A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1901 / 43. szám - A végrendeleti végrehajtóról
A JOG 309 kérdést, vájjon lehet-e vgrdlti vghjtó a hagyatékban érdekelt személy is, pl hagyományos? Azon körülmény, hogy lem az egyik, sem a másik erre nézve tiltó jogszabályt nem tartalmaz, azt hiszem, joggal enged arra következtetni, hogy ezt ugy a német bir. tkv., mint a T. összeférhetőnek tartja, pedig ez aligha válhatik ezen intézménynek előnyére ? Hiányosak a T. ntézkedései a vgrdlti vghjtónak a bíróság és a hagyaték iránti viszonyának szabályozására is. A Kúra eddig ama felfogásnak hódolt, hogy a vgrdti vghjtó nincs feljogosítva a hagyaték képviseletére. (M á r k u s : II. k. 2,216. sz. Kúria 1890. febr. 24. 5,309/92. sz.) AT.-ben ennek ellenkezőjét látjuk, mert az 1,723. §. kimondja, hogy a vgrdti vghjtó a végrendeleti intézkedések foganatosítása céljából ugy az örökösök, mint a hagyományosok ellen a biróeág előtt saját nevében is felléphet. A német bir. tkv. e tekintetben is tovább megy, amenynyiben feljogosítja a vgrdti vghjtót, hogy a hagyatékot terhelőleg kötelezettségeket vállalhasson, ha ez a hagyaték kezelése céljából szükségesnek mutatkozik és ez irányban az örökös köteles a vgrdti vghjtó intézkedéseihez hozzájárulni (2.206. §.) Sőt még azt is megengedi az örökhagyónak, hogy a vgrdti vghjtónak hagyatéki kötelezettségek elvállalásában korlátlan szabad kezet biztosiihasson. Ugyancsak hiányos a T. a vgrdti vghjtó és az örökös jogköiének megállapítása szempont;ából is. Míg a T. csupán arra szorítkozik, hogy a vgrdti vghjtót az örökössel szemben számadásra kötelezi és esetleges kártérítési kötelezettségét megállapítsa : addig a német bir. tkv. kimondja, hogy a vgrdti vghjtó kezelése alatt álló tárgy felett csupán az utóbbi intézkedhetik és hogy a hagyaték kezelésével járó. ületve ettől függő jog bírói uton csakis a vgrdti vghjtó által érvényesíthető. (2,211. és 2,212. §§.) De a bir. tkv. még tovább is megy a vgrdlti vghjtó képviseleti jogkörének kitágításában, mert megengedi, hogy valamely a hagyaték ellen irányuló igénynyel az igénylő akár az örökös, akár a kezelő vgrdti vghjtó ellen fordulhat. — kivéve ha ezen igény a köteles részre vonat kosik ? Sőt még a hagyaték hitelezője is fordulhat a vgrdlti vghjtó ellen és ezt annak tűrésére kötelezheti, hogy magát utóbbinak kezelése alatt álló hagyatéki tárgyakból kielégíthesse. (2,213. §.) A T.-ben minderről egy szó sincs említve, mintha náluuk ennek esete elő se fordulhatna. Eljárási kérdés ugyan, de minthogy az 1894: XVI. t. eben annak nyomát nem találjuk, a T. megfelelő fejezetében volna helye azon meghatározásnak is, hogy a vgrdti vghjtó eljárása és intézkedései ellen az érdekeltek mily jogorvoslattal élhetnek és mily ^bírósághoz fordulhatnak f Panasz, előterjesztés avagy más jog illeti-e őket és mely biróság van hivatva az ügyben végérvényesen dönteni ? Mind oly fontos és a gyakorlatban az elintézést annyira megnehezítő kérdések ezek, hogy azok megoldása elöl a vgrdti vghjtó jogkörének törvényi szabályozásánál alig lehet kitérni. Feltűnő, hogy ugy a német bir. tkv., mint a T. teljesen mellőzik annak megállapítását, hogy a végrendeleti vghjtó tisztének betöltésénél mily gondosságot köteles tanúsítani ? Vájjon eljárásának megbirálásánál a saját ügyeiben tanúsított gondossága vagy a fokozottabb, magyar jogunkban a szorgalmas családapa gondossága- e azon mérték, melylyel tetteit, esetleg az eljárásából kifolyólag származott kártérítés mennyiségét megítéljük. Tekintettel arra, hogy a T. 1,927. §-a a vgrdti vghjtó felelősségét az érdekelt örökössel és hagyatéki hitelezővel szemben kimondja, — (a hagyományossal szemben, ugy látszik nem találja helyén valónak a felelősséget), és figyelemmel azon kötülményre is, hogy a vgrdti vghjtó tisztéhez egyrészt a megbízott, — másrészt a gondnok bir hasonló jogkörrel és hivatással : nem lehet vitás, hogy ez utóbbiaktól elvárt gondosság mértéke veendő irányadóul az előbbinek megállapításánál is. Az elvárható gondosság ezen mértéke alkalmas azután a vgrdti vghjtó kártérítési kötelezettségének szempontjából is a kellő támaszpontokat nyújtani. A fokozottabb gondosság maga után vonja a fokozottabb vagyoni felelősséget is. A T. 1,927. §-ának intézkedése tehát akként magyarázandó, hogy a vgrdti vghjtó mindazon károkért, amelyeket szándékosan vagy gondatlanságból okozóti : teljes kártérítéssel tartozik, viszont azonban nem vonható felelősségre az oly károkért, melyeket csak ugy háríthatott volna el, ha az örökhagyó rendelkezései ellenére cselekszik. A vgrdti vghjtónak ugyanis nem állhat jogában, hogy az örökhagyó szándékát utólag megmásítsa, habár ez a hagyaték érdekében történnék is. Semmivel sem indokolható a T. hivatkozott szakaszának ama hiánya, hogy a vgrdti vghjtó felelősségét a hagyományossal szemben meg nem állapítja, mert végre is a hagyományos megsértett vagyoni érdeke épp annyi fontossággal birhat, mint bármelyik Örököse. Figyelmet érdemlő részletkérdés azonban, vájjon a vgrdti vghjtó vagyoni felelőssége csupán a hagyatékkal, mint ilyennel szemben — avagy az abban részesedő egyesekkel szemben külön-külön áll-e fenn? Azt h szem. hogy annak megállapítása mindig a konkrét eset körülményeinek megítélésétől függ és azért azt általános szabály alá foglalni nehéz dolog volna. Méltányos a T. ama rendelkezése, hogy a vgr. vghajtót. ha az örökhagyó másként nem rendelkezett, a hagyatéki bíróság által megállapítandó megfelelő jutatomdij illeti, mert nem volna igazságosj hogy a vagyoni felelősséget minden ellenérték nélkül vállalja magára. — Kérdés tárgya azonban, hogy ezen díjazást a hagyatéki terhek mely osztályába kell soroznunk és hogy azt a hagya'ékban részesedők mikép viselik? Kritikus e kérdés annál is inkább, mert nem lehet kétséges, hogy a végrendeleti vghjtó az egész hagyaték érdekében jár el, dijat tehát a hagyaték kell, hogy viselje; igen ám, de minthogy a jutalomdijat a biróság csak a hagyatéki eljárás befejezte, tehát a hagyaték megszűnte után állapithatja csak meg, — legjobb esetben a hagyatékátadó végzésben — kérdés, mikép oszoljék az meg a hagyatékban részesedett személyek közt, mihelyt a hagyaték annak lenni megszűnt ? Alig marad egyéb megoldási mód hátra, mint az ö s zs z e s érdekelteket egyetemlegesen annak megfizetésére kötelezni, ami azonban szintén a törvényben mondandó ki. Végül mellőzi a T. annak meghatározását is, hogy mikor szűnik meg a vgr. vghjtó tiszte. Ez pedig szintén lényeges a jutalomdíj nagyságának megállapításánál. A német bir. tkv. e részben csak két okot említ : a halált és azon körülmény fennforgását, hogy a kinevezett a kinevezéskor nem volt cselekvőképes. (T. szeiint szerződőképes.) Beláthatjuk, hogy a dolog természeténél fogva más meghatározás alig lehetséges, mert a végrendeleti végrehajtás által teljesítendő feladatok különfélesége a tiszt megszűnési módját mindig individualizálják. Belföld Vörösmarty Béla, a m. kir. Kúria uj másodelnöke. Vörösmarty Béla igazságügyi államtitkárt, O Felsége a Kúria másodelnökévé legkegyelmesebben kinevezte. E kinevezés nem jött váratlanul. Azóta, hogy hirre kapott Czorda f'nyugalombavonulása,*, más nevet jogászkörökben nem emiitettek e magas birói állásra. És ez legszebb elégtételéül szolgálhat Plósz igazságügyminiszternek, hogy azt az egyéniséget terjesztette fel O Felségének kinevezés végett, kit a közvélemény, mint azon nagydiszü állásra kiválólag minősítettet, egyhangúlag kijelölt. Mert az uj másodelnök uj állásába egy az igazságügy szolgálatában töltött hosszú diszes multat, az igazságságszolgáltatás minden ágazatának teljes ismeretét kitűnő birói és egyéni tulajdonságokat hoz, melyekkel bizonyára erős támaszul fog szolgálni az érdemekben és években gazdag ősz kúriai elnöknek. Ha ezek szerint az uj másodelnök kinevezése nem is volt meglepetés senkire, annál nagyobb meglepetésszámba ment azon magas szárnyalású programmszerü beszéd, melyet az uj másodelnök beiktatása alkalmából a Kúriának teljes ülésén mondott. Amit a legfőbb ítélőszék feladatairól az igazságszolgáltatásban, a birói tekintély-, a birói függetlenségről és hivatásának magasztossága-, tevékenységének pártatlanságáról hangoztatott, ezen szavak azon felelősségteljes és nagyfontosságú állásnak, melyet elfoglalni készül, mély és fenkölt átéizésére vallanak. Adja Isten, hogy mind azon eszményi célok megvalósításához, melyeket hangoztatott, alkalma és ereje legyen. Az alábbiakban közöljük az uj kúriai másodelnök ünnepélyes beiktatására egybehívott kúriai teljes ülés lefolyását.' A magyar királyi Kúria f. hó 24-én 12 órakor nárai Szabó Miklós elnöklésével ünnepi teljes ülést tartott, a melyben Vörösmarty Béla, a Kúria újonnan kinevezett másodelnöke, a hivatalos esküt letette. Jegyző V a j d a f f y Emil volt.
