A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 39. szám - Adatok az 1880. évi X L V t.-cikkel szabályozott és az 1892. évi XXIV. t.-c. által módosított birtokrendezési eljárás egyszerűsítéséhez és gyorsításához. 3. (r.)

A J Adatok az 1880. évi XLV t.-cikkel szabályozott és az 1892. évi XXIV. t.-c. által módosított birtokrendezési eljárás egyszerűsítéséhez és gyorsításához Irta GR AI-SER DÁNIEL, erzsébetvárosi kir. törvényszéki biró. III.*) A tagositási költségekről. Ha tekintetbe vesszük, hogy a tagosítás a mezei szolgalmak, a mezei kényszei, és különösen a hármas forgás mellőzése mellett okszerűbb gazdaságra vezet ; hogy a határ- és barázda-villongásokat megszünteti; — hogy megrövidítvén a gazdasági udvartól való távolságokat, a föld megmivelését nagy mértékben könnyíti és sok időt megtakarít; hogy mindenik birtokosnak a tagjához vezető alkalmas utat ad és az uj úthálózat berendezése, az utak egyenesitése mellett, termékeny terület megtakarításával jár ; — hogy a régi részletek közti barázdák mennyiségét leszállítja, miáltal hasonlóképen sok termékeny terület takaríttatik meg; — hogy alkalmat nyújt egy árokhálózat berendezésére, lecsapolásra, fövény-, agyag-, mész-, márga és kőbányák nyitására, baromitatók, marhacsapások, sétaterek, temetők, dögtérek stb. felállítására, illetve alapítására, továbbá nagymértékű gazdasági javításokra, úgymint alagcsövezésre körülgátolásra, rétmivelésre stb. és az uj gazdasági gépek alkalmazása mellett a kulturális haladást könynyiti ; - hogy a fáradságos munka sikerét és az anyagi jólétet biztosítja és ez által az utóbbi időben gyakran előforduló kivándorlást korlátozza; — ha tehát mindezen előnyöket tekintetve vesszük, melyeket a tagosítás nyújt, nyilvánvaló, hogy annak gyors keresztülvitelét nemzetgazdasági tekintetek, s a birtokosok és az állam érdekei követelik. Hogy mily nagy fontosságot tulajdonit a mi törvényhozásunk a tagosításnak, mennyire akarja azt, és mennyire könynyiti annak foganatosítását, kitűnik az 1880. évi XLV. t.-c. 6. § ának azon rendelkezéséből, hogy a tagosítást a birtokosok bármelyike kérheti és az mindig elrendelendő, ha a tagosítást kívánók birtoka a tagositandó község területének egy negyed részét teszi, melyhez az állami, törvényhatosági és köz') Megelőző cikkek a f. évi 28. és 33. számokban. OG 275 ségi vagyon, a közintézetek és köztársulatok, valamint a gyámság és gondnokság alatt lévők birtoka hivatalból számítandó, ami majdnem annyit jelent, hogy a tagosítás hivatalból foganatosítandó ; mert a tagosítás többnyire elrendeltetik, ha csak egy birtokos akarja is, minhogy már a hivatalból beszámítandó birtok rendesen kiteszi a határ egy negyed részét, és kitűnik abból, hogy az államkincstár 1892. évi XXIV. t.-c. XIX. és XXIV. §-ai alapján 1892. évi 43,475 I. M. szám alatt kibocsátott rendelet értelmében bizonyos feltételek alatt és bizonyos korlátok közt a tagositási költségeket előlegezi. Miután a tagosítás annyira hasznos és szükséges és a törvényhozás jól felfogott okokból annyira érdeklődik az iránt,de sőt a közjólét előmozdítása céljából úgyszólván minden áron akarja is, nagyon fontos annak gyors keresztülvitele kérdésével foglalkozni. Az eddigi tapasztalatok szerint a tagosítások igen sokáig tartanak. Ismerek két tagositási ügyet, melyek már 1889-ik évben megindittattak és melyekben birtokrendezési alap hiánya miatt a mérnök bevezetése — horribile dictu — csak 1900-ik évben volt foganatosítható és pedig akkor is csak azután, hogy a működő mérnök maga előlegezte a birói kiküldetési költségeket. Időközben a két határ felmérése megtörtént ; ámde az osztályozás és becslés pénzhiány miatt eddig foganatositható nem volt, — mindamellett, hogy az illető törvényszék a tagositási költségek felhajtását számtalanszor és fáradhatatlanul a pénzügyi hatóságok utján megsürgette. Az eljáró biró keze ily körülmények közt kötve lévén, kötelesség érzetéből kifolyó legjobb akarata, minden igyekezete és ambitiója mellett se volt képes a két ügyet véglegesen befejezni. Ez egy példa a sok közül. A tagosítás oly hosszú tartama sok hátránnyal jár, például : az 1883 : évi január hó 3-án 356. I. M. szám alatt kiadott utasítás 62. §-a értelmében megválasztott képviselők elhelyezték lakhelyüket más hazai községbe, vagy esetleg kivándoroltak Romániába, Amerikába, vagy túladtak birtokukon és nem érdeklődnek többé a tagosítás iránt, vagy elhaltak ugy, hogy uj képviselőket kell választani, ami költséggel jár ; — a több évvel ezelőtt elkészült telekjegy/őkönyvi másolatok az időközben bekövetkezett felette sok birtokváltozás miatt már nagyobb részben nem felelnek meg többé a valóságnak, ugy, hogy legcélszerűbb uj telekjegyzőkönyvi másolatokat készíttetni mert e munka, mely mellett a birói munkaerő takaríttatik nieíV ugyanazt a sötét szellemet jelképezte, mely amazt ZwingUrivá avatta. Ugy látszik a minisztériumban is érzik ezt. Nagy örömmel vettük azt a hírlapi közleményt, hogy egy uj igazságügyminiszteri palota építése van tervbe véve és eziránt a tárgyalások már f ol ynak is; a kiszemelt hely : a parlament közelében arra enged következtetni, hogy egy monumentális, művészi és architektonikus szempontból is nagyobb igényeket kielégítő épület van tervbe véve. . . . Elhibázott, nyomott — mert nem szabad — lépcsőn, ronda pokrócon elhaladva fez is csak télen van kiterítve), alacsony és inkább magánbérházhoz mint palotához illő mezzanin után felérünk az első emeleti miniszteri lakosztály elé. Bepillantunk egy teljesen sötét előszobán át egy másik époly sötét és világos fényes nappal villamosan világított váró vagy euphemistikusan szólva : fogadó terembe. De milyen silány ezen villamos világítás ! Itt is takarékoskodnak, ennek folytán claire-obscure uralkodik mindenfelé és ez, az izgatottság által, amugyis gyötört várakozóban önkéntelenül álmos érzést kelt. Talán némi szándékosság is rejlik ebben,; hisz álmában az ember mindent rózsás színben lát és ki ne szorulna ily rózsás hangulatra, amidőn valamely többé-kevésbbé fontos vagy életkérdést képező kivánatának teljesítését várja attól, aki e pillanatban Fortuna bőségszarujának a birlalója és hivatalos képviselője. . . Belépünk. Néma szolgák fogadnak és a váróterembe utalnak. Itt — dacára annak, hogy már többen vannak jelen, - époly néma, nyomasztó csend honol. Nyomban jelentkezünk, a kihallgatásra jelentkezettek névsorát kezében lobogtató, full dressbe öltözött fiatal embernél, aki barátságosan, de szinte suttogó hangon szóba áll mindenkivel. Vele ily alkalommal még igen nagy urak is bizalmaskodnak, holott csak szerény aljegyzői rangnak örvend. De a miniszterrel való közvetlen érintkezése őt is a kiválóbbak közé emeli, akivel jó barátságosnak lenni. Mert nem lehet tudni, vájjon nem sug-e valamit a kegyelmes ur fülébe, ami sok virágzó reményre dermesztő hatással lehet. Ismertem egykor egy elnöki titkárt, akivel mind a törvényszéki elnökök és kúriai birák tegeződtek és lehető legintimebb dolgaikat pertraktálták, — mig aztán egy szép napon csillagzata letűnt és ő fegyelmi uton szép állásától elmozdittatott. Akkor persze e nagy urak egyike sem emlékezett többé vissza, hogy az ipsevei valamikor tegeződött és ha véletlenül az utcán látta, akkor nyaka bizonyára görcsösen az ellenkező irányba merevedett, hogy ne kelljen a kompromittáló köszöntést elfogadnia. Mi is jelentkezünk ; megtudjuk a számunkat és csendesen elhelyezkedünk a rendelkezésre álló pamlagok és karosszékek egyikén, melyekből látogatottabb kihallgatási napokon nem jut mindenkinek, — ugy hogy gyakran hosszabb ideig még állva is be kell várni a sorát. A sorrendi szám az illető kihallgatásra jelentkezőnek társadalmi állásától és rangfokától függ. így csak természetes, hogy ügyvédi mesterséget valló egyén (ha csak véletlenül nem képviselő) csak jó későn jut a sorra. Bőséges alkalmam jutott tehát a körülöttem történők megfigyelésére. Első sorban körültekintettem és szemügyre vettem magát a fogadó termet. Megvallom, hogy bármely bankigazgatónak szebb váróterme van Magyarország igazságügyminiszterénél. És eszembe jut per associationem idearum, azon párját ritkító pompával díszített elnöki váró- és fogadóterem, melyet E r d é 1 y i az igazságügyi palotában — talán saját használatára (hisz már magát látta Szabó Miklós örökében) — berendeztetett. «Sic vos non vobis mellificatis apes» ! A falakon többféle — fekete keretbe foglalt színdús képek díszelegnek. Több izben láttam ezen képeket, de az örökös félhomály folytán most sem vagyok tisztában azzal, hogy vászonra festett freskók (a törvényszéki esküdtszéki terem mintájára) vagy gobelin-ok akarnak-e ezek lenni? Semmiesetre sem keltenek azonban különös hatást a szemlélőre. A gyenge világítás nem is engedi azok tüzetesebb szemlélését. . . Időközben folyton szaporodik az érkezők száma. Frakkos és fehér nyakkendős és keztyüs urak, gyászruhába öltözött nők (szegények, mily izgatottak lehetnek ezek), — szalonkabátos és sötétkeztyüs, a hivatalos ranglétrán sokkal alantabb álló