A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 37. szám - Bizalomszegés

A JOG 147 Indokok: A K. T. 82. §. utolsó bekezdésének rendelkezései nem irják ki azt, hogy a közkereseti társaság tagjai szerződésileg a cégvezetői jogosítvány visszavonását másként ne szabályozhassák. .Minthogy pedig a fennforgó esetben is bemutatott társasági szerződés 10 pontja ezen visszavonás tekintetében a felhívott törvényszakasztól eltérő rendelkezést tartalmaz, amennyiben erre az üzletvezetéssel megbízott két tagnak hozzájárulása szükséges, minthogy továbbá a jelen perenkivüli eljárás keretén belül a két társtulajdonos közt e tekintetben felmerült vitás kérdés el nem bírálható, s minthogv mindaddig, míg ezen vitás kérdés per utján eldöntve nincs, G. Ferenc cégvezetői minőségének törlése iránt csak az egyik társtag által előterjesztett kérelem figyelembe nem vehető, az elsőbiróság végzését meg kellett változtatni stb. A m. kir. Kúria (1901. jan. 23. 906. SÍ. a.) által a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság fenti végzése hagyaük helyben. Indokok: Igaz ugyan, hogy a 94,916/99. számú kérvény mellett bemutatott társasági szerződés 4-ik pontja szerint a «Z. A. és fia» cég alatt alakult közkereseti társaság képviseletére és e szerződésnek ö-ik pontja szerint a cégvezető kirendelésére és a cégvezetői jogosítvány visszavonására özv. Z. Antalné szül. S. Julianna és Z. Mátyás cégtagok együttesen hatalmaztattak feltekintve azonban, hogy az az 58,297 és 57,298/1894 számok alatt tett bejelentések szerint e két cégtag a közkereseti vársaságból kilépett, a cégben benmaradt többi tagokra nézve pedig hasonló kikötés szerződésileg nem állapíttatott meg, a felek eltérő megállapodása hiányában a cég képviselete a közkereseti társaságban benmaradt két tagra, névszerint K. Károlyné szül. Z. Annára és G. Ferencné szü'. Z. Juliannára szállott, kik a keresk. törvény 80. §. értelmében a társasági ügyek vitelére egyenlően jogositvák és kötelezvék. Tekintve pedig, hogy az idézett törvény 82. §-ának második bekezdése szerint a cégvezetési jogosítványt minden társasági tag, ki annak adására fel van hatalmazva, vagyis az üzletvezető tagok mindegyike vonhatja vissza, s tekintve, hogy e szerint a cég képviseletére jogosult K. Károlyné szül. Z Annát a cégvezetői jogosítvány visszavonására is jogosultnak kell tekinteni: az első bíróság rendelkezett helyesen, amidőn a Z. A. és fia cég nevében az egyik cégtag K. Károlyné Z. Anna kérelmére a G. Ferenc cégvezetői jogosítványának megszűntét a cégjegyzékbe bevezettetni rendelte, ezért az eisőbiröság Ítélete volt helybenhagyandó. Engedményezés esetében alperes érvényesítheti azokat a kifogásokat, melyek őt az engedményezővel szemben megillették, mert a kötelező-jegy nem szol rendeletre és igy a K. T. 296. §-a arra ki nem terjed. A kir. kereskedelmi és valtotörvé íyszék: Alperest kötelezi, hogy F. Simonnak 90. forint tőkét stb. fizessen. Indokok: Az. A) alatt másolatban és D. alatt eredetiben becsatolt kötelező-jegyen a jogosított személy neve nincs kitüntetve és igy annak kifizetését a bemutató követelheti. Ennélfogva F. Simon mint a kötelező-jegy birtokosa és felperesnek a 17,856'99. sz. kérvény szerint igazolt engedményese a kötelező jegy kifizetését követelni jogosítva van. Nem hatályos ezzel szemben alperesnek az a kifogása, hogy K. Bertalan felperes a kötelező-jegyet a felperesre történt engedményezés ideje előtt W. és F. cégnek engedményezte és cégtől csalárd módon szerezte vissza. A kötelező-jegy a követelési jogcímet cnállóan megállapító forgatható kereskedelmi papír lévén, ebből következik, hogy a fizetés követelhetésére csak a kötelezőjegy jogszerű birtokosa van legitimálva. Ha tehát bizonyítva volna is az a körülmény, hogy K. Bertalan a kötelező-jegyet korábban W. és F. cégnek engedményezte, és e cégtől esalárd uton szerezte vissza, ez a körülmény F. Simonnak, mint a kötelező-jegy mostani jogszerű birtokosának a fizetés követelhetése iránti jogát nem érinti. Azt a körülményt, hogy a F. Simonra történt engedményezés W. és F. cég jogainak kijátszása végett történt, alperes mivel sem bizonj itotta. Alperes még azt a kifogást is tette, hogy a kereseti követelés W. és F. cég javára a 2 ,. alatti rendelvény szerint végrehaitásilag lefoglaltatott . . . (Azonban) a végrehajtási törvény 80. §-a értelmében a kötelező-jegyen alapuló követelés lefoglalása csak az esetben hatályos, ha a kötelező-jegy a végrehajtás alkalmával megtaláltatik vagy ha a végrehajtató azt utóbb megszerzi. Minthogy pedig a jelen esetben nem történt meg, ennélfogva meg kellett állapítani, hogy a 2/. a, rendelvénynyel tanúsított végrehajtási eljárásból a végrehajtató cég a. Di alatti kötelező-jegyen alapuló követelésre akkor sem szerzett zálogjogot, ha rendelvényben emiitett és közelebb körül nem irt 95 frtos követelés alatt a D) a. kötelező-jegyen alapuló követelés értendő. .. 11899. évi október hó 18-án, 79,977. sz.) A budapesti kir. itélo tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja .... a benne foglalt indokok alapján és azért, mert alperes, ki a D) alatt eredetiben csatolt okiratot beismerten kiállította, kereskedő lévén, az a készpénzfizetést tárgyazó kötelezést magában foglaló okirat kétségkívül a kereskedelmi jog értelmében vett kötelező-jegyet képez, az ilyen okiraton alapuló követeléssel szemben pedig az adós a K. T. 296. §.;végbekezdése rendelkezése szerint csak oly kifogással élhet, melyek magá.: az okiraton vagy a közte s az okirat birtokosa közt fenforgó viszonyon alapulnak; továbbá, mert a K. T. 294. §-a a kereskedőtől származó utalványok és az ezekkel egy tekintet alá eső kötelező-jegyek kelléke gyanánt azt, hogy azoknak határozottan rendeletre vagy kifejezetten bemutatóra kelljen kiállítva lenniök, elő nem irván ; de ez iránt kereskedelmi szokás sem állván fenn, sőt ellenkezőleg a forgalomban azok a kötelező-jegyek, a melyekben a követelésre jogosult személyét illetőleg semmiféle közelebbi meghatározás elő nem fordul, mint az okirat mindenkori birtokosa javára szóló tekintetvén, jóllehet a D) alatti a fizetés követelésére jogosult személyét illetőleg semmiféle közelebbi meghatározást nem tartalmaz is; az elsőbiróság a D) alatti kötelező-jegyet bemutatóra szóló papir természetével bírónak helyesen minósitette, és mert a a keresk. törv. 300. §*a rendelkezése szerint a bemutatóra szóló papir továbbadása esetén az arra korábban szerzett jogok, ha azokról vevő az elárusitás alkalmával tudomással nem hirt, megszűnvén: az a körülmény, hogy a D) alatti okirat a kereseti jogot engedményező K. Bertalan által korábban a W. és F. cég tulajdonába bocsáttatott-e vagy sem? a per elbírálásánál merőben közömbös (1900. évi október 3-án, 3,479. szl A m. kir. Kúria: A kir. itélő tábla ítélete az elsőfokú bíróság Ítéletére is kiterjedő azzal a változtatással, hogy alperes a 90 frt tőkét stb. nem F. Simonnak kifizetni, hanem birói letétbe helyezni köteles, egyebekben helybenhagyatik a benne foglalt és az elsőfokú bíróság ítéletéből átvett egyéb indokoknál fogva és azért, mert alperes mindazokat a kifogásokat érvényesítheti ugyan felperes ellen, melyek őt felperes jogelődje K. Bertalan mint az A) alatti kötelező-jegynek .... engedményezője ellen megilletik, annyival is inkább, mert az A) alatti kötelező-jegy nem szól rendeletre és igy felperes a K. T. 296. §-a értelmében nem részesülhet abban a jogkedvezményben, melyet ez a törvényszakasz a kötelező-jegy birtokosának (t. i. rendeletre szóló kötelező-jegy birtokosának) biztosit; mindemellett helyesen mellőztetett alperesnek az a kifogása, hogy felperes jogelődje K. Bertalan az A) alatti kötelező-jegyet már előbb W. és F. cégre ruházta át, mert tekintettel arra, hogy alperes a kötelező-jegy értékét sem ki nem fizette, sem birói letétbe nem helyezte, annak a kifogásnak ama kötelező-jegy birtokosával szemben súlya nincs. A letételre az alsóbiróságok ítéletének megváltoztatásával azért kellett alperest kötelezni, mert a kereset tárgyává tett követelés alperesnél W. és F. cég részére a 27- alatt csatolt rendelvény szerint végrehajtásilag letiltatott, az a kérdés pedig, hogy ez a letiltás bir-e joghatálylyal átalában s különösen felperessel szemben ? ebben a perben, melyben a nevezett foglaltató cég perben nem áll, eldöntés tárgyát nem képezheti (1901. június 11-én, 88. v. sz.) A kereskedelmi törvény 180. S-ában megjelölt bíróságoknak a kereskedelmi törvényen alapuló felügyeleti hatásköréből folyólag jogában áll «. hozzá beterjesztett közgyűlési jegyzőkönyvek egyes érdemleges határozatait hivatalból is vizsgálat tárgyává tenni azon irányban, vájjon azok a törvényi és alapszabályi rendelkezések figyelmen kivül hagyásával nem olykép hozattak-e, hogy azok által a részvénytársasággal üzleti összeköttetésben álló. s a kereskedelmi törvény 174. g-ában csupán a részvényesek javára megállapított kereseti joggal nem biro felek jogos érdekei megrövidítést szenvedhetnek (Budapesti kir. tábla : 1901. június 5-én 1,953. sz. a.) Egymagában az a körülmény; hogy a nö a volt férje, a közadós ellen lefolytatott válóperben megítélt tartásdijának az 1897 : XXXI. t.-c. 90. S-a alapján való biztosítására magának zálogot szerzett, a közadós illetve örökösei fizetésének megszüntetését még nem bizonyítja. (A m. kir. Kúria: 1901. június 7. 7,552/1900. sz. a.) Bűnügyekben. Az öntudatlanság megállapítását célzó kérdés csak akkor teendő fel, ha az öntudatlanságot mutató ténykörülmények felhozattak. A kir. Kúria: Vádlottnak és védőjének semmiségi panasz folytán: A semmiségi panaszok elutasittatnak. Indokok: Á jelen tárgyalás folyamán előterjesztett azon indítvány, hogy az esküdtszéki főtárgyalás folyamában hozott végzések ellen a vádlott védője részérői bejelenlett semmiségi panaszok, mint a melyek az esküdtbirósági ítélet kihirdetése alkalm íval külön nem tartatnak fenn, elutasittassanak, nem volt ugyan elfogadható, mert azok a bejelentések előzetes feltételét képezték annak, hogy a semmiségi panasz érvényesíthető legyen; azonban ugy a főtárgyalás folyamában, valamint az ítélet ellen a védő által közbevetett semmiségi panaszok azért nem vétettek figyelembe, mert azok az esküdtbirósági Ítéletre befolyással nem vo'tak, különösen a mi a vádlott öntudttlan állapotára vonatkozz külön kérdés feltevésének a B. P. 361. §-a alapján történt megtagadása miatt emelt semmiségi panaszt illeti: ez azért nen. vétetett figyelembe, mert ama kérdésben tényt kellett volm