A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 3. szám - Még egy pár szó a BP. 557. §-ának alkalmazásáról

A JOG 19 mázast, amely mellett a mi közjegyzői díjszabásunk eltörpül, amely saját viszonyainkkal sincs arányban. Zimányi Alajos bpesti kir. közjegyző. II A Jognak f. évi 1-ső szám alatt Spectator fenti cim alatt egy cikket irt. melyben nem helyesli az igazságügyi kormány azon eljárását, melynélfogva uj közjegyzői állásokat rendszerint csak az illető közjegyzők elhalálozása alkalmával létesít, s kívánatosnak tartja, hogy nagyobb népességű s telekkönyvi hatósággal ellátott járásokra való tekintettel a közjegyzői állások minél előbb szaporittassanak. Legyen szabad ezen cikkre néhány észrevételt lennem. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy ha tekintetbe vesszük azt, hogy az 1875. évben rendszeresített 210 közjegyzői állás az 1900. év végéig 277-re szaporittatott (vagyis 25 év alatt 32°;.0-an, holott a közjegyzői hatáskör azóta sem tágittatott, s az ügyforgalmi kimutatások csupán a hagyatékok és a váltóóvások terén mutatnak emelkedést, ellenben a közjegyzői okiratok terén stagnálást, sőt hanyatlást, —bekell ismernünk azt, hogy az igazságügyi kormány eddig is elég gyors tempóban haladt a közjegyzői állások szaporításának utján. Hogy pedig ezen szaporításnál az illető közjegyzőnek személyi viszonyai figyelembe vétetnek, az nagyon is méltányos dolog Eltekintve attól, hogy a közjegyzők jövedelmét nagyobbnak hiszik, mintamennyi az valób.n szokott lenni, nem veszik tekintetbe az azzal összekötött kiadásokat, (melyek vidéken a közjegyzői állás természeténél fogva sokkal nagyobbak mint az államhivatalnokok kiadásai) s azt, hogy a közjegyzőknek nincs nyugdijuk. De ha aSpectator által felállított számbeli tételek helyesek leimének is. azt kérdem: hogyan keletkezett különösen vidéki kisebb helyeken az a nagyobb jövedelem ? A közjegyzői kényszer alá tartozó ügyletek és hagyatékok száma távolról sem adja azon jövedelmet, — annak lényeges része az illető közjegyzőnek szerzeménye; a szerződések, nagykorúak hagyatéki ügyei s magánmegbizásai oly teendők, melyek az illető közjegyző iránti bizalomnál fogva őt évről-évre nagyobb mérvben vették igénybe s jövedelmét szaporították. Már most, ha egy közjegyző 25 évi fáradozása által vidéki kis helyen teremt magának tisztességes állást, s nincs azon szerencsés helyzetben, hogy a központba bejusson közjegyzőnek, mert talán egy befolyásos képviselő a maga számára foglalta le azon közjegyzői helyet, nem lenne-e igazságtalanul sújtva az által, ha öregségében előléptetés helyett egyik járásától s azzal együtt jövedelmének nagy részétől megfosztatnék r De továbbá panaszkodik Spectator az ügyvédek sanyarú helyzete miatt s nem gondolja meg azt, hogy minden közjegyzői szaporítás az ügyvédek helyzetét rosszabbítja; mert oly helyeken, hol nagyobb kereskedelmi forgalom nincs, a közjegyző utalva van a magán megbízásokra, viszont az ügyvédek ott nagyobb perek hiányában tulnyomólag perenkivüli ügyekkel foglalkoznak; ha tehát ily helyeken egy közjegyző letelepszik s magához vonzza a szerződések és egyéb megbízásokat, azt az egész járásnak ügyvédi kara nagyon megérzi. Általában véve tehát mondhatjuk, hogy mindaddig mig a közjegyzői hatáskör a telekkönyvi s örökösödési ügyek terén jobban nem fejlesztetik, nagyon helyesen és tapintatosan jár el az igazságügyi kormány akkor, ha a közjegyzői állások szaporításánál ugy a szerzett jogokat, mint a vidéki ügyvédek helyzetét figyelmére méltatja. Egy közjegyző. III. Spectator jóakaratú cikke, a közjegyző; intézmény fejlesztése érdekében, teljes elismerést érdemel addig, ami magáról a fejlesztésről szól. De határozott correctióra szorul otti ahol az egyes közjegyzők jövedelmeiről beszél. Azt mondja: «Ke vés oly vidéki közjegyző van, talán néhány újonnan rendszeresített közjegyzői állás kivételével, kinek évi tis ta jövedelme nem haladná tul az 5—6/<'00 irtot, kevés oly nagyobb vagy székvárosi közjegyző, ki évi 10—1,5000 frtnyi jövedelemre szert ne tehetne.» Nos hát ez egyszerűen valótlan! Nem szólva a székvárosi közjegyzők jövedelmeiről, kik közül egyik-másiknak talán nagyobb a jövedelme, de alig több, mint amilyet Spectator rózsaszínű szemüvege mutat, — a vidéki városi vagy falusi közjegyzők tiszta jövedelme a 2,000—5,000 frtot nem haladja tul. Ez pedig a tisztességes megélhetésen fölül a «nyugdíj» biztosítására édes kevés ! Ismerek közjegyzői állást többet, amely a tisztességes megélhetést sem biztosítja. Ha kívánja, adatokkal is szolgálhatok. Általában nagy a tévhit a közjegyzői állások jövedelemforrásait illetőleg. Merem állítani és bizonyítani, hogy a közjegyzői teendők felerésze, vagy ennél is több: ingyenmunka, amely nem hogy jövedelmet hozna, hanem tulkiadással jár. A hagyatéki ügyeknek átlag egyharmada átalány nélküli. A névaláírás hitelesítések, másolathitelesitések, tehát a közjegyzői ügyek nagyobb fele, oly csekély dijazásuak, hogy a reájuk fordított munkaerőnek és irodai anyagnak a költségeit sem hozzák meg. Spectator t az igazságügyministériumban lévő közjegyzői évi ügyforgalmi kimutatásokra figyelmeztetem. Ezek a kimutatások be fogják igazolni, hogy mennyi ingyenmunkát végeznek a közjegyzők, amiről azok, akik a közvéleményt a közjegyzői állások nagymérvű jövedelmezőségével nk kürtölik és igy félrevezetik, nagy bölcsen hallgatnak. Eddigelé a közjegyzői kar is némán tűrte ezeket a tendentiosus híreszteléseket, mert a sajtóban nem igen lett a kérdés ily számszerűleg pertraktálva. S p e c t a t o r cikke azonban egyenesen kihívja az igazságnak a kiderítését és kimondását. Ennyit a közjegyzői állások jövedelmezőségéről. Spectatornak az e téves anyagi adataiból levont többi következtetései természetes maguktól megdőlnek. Anonymus Még egy pár szó a B P. 557. £-ának alkalmazásáról. Irta; OROSZ PÁL, nagy-kikindai kir. tszéki biró. A «Jog» és a «Büntető Jog Tára» mult heti számában a B. P. 557. §-ának magyarázatával s ennek az eljárásban miként leendő alkalmazásáról megjelent közlemények közül legyen szabad nekem is főleg Polgár József kir. törvényszéki elnök ur által közölt cikkre alábbi egy-két sorban, mindazonáltal egyedül és kizárólag practikus szempontból s a törvényhelyek felemlitésének lehető mellőzésével — reflectálnom. Mindenekelőtt reá akarok mutatni Polgár József cikkíró ur közleményében foglalt egy-két ellentmondásra a mint következik: azzal kezdi ugyanis közleményét cikkíró ur, hogy «alig van a B. P.-nak oly hiányos és eltérő magyarázatokra alkalmat szolgáló része, mint . . . stb. Ilyen többek között a B. P. 557. §.» Ezzel szemben cikkének további folyamán ezeket mondja : ((különösen áll pedig ez» (t. i, hogy enyhébb magyarázat nyilvánuljon) — «akkor, a midőn a B. P. 557. §. a semmiségi panasz bejelentésének helyéül expressis verbis az első fokban itélt kir. járásbíróságot jelöli meg.» Hogy lehet tehát eltérő magyarázatot adni egy törvényszakasznak, ha az valamit expressis verbis rendel? Ismét később ezeket mondja a cikkíró ur: « Ámde a B. P. 557. §-ának harmadik bekezdésében felhívott és megfelelően alkalmazandó szakaszok szintén nem tartalmaznak az ítélet kihirdetése és közlésére nézve directivákat.» Már ezen fent citált s egymásnak ellentmondó kijelentésekből is világos, hogy maga a cikkíró ur is különféle véleményben van a hivatkozott szakasz precis, vagy nem precis voltáról, — a mit különben legeclatansabban bizonyít azon körülmény, hogv a B. P. rövid egy évi életben léte óta bíróságaink a legkülönféleképpen alkalmazzák, — a törvény tisztelt commentátorai pedig a legkülönféleképpen commentálják. Mint közleményem elején mondottam, én tisztán és kizárólag csakis practikus szempontból akarok ezen §-hoz hozzászólani s csak is e szempontból akarom Polgár József cikkíró ur véleményével ellenkező nézetemet nyilvánítani. Hogy ezt tehessem, egész röviden vázolnom kell a felébbviteli eljárás egész menetét a felebbviteli tárgyalás kitűzésétől — az ítélet meghozataláig: A kir. törvényszék tanácsüléséből felebbviteli tárgyalásra utasítja az ügyet, mondjuk, a mi a legtöbb esetben történik, a bizonyítási eljárás ismétlésének teljes mellőzésével, — a tárgyalási elnök kitűzi a tárgyalás napját s arra a feleket megidézi, igaz ugyan, hogy a kire szükség nincs, azzal idéztetik, hogy «a tárgyalás elmaradásuk esetén is meg fog tartatni)) (ha ugyan a 14—15 éves ingyenes dijnok a nyomtatványban nem éppen ezt a passust húzza ki). Igen ám, de most itt a szegény parasztunknak (a legtöbb fél a parasztos'tályból kerül ki) az a szerencsétlensége, hogy a eriminalis ügyekben már annyira van fegyelmezve, hogy a mint egy idézést kap — miután annak tartalmát a r