A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 43. szám - Okirathamisitás marhalevelekkel

306 A JOG hajtják rajtam; követeléseimből zálogjogilag előjegyeztettem 3,852 korona 70 ft s a lelet 1,559 koronát 86 fillért tesz ki. tehát erősen megsarcolnak csak azért, mert a rendes uton évek hosszú során át nem birok dijaimhoz jutni s mert merészeltem igazaimat rövidebb uton keresni, Biz ez nagy kalamitás a vidéki közjegyzőkre. De hát tisztelettel fölvetem azt a kérdést: nem lehetne-e okkal-móddal ezt a tömérdek irka-firkát kiküszöbölni ? a közjegyzőt, járásbíróságot, pénzügyigazgatóságot, a községi jegyzőt s telekkönyvi hatóságot a fölösleges, lelket s testet öldöklő haszontalan munkától megkímélni? Ezen a bajon egy kis jó akarattal könnyen lehetne segíteni az által, ha a bírói átadó végzéssel, midőn az a tulajdonjog bekebelezése végett a telekkönyvi hatósághoz áttétetik, a közjegyző díjainak zálogjogi bekebelezése is egyidejűleg elrendeltetnék. Ekkép az összes közbeeső beadványok s iratváltások önként elesnének, a sok irka-firka megszűnnék s a közjegyző dija is biztosítva volna. Mindezeken a bajokon egy tiz sorból álló törvény gyökeresen segíthetne, amely az örökösödési eljárás 121 § -ának harmadik bekezdését oda módosítaná, hogy «a k i r. j á r á sbiróság az átadó végzésben a kír. közjegyződijainak zálogjogi bekebelezését, azörökösödésiilleték módjára egyidejülegelrendeli.» írtak már fel ez iránt több izben a köziegyzői kamarák az igazságügyi kormányhoz, de eredménytelenül, mert azokra egyetlen válasz sem érkezett. Valószínűleg abban a nézetben vannak, hogy minden ilyen felszólalás .szintén csak — irka-firka s figyelmeztetni akarják a kamarákat Dantenek a «poklok kapuja» feliratára : Lasciate ogni speranza, voi, ch'entrate.*) ) Okirathamisitás marhalévelekke*. Irta K. NAGY SÁNDOR, pestvidéki tszéki biró. Időpazarlás volna afelett beszélpetni. hogy a marhalevél közokirat-e vagy nem? Megállapította már ezt a bírói gyakorlat és kimondta, hogy a járlat vagy marhalevél (mely alatt a lólevél is értendő) közokiratot képez. (Büntető Jog Tára IV. 360. VII. 292., XV. 106. stb.) Afelett azonban megoszlanak a vélemények, hogy a marhalevelek által elkövetett okirathamisitás a Btkvnek melyik §-a szerint büntettessék: a 391., 392. vagy 400. §-a szerint e ? Marhajárlatban az állat egészségére vonatkozó bejegyzés megváltoztatása (Bjt. XXVI. 141.), — marhalevélben állatorvosi láttamozás valótlan bejegyzése (Bjt. XXIX. 188.), — zár ahtt levő területből marha kivitele hamis járlat mellett (Bjt. XXXII, 183.), — lólevél hamisítása a név és bélyeg tekintetében (Bjt. X: 111), — marhajárlatban az állat korának megváltoztatása (Bjt. XXII, 347. - XXII. 349. — XXIV. 38. — XXV 364. — XXXV. 376 — XXXV. 379 ), — marhalevél hamisítása, vagy annak felhasználása (Bjt. XXIV. 28.) a Btkv. 391. §. szerint büntettetett. Hamis járlat felhasználása a jószág könnyebb eladhatása végett (Bjt. X. 182. — XV. 106. — XXIII. 297.) a Btkv. 192. §-a alapján büntettetett. Marhajárlat kiállittatása valótlan adatok bemondása mellett (Bjt. IV. 300. — X. 297. — XXII. 346.), - eladás végett reá bizott lónak megtartása és saját nevére szóló járlat kiállítása (Bjt. XXVII. 296. — XXVII. 321. — XXVII. 355. és 384.) a Btkv. 400. §. alapján büntettetett. Ezekből mégis az állapitható meg, hogy az olyan esetekben, amidőn maga a másként valódi marhalevélnek valamelyik tétele hamisittatik meg (pl. az egészségre, bélyegre korra vonatkozó részt): ez a Btkv 391. §-a alapján, — ha pedig valótlan adatok bemondásával állíttatik ki a marhalevél (pl. hogy saját nevelésű, egészséges), ez esetben a Btkv. 400. §. alapján büntettetik a marhalevéllel elkövetett közokirathamisitás. Azonban a hamisított, vagy hamis marhajárlatnak felhasználása t. i. hogy ily módon a jószág könnyebben eladható legyen : egyszer a Btk. 391. §-a, máskor a 392. §-a értelmében büntettetik. A bírói gyakorlatban gyakran fordul elő az okirathamisitás marhalevelekkel. Éspedig nem kevesebb azon esetek száma, melyekben a hamis bemondás által követtetik el az okirathamisitás, mint amelyekben maga a marhalevél hamisittatik meg. Ezt a körülményt nagyon is megfontolás tárgyává kell tenni s illetékes helyen sürgetni a baj orvoslását, amihez nem * «Divina Comedia>> Ill-ik ének 9-ik sora. kell egyéb, mint egy szigorú rendelet a marhalevél kiállítására illetékes közegekhez, akiknek módjukban van a hamis bemondás által elkövetett okirathamisitás megakadályozása és ha teszik: bűntársakként kell őket tekinteni és büntetni. Az 1888. évi VII. t.-c. 8., 9. és 10. §-a szabályozza a marhalevelek kiállítását, kimondván, hogy mely állatokról s mikor kell kiállítani marhaleveleket és hogy ennek kiállítására az a község illetékes, amelyből a marha elhajtatik. Esal54. §. a) pontja szerint «aki a 8. §. ellenére állatokat marhalevél nélkül elad, megvesz, vagy szállít kihágást követ el és egyszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő)). A föidmivelésügyi miniszter által 1888. évi okt. 1-én 40,000. sz. a. kiadott rendelet 7. §-a k jelenti, hogy «a marhalevél közokirat, amely a reá jegyzett állatokra vonatkozó tulajdonjog igazolására szolgál, azoknak egészségi állapotát és az állat forgalmának esetére előirt ellenőrzés megtörténtét tanúsítja)). Ugyenezen rendelet 8, 9. és 10. §-a sorolja fel azokat az állatokat, amelyekre marhalevelet kell, vagy nem kell váltani. Nagy fontosság tulajdoníttatik tehát a marhaleveknek. És hogy ezek kellőleg ellenőrizhetők legyenek, ugyanezen rendelet 13. § a kötelezővé teszi a «marhalevél-ürlapok jegyzékének)) vezetését. Az idézett rendelet 17. §-a ezt parancsolja a marhalevél kiállítására vonatkozólag: «a kiállitó közeg meggyőződni tartozik a marhalevelet kérő egyén tulajdonjogáról és az állatoknak kedvező egészségi állapotáról* s ha ezt nem teszi, 200 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Már most mi történik a gyakorlatban? Egy bűnügyi tárgyalás alkalmával egy rendezett tanácsú városnak a marhalevelek kiállítására megbízott közege teljes határozottsággal kijelentette, hogy «se nálok, sem az egész országban nem nézik meg soha azt a jószágot, amelyről a járlatot kiállitják». És ugyanezt megerősítette egy más vidéki jegyző és a tanuk egész serege. Tehát az illetékes közegek kiállítják a marhaleveleket, anélkül, hogy a marhát látnák és közhitelességet kívánnak tulajdonítani azoknak az adatoknak, amelyek a marhalevelekben foglaltatnak 1 Sőt némelyek még azt a fáradságot se veszik maguknak, hogy a marhalevelet sajátkezüleg irják alá, hanem névaláírásukat litografiroztatják a marhalevél alá. Elképzelhető, hogy ilyen körülmények között mennyi visszaélés történhetik ! És történik is. A föidmivelésügyi miniszter 1895. évi január 4-ikén 78,948. SÍ. a. kiadott egy rendeletet, amely szerint az érvényüket vesztett marhalevelek beszolgáltatandók s ennek a rendeletnek megszegésére 100 frtig terjedhető pénzbüntetést szab, megparancsolván, hogy: «hatósági közegek, marhalevélkezelők és állategészségrendőri szakközegek kötelesek arról gondoskodni, illetve kötelesek hatékonyan ellenőrizni azt, hogy bármi okból, tehát: tulajdonátruházás, leölés, elhullás, vagy más hasonló kötülmény folytán érvénytelenné vált marhalevelek pontosan beszolgáltassanak*. A gyakorlatban azonban alig tesz valaki eleget ennek a rendeletnek — sőt — hogy ismét bűnügyi tárgyaláson történtekre hivatkozzam — épen a marhalevél-kezelők is nagy meglepetéssel értesültek itt ilyen rendelet létezéséről és siettek kijelenteni, hogy náluk egyáltalában nincs szokásban az érvényüket veszitett marhalevelek visszaszolgáltatása. Ez aztán az oka annak, hogy (amint bűnügyi gyakorlati példákat tudnék mondani) az érvényüket veszitett marhaleveleket mészárosoktól, lókupecektől vagy másoktól, különösen cigányok vagy más lókupecektől, lótolvajok készpénzért megveszik, összeszedik s aztán ezek közül kiválasztják a lopott lóra leginkább illő járlatot s ezt sok esetben kiigazítják és aztán ennek alapján a lopott lóra kieszközölnek egy valódi járlatot. Hiszen ez a marhalevél kiállítására vonatkozó bemondás nem is jár nagy kockáztatással, mert hiszen a jószágot felé se viszik annak a helynek, ahol a marhalevél kiállittatik, — vagy ha oda viszik is, a marhalevé'kiállitó a jószágot nem szokta megnézni. Már most kérdésbe lehetne tenni, hogy vájjon az olyan marhalevél, amelyet az erre hivatott közeg a jószág megtekintése nélkül állit ki s azt még sajátkezüleg sem irja alá, hanem csak litografirozott névaláírással látj? el : alkalmas-e az okirathanrpsitás elkövetésére ? Vájjon egyáltalában tekinthető-e közokiratnak ? És aki ilyen marhalevelet használ, a használat által elkövetheti-e közokirathamisitás bűntettét? És ha a marhalevél kiállítója a jószág meg nem tekintése mellett, annak távollétében, hamis