A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 3. szám - A bűnügyi vizsgálat elrendeléséhez - A zálogtartási viszonyról

20 A JOG lelkiismeretes kézbesítők természetesen a legritkább esetben magyarázzák meg — az elővezettetéstől való féltükben (vagy ha a dijnok nem ezt húzta ki a blanquettából, hát azért; a kitűzött tárgyalásra feltétlenül elmegy, a mint ezt a n.-kikindai kir. tvszéknél, a hol 200 körüli ily tárgyalás volt kitűzve, mely ügyek 96°/0-jában a felek mind megjelentek, — a mult év tapasztalata mutatta. Már most az ügy felhívása után az elnök megmondja a megjelent feleknek, hogy az ügyük fog másodfokban tárgyaltatni s elbíráltatni, s hogy az ügy előadását végig hallgathatják s annak idején felszólalhatnak. Ezután az előadó ismerteti az ügyet a felebbezés szabta kereten belül, megadja a kért felvilágosításokat s végre felolvassa az I. bíróság ítéletét s a tárgyalási jegyzőkönyvnek a felebbezések bejelentését tartalmazó részét, mire az elnök felszóllitására a jelenlevő felebbező előterjeszti felebbezési indokait, a melyekre a jelenlevő ellenfél megteheti ellenészrevételeit. Most jön a furcsa állapot: Az elnök kijelenti, hogy a törvényszék visszavonul ítélethozatalra, a mi meg is történik. A tanácskozás befejeztével a tvszék visszajön a tárgyalóterembe s a t. commentátorok egy részének véleménye szerint az elnök meghirdeti az ítéletet, megmondja a feleknek, hogy az Ítélet ellen élhetnek ugyan jogorvoslattal, de azt e helyütt bejelenteniök nem szabad, hanem majd annak idején az első fokban itélt kir. járásbíróságnál, amennyiben oda meg lesznek idézve, ha pedig a járásbíróság az ítéletet velük kézbesítés utján közli, ugy azt oda Írásban adhatják be, a t. commentátorok másik részének véleménye szerint pedig még furcsább a dolog, mert eszerint a kir. törvényszéknek nem is szabad meghirdetni az ítéletet, csak megmondja az elnök, hogy itélet lett hozva, de az, hogy az miként szól, megmondva nem lesz, majd közli azt a járásbíróság. Már most az a szegény paraszt, a ki a legnagyobb munka, vagy télnek idején egy-két mértföldet fáradt, hogy a felebbviteli bíróságnál hozandó ítéletét meghallhassa, menjen haza s aztán egy-két hét múlva ismét fáradjon az esetleg szintén egypár mértföldnyire levő járásbírósághoz, ha megidézik, avagy ha kézbesítés utján közlik vele az ítéletet, fogadjon drága fiscálist, a ki majd semmiségi panaszát írásban indokolja ? Kérdem már most, hogy vájjon Polgár József cikkíró ur által említett enyhébb törvénymagyarázatnak ezen eljárás felel-e meg, avagy szerény nézetem szerint azon egyedül helyes eljárás : hogy a kir. törvényszék, mint felebbviteli büntető bíróság igenis hirdesse meg ítéletét amegjelent felek előtt, tanítsa ki perorvoslati jogaikról s az általuk parasztosan előadott nyilatkozatot jogi formába öntve vegye be a jegyzőkönyvbe s az iratokat, perorvoslatbejelentés esetén csak akkor küldje be a járásbírósághoz, ha akár csak egy perorvoslatra jogosult fél is nincs jelen. Erős meggyőződésem, hogy ha ezen eljárás nem is felel meg a törvény rideg szavainak, de egyedül ez a B. P. intentióinak a legmegfelelőbb s a felek érdekeivel egyedül ezen eljárás esik össze. A bűnügyi vizsgálat elrendeléséhez. Irta: Dr. F1NKEY FERENC, sárospataki jogtanár. Kelemen Ernő járásbiró urnák a «J o g» m. é. 50-ik számában «a bűnügyi vizsgálat elrendelése* cim alatt megjelent becses cikkére bátorkodom egy rövid megjegyzést tenni, miután a még ma is fennálló vitában, mely e fontos kérdésben az év eleje óta folyik, kívánatos lenne, ha a judicatura már megállapodnék. Erre azonban az egyetlen feltétel a BP. 110. és 105. §-ai értelmének kétségfelen megállapítása. Igénytelen véleményem szerint pedig a Kelemen Ernő ur magyarázata nem felel meg teljesen a törvény valódi értelmének. Az említett cikk ugyanis a 105. §. azon kitételéből, hogy a vizsgálatot «re n d s ze ri n t» a vizsgálóbiró rendeli el, magyarázza ki azt, hogy a vizsgálatot a 110. §. alapján a vizsgálattal megbízott járásbiró is elrendelhetné, miután, ha a 105. §. a «rendszerint» szót használja, kell lenni valakinek, a ki a vizsgálatot «kivételesen» rendeli el, ez pedig szerinte a járásbiró. Ezt azzal indokolja, hogy különben a «rendszerint)) szónak nem lenne értelme s ha a vizsgálatot csak a törvényszék vizsgálóbírója rendelhetné el, akkor a törvénynek a 105 §-ban ki kellett volna tennie a «csak» vagy «kizárólag» a «törvényszéki» vizsgálóbiró kifejezéseket. Ez a magyarázat azonban csak grammatikai, sőt annak sem állhat meg. Ugyanis a «rendszerint)) szó igenis arra utal. hogy a vizsgálatot, melyet szabály szerint a törvényszéki vW gálóbiró rendel el, kivételesen más is elrendelheti, de ezeket a má<= valakiket meg is mondja a törvény expressis verbis a megfelelő helyeken. T. i. kivételesen elrendelheti a vizsgálatot a 262. §. szerint a vádtanács, a vádirat és a kifogás feletti tárgyalás után és a 318. §. harmadik bekezdése szerint az itélő bíróság (a törvényszék) a főtárgyaláson. E két kivételre céloz a «rendszerint)) szó a 105. §-ban. A vizsgálat teljesítésével megbízott járásbiró azonban a 110. §. értelmében nem rendelhet el vizsgálatot, mert a 110. §. erre nem hatalmazza fel. E szakasz «a vizsgálatot teljesítő birák» címfelirat alatt foglaltatik s igy a járásbiró világosan csak a teljesítést végezheti s a szakasz második bekezdése, melyre épiti Kelemen Ernő ur is (mint a vele egy nézeten levők általában) további fejtegetéseit, igénytelen nézetem szerint csak azt jelenti, hogy a vizsgálat' teljesítésében a megbízott járásbiró ugyanoly jogokkal bír s ugyanazon szabályok állnak rá, mint a törvényszéki vizsgálóbíróra. Ugy vélem tehát, hogy a BP. valódi értelme csak az lehat, hogy a vizsgálatot törvényszéki, vagy esküdtbirósági ügyben csak a törvényszéki, illetőleg a valódi vizsgálóbíró rendelheti e 1. Mert hiszen a járásbíróságnál nincs is valódi, rendes vizsgálóbiró, hanem egyik bíró ki van jelölve a járásbíróságra bizott vizsgálatok teljesítésére. A BP. tehát a 105. §-ban helyesen szól egyszerűen «vizsgálóbiró»-ról, mert a szó szigorú értelmében vizsgálóbiró csak a törvényszéknél van. Legkevésbbé akarjuk mi. kik e nézetet védelmezzük, a járásbíróságot kisebbíteni e magyarázattal, sőt épen, mint emiitettem, a járásbiró a vizsgálat teljesítésében s nézetem szerint befejezésében és megszüntetésében is. teljesen egyenrangú és egyenlő jogú a törvényszéki vizsgálóbíróval. Ezt rendeli világosan a 110. §. második bekezdése. Mi csak azt akarjuk kiemelni, hogy a vizsgálat elrendelése és teljesítése két különböző dolog, a mit a BP. IX. fejezetének címei is világosan kifejeznek és hogy a kevesebbel, a teljesítéssel megbízott nincs jogosítva a többre, az elrendelésre. És igy az sem helyes érv, hogy ha a megszüntetés megilleti a járásbirót, az elrendeléshez is joga lehet. Az elrendelés nagyobb horderejű a megszüntetésnél s igy ide is szól a fentebbi szabály. A vizsgálat elrendelése is a nagyobb fontosságú dolog, súlyos következményekkel járhat, ezért ruházta a BP. e jogot a rendes vizsgálóbíróra, vagy a vádtanácsra, illetőleg a törvényszékre. A közjogigarancia megsértése sa hatáskörök összezavarása lenne tehát, ha a járásbiró törvényszéki ügyekben vizsgálatot rendelhetne el. A járásbirót a BP. mint szintén bírói személyt, célszerűségi tekintetekből kivételesen s ((fontos okbó 1»*(110. §.) igénybe veszi a vizsgálat teljesítésénél, de a vizsgálat elrendelés jogával sehol sem ruházta fel. Ez oly kiterjesztő magyarázat lenne, a mi a törvény világos szavaival és ratiójával egyenesen ellenkeznék. A világért sem akarom az én, illetőleg az általam is védett felfogás csalhatatlanságát hirdetni. Lehet, hogy mi tévedünk. Egyetértek tehát Kelemen Ernő úrral abban, hogy kívánatos lenne a vitás kérdést curiai döntvénnyel tisztázni. A zálog* artási viszonyról. Irta : dr. OLÁH ISTVÁN, kir. albiró, Homonnán. A m. kir. Curia teljes ülési döntvényében, — szemben az ellentétes kir. itélő táblai határozatokkal, a telekkönyvi rendtartás egyik alapelvéül, a legalitás elvére mutatva, kimondotta, hogy az ősiségi nyiltparancs 19. §-a által tiltott úgynevezett «zálog szerződések)) alapján az abban kitüntetett kölcsönösszeg erejéig a zálogjog be nem jegyezhető; — az ily szerződés jogi hatálya csak az előbbi állapot helyreállítására irányzott követelési jogban nyilvánul. Eles kidomboritást nyert e határozattal e jogügylet érvénytelensége, — ellentétben áll ezzel az az elbánás, a melyIyel az 1892. évi 44,987. számú igazságügyminiszteri rendelet 3. £-a a zalogtartási viszonynak az eredeti helyszíneléskor való bejegyzéséhez és ezen bejegyzésnek fennállásához fontos jogi hatályt fuz. . E szakasz szerint ugy a nemesi jószág zálogbirtokosa, mint az úrbéresek között létrejött zálogtartási viszonynál a zalogbirtokos jogosítva van feltétlen tulajdonjogának kitüntetesét kérelmezni. & E rendelet alapeszméje kétségtelenül az, hogy az úrbéresek kozott létrejött zálogtartási viszonynál a zálogbaadó joga