A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 43. szám - A végrendeleti végrehajtóról

310 A JOG Xárai Szabó Miklós elnök az ülést megnyitván, bejelentette, hogy ő felsége Vörösmarty Bélát nevezte ki a Kúria másodelnökévé. (Éljenzés.) A másodelnök a mai ülésben fogja az esküt letenni ; szokáshoz képest felkéri tehát Sebestyén Mihály, Hieronymi Béla és K e le m e n Mór kúriai bírákat, hogy az elnöki szobában levő másodelnököt az ülésbe kisérjék. Ennek megtörténtével Vörösmarty Béla másodelnök, aki az elnöki emelvényen az elnök jobbján foglalt helyet, letette az esküt. Az esküformulát maga Szabó Miklós elnök olvasta előtte. Ezután nárai Szabó Miklós elnök a következő szavakkal üdvözölte az uj alelnököt: Méltóságos másodelnök ur! Ide s tova egy évtizede annak, hogy méltóságod a kir. Kútia kebeléből távozott, hogy előbb mint a győri kir. Ítélőtábla elnöke a jogszolgáltatás terén, utóbb pedig mint államtitkár az igazságügyi kormányzatban tetézze, gyarapítsa a haza körül szerzett nagy érdemeit. Most tanulmányainak és sokoldalú tapasztalásának gyümölcseivel gazdagon tér vissza méltóságod körünkbe, ahol még sokakat talál azok közül, kikkel együtt munkálkodott, de talál ujabb erőket is, akik a régiekkel kezet fo gva, ernyedetlen buzgalommal teljesitik kötelességüket és pártatlanul, részrehajlatlanul szolgáltatnak igazságot. Ily környezetben lesz hivatva méltóságod megfelelni feladatának, az igazságszolgáltatás egyöntetűsége felett, anely az egész országra zsinórmértékül szolgál, őrködni, a Kúria hagyományait és különösen annak tekintélyét, amelyie az országban oly nagy szükség van, megőrizni, megóvni és fenntartani. Méltóságod fényes tehetségei a siker biztositékát magukban hordozzák, ennél fogva a kir. Kúria bizalommal fogadja méltóságod kineveztetését és én a kir. Kúria nevében is szívesen üdvözlöm. (Éljenzés) Ezek után arra kérem méltóságodat, hogy a büntető osztály és a kisebb fegyelmi tanács vezetését átvenni, engem pedig azon arasznyi idő alatt is, a „meddig a köz szolgálatában állani szerencsém lesz, szives jóindulatával és bólcseségével támogatni méltóztassék. (Éljenzés.) Vörösmarty Béla másodelnök a következő beszéddel felelt : Igen tisztelt uraim ! Közel 10 éve annak, hogy önök köréből távoztam és hogy előbb a győri kir. Ítélőtábla élén, majd pedig az igazságügyi kormányzatban és a törvényhozásban elfoglalva, önöktől távol voltam. 10 év is hosszú idő az emberi életben, de rövid arra, hogy oly erős kollégiális kapcsokat, mint amelyek engemet önökhöz fűztek, megszakíthassák, Engedjék meg tehát, hogy, amidőn állásomat ő cs. és apostoli kir. felségének legmagasabb kinevezése folytán elfoglalom, önöket, mint régi ismerősöket üdvözöljem. Mint bajtárs és a régi jó viszony kellemes en lékével térek visssza önökhöz és reménylem, hogy megújuló viszonyunk csak folytatása lesz a réginek, amelyet nem csak fenntartani, hanem ápolni és megerősíteni kívánok. De törekedni fogok arra is, hogy céljaink és törekvéseink egységében mindenkor megtaláljam azt a harmóniát, amely az együttműködés sikerének legfőbb biztositéka. Reménylem, hogy ez sikerülni fog. Hiszen ma is egyet fogunk érteni abban, hogy nekünk, kik az államhatalom tekintélyének oltalma alatt és ő felsége a király nevében gyakoroljuk a birói hatalmat, első kötelességünk ezen tekintély méltóságát mindenkor megőrizni; s minthogy a biró tekintélyének erkölcsi súlyát és méltóságát első sorban csakis a birói kar helyes magatartása és jó hire adja meg, legyenek meggyőződve, hogy én mindenkor a szolidaritás érzetével fogom konstatálni, és midőn alkalmam nyilik, hozzájárulásommal elősegíteni a kir. Kúria minden tényét, amely azt bizonyítja, hogy a kir. Kúria a birói kar magatartása és jó hire fölött szigorúan őrködik s hogy ennélfogva fegyelmi hatóságának szigora nem tür meg senkit a birói karban, aki a bírói tekintély hordozására érdemetlenné s arra, hogy a birói kar tagja maradjon, magát méltatlanná tette. Hasonlóan egyet fogunk érteni abban is, hogy a birói függetlenség fogalmában nem a bírónak adott előjogot, hanem a birói hatalom attribútumát s a biró hivatásnak védelmét kell keresnünk. A birói hatalom függetlensége ké,r ezi a jog- és igazságszolgáltatás törvényszerűségének biztositékát s ennek következtében a biró csak akkor felelhet meg hivatásának, ha a birói hatalom függetlensége a biró személyében is védve van. Annak a bírónak tehát, akinek a törvény kezelése s a jogszolgáltatás körében el kell fojtania saját benső indulatait; el kell felejtenie azon kapcsokat, amelyek őt a társadalom különböző osztályához, nemzetiséghez, vagy felekezethez fűzik, ellent kell állania a rábeszélés és érdek összes csábjainak s távol kell magát tartania a politikai és társadalmi eszmék nem ritkán viharos és gyakran elfogult küzdelmei által keltett szenvedélyek befolyásától: — annak védve kell lennie azon eshetőség ellenében is, hogy a törvény konkrét alkalmazásánál, vagy hozandó határozatainál a végrehajtó hatalom reá befolyást gyakorolhasson. És ez a védelem az, amelyet a törvényhozás a birói függetlenségben a bírónak megad, s ami lehetővé teszi, hogy a birói hatáskörbe utalt azon a területen, amely magában foglalja az állam és társadalom büntető szankcióval védett legszentebb érdekeit épp ugy, mint az egyén törvényes szabadságát s az egyén személyi és vagyonjogait: a biró hivatásához híven mindenkor a törvényt és jogot juttassa érvényre és megvalósíthassa ezen a területen a törvény és jog állandó uralmát. Én tehát egyezni fogok önökkel abban a törekvésben is, hogy a birói hatalomnak függetlenségét a biró személyében is mindenkor megőrizzük és ne türjü'í a bírói függetlenség oly magyarázatát, amely a birói hatalom feladatainak körén tul vihet; és ha találkoznánk itt-ott azzal a léhasággal, amely a birói függetlenségből a birói önkényre, vagy a biró hivatalnoki és közszolgálati kötelezettségének pontos teljesítését ellenőrző fegyelem meglazitására vél jogot meríteni : — meg vagyok győződve, hogy egyező akarattal és egyező szigorral fogunk őrködni afölött, hogy a birói függetlenség örve alatt a fegye'em és szubordináció hiánya, vagy a birói önkény és részrehajlás a birói karba be ne férkőzzék, és erre, a reánk bizott fegyelmi hatáskör enyhe kezeléséből, felbátoritást senki ne menthessen. És végre, hogy hivatásunk meritumáról meg ne felejtkezzem, engedjék meg, hogy pár szóval a törvény-alkalmazás nehézségéről is megemlékezzem. Tudjuk, uraim, hogy a pezsgő élet a törvényben sohasem kodifikálható; a törvény rendszerint csak elvekkel és gyér utasításokkal jelzett váza annak az emberi célokat és érdekeket felölelő etikai nagy területnek, amelyet felkarol; és ennek következtében a törvény hézagait tudásával kiegészíteni, a törvény etikáját az alkalmazásban kifejezésre juttatni és a törvény célját az élettel szorosabb kapcsolatba hozni, csakis a biró lehet hivatva. A törvény csakis a bíróban nyerheti meg azt az életet, amely nélkül a törvénynek nem célt követő és élettel bíró szelleme, hanem a célon majd alul maradó, majd túlmenő holt betűje, egy visszás eredményekkel járó értéktelen sablon s a summa injuria érvényesül. A törvény és a jog tehát csakis az alkalmazás helyességében b;rja értékét s ennek következtében csakis a bíróban és bennünk bírhatja értékének garanciáit. Ismerjük és érezzük az ezzel járó felelősség súlyát mindannyian ; én csakis a kir. Kúria hagyományaihoz vélek csatlakozni akkor, midőn arra kívánok főfigyelmet fordítani, hogy a törvény alkalmazásánál mindenkor a törvény szellemét és azt a minden konkrét esetben latens etikai momentumot juttassuk kifejezésre, amely egyedül adhat kezünkben a törvénynek életet, egyedül óvhat meg nagyobb tévedésektől s egyedül egyesíthet bennünket oly premisszák elfogadásában, amelyek a bíró logikai eszmemenetében egyenlő konklúzióra jutva, a helyes judikatura egységének is egyik biztositékát képezhetik. Tehát, amint reményemnek kifejezést adtam, a felsorolt s hivatásunkat érintő momentumok méltánylásában s azon mozzanatokra nézve, amelyek a benső egyetértést és az együttműködés harmóniáját közöttünk létesítették, alig lesz eltérés. És igy nemcsak teljes bizalommal térek vissza önökhöz, hanem ismervén a magas testület magasztos hivatásához mindenkor hü múltját, büszkének is érzem magamat, hogy ismét e magas testület tagjai sorába léphetek ; s ha van, ami fokozhatja ezen érzésemet, az csak annak a körülménynek a tudata lehet, hogy a törvényhozás egyik legféltékenyebben őrzött eminens jogát, a választási ügyekbeli bíráskodást nyolc évre a kir. Kúriára ruházta, mert ily eminens hatáskör átengedése csakis az elismerés és bizalom kifolyása lehet. És én reményiem, hogy a királyi Kúria teljesen meg fog felelni ezen bizalomnak és az azzal járó, minden valószínűség szerint erős kritikának kitett nehéz feladatának éspedig nem csak azért, mert a kir. Kúria a kritikával járó elfogultsággal szemben eléggé edzve van, hanem azért is, mert a fe^meiülendő konkrét esetekben megvilágítva fogja látni a törvény benső indokát s