A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 42. szám - A tárgyalási határidődről

166 A JCG és mert az a körülmény, hogy a volt katonai határőrvidék polgárosítása következtében a katonai kincstár részéről a magyar államkincstár részére átadás történt, magánjogi értelemben vett tulajdon és birtokváltozásnak nem tekinthető; hanem a közjogi követelményeknek megfelelő kezelési ténykedés, következésképen az az átadás harmadik személy javára már kezdetét vett elbirtoklásra nézve jogilag semmi kihatással sem lehet. Felperesnek további panasza az, hogy ő a nyilvánkönyvekben bizván szerezte meg «a kapova bara» elnevezésű 128/1,234 hold ingatlant, és igy a bekebelezéssel meg nem erősített elbirtoklás az osztrák polgári törvénykönyv 1,500. §. szerint az ő kárára nem válhatik. Ez a panasz alaptalan; mert jelenleg nem az egész jószágtestről vagy birtokrészletről, hanem tulajdonképen annak kiterjedéséről és esetleg egy részéről van szó; már pedig a telekkönyv a benne kitüntetett terület helyességéért nem szavatol és a telekkönyvi vázlatrajz csak kezelési könyv lévén, az ingatlan határára nézve feltétlenül nem mérvadó; de különben is a felebbezési bíróság ítéleti tényállássá szerint felperes éppen ezekből a telekkönyvi adatokból ezeknek megfelelő alkalmazásával meggyőződhetett volna arról, hogy azokat a területekel, a melyekre nézve jelenleg keresetével elutasittatott, nem a jogelődje, vagy ennek jogelődje a kir. kincstár, hanem régóta mások bírják; ilyen körülmények között tehát nem bir semmi jelentőséggel az, hogy az illető «kapova bara» elnevezésű ingatlan önálló külön birtokrészlet volt-e ? Az, hogy a felebbezési bíróság a tanuk és szakértők véleményével mit vett bizonyítottnak, a bizonyítékok mérlegelésének kei étébe tartozik; már pedig a S. E. (54. §. szerint a felebbezési bíróság a tanuk és szakértők vallomásának bizonyító erejét szabadon mérlegelhette, ellenben a S. E. 197. §. szerint a felülvizsgálati eljárásnál a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás az irányadó és igy a telülvizsgálati bíróság a tanuk és szakértők vallomása bizonyító erejének mérlegelésébe vagy ez alapon a tényállás önálló megállapításába nem bocsátkozhatik. Alaptalan felperesnek az a panasza, hogy őt bizonyos területekre nézve a felebbezési bíróság a kataszteri felmérés alapján utasította el keresetével; mert a felebbezési biróság az illető területekre nézve felperest az ellenfelek javára bekövetkezett elbirtoklás alapján utasította el, és a kataszteri felmérést az ellenfelek tényleees birtoklásának megállapítására fogadta el támogató adatul, ezt pedig a S. E. 64. §.-hoz képest jogszabály megsértése nélkül megtehette. Az, hogy a lefolyt sommás visszahelyezési és mesgyeigazitási perekben a végrehajtásnál a határ tényleg hol jelöltetett ki, ténykérdés lévén, csak a S. E. 197. §-ban kijelölt alapon támadható meg; erre az alapra azonban azért sem vezethető vissza felperesnek az a panasza, hogy az illető perekben hozott ítéletek a határt máshol állapították meg, mint ahol a felebbezési biróság a határt tényleg kijelöltnek megállapította; mert nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a határ tényleg máshol jelöltetik ki, mint ahol az megvolt állapítva, és mert a felebbezési bíróság különben is valónak fogadta el azt, hogy ama perekben használt térképi adatok tévesek. Felperes az alperesek közül T. Gyóka, T. Vasza, V. Vasza iKoszta), K. Vema, T. Péter, S. Pera, S. Koszta, R. Jakab és G. Stefannal szemben teljesen pervesztes, illetőleg ezeknek az alpereseknek felebbezése egészen sikerre vezetett, továbbá D. Pászta (Anton M. Pál és Zs. Gügor alperesek részben nyertesek és részben vesztesek lettek, illetőleg ennek a három alperesnek felebbezése részben sikerre vezetett, részben sikertelen maradi; ilyen körülmények között tehát a S. E. 109., 110. és 168. §§-ba foglalt jogszabálynak megfelel a felebbezési bíróságnak az a rendelkezése, amely szerint felperest az előbb nevezett kilenc alperes javára költségben elmarasztalta, ellenben az utóbb nevezett három alperes és felperes között a költséget kölcsönösen rr egszüntette. Az alperesi részről a válasziralilag előterjesztett csatlakozási kérelem hivatalból azért utasíttatott vissza, és a válaszirat és ennek költsége tekintetbe azért nem vétetett. mert a válaszirat csak mai napon, tehát a S. E. 194. §. szerint elkésetten adatett be és nem igazoltatott az, hogy ez a késedelem a benyújtó hibáján kívül történt; és mert a S. E. 194. §. szerint csatlakozással csak a felülvizsgálati kérelemmel élőnek az ellenfele élhet; már pedig a jelen Ítélet rendelkező részében megnevezett 12 alperes kivül a válasziratot benyújtó többi egyén ellen felperes felülvizsgálati kérelemmel sem élt. Az 1868. évi LIV. t.-c. 496 Ü szerint a szerződésnek, melyben a v álasztott biróság kiköttetett, mindig írásban szerkesztve kell lennie: szükségestehát, hogy e tekintetben mindkét fél okiratot állítson ki. Már pedig a becsatolt okirat alperes részéről alairva nincs és igy az a körülmény, hogy ezen okiratban az azt kiállító felperes a ..budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságát a vitás kérdések eldöntésére hivatottnak jelentette ki, jogilag csak egyoldalú alávetésnek, nem pedig a választott biróság kikötésének tekinthető, és igy jogilag nem szolgálhat akádályul arra nézve, hogy felperes az ügyletből kifolyó igényeit alneres ellen a rendes biróság előtt érvényesíthesse. (A m. kir Kúria polgári felülvizsgálati tanácsa: 1901. évi szeptember hó 4. G. 263/1901- sz. a.) , Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Noha a közkereseti társaság tartama alatt a társtag nem kötelezhető a veszteség fedezetére, mégis ha nem létesült oly megállapodás, hogy a társaság vesztesegeit az egyik cégtagnak betéte fedezze és a betét nélküli társtag a betét elvesztését elváltaién nem tartozik megtéríteni, a társaság megszűnése után a társasági betétben beállott veszteség a feleket egyaránt és egyenlő arányban terheli és iSy az egyik tarstag az általa szoleáltatott és elveszett betét arányos részét a masikon keresheti. A társta°- a társasági vagyonból felvett munkadijat későbbi veszteség esetén csak akkor nem tartozik visszafizetni, ha ezt a munkadíjat az üzletév befejeztével vette fel, vagy ha közös megállapodás alapján feljogosítva volt azt az üzletev folyamán felvenni. , . ,, , , , , A m. kir. Kúria: A másodbiroság ítelete helybenhagyatik a benne vonatkozóan felhozott indokokból és azért, mert a közkereseti társaság tartama alatt a társtag o veszteség fedezésére nem kötelezhető ugyan, minthogy azonban a felek között nem jött létre oly megállapodás, hogy a társaság veszteségeit a felperesi betét fedezze és hogy alperes mint betét nélküli lárstag a betét elvesztését egyáltalán nem tartozik megtéríteni; a társaság megszűnése után a társasági I etétben beállott veszteség a teleket egyaránt és egyenlő arányban terheli és igy felperesen az általa szolgáltatott és elveszett arányos betét részét alperes keresheti; továbbá mert a társasági vagyonból felvett munkadijat későbbi veszteség esetén csak akkor nem tartoznék visszafizetni, ha ezt a munkadijat az üzletév befejeztével vette volna fel, vagy ha közös megállapodás alapján feljogosítva lett volna azt az üzletév folyamán felvenni, minthogy azonban alperes egyrészt a kérdéses munkadijat nem az üzletév befejeztével vette fel és másrészt nem bizonyított oly megállapodást, mely szerint az üzletév folyamán munkadíjat a társasági vagyonbót felvenni jogosítva volt, a felvett munkadíjnak felét megtéríteni tartozik. (A m. kir. Kúria 1901. június 11. J,397/901. sz. a) A szállítmányozó a kereskedelmi törvény 385. §-a szerint minden a szállítmányozás eszközlésénei felmerült kárért felelős lévén, ha nem a rendes kereskedő gondosságával jár el. őt az elveszett tárgyért felelősség csak abban az esetbsn nem terheli, ha bebizonyítja, hogy az elveszett tárgy szállítmányozása közben ezzel a gondossággal járt el, mert ellenesetben az általa szállítmányozás végett átvett és szállítmányozás közben elveszett tárgynak értékeért felelős. Ily elvesztés esetén is járnak a szállítmányozónak a szállítmányozási költségek, és a feladó azokat akár a szállítmányozás végett átadott tárgynak természetben való kézhez vétele, akár pedig az azt helyettesítő értéknek kézhez vétele esetében megtéríteni tartozik. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Kötelezi alperest, hogy 70 font sterling tőkét s járulékait felperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizessen. Alperes viszonkeresetével elutasittatik. Indokok: Nem vitás peres felek közt, hogy alperes felperestől a keresetben körülirt fegyvert átvette a célból, hogy azt javítás végett I. P. puskagyároshoz küldje meg, nem vitás továbbá az sem, hogy a fegyver tényleg elveszett. Alperes azonban azt vitatja, hogy felelősség őt nem terheli, mert a puskának csak Londonba való szállítását vállalta el, még pedig felperes utasításához képest a puskagyáros céghez, a javítás és a visszaszállítás iránt pedig nem intézkedett, az megbízási körén kivül esett, az e körben felmerült károkért nem szavatol. Tény azonban az, hogy'a puskagyáros cég a fegyvert alperes nevére küldte vissza s maga alperes is azt állítja, hogy a javítási költségekeket ő fizette ki, ebből tehát okszerűen az következik, hogy felperes a puskagyárossal semmiféle jogviszonyban nem állott, hanem csakis alperes, s ezen az sem változtat, hogy Londonban jártakor felperes a gyárat felkereste és a puska javítására vonatkozólag utasításokat adott, mert ezt a tulajdonos, ki fegyvere iránt érdeklődik, megteheti anélkül, hogy reá nézve ebből jog vagy kötelezettség háramlanék. Ily körülmények közt tehát felperes a fegyvert máson, mint alperesen nem követelheti, miután alperes' mint szállítmányozó a szállítmányozás eszközlésével felmerült károkért felelős, ha néma rendes kereskedői gondossággal járt el; jelen esetben pedig már maga az a körülmény, hogy ily értékű tárgy biztosítása iránt nem intézkedett, megállapítja kártérítési kötelezettségét annál inkább, mert egyedül csak alperes van jogosítva a feladó cég ellen, a mennyiben a mulasztás netán azt terhelné, jogát érvényesíteni Ezeknél fogva alperest a kereseti összeg megfizetésében marasztalni kellett. (1897. július 30. 71,555/96. sz a.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét részben megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, alperes viszzonkeresetet illetőleg az elsőbiróság Ítéletét feloldja stb Indokok: stb* (1898 április 5. 2,682/97. sz. a^ * fm\k,ir Küria: A kir- tábla Ítéletének felperest kereseteve! elutasító rendelkezése megváltoztattatik s az elsőbiróságnak ker^ftl e-Zhn '!é'et e"en bead°" felebbezés a Kúriához a viszon\ SesztetSPfel másodbirósági ítélet ellen beadott felebbezéssel