A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 42. szám - A tárgyalási határidődről

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 42. számához. Budapest, 1901. október hó 20. Köztörvényi ügyekben. Gyermekeknek törvénytelenitese iránt indított perekben egyedül föeskü által való bizonyítás helyt nem foglalhat. Ezen bizonyíték csak akkor alkalmazható, ha máskülönben részbizonyitekot szolgaltato'.t fiiperes arra nézve, hogy ő a törvénytelenittetni kért gyermeknek nem nemzője. Az anya beismerése az ilynemű perekben nem fogadható el részbizonyiteknak sem. , A beregszászi kir. törvényszék (1901. febr. 6 án 905. sz. a.) X. Adám felperesnek, M.Liebe és M.Bernát mint a kisk. N. Mózes és N. Salamon részére árvaszékileg kirendelt gondnoka alperesek ellen folytatott törvénytelen származás kimondása iránti perében következő' eg i t é 1 t: , Az ujklenóci születési anyakönyvnek 152. sz. a 1896. évről X. Adám munkácsi lakos szíjgyártó és M. Liebe fedelesfalui szülőktől 1896. évi nov. 13-án Fedelesfalván születettnek bevezetett Mózes, ugyancsak az ujklenóci születési anyakönyvnek N. Ádám munkácsi |akós szíjgyártó és N. Ádámné szül. M. Liebe szülőktől Fedelesfalván 1898. máj. 2 án születettnek 62 sz. a. bevezetett Salamon nevü fiúgyermekek törvénytelen származásúaknak mondatnak ki. Felperes X. A. az 1,548/99. sz. a. kelt Ítélettel ezen kisk. gyermekek javára megítélt tartásdíj fizetése alól felmentetik az esetre, ha a föesküt leteszi arra, hogy alperes M. Liebevel 1896. nov. 13-án született Salamon nevü fiúgyermekei születését megelőzőleg 10 hónapon belül nemileg nem közösült, ellenesetben keresetévél elutasittatik. Indokok: Felperes az alperes M L.-el kötött házassága tartama alatt 1896. nov. 13-án született Mózes és 1898. máj.2 án született Salamon nevü gyermekek törvénytelen származásának leendő kimondása, valamint a házassági bontó perben hozott Ítélet azon rendelkezésének hatályon kivül helyezése végett, a melyben ezen kisk. gyermekek részére tartásdíj fizetésére köteleztetett — indított keresetet. A kisk. gyermekek részére Bereg megye árvaszéke által kinevezett gondnok M. Bernát meg nem jelent s védelmet nem terjesztett elő. A megjelent M. Liebe, mint ezen kisk. gyermekek anyja pedig beismeri, hogy ezen gyermekek nem felperestől, de M. Leopoldtól származnak. Minthogy pedig ily perekben a peres felek beismerése az általános birói gyakorlat szerint teljes bizonyítéknak el nem fogadható, s minthogy továbbá felperes más bizonyítékok hiányában azon körülmény igazolására, hogy I. r. alperessel a kérdéses gyermekek fogamzási idejében nemileg nem közösült, I. r. alperest fJes'iü/e! kináita meg, alperes azonban az esküvel megállapítandó ténykörülményt nyilván beismerte s kijelentette, hogy a gyermekeknek nem felperes, de M. Leopold az apjuk: Ugyanezért más bizonyítékok hiányában a fó'esküt nemleges értelemben felperes részére megítélni, s annak letétele esetén a felperes kereseti állításait igazoltnak venni s a kérdéses gyermekeket törvénytelen származásúaknak kimondani s a felperest ezen gyermekek részére kötelezett tartásdíj fizetése alól felmenteni kellett stb. Az eskü le nem tétele esetén a felperes kereseti állításai teljes beigazolást nem nyervén, felperest keresetével elutasítani kellett s'bi. A kassai kir. ítélőtábla (1901. ápril. 15. 1,089 sz a.) a kir. tszék ítéleté: helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1901. szept. 18-án 2,717. sz. a.) által mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, felperes keresetével feltétlenül elutasittatik stbi. Indokok: Tekintve, hogy felperes annak bizonyítására, hogy a törvénytelenittetni kért kiskorú gyermekek nem tőle származnak, illetve, hogy ő I. r. alperes M. L-el a kérdéses gyermekek fogamzása idejében nemileg nem közösült, egyedül a fó'esküt hozta ajánlatba és kijelentette, hogy ezen kivül kereseti állításait egyébként bizonyítani nem képes; minthogy azonban a törvénytelen származás kimondása iránti perekben az esküvel való bizonyításnak csak mint Kiegészítő bizonyítéknak oly esetekben van helye, a midőn a felperes oly körülményeket bizonyít, a melyek kereseti állításait valószínűvé teszik s e szerint azokkal részbizonyitékot szolgáltatott arra nézve, hogy a törvénytelenittetni kért gyermekeknek nem ő a nemzője, ily körülmények azonban a jelen esetben fel nem hozattak; minthogy továbbá alperesnek mint anyának beismerése egymagában, a gyermekeit törvény áltai biztosított jogaiktól meg nem foszthatja: mindezeknél fogva felperes keresetével feltétlenül elutasítandó volt. Az 1850. évi alaptörvény az egyéni tulajdonszerzés tekintetében fennállott azt a korlátozást, amely szerint addig a volt katonai határőrvidéken ingatlanra nézve a tulajdonjog kivétel nélkül az államot illette meg, megszüntetvén, az 1850. évi alaptörvény életbe lépte óta ugyanott az elbirtoklás a tulajdonjog megszerzésének egyik alkalmas cime, és ezzel ellentétes birói gyakorlat ki nem fejlődött, nevezetesen a kir. Kúriának felperes részéről felhívott 6,444/899 es 3,026 900. számú ítéleteiben nem nyilvánult, következésképen 1850. év óta a volt katonai határőrvidéken levő ingatlanokra nézve az osztrák polgári törvénykönyv 1,455 és 1456 §§. rendelkezése nem alkalmazható. Az a körülmény, hogy a volt katonai határőrvidék polgárosítása következtében a katonai kincstár részéről a magyar államkincstár részére átadás történt, magánjogi értelemben vett tulajdon és birtokváltozasnak nem tekinthető; hanem a közjogi követelményeknek megfelelő kezelési ténykedés, következésképen az az átadás harmadik személy javára már kezdetet vett elbirtoklásra nézve jogilag semmi kihatással sem lehet. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1901 szept. 18. I. G. 287. sz.) F. Gyula ügyvéd felperesnek, T. Gyóka és többek ellen ingatlan birtoka iránt a pancsovai kir. járásbíróság előtt lefolyt sommás pereiből kifolyóan alperesek részéről a pancsovai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ujitott sommás perben következő ítéletet hozott: Az alperesi részről beadott csatlakozási kérelem hivatalból visszauiasittalik, felperes pedig felülvizsgálati kérelmével elutasittatik : Indokok: Felperes a felebbezési bíróság ítéletének azt a részét támadja meg, amely szerint a felebbezési bíróság őt keresetével T. Gyóka, T. Vasza, V. Vasza (Koszta,) K. Vema, T. Péter, S. Péra, S. Koszta, R. Jakab és G. Stelan alperesekkel szemben egészen és D. Pászta, (Anton), M. Pál és Zs. Gligor alperesekkel szemben részben elutasította, továbbá, amely szerint az előbb nevezett kilenc alperes javára felperes költségben elmarasztaltatott, az utóbb nevezett három alperes és felperes között pedig a költség kölcsönösen megszüntettetett. Felperes részéről felülvizsgálati kérelmében felhozott uj ténykörülmények és bizonyítékok, amelyek nem valamely eljárási szabály alkalmazására vagy nem helyes alkalmazására vonatkoznak, a S. E. 197. §. szerint a felülvizsgálati eljárásban tekintetbe nem vehetők. Alaptalan felperesnek az a panasza, hogy a volt katonai határőrvidéken ennek polgárosítása vagyis az 1872. év előtt az elbirtoklás ki volt zárva és igy kezdetét sem vehette; mert az 1850. évi alaptörvény az egyéni tulajdonszerzés tekintetében fennállott azt a korlátozást, amely szerint addig a volt katonai határőrvidéken ingatlanra nézve a tulajdonjog kivétel nélkül az államot illette meg, megszüntetvén, az 1850. évi alaptörvény életbelépte óta ugyanott az elbirtoklás a tulajdonjog megszerzésének egyik alkalmas cime, és ezzel ellentétes birói gyakorlat ki nem fejlődött, nevezetesen a kir. Kúriának felperes részéről felhívott 6,444/899. és 3,026/900. számú ítéleteiben nem nyilvánult, következésképen 1850. év óta a volt katonai határőrvidéken levő ingatlanokra nézve az osztrák polgári törvénykönyv 1,455. és 1,456. §§. rendelkezése nem alkalmazható. Alaptalan felperesnek az a panasza, hogy az elbirtoklást kizárja az a körülmény, hogy a per tárgyát tevő ingatlant H. község haszonbérben bírta, mert a felebbezési bíróság ítéletében nincs ténymegállapítás az iránt, hogy magát azt a területet, amire nézve felperes keresetével elutasittatott, H. község tényleg birtokolta volna, vagy hogy ugyanazt a területet azok az alperesek, kikkel szemben felperes keresetével elutasittatott, az illető községtől alhaszonbérletbe vették, avagy ideiglenes haszonélvezetre szerezték; e tekintetben tehát az osztrák polgári törvénykönyv 1,462. §-ban foglalt tilalom jelenleg fenn nem forog, és minthogy a felebbezési bíróság az 1850-ik év óta 40 évi tényleges birtoklást bizonyítottnak fogadta el, az osztrák polgári törvénykönyv 1,477. §. szerint a birtoklás jogszerű címének kimutatása az elbirtokláshoz nem is szükséges. Alaptalan felperesnek az a panasza, hogy az elbirtoklás félbeszakadt a lefolyt sommás visszahelyezési perek és az által, hogy a per tárgyát tevő ingatlan az 1878. évben a katonai kincstárnak átadatott; mert a felebbezési biróság foglalt tényállás szerint azok a visszahelyezési perek nem eredményezték azt, hogy maguknak azoknak a területeknek, melyekre nézve felperes jelenleg keresetével elutasittatott, a birtoklásában változás állott volna be; ilyen esetben pedig az osztrák polgári törvénykönyv 1,497. §. szerint azokra a területekre nézve az elbirtoklás félbeszakadatlannak tartandó;