A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 35. szám - Az üzleti könyvek bélyegkötelezettségéről

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 35. számához. Budapest, 1901. szeptember hó 1. Köztörvényi ügyekben. Az, hogy a leltározott és a hagyatékhoz tartozónak elösmert vagyonban az osztályos egyesség és a hagyatéki átadás megtörtént, nem akadályozza a felpereseket abban, hogy ha akar harmadik személy, akar alperesek jogelőde, mint a felperesek jogelődével közösen gazdálkodó fél, a felperesek jogelődének hagyatéka leltározása alkalmával bizonyos vagyonokat a leltározás elöl elvon, a mennyiben felperesek az ily tényt perben bizonyitani tudják, az ily vagyonokat, akár természetben, akár azok érteket követelhessék, erre nézve külön megtévesztés bizonyítása nem szükséges. A közös vagyonban közösen folytatott gazdálkodás pedig a gazdasághoz tartazo tárgyakra nézve tulajdoni közösséget állapítván meg. a mennyiben megállapittatott, hogy alperesek jogelőde a felperesek jogelődével ily gazdálkodást folytatott, ebből folyólag a tulajdoni közösség kiterjed gazdasági tárgyakra, és azoknak a közös gazdálkodás idejében való származékaira. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa. R. Istvánné, K. Mária felperesnek 212 frt S7i,1., kr. s jár. iránt, özv. P. Vinczéné K. Katalin felperesnek 212 frt 871,. kr. s jár. iránt, és R. István, mint kiskorú K. Márton és K. Iván magángyámja felperesnek, 425 frt 75 kr. töke s jár. iránt, K. Balázs, illetve ennek a per folyama alatt történt elhalálozása után örökösei özv. Balázsné V. Apollónia és kiskorú gyermekei K. András, Mária, Vince és Angvelka, valamint a netáni ösmeretlen örökösei részére kinevezett ügygondnok V. Lajos ügyvéd alperesek ellen, a letenyei kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és háromrendbeli és egyenlítve ugyanott 1898: Sp. 180. számú Ítélettel befejezett, alperesnek felebbezése, felpereseknek csatlakozása folytán pedig a nagykanizsai kir. törvényszék által az 1901. évi január hó 12. napján 1900. D. 165. sz. a. hozott ítélettel elbírált sommás perében felpereseknek az 1901. évi január hó 26. napján 1900. D. 185/4. sz. a., alpereseknek az 1901 évi január 27-ik napján 1900. D. 165/5. sz. a. beadott felülvizsgálati kérelme folytán az ügynek az 1801. évi március hó 7. napján befejezett előadása és tárgyalása után az alul kitett i napon, következő ítéletet hozott: A'peresek felülvizsgálati kérelmükkel elutasittatnak. Felperesek felülvizsgálati kérelmének részben hely adatik s ennek következtében a felebbezési bíróság Ítélete annyiban megváltoztattatik, hogy a marasztalási összeg 90 frt 12 kr., vagyis 180 kor. 24 fillérrel felemeltetik s e szerint az kitesz 864 koronát, továbbá alperesek köteleztetnek, felpereseknek 129 kor. 95 fillér első, 28 kor. 50 fillér felebbezési bírósági és 28 K. 65 fillérben megállapított felülvizsgálati mérsékelt költséget 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni. Egyebekben azonban felperesek felülvizsgálati kérelmükkel szintén elutasittatnak. Indokok. Alperesek azért támadják meg a felebbezési bíróság ítéletét, hogy anyagi jogszabálysértést képez az, hogy egy jogérvényesen megállapított osztályos egyességgel szemben örökösödési per elkerülésével a felebbezési bíróság osztály megállapításába bocsátkozott, s jogszerű alap nélkül marasztal a nélkül, hogy felperesek a megtévesztést bizonyították volna, továbbá, hogy a közös gazdálkodás jogviszonyából kifolyólag tulajdoni, vagy szerzeményi közösséget állapit meg ; hogy a saját tenyészállat származékát is a közös gazdálkodás résztvevőire is kiterjeszti, mert az nem törzsvagyon, hanem jövedelem, hogy az is anyagi jogszabálysértés, hogy egy haszonélvezettel terhelt vagyonban a származékot törzsvagyonként veszi számításba, és hogy alaptalanul mondotta ki a felebbezési bíróság, hogy K. Balázs nem örökös, hanem harmadik személy — Ezek a panaszok alaptalanok, mert az, hogy a leltározott és a hagyatékhoz tartozónak elösmert vagyonban az osztályos egyesség és a hagyatéki átadás megtörtént, nem akadályozza felpereseket abban, hogy ha akár harmadik személy, akár alperesek jogelőde, mint a felperesek jogeló'dével közösen gazdálkodó fél, a felperesek jogelődének hagyatéka leltározása alkalmával bizonyos vagyonokat a leltározás elől elvon, a mennyiben felperesek az ily tényt perben bizonyitani tudják, az ily vagyonokat, akár természetben, akár azok értékét követelhessék, erre nézve külön megtévesztés bizonyítása nem szükséges, mivel alperesek nem is állítják, hogy a leltárból való. kihagyás felperesek beleegyezésével történt volna. A közös vagyonban, közösen folytatott gazdálkodás pedig a gazdasághoz tartozó tárgyakra nézve tulajdoni közösséget állapítván meg, a mennyiben megállapittatott, hogy alperesek jogelőde a felperesek jogeló'dével ily gazdálkodást folytatott, ebből folyólag a tulajdoni közösség kiterjed a gazdasági tárgyakra, és azoknak a közös gazdálkodás idejében való származékaira, — a fellebbezési bíróság pedig azt állapította meg, hogy a származékok a felperesek jogelődének elhalálozása idejében meg voltak. A tulajdoni közösségből folyó jog érvényesítését pedig az a körülmény, hogy a közös vagyonra a közös édes anya haszonélvezete fentartatott, nem befolyásolhatja, mivel megállapittatott, hogy az anya a gazdálkodást testi fogyatkozása miatt nem vitte, hanem eltartásban részesült. Alperesek a felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás megállapítását is megtámadják és panaszkép előidják, hogy a fellebbezési bíróság nem emelte ki Ítéletében, hogy mily tényt mely tanuk vallomása alapján állapított meg. A felebbezési bíróság ítéletében kiemelvén az első bírói ítéletben előadott tanúvallomásokat és azok mérlegelése alapján állapítván meg a tényállást — ezzel elfogadta az első bíróság ítéletének vonatkozó indokait s aztán a tanuk név szerint is fel vannak hiva az egyes ítéletekre vonatkozó megállapításoknál — jogszabálysértés tehát a tekintetben fenn nem forog, hogy a felebbezési bíróság indokolási kötelességének meg nem felelt volna. Az pedig, hogy a felebbezési bíróság mit vesz bizonyítottnak a tanuk vallomása alapján, mint a birói szabad mérlegelés eredménye, felülvizsgálat tárgyává nem tehető, és mivel a bíróság meggyőződését a S. E. 64. §-a alapján a per összes körülményeire való tekintettel köteles megalkotni, meggyőződése alapján megalkotásánál alperesek jogelődének bíróságon kivüli beösmerését, mint egyes mozzanatot számba vehette, a nélkül, hogy ez által vétett volna a most idézett 64. §. rendelkezése ellen. Áttérve a felperesek felülvizsgálati kérelmére, az a mennyiben arra vonatkozik, hogy a 90 frt 12 kr. a felperesek részére megítélt összegből levonható nem lett volna, alapos, mert a felebbezési bíróság ítéletében felhívott 1896. évi január 4-én kelt jegyzőkönyv szerint, melynek tartalmi valódiságát a felebbezési bíróság elfogadta, az alperesek jogelőde által eladott ló, melynek árából a felperesek jogelődének községi tartozása törlesztetett, közös volt felperesek és alperesek jogelődei között, ha tehát azt alperesek jogelőde eladta, és árának fele részét felperes jogelődének tartozására fordította — az csak azt eredményezheti, hogy felperesek annak a lónak fele értékét nem követelhetik, de a részükre az egyéb ingóságok fejében kijáró összegből le nem vonható, mivel a fele rész vételár megilletvén felpereseket, az abból teljesített adósság törlesztésért megtérítéssel nem tartoznak. E részben tehát a felebbezési bíróság ítéletét meg kellett változtatni, s a marasztalási összeget megfelelően felemelni. Egyebekben azonban, ide nem értve a költségre vonatkozó részt, felperesek panasza is szintén alaptalan. A 9. és 11. kereseti tételszámok alatti sertésekre nézve ugyanis a felebbezési bíróság azt állapította meg, hogy azokat felperesek megkapták, az pedig, hogy a felebbezési bíróság felpereseknek e részben való előadását helytelenül értette volna meg, felülvizsgálat tárgyát nem képezheti. Az 1. tétel alatt felsorolt 2 ló közül a felebbezési bíróság csak az egyikre nézve állapította meg, hogy a leltárból kimaradt, tehát csak az egyik ló ára volt számításba vehető, a megállapítás mint a bizonyítás eredménye felülvizsgálat tárgyát szintén nem képezheti. A 4. tételszám alatti borra nézve szintén találta a felebbezési bíróság megállapíthatónak, — hogy az mint közös vagyon a leltárból kimaradt volna, — erre nézve is áll a fennebb kimondott jogszabály. Az, hogy a kamat a kereset indításától Ítéltetett meg, a felebbezési bíróság által jogszabálysértést nem képez, mivel a per tárgyát a felperesek jogelőde hagyatékából elvont ingóságok képezik, s azokra nézve tehát nem alkalmazható az örökség követelésénél a kamatra vonatkozó jogszabály. A perköltség tekintetében az alperesek panaszának figyelmen kívül hagyásával, a felperesek panaszának részben helyt kellett adni, — mert habár a felebbezési bíróság ítéletének erre vonatkozó rendelkezése megfelel a S. E. 110. §-ban foglalt jogszabálynak, de mivel a kereseti összeg, felpere;ek felülvizsgálati kérelme következtében javukra felemeltetett, a perköltség viselésének kérdése pedig a per végeredményéhez képest állapítandó meg, s a mennyiben alperesek felpereseket egész keresetükkel elutasittatni kérték s perbeni védelmük erre irányult, ennek ellenére azonban jelentékeny mérvben pervesztesekké váltak, felperesek javára a felmerült költség aránylagos részben megítélendő volt 1901. március 7. (I. G. 47/1901. sz. a.) A S. E. 184. §. szerint a másodbiróságnak az illetékességet, megállapító rendelkezése csak annyiban vehető felülvizsgálat alá, amennyiben olyan esetekben, amelyekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs, az illetéktelen bíróság illetékesnek mondatott ki ; már pedig a S. E. 1. g. 3. pontja szerint