A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 33. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI. ciméhez

A JOG 131 visszatérni kész nejét visszafogadni nem hajlandó, oly tényeket és körülményeket pedig, a melyekből a megtagadás alaposságára következtetni lehetne — kimutatni nem képes — nejét külön eltartani köteles, a felebbezési bíróság arra való tekintettel, hogy Ítéletének tényállásában oly lényeket, a melyek a vissza nem fogadást indokolttá tennék, meg nem állapított, azzal nem sértett jogszabályt, hogy alperest neje külön eltartására kötelezte; mert továbbá arra nézve, hogy a felek a bíróság előtt minő kérelmeket terjesztettek elő, és minő tényeket hoztak fel, bizonyítékul egyedül a vonatkozó jegyzőkönyvek, azok mellékletei és maga az Ítélet szolgálhatnak, azonban ezekből, jelesül a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyvből és az ítéletből nem tűnik ki, hogy felperes a felebbezési eljárásban a tartásdíj összegére vonatkozóan oly kérelmet terjesztett volna elő, melyen a felebbezési bíróság túlterjeszkedett volna, sőt ellenkezően, a felebbezési eljárásban felperes a jegyzőkönyv szerint kifejezetten azt kérte, hogy alperes havi 100 korona tartásdíjban marasztaltassék, e kérelmen pedig a telebbezési bíróság tul nem terjeszkedett; 'gyébként pedig annak megállapi tása, hogy a külön élő nőt a tartásra köteles férjtől minő összegű tartásdíj illesse, a felek társadalmi állásának is figyegyelembe vételével, azok vagyoni viszonyai mérlegeléséből eredő lénykérdést képez, mely sikerrel panasz tárgyát csak jogszabály megsértése esetében képezheti, e megállapításnál azonban a telebbezési bíróság jogszabályt nem sértett, mivel annál a feleknek társadalmi állását és vagyoni viszonyait mérlegelése körébe vonta; mert továbbá a felebbezési biróság az állal, hogy a felülvizsgálat által nem korlátozott végrehajtási jogot a per folyama alatt lejárandó tartási összegekre is kiterjesztette, a S. E. 117. sj-ának 5. pontját nem sértette meg, mivel e §. ép azt célozza, hogy a mennyiben az ói pont alá tartozó valamely perben végrehajtható ítélet hozatik, a végrehajtás oly időközi összegekre is elrendeltethessék, a melyek a végitélet meghozataláig lejárnak, a végleges vagy végérvényes ítélet meghozataláig pedig a per még mindig folyamatban levőnek tekintendő; és mert megjegyezve azt, hogy a szóval is fentartott kereset csak ideiglenes női tartás megítélésére irányulván, kifejezett Ítéleti rendelkezés hiányában is a marasztalásnak csak ily terjedelme lehetne, annál is inkább, mivel a tartás végleges rendezése a házassági bontó per keretébe tartozik — a jelen perben az első biróság 1900. Sp. I. 1.070/3. számú ítéletében alperest kifejezetten csak a peres felek közötti házasság érvényes fennállásáig marasztalta, a felebbezési biróság pedig neheztelt Ítéletének rendelkező része szerint az elsőbiróság jelzett rendelkezését helybenhagyta. Ezek szerint alperes felülvizsgálati kérelme minden irányban alaptalannak bizonyulván, azt elutasítani, egyszersmind alperest a S. E. 204. §-a alapján, a felmerült felülvizsgálati költségben is marasztalni kellett. 1901. március 15. I. G. 51/1901. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Az építési vállalkozó, mint ilyen, nem csupán ingatlanok előállítása iránt köt harmadik személyekkel szerződést, hanem vállalatából szükségképen folyóan iparszerüleg foglalkozik a beépítéshez szükséges anyagok s igy ingó dolgoknak ebből a célból való megszerzésével és szállításával, vagyis a K. T. 258. §-a 1. és 2. pontjainak tekintete alá eső kereskedelmi ügyletekkel. Felperes az alperes részére az ez által harmadik személy megrendelésére épített házakhoz az üvegtáblák szállítására és a házakba beillesztésére vállalkozott, ez az ügylet esik a K. T. 262. íj-ának tekintete alá, mert annak tárgyául nem az építendő ingatlan mint ilyen, hanem a beépítéshez szükséges ingó dolgok szállítása és feldolgozása szolgált. A m. kir. Kúria: A rendkívüli felülvizsgálati kérelemnek hely adatik, mindkét alsóbiróság ítélete az eljáró kir. járásbíróság hatáskörének hiánya miatt megsemmisíttetik, felperes keresetével a kir. törvényszékhez, mint kereskedelmi bírósághoz utasittatik. Indokok:A keresetből és a pernek nem vitás egyéb adataiból kitűnik, hogy felperes üvegáru-üzlettel bir, tehát a K. T. 3. §-a értelmében kereskedő; az pedig, hogy üzlete meghaladja-e a kisipar körét, abból a szempontból, hogy kereskedőnek minősíttessék, lényegtelen. (K. T. 3. és 5. §-ai.) Nem forognak fenn felperesre nézve a K. T. 259. §-a 1. pontjának és 260. §-a 2. bekezdésének esetei sem, mert ő maga sem állítja, hogy csak a megrendelői által neki átadott ingó dolgokat dolgozza fel azok részére, de nem ilyen természetű a jelen kereset alapjául szolgáló ügylet sem, felperes ügyletei tehát nem a kézművesek részéről iparüzletük folytatásaként teljesitett eladások szempontja, hanem a K. T. 258. §-a 1. és 2. pontjainak tekintete alá esnek. De kereskedőnek tekintendő az alperes is, aki magát kifejezetten kereskedőnek nevezi és mindkét fél egyező előadása szerint építési vállalkozó, mint ilyen tehát nem csupán ingatlanok előállítása iránt köt harmadik személyekkel szerződést, hanem vállalatából szükségképen folyóan iparszerüleg foglalkozik a beépítéshez szükséges anyagok s igy ingó dolgoknak ebből a célból való megszerzésével és szállításával, vagyis a K. T. 258. §-a 1. és 2. pontjainak tekintete alá eső kereskedelmi ügyletekkel. A jelen kereset alapjául szolgáló ügylet pedig, amely szerint felperes az alperes részére az ez által harmadik személy megrendelésére épített házakhoz az üvegtáblák szállítására és a házakba beillesztésére vállalkozott, kétségtelenül mindkét fél kereskedelmi üzletének folytatásához tartozik és nem esik a K. T. 262. §-ának tekintete alá, mert annak tárgyául nem az építendő ingatlan mint ilyen, hanem a beépítéshez szükséges ingó dolgok szállítása és feldolgozása szolgált. Ezek szerint a kereset kereskedők között üzletük folytatásából felmerült vitás kérdést tárgyazván, annak elbírálására az 1853. február 16-án kelt, a bírói illetékességről szóló rendelet 55. §-a 3. pontja értelmében nem a kir. járásbíróság, hanem a kir. törvényszék mint kereskedelmi biróság illetékes. Ezeknél fogva és tekintettel arra, hogy alperes a biróság illetékessége ellen szabályszerűen kifogással élt, a rendkívüli felülvizsgálati kérelemnek helyt adni, az ideigl. prdts. 339. §-a 1. pontja alapján mindkét alsóbiróság Ítéletét megsemmisíteni, felperest keresetével az illetékes bírósághoz utasítani és az ideigl. prdts. 573. g-a alapján a helytelen fellépésével alperesnek okozott összes perbeli és felebbviteli költség fizetésére kötelezni kellett. (1901. június 7-én 7,039 sz.) Bűnügyekben. Az esküdtbíróság ítéletének a szabadságvesztés büntetés kiszabására vonatkozó része megsemmisíttetett és vádlott büntetése a 92. g. alkalmazásának mellőzése mellett felemeltetett. A szegzárdi kir. törvényszék mint esküdtbíróság. A kir. törvényszék az 1900. évi november hó 11-én előzetes letartóztatásba, 1900. évi november hó 17-én pedig vizsgálati fogságba helyezett li. S. vádlottat, miután az esküdtek a hozájuk intézett eme kérdésre : «Bünös-e B. S. vádlott abban, hogy Dunaföldváron 1900. évi november hó 10-ről 11-re hajló éjjelen házastársát szül. Sz. M.-t előre megfontolt szándékkal megölte akként, hogy előbb megfojtotta s azután, hogy ezen cselekményét elpalástolja, a bűnjelt képező kötéllel a konyhában levő gerendára felakasztotta ?» *Nem»-mel feleltek, ellenben azon kérdésre: «Bünös-e B. S. vádlott abban, hogy Dunaföldváron 1900. évi november hó 10 röl 11 -re hajló éjjelen házastársát szül. Sz. M.-t szándékosan de nem előre megfontolt szándékkal megölte akként, hogy előbb megfojtotta s azután, hogy ezen cselekményt elpalástolja, a bűnjelt képező kötéllel a konyhában levő gerendára felakasztotta ?» hétnél több «igen»-nel leleltek, — a btkv. 279. és 280. §§-ban meghatározott szándékos emberölés bűntettében nyilnánitja bűnösül és ezért a btkv. 280. és 289. §-ai alapján, a 92. §. utolsó bekezdésének alkalmazásával az Ítélet foganatba vételétől számított tiz évi fegyházra, ennek kiállásától ;kezdó'döleg pedig tíz évi tartamban hivatalvesztésre itéli. A kiszabott szabadságvesztés büntetésbe mai napig tartott vizsgálati fogságából mit sem számit be. A bűnjelt képező kötelet a btkv. 61. §-a értelmében elkoboztatni rendeli. Indokok: Az esküdteknek a fentebb jelzett második kérdésre adott «igen» feleletével B. S. bűnössége megállapittatván, miután a vádlott terhére rótt büntetendő cselekmény az ítélet rendelkező részében körülirt szándékos emberölés bűntettének tényálladékát fedi: ennélfogva őt annak elkövetésében bűnösnek kimondani, a felhívott törv. §-ok alapján a kiszabott fő- és mellékbüntetésre ítélni, elitéltetése következményeként a megállapított kártérítési összegnek, valamint a felmerült s felmerülendő bűnügyi költségeknek megtérítésére kötelezni, a vizsgálati fogságnak a főbűnvetésbe való beszámítását pedig ennek rövid tartama miatt mellőzni kellett. A büntetés megállapításánál — szemben a vádbeli cselekmény súlyosságára — a btkv. 92. §-ának alkalmazását, ugy ezzel kapcsolatban a törvény által arra előirt büntetési nem legkisebb mértékének kiszabását indokolja az, hogy a vádlott, ki apósának id. Sz. I.-nak kijelentése szerint is, 7 éven át a legpéldásabb házaséletben volt nejével, egyszerre megváltozott, minden ok nélkül féltékenykedett nejére, ezen időtől kezdve vele civakodott, ütlegelte, sőt a féltékenység annyira hatott valójára, hogy annak hatása alatt nem riadt vissza attól sem, hogy az évek során át szeretett házastársát, gyermekeinek édesanyját a súlyosabb beszámítás alá eső magzatelhajtás bűntettének elkövetésével is gyanúsítsa és vádolja; mindezekből pedig jogos következtetés vonható arra nézve hogy az elitélt terhére rótt büntetendő cselekményt a féltékenység folytán beállott, a civódások alkalmával meg-megujuló és akaratának szabad elhatározási képességét bizonyára erősen befolyásoló felindult kedélyállapotban követte el, mely körülmény a vádbeli cselekmény elkövetését ha teljesen nem is menti, de annak beszámithatóságát mindenesetre enyhíti. Az ítélet egyéb része a felhívott törvény §-ok rendelkezésein nyugszik. A m. kir. Kúria: Vádlott védőjének semmiségi panasza elutasittatik. A közvádló részéről bejelentett semmiségi panasz folytán azonban a kir. törvényszék, mint esküdtbíróság ítélete a szabadságvesztés büntetés kiszabására vonatkozó részében a Bp. 437. §.3. bekezdése értelmében a B. P. 385. §. 3. pontja alapján megsemmisíttetik s vádlott a btkv. 92. §. alkalmazásának mellőzésével, a