A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 43. szám - Észrevételek az örökösödési eljárást szabályozó 1894. évi XVI. t.-cikk és az ezt életbe léptető I895. évi 43195. sz. I. M. R. egyes szakaszaira vonatkozólag

A J bemondás alapján készit egy lopolt jószágról marhalevelet: vájjon mint hamis okirat készítője nem vonható e a Btkv. 391. §. első tétele alapján éppenugy felelősségre, mint maga a hamis adatok bemondója? Hiszen ha a marhalevél kiállítója megtekinti a jószágot, azonnal nyomára jöhet a bemondás valótlanságának. A jószág megtekintése pedig kötelessége. Ha azt akarjuk tehát, hogy a bűnügyi gyakorlatban kevesbedjék a marhalevelekkel való okirathamisitás, azon igyekezzünk, hogy a marhalevelek kiállítói teljesítsék kötelességüket. És a minden jó és helyes iránt nemcsak érdeklődő, hanem egész hatáskörében annyi üdvöst megteremtő földmivelésügyi miniszternek ajánljuk becses figyelmébe a marhalevél kiállítására és az érvényüket veszített marhalevelek beszolgáltatására vonatkozó rendeleteknek szigorítását s azoknak szigorú megtartását. Észrevételek az örökösödési eljárást szabályozó 1894. évi XVI. t.-ci'ck és az ezt életbe lép'etö I895. évi 43,195. sz. I. M. R. egyes szakaszaira vonatkozólag. Irta RÓNAI SÁNDOR dr. budapesti albiró. 1. A törvény 10. § a s a rendelet 7. §-a szerint az elhunyt haláleset-felvételét a közigazgatási közeg rendszeiint az elhunyt lakásán veszi fel. A hagyatéki eljárás érdemi részét a kir. járásbíróság végzi, csupán a haláleset-felvétel van a községi közegre bizva; minthogy gyakran valótlan s hamis adatok kerülnek a haláleset-felvételebe, célszerű lenne, ha a bíróság az elhunyt hozzátartozóját eskü alatt hallgatná ki s ez alapon venné föl a haláleset-felvételt; a kincstár érdekét mozdítaná elő s jogos magánérdek csorbítását gátolná meg ezen intézkedés, mert így a vagyont, különösen az ingóságokat (értékpapírokat) nem titkolnák el. 2. A törvény 42. § a s a rendelet 44. §-a értelmében a hagyatéki ingatlanok becsértékét, amennyiben valamelyik érdekelt fél külön becslést nem kíván, az 1881. évi 60.t.-c. 148. §-a értelmében kell megállapítani (házbéradó llO-szorosa, házosztályadó 200-szorosa, stb.) Igen gyakori az eset, hogy az adó alapján számítva tulmagas összegre rug az ingatlan értéke s ez az örökösödési illeték szempontjából hátrányos az örökösökre, ezért szakértővel megbecsültetik, aki jóval kisebb értéket állapit meg s kérik az örökösök, hogy ezt a kisebb öszszeget vegye a bíróság az átadó végzés szövegébe. A budapesti kir. törvényszék elnöke 559/897 eln. számú rendeletével a budapesti m. kir. központi dij s illetékkiszabási hivatalnak 56,568/1. 1897 sz. átiratát azzal küldte meg a járásbíróságnak, hogy az ingatlanok becsértékét a törvény 42. §-a, illetve a rendelet 44., 54. §-ának alapján állapitsa meg. Ugy a törvény, mint a rendelet kimondja, hogy csak az esetben számítandó az ingatlan értéke az adó alapján, ha a felek becslést nem kívánnak s a rendelet azt is kimondja, hogy becslés esetében az ingatlanokat valódi forgalmi értékben kell a leltárba felvenni. A kérdés tehát az, hogy ha az örökösök szakértői becsletet csatolnak be, ezen becsű alapján állapitsa-e meg a bíróság az ingatlan értékét, vagy ezt mellőzze s az adó alapján számítsa ki; ez utóbbi a kincstárra nézve kedvezőbb. Nézetem szerint ezt szabatosabban kellene kürülirni s utasítani a bíróságot, hogy becslésnek csak olyan ingatlanoknál van helye, melyek adómentesek, s hogy csakis adómentes ingatlanok értékét lehet becslés alapján megállapítani. 3. A törvény 51. §-a szerint a bíróság ügyelni tartozik, hogy ha egy kerületben több közjegyző van, azok a hagyatéki ügyekben egyenlő arányban részesüljenek. Előfordul, hogy némely hagyatéki ügyben az örökösök kérik, hogy a bíróság egy más kerületbeli kir. közjegyző részére adja ki az iratokat tárgyalás végett s a bpesti kir. törvényszék elnöke egyik rendeletében azt hagyta meg, hogy az ilyen kérelemnek helyt kell adni. Szerény nézetem szerint ilyen kérelmet nem vehet a bíróság figyelembe, mert a törvény 117. §-a <-zerint a kir. közjegyző olyan ügyekben, ahol a hagyaték értéke 200 koronát meg nem halad, dijat nem számithat, igen sok ügyben tehát ingyen dolgozik a ktr. közjegyző s ha ino.t már akad egy esetleg nagyobb díjazású hagyaték, ettől az illetékes kir. közjegyzőt megfosztani, ezt előle elhalászni engedni, méltánytalanság ; főleg mikor a félre nézve teljesen közömbös az, hogy melyik közjegyző jár el az ügyében s mikor az ilyen kérelmet nem ritkán sugalmazás folytán adják be az érdekeltek. 4. A törvény 62. §-a értelmében az örökös, aki szabályOG 307 szerűen meg volt idézve, de meg nem jelent, ha örökösödési jogaés annak hányada nem vitás, a kir. közjegyző az őt illető s az örököstársak által elismert hányadnak közlése mellett egy ujabb határnapra idézi azzal, hogy ha meg nem jelenik, a tárgyalást az ő távollétében is megtartja s az örökség át fog adatni. Ezen szakasz tehát csak az esetre intézkedhetik, ha több örökös közül egyik-másik nem jelenik meg s az elmaradt örökösnek az örökösödési joga s annak hányada nem vitás. De nem tartalmaz a törvény intézkedést az esetre, ha csak egy örökös van (vagy több örökös létében ezek egyike sem) s ennek örökösödési joga nem állapitható meg, ily esetben mi legyen az eljárás. A törvény ezen hézagát pótolni kellene, mert a hagyatéki ügyek késedelmes befejezésének egyik legfőbb oka, a kir. közjegyzők átiratai és szóbeli közlései szerint az, hogy az örökösök töbszörös idézés ellenére se jelennek meg, a közjegyző nem tudja, mitévő legyen, már pedig, ha hivatalból indíttatott meg az eljárás, az ügyet okvetlenül érdemileg el kell intézni. Ily esetben, nézetem szerint, ha már a kinevezett gyámvagy gondnok nem jelenik meg. a gyámhatóság keresendő meg, hogy ez kötelezze a gyámot a megjelenésre, vagy ujabb gyámot, illetve gondnokot nevezzen ki ; ha pedig ilyen érdekelt nincs, a kir. közjegyző idézze meg oly felhívással, hogy amennyiben meg nem jelennek, ugy a bíróság részükre s költségükre ügygondnokot fog kirendelni s ha ekkor se jelennek meg, a kir. közjegyző jelentése folytán a bíróság ügygondnokot nevez ki. akinek közbejöttével a kir. közjegyző megtartja a tárgyalást; az ügygondnok diját az elmaradt örökösök ellenében a hagyatéki vagyon arányához képest a bíróság állapítja meg. 5. A rendelet 84. s 86. §-a értelmében a bíróság köteles az átadó-végzést Budapesten a m. kir. közp. dij- s illetékkiszabási hivatalnak megküldeni, mely 14 nap, illetve ha ingatlanok is vannak, 30 nap alatt köteles az örökösödési illetéket kiszabni, mely határidő 14, illetve 30 nappal meghosszabbítható; ha ezután közli az illetékkiszabási hivatal a bírósággal az illetékek mennyiségét, a bíróság felhívja az örökösöket, hogy a kiszabott illeték lefizetését 8 nap alatt igazolják, mert különben az illeték biztosítása iránt hivatalból fog intézkedés történni. Ha az illetékkiszabási hivatal a meghosszabitott határidőben se szabná ki, a bíróság az illetékre való tekintet nélkül joge ősnek mondja ki az átadó végzést. Az átadó végzés tulajdonképen a kézbesítéstől számítandó 8 nap alatt jogerős, a bíróság azonban az illetékkiszabás és a lefizetésre való felhívás folytán sokszor 80—90 nap múlva hozhatja meg azon végzést, a melyben a felek az átadó végzés jogerőre emelkedéséről értesíttetnek ; nagyon nehéz ezt a feleknek sokszor bevárni; nem szükséges az illetékki ;zabási hivatalnak ily hosszú időt engedélyezni, oly egyszerű ez a számítás, hogy ez rövidebb idő alatt is végezhető. Ha tekintetbe vesszük a törvény 74. §-át, amely szerint átadó-végzést a biróság az örökhagyó halálától számított 3 hónap eltelte előtt nem hozhat, ugy el kell ismernünk az érdekeltek türelmetlenségét s panaszát a hosszadalmas eljárás miatt, hiszen megeshetik, hogy az örökhagyó halála után csak fél év múlva kapnak jogerős átadó végzést. Azonkívül az illetékkiszabási hivatal a feleket meghagyásban szólítja fel, hogy a kiszabott illetéket 30 nap alatt fizessék be, a bíróságot pedig átiratban értesiti az örökösödési illeték mennyis ígérői s ennek alapján a biróság felszólítja az örökösöket, hogy 8 nap alatt igazolják az illeték lefizetését. Már most megtörténik, hogy az örökös elébb kapja a biróság végzését, vagy egyszerre kapja az illetékkiszabási hivatal részéről kibocsátott fizetési meghagyással s nem tudje mitévő legyen, egyik helyről 30 napos, a másikról 8 napos halasztást kap a fizetésre; ezt is módosítani kellene, ésped'g ugy, hogy csupán az illetékkiszabási hivatal szólítsa fel az örökösöket az illetéknek záros határidőben való lefizetésére, ezen határidő leteltével az illetékkiszabási hivatal értesítse a bíróságot akár kifizették az illetéket, akár nem ; teljesen fölösleges, hogy két hatóság hívja fel az örökösöket az illeték lefizetésére. Az is előfordul, hogy az illetékkiszabási hivatal még a meghosszabitott határidőn belül se szabja ki az illetéket, hanem csak azután pár nap múlva, e tekintetben helyén vaió lenne, ha a pénzügyminiszter utasítaná az illetékkiszabási hivatalt, hogy ne vegye oly sűrűn igénybe a határidőmeghosszabbitást s hogy a megállapított időn belül okvetlenül szabja ki az illetéket, nehogy az eljárás befejezése késedelmet szenvedjen s nehogy a kincstár károsodjék. 1*