása van, a kijátszási szándék a szerző íé! részéről is fenforog. Már pedig a felebbezési biróság megállapította, hogy a vevők a végrehajtást szenvedő adósságáról tudomással birtak, a felebbezési biróság ebbeli meggyőződésének alapját indokolta, az által a S. E. 64. §-ában előirott kötelességének is megfelelt, indokolásánál jogosítva volt e tényekből a további tényekre következtetést vonni. Habár az, hogy a felebbezési biróság a felebbezéshez csatolt bizonyítványból állapította meg, hogy a végrehajtást szenvedőnek egyéb kielégítési alapul szolgáló vagyona nincsen, szabályellenes is, ez a körülmény egymagában a megtámadott ítélet megváltoztatására okul azért nem szolgálhat, mivel a felebbezési biróság ítéleti tényállása szerint igénylő felperesek egyébként megállapittatni sem kérték, — hogy végrehajtást szenvedőnek más vagyona is van. Megfelel ugyan a jogszabályoknak felpereseknek az az érvelése, hogy a végrehajtási joggal terhelt ingatlan haszonvétele az árverésig a tulajdonost illeti, a mennyiben az zár alá nem vétetik. Ez a jogszabály azonban jelen esetben alkalmazást nem nyerhet, mivel a felperesek által vitatott szerzések a végrehajtató hitelezővel szemben általában nem találtatnak joghatályosoknak. A S. E. 26. íj. szerint felperes az Írásbeli keresetlevélhez kötve nincs, az írásbeli keresetlevél tehát csak előkészítő irat. Felperes a szóbeli tárgyalásokon felhozta, hogy az ő részéről az a felmondás megtörtént ; ennek a körülménynek esetleg az alperesi ellenkérelem előadása után történt felhozása pedig a S. E. 31. S- 1. pontja szerint a kereset megváltoztatásának nem tekinthető. A S. E. 64. §. szerint a felebbezési biróság a tanuk és a fél eskü alatti vallomásának bizonyító erejét szabadon mérlegelhette, é> ténybeli meggyőződését a per egész anyagából az indító okok előadása mellett belátásához képest alkothatta meg ; ellenben a S. E. 19,7. §. szerint a felülvizsgálati eljárásnál a felebbezési biróság ítéletében megállapított tényállás az irány dókövetkezésképen a felülvizsgálati biróság nincs hivatva a ra; hogy a tanuk vallomását, a tanuk és a fél eskü alatti vallomásának bizonyító erejét mérlegelje, és önnállóan bocsátkozzék annak a megállapításába, hogy a felek ellentétes vallomásai közül melyik bir valószínűséggel, hanem a vitás tények valószínűségének megállapítása a tényállás keretébe tartozik. Már pedig a felebbezési biróság ugy találta, hogy a felperes vallomása bir valószínűséggel ; és így nem ütközik a S, E. 96. §-ban foglalt jogszabályba a felebbezési bíróságnak az a rendelkezése, a mely szerint felperest bocsátotta esküre. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa : 1901. évi szeptember hó 5. G. 271/1901 sz. a.) Igaz ugyan, hogy a S. E. 96. S-a értelmében az esetre, ha a döntő ténykörülményre (mint jelen esetben a fogamzás időszakában való közösülésre nézve) egyéb bizonyíték fenn nem forog, az eskü alatt kihallgatott felek közül esküre rendszerint a bizonyító fél — jelen esetben a felperes — ellenfele bocsátandó, azonban ugyané §. azt is megengedi, hogy a fennforgó körülmények mérlegelése után esküre maga a bizonyító fél bocsáttassák, ha a biróság ennek előadását találta valószínűnek, a valószínűsítés elfogadása pedig mint a mérlegelés eredménye a felülvizsgálat alól el van vonva: már pedig a felebbezési biróság, ítéletének indokai szerint felperes előadását valószínűnek fogadván el annak esküre bocsátása jogszabályba nem ütközik. A vagyoni viszonyok megállapításánál a bíróságok kötelező bizonyító szabályhoz kötve nem lévén, e tekintetben a felebbezési bíróság egyedüli bizonyító adatul alperes saját előadását s elfogadhatta. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa- 1ÍJ01 évi szeptember ho 6-án I. G. 274/1901. sz. a.) 1 AiZ *i,k,tr?é^ ^°gy az in&atlanokat használatul átvevő alperesek elvállalt kötelezettségüknek eleget tettek-e, és jelesül vaj& JVTUS * ^nás,mod oly természetü-e, a mely feljogosítja 6 ' szerződés felbontására, birói döntés alá tartozó jogWt? Vi fZ' - " Cme kérdés eldöntése a felperes egyéni (sut Hér HrÍi?gaSara-7a^y önkényére nem bizható, hacsak a felek ily érte mu szerződési megállapodásra nem jöttek 1901. szept. 3. I. G 168 sz a.j felülvizsgálat, tanácsa : nem birT P0.1^5 törvénykönyv tervezete törvényerővel vénvtí£'n .Ur.m alland° gyakorlata pedig az hogy a törív«me"m^ perben arra nézvegyhogy a gyermek mely életkorában tekintendő keresetképesnek, s mikor