A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 2. szám - A magyar ált. polg. törvk. tervezetének ismertetése

8 A JOG érdekében használt perorvoslatra okul szolgáló esetekben a rendes perorvoslati szabályok már ennélfogva sem alkalmazhatók, a törvény megsértését magában foglaló ítélet pedig csak a B. P. 442. §-ának eseteiben semmisíthető meg, ezek az esetek azonban fenn nem forognak. Ehhez képest a koronaügyész perorvoslatának az eljárt bíróságok határozatai megsemmisítésére irányzott részét el kellett utasítani. A koronaügyész perorvoslatának egyéb része azonhan alaposnak találtatott ; mert a B. P. 231. §-ának második pontja szerint a határozathozásban csak az a biró vehet részt, aki a főtárgyalás egész tartama alatt jelen volt s minthogy a B. P. 542. §. szerint a fentebbi rendelkezés a jbiróság előtt tartott tárgyalásnál is megfelelően alkalmazandó, s ennek figyelmen kivül hagyása nem egyszerű szabálytalanságot, hanem a B. P. 383. §. 3. pontja szerint hivatalból figyelembe veendő alaki semmiségi okot képez : ennélfogva a nagyajtai kir. jbiróságnak 1900. febr. 9-én B. 41/3. sz. Ítéletében a törvénysértést fel kellett ismerni. De a törvénysértést meg kellett állapítani a jbiróság ama intézkedésében is, hogy N. D.-né felebbezését, jóllehet abban a határnap igazolása kérelmeztetett, ennek figyelmen kivül hagyásával a 2-od fokú bírósághoz felterjesztette, holott a B. P. 548. §-a első sorban az igazolás kérdésének eldöntését rendeli s csak ennek megtagadása esetében engedi meg a felebbezésnek a 2-od fokú bírósághoz leendő felterjesztését. Végre a most jelzett mind a két esetben meg kellett állapítani a kézdivásárhelyi kir. tszék mint másodfokú bíróságnak 1900. ápril 21-én 482. sz. a. kelt végzésében a törvénysértést, mert fenforogván a B. P. 384. §. 3. pontjában foglalt s hivatalból megfigyelendő alaki semmiségi ok, a kir. jbiróság Ítélete a B. P. 550. §. 3. pontja alapján megsemmisítendő lett volna. De a törvénysértés megállapítandó volt a tszéknek abban az eljárásában is, hogy vádlott felebbezését visszautasította, holott a B. P. 548. §. végpontja és a B. P. 40 >. §. 2. pontjának rendelkezése szerint az igazolás kérdésében határozathozatal végett a periratokat a járásbírósághoz kellett volna visszaküldeni. Ennélfogva a perorvoslatnak helyt adni és a B. P. 442. §.-ának megfelelő határozatot kellett hozni. Vádlottaknak az a cselekménye, hogy 4 hónapos gyermeküket egy harmadik személy lakására ennek tudtával hozták s miután ez a harmadik személy a gyermeknek a szobában való letételét nem engedte meg, a gyermeket az udvarra nyiló konyhaajtónak küszöbén letéve eltávoztak, a btk. 25o. §-ába ütköző családi állás elleni bűntett fogalma alá nem vonható, s büntetendő cselekményt nem képez, mivel a kitett gyermek kiléte, származása ez által kétségessé nem vált. A kaposvári királyi törvényszék (1899. évi angusztus hó 2-án 4,0i0. sz. a.) következőleg ítélt: A kir. törvényszék K. Pál Ferencet és K. P. Ferencné szül. R. Erzsébet vádlottakat a btk. 254. §. első bekezdésébe ütköző, de a 92. §. alkalmazásával és a 20. §. felhívásával minősített családi állás elleni vétségben bűnösöknek mondja ki s ezért elitéli a fent hivatkozott §§-ok alapján K. Pál Ferenc vádlottat az ítélet foganatba vételétől számítandó 8 napi fogházra. K. Pál Ferencné szül. R. Erzsébetet pedig ugyancsak a hivatkozott §§ ok alapján az itélet foganatba vételétől számítandó 4 napi fogházra. Kötelezi továbbá vádlottakat az esetleg felmerülendő eljárási költségek egyetemleges s az esetleges rabtartási költségek fejenkénti megfizetésére. Indokok: K, Pál Ferenc és neje vádlottak a tárgyalás során egyezőleg a vizsgálat egyéb adataival beismerték, hogy Zsófia nevü 4 hónapos leánygyermeküket 1898. évi október hó Endrédre vitték s itt N. Gerö Jakab lakásán a konyhaajtó előtt letették s aztán eltávozták. E cselekményük elkövetésére az birta őket, hogy N. Gerő a kitől K. Pál Ferencné állítása szerint a gyermek származik, az apaságot elismerni és a tartási költségeket viselni vonakodott. A polgári pert elvesztették s így másként nem tudtak magukon segíteni, mint hogy a gyermeket nála hagyták. Minthogy kétségtelen, hogy a gyermek rendszerint járt helyre lett kitéve oly célból, hogy családi állását megváltoztassák s minthogy a nyerészkedési szándék fenforgása nem volt bebizonyítható, vádlottak cselekménye által a btk. 254. §-ának első bekezdésében irt a családi állás elleni bűntett tényálladéka van helyrelállitva, mely azonban a btk. 92. §-ának alkalmazásával vétséggé minősíttetvén ebben bűnösöknek ki mondattak és büntetéssel sújtattak. Büntetésük kiszabásán ál mindkét vádlottra nézve nyomatékos enyhítő körülményül vétetett büntetlen előéletük, beismerésük és az, hogy a N. Gerőtó'l kapott segélyezések alkalmasak voltak arra, hogy bennük azon hitet keltsék, miszerint eljárásuk jogos. Végül az asszonyra nézve még az, hogy térje által kényszerítve egyezett bele a cselekvés elkövetésébe. Ezek alapján a btk. 92. §-ának alkalmazása indokoltnak találtatott. A pécsi kir. ítélőtábla (1899. november 20-án 3,436. sz. alatt i az első bíróság ítéletét megváltoztatja és vádlottakat az ellenünk emelt vád és következményei alól felmenti. Indokok: A btkv. 254. §-ának a családi állás elleni bűntett tényálladéki elemeire vonatkozó eme felsorolásából, aki valamely gyermeket más családba csempész, kicserél, elsikkaszt, eltitkol rendszerint járt helyre kitesz, nyilvánvalólag az következik, hogy az utóbb emiitett esetben a kitétel esetében is a kitételnek oly módon kell történnie, hogy a kitett gyermek kiléte, származása ez által kétségessé váljék; a jelen esetben azonban a 254. §. eme alkalmazhatásának feltétele fenn nem forog; vádlottak ugyanis 1898. évi október 30-án délután 1 óra tájban a keresztségben Zsófia nevet nyert 4 hónapos leánygyermeküket N. G. Jakab tudtával hozták ennek lakására s miután a nevezett leánygyermeknek a szobában az ágyon való letételét nem engedte s belső szobájába távozott, vádlottak a gyermeket az udvarra nyiló konyhaajtónak küszöbére letéve eltávoztak, mely ténkedésüknek, N. G. Jakabnak cselédje H. Erzsébet szemtanuja volt; tekintv e, ugy ezek szerint vádlottak ténykedése annyira nyilvános volt, hogy az gyermek kitételére nézve a legkisebb kétely sem foroghatott fenn, vádlottak cselekménye a btk. 250. §-ába ütköző családi állás elleni bűntett fogalma alá nem vonható, s büntetendő cselekményt nem képez, amiért is vádlottakat az ellenük emelt vád alól fölmenteni kellett. A magyar kir. Curia (1900. nov. 20-án 3.285. sz. a) a kir. it. tábla Ítéletét helybenhagyja. A hitelezők megkárosítására irányuló szándék, valamint a btkv. 414. §-ban meghatározott csalárd bukásnak, ugy a 387. §-ban meghatározott csalás bűntettének leglényegesebb alkotó elemét képezi, ennek hiányában marasztaló itélet nem hozható. (A m. kir. Curia 1900. okt. 25. 8,594. sz. a.) A kir. járásbíróság ítéletének azt a rendelkezését, amelylyel a vádlottra ugy a fő-, mint mellékbüntetésként együttvéve 5o koronát meg nem haladó pénzbüntetés szabatott ki, a kir. törvényszék mint másodfokú biróság érdemben el nem bírálhatja. (A m. kir. Curia 1900. szegt. 25. 9,082/1900. sz. a.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: Drapodán Péter e., Nagy-Becskerek, u. o. trvszék, bej. febr. 10., félsz. febr. 22., csb. dr. Selymessy Sándor, tmgg. dr. Pánis Mladen. — Vider Cs. és társai e., M.-Sziget, u. o. trvszék, bej. fetr. 11., félsz. febr. 18., csb. Benkö Lajos, tmgg. dr. Mihályi Florent. — Rotter Mór e., Kecskemét, u. o. trvszék, bej. febr. 28.. félsz. márc. 19., csb. dr. Kazinczy Lajos, tmeg. dr. J. Szabó László. — Osztermann Géza e., Budapest, keresk. és váltótrvszék, bej. febr. 4., félsz. márc. 2., csb. dr. Alcsuti Ágost, tmgg. dr. Sós Ernő. — Kozma János e., Zenta, szabadkai trvszék, bej. febr. 25., félsz. márc. 4., csb. dr. Solti Károly, tmgg. dr. Hajdú Dezső. — Strenger R. e.. Szigetvár, kaposvári trv zék. bej. febr. 25., félsz. febr. 27., csb. Perczel Ákos, tmgg. Pohl László. — Hocháuser Mária e., Jászberény, szolnoki trvszék, bej. márc. 16., félsz, ápr. 16., csb. dr. Haraszty Emil, tmgg. dr. Rákos Miksa. — Fischer Márkné e., Kőröshegy, kaposvári trvszék, bej. febr. 20.. félsz. febr. 25 , csb. Havas Jenő, tmgg. dr. Székely Antal. — Braun Mór e.. Rusevó, dozsegai trvszék. bej dec. 31., félsz. jan. 15.. csb. Sztefánovics József, tmgg. dr. Kürschner Ede — Schreiner Ágost e., Várasd, u. o. trvszék, bej. dec. 15., félsz. jan. 4., csb. Tuskán János, tmgg. dr. Milanics Ede Pályázatok : A szégzárdi jbiróságnál a 1 b i r ó i áll. jan. 19. — A deési trvszéknél birói áll. jan. 19. — A soproni kir. ügyészségnél alügyés/.i áll. jan. 19. — A téthi jbiróságnál al birói áll. jan. 19. — A kunszentmiklósi jbiróságnál aljegyzői áll. jan. 20. — A hosszuaszói jbiróságnál aljegyzői áll. jan. 20. — A kaposvári jbiróságnál al birói áll. jan. 20. Sohnabel Adolf sárvári ügyvédnél a járásbirósági és telekkönyvi ügyekben jártassággal biró ügyvédjelölt alkalmazást talál. Ajánlatok ugyanahhoz intézendök. Dr. Léderer Zsigmond halmi-i ügyvédi irodájában gyakorlott ügyvédjelölt nyomban alkalmazást talál. A közjegyzői összes teendők intézésére, de különösen a hagyatékok önálló alapos tárgyalására teljesen szakképzett s gyakorlott, a legkitűnőbb bizonyítványokkal rendelkező, alkal mazásban álló közjegyzői segéd jelenlegi helyét önként változtatni óhajtja, megfelelő állást keres. Állását rövid időn bilül elfoglalhatja s hajlandó egy havi próbaidőt is eltölteni. Cím : Soti Julián Hatvanban. Több évi ügyvédi és közjegyzői gyakorlattal biró közjegyzői helyettes, a ki németül és tótul is tud, hagyatéki és tényleges birtoklási ügyeket perfekte tárgyal, nagyobb forgalmú közjegyzői irodában alkalmazást keres. Cím a kiadóhivatalban. Kir. közjegyző, családos, cserélni óhajt állást oly városbeli collegával, hol középiskolák vannak. Cim a kiadóhivatalban. Közjegyzői irodában gyönyörű irásu, 7 évi gyakorlattal biró 23 éves fiatal ember, sürgős alkalmazást keres. Beszél magyar, német, román nyelven, érettségije van perfect hagyaték tárgyaló, jártas a telekkönyvi és tényleges birtoklási eljárásokban. Cime, Glück István közjegyzőnél, Munkácson. r«i_l~L» KJUXVSft * TÁJISASÁti MTOKDÍJA BUDAPBST**