A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 39. szám - A táblás bünperekről

274 A JOG A többiekre nézve pedig a rendes esküdtbíróság illetősége statuáltatott. A kir. ítélőtábla határozatának indokolásában jogi álláspontját akként fejti ki, hogy az 1897. évi XXXIV. t.-cikk 15. §. II. pontjának első bekezdése szerint az esküdtbirósághoz utalt vétségek közül kivétettek a 16. § ban és 17. §. 2. pontjában felvett esetek. E kivételeknek szabályozása után az e pont szerint fenmaradt vétségekre nézve a II. pont második bekezdésében a törvény akként rendelkezik, hogy a II. pontban felsorolt vétségeknek, tehát a 1 j. t> által ki nem vetteknek (ez alatt azonban csak az esküdtbiróságok alól ki nem vetteket kell érteni eseteiben a kir. ítélőtáblák székhelyén működő esküdtbiróságok járnak el. A 16. §. második bekezdésében — mondja a kir. tábla — el van ugyan rendelve, hogy az itt meghatározott személyek ellen nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés felett az esküdtbíróság Ítéljen, de nincs kimondva, hogy a kivételes esküdtbíróság, — tehát önként következik, hogy a 16. §. második bekezdésében jelzett esküdtbíróság alatt csakis a rendes, a 15. §. első bekezdésében meghatározott esküdtbíróság értendő. A kir. Ítélőtábla, amint az fentebb ki van mutatva, a törvény értelmét nem magyarázza, nem elemez, hanem egyszerűen a szószerinti értelmet veszi. Fel van hiva a 16. — tehát ez alatt az ezen szakaszban felsorolt összes büntettek értendők. Ez a jogi nézete a táblának. De ha ez a jogi nézet állana, akkor a II. pont betűszerinti értelme szerint a 16. §. második bekezdésében meghatározott delictumok is kivétettek az esküdtbíróság alól, a törvény ezen dispositiója által és csak később vette talán észre ezt a hibát a törvényhozó és a 16. §-ban visszahelyezte jogaiba. A kir. tábla helytelenül értelmezvén a II. pont első bekezdésében felhivott 16. §. tartalmát, — helytelen praemissából, téves jogi felfogásból indult ki határozatának megalkotásánál. Mert ha elfogadjuk és nézetem szerint feltétlenül el kell fogadni, hogy a 15. §. II. pont első bekezdésében kivételként felhivott 16. tartalma alatt, nem az abban foglalt összes delictumok, hanem csakis azok a nyomtatvány utján elkövetett büntettek és vétségek értendők, amelyek ezen szakasz dispositiója folytán nem az esküdtbíróság, hanem a rendes szakbiróság elé vannak utalva: akkor el kell fogadnunk annak jogi következményeit is, vagyis azt. hogy a 15. §. utolsó bekezdése értelmében a vitatott ügyek is a táblás bünperek közé tartoznak. A törvény 15. és 16. §-a rendelkezéseinek egybevetéséből különben sem állapítható meg, sőt még okszerű következtetés sem vonható arra, hogy a törvény a nyomtatvány utján elkövetett bűntetteket még az esküdtbiróságok tekintetében is bifürkálni kívánta volna. Igaz és helyesen mondja a táblai határozat, hogy a Ki. §. második bekezdésében nincs kimondva, hogy-melyik esküdtbíróság. De hisz, ha ki volna mondva, akkor meg a kérdés nem lenne vitás?! A törvényhozás azonban felesleges- és szükségtelennek tartotta ezt kimondani, mert ugy volt meggyőződve, ha a 15. §-ban a birói hatáskört általánosan szabályozta és utalt a II. pont első bekezdésében ép a sajtóügyekre vonatkozólag azon kivételekre, amelyek ily minőségük dacára az esküdtszékek bíráskodása alól kivonattak, és azután erre való hivatkozással a II. pontban felsorolt bűnügyeket a kir. ítélőtáblák székhelyén levő esküdtbiróságok hatáskörébe sorozta, - hogy ez által ki van zárva minden kétség arra nézve, hogy a vita tárgyát képező ügyek is a sajtóbiróság hatásköre alá tartoznak. Ez a legisratio, — ez a törvény intenció j a. És miután elég fontos ennek a vitás kérdésnek az eldöntése, s miután a kir. ítélőtáblának ez a határozata jogorvoslattal meg nem támadható, helyén levőnek tartanám, ha a koronaügyész, amennyiben a törvény megsértését szintén fennforogni látja, a bprts 441. §-a alapján a jogegység érdekében közvetlenül akir. Kúriánál mielőbb perorvoslattal élne. TÁRCA. Audiencián. (A «Jog» eredeti tárcája.) «Az igazságügyminiszter csütörtökön déli 1 órakor fogad* A napilapok e stereotyp heti közleménye eszembe juttatja, hogy nekem is volna valami itt elintézni valóm. Szerdán jelentkezem az elnöki irodában. Nyomban kérdezik, hogy mi járatban vagyok a miniszterhez? Ez pedig gyakran igen kényes dolog, mert mi közük az elnöki irodában alkalmazott kisebb-nagyobb uraknak ahhoz, hogy mit kérek vagy mit keresek a miniszternél ? Most is csak annyit mondok be : «magánügy». Bezzeg ezt csak független ügyvéd teheti, - biró, ügyész ellenben köteles szint vallani. Őszintén megvallva, keveset audienciáztam életemben. Egyszer a pénzügyminiszternél, 1—2-szer az igazságügyminiszternél — ebből áll az egész e téren szerzett tudományom Odáig még máig sem jutottam, hogy O Felségénél is audienciára jelentkezzem. Tapasztalataim ezek szerint kissé szükkörüek, — de kérem, mikor oly kevés kívánni valóm akad ! Első izben valami fontosabb elintézni valóm volt Bécsben, G1 a s e r akkori nagyhírű és még nagyobb tudományú igazságügyminiszternél. Rendkívüli alkalomból és rendkívüli időben fogadott. A miniszter még reggelinél ült és igy kissé várakoztattak az audiencia-teremben. Milyen disz, milyen pompa! Egy magas és tág, renaissance-stilü, világos terem, művésziesen festett plafonddal ; a falakon nagyértékü gobelinek ; elegáns selyembutorok, dúsan aranyozott kandallók és csillárok, és mindezek fölött az előkelőségnek az a bizonyos utánozhatlan parfümje. Az ily stílszerű terem és a nagy gálában szolgálatot tevő szolgák okvetlenül hangulatot is keltenek; érzi mindenki a jelentkezők közül, hogy nagy úrral lesz dolga, akinek hatalom adatott nagyok és kicsinyek fölött egyaránt. Ezúttal azonban audienciáról való benyomást nem szerezhettem ; mert mint mt.ndám, rendkívüli alkalommal fogadtattam és így csak egymagam valék, — szubjektív megfigyelésekre tehát alkalmam nem nyílt. Későbbi alkalommal, W e k e r 1 e idejében dolgom akadt a magyar királyi pénzügyminisztériumban is és kihallgatásra jelentkeztem a szentháromságtéri — palotának csúfolt — kis szárnyépületben. Itt is a viszonyokhoz mért — bár az előbbenihez külső disz tekintetében nem is hasonlítható — szolid berendezésű, világos és tágas váróterembe vezettek, mely legalább nem rontott semmit a várakozásteljes hangulatból, melylyel mindenki a miniszter előtt való megjelenés pillanatának elébe néz. Még az igazságügyminisztériumnak d e á k-u t c a i váróterme is — habár nagyjában csak egy tágabb hivatalszoba benyomását keltette (fokozta azt azon nagy, a terem közepén álló, vörös posztóval bevont asztal, mely körül — a helyszűke miatt — audienciánkivüli napokon — különféle szaktanácskozmányok folytak) — elég barátságos és világos volt, ugy hogy legalább'e részben nem rontott túlsókat az államhatalom képviseletével szükségkép járó illúzión. Magyar ember igénye oly szerény ! Amióta azonban az igazságügyminisztérium a földmivelésügyi minisztérium palotájába költözött, azóta a kihallgatások alkalmávali váróterem egy sötét, szük előszobává degradálódott, mely egyenesen csorbát ejt az államhatalom eszméjén és a magyar igazságügyminiszterium tekintélyén. Pedig az uj Kúria palotájánál is tapasztalhatjuk, hogy mily nagy súlyt fektet a közönség az igazságügy méltó képviseltetésére — még a külsőségekben is. Maga az uj hajlék is egyike a főváros legotrombább épületeinek és a szemben lévő hatalmas gót stilü parlament, a keleti oldalán elterülő gyönyörű renaissange-stilü igazságügyi palota és az Újépület területén emelt szebbnél szebb, épittetőik jó Ízlésére valló legújabb építkezések mellett — fölötte siralmas látképet nyújt. Ami a Szécheny i-szobor a szobrok közt, az e palota a fővárosi modern építkezések sorában — legjobb szolgálatot tenne a műizlésnek az a merész kezdeményező, aki mindkettőt mielőbb lebontatná. Amig az Újépület még le nem volt rombolva, addig még hagyján ; kis fantáziával ezen épület is