A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 33. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI. ciméhez

A J 704. §. A kereset megindítása vagy az előzetes békéltetés kérése utan az ISQ4. évt XXXI. t.-c. j2. és q8.§-ai értelmében az ideiglenes különélést a perbíróság rendeli cl. amelynél a föügy folyamatban van és ugyanaz határoz az i8$4. évi XXXI. t.-c. 1O2. if-ában emiitett kapcsolatos intézkedések felől is. Az első bekezdésben foglalt szabályok megfelelnek a jelenleg érvényben levő birói gyakorlatnak. A 704. §. többi része azonban teljesen uj jogszabályokac tartalmaz, mikor megengedi az elnöknek, hogy a H. T. 102. §-ában foglalt ideiglenes intézkedéseket sürgős esetten maga is megtehesse s a határozat az ellenfél meghallgatása nélkül is meghozható ; továbbá, hogy a bíróság a határozathozatal előtt tudakozódásokat is foganatosíthat, végül, hogy a határozatot a körülményedhez képest módosítani lehet. Ezek a rendelkezések azonban a kiskorú gyermekek és a nő érdeke szempontjából csak helyeselhetők és változtatás nélküi törvényerőre emelhetők. Rá kell itt mutatnunk arra az ellentétre, amely a 695. és 704. §-ok között van. Az előbbi esetben ugyanis a különélést elrendelő végzés ellen csak akkor lehet felfolyamodással élni, ha a különélés a törvény értelmében nem lett volna elrendelhető, mig a 704. §. alapján hozott végzés ellen feltétlenül helye van egyfokú folyamodásnak. A 695. §-nál kifejtettük, hogy a jogorvoslatot meg kell engedni s ezt a nézetünket fentartjuk a 704. §-nál is, amely a jogorvoslat szükségességét szintén elösmeri. A 695. §-t már csak azért is meg kell változtatni, nehogy kétféle rendelkezést tartalmazzon a törvény s a különélés elrendelése alkalmával tett kapcsolatos rendelkezésekre nézve bizonyos esetekben megengedje, más esetekben pedig határozottan kizárja a jogorvoslatot. 705. §. Az i8q4. évi XXXI. t.-c. gj.. 1O2. és IOJ. §-ának megfelelő ideiglenes intézkedéseket az i8g4. évi XXXI. t.-c. 118. §-ának esetében a kir. járásbíróságnál keresettel lehet kérni. Az illetékességet a férj lakhelye vagy tartózkodási helye állapítja meg. A kérelem megalapítására szolgáló ténykörülmények valószínűvé tételére és a bíróság tudakozódást jogosultságára nézve az clé'bbi 6. az ily perekben is megfelelően alkalmazandó. A különélésre vonatkozó és az azzal kapcsolatos intézkedések azonnal végrehajthatók. Eddig nem volt megállapodott jogszabály a birói gyakorlatban arra nézve, hogy a H. T. 118. tj-ának esetében melyik bíróságnál lehet kérni az ideiglenes intézkedéseket. Ugy tudjuk, hogy kevés eset is merült fel e tekintetben, s a birói gyakorlat iránya az volt, hogy ezek az ügyek a kir. törvényszék elé tartoznak, kivéve azt az esetet, ha a nő csak 500 irtot meg nem haladó ingóságainak kiadását kéri, amikor is a per a járásbíróság hatáskörébe tartozik. A 705. §. a H. T. 118. §. alapján támasztható összes igényekre nézve a járásbíróságot mondja ki illetékesnek. Ez a rendelkezés teljesen uj a házassági perrendtartásunkban és kivételt képez az általános illetékesség szabályai alól. Már maga a H. T. 118. §-a különleges rendelkezéseket tartalmaz és fokozza a külföldi házastársak különélése esetén felmerülendő intézkedések sajátosságát a 705. §. Minthogy a H. T. 118. §-a hivatkozik a 103. §-ra is, ezentúl a külföldi szülőknek gyermekeikkel való érintkezéséről a járásbíróság fog határozni, holott ezt a 103. §. a gyámhatóság hatáskörébe utalta. Továbbá sajátságos rendelkezése a 118. §-nak az. hogy a biró a 98. §. értelmében bármelyik fél kérelmére elrendelheti az ágytól és asztaltól való különélést, holott ennek a 98. §. szerint csak akkor van helye, ha a bontóper már folyik. A 118. §. szerint ez esetben nyilvánvalóan nem kívántatik meg a bontóper folyamatban létele, amely a perrendtartás 705. §-ából is kiviláglik, mikor ezen ügyeket a járásbíróság elé utalja. A 705. §. folytán előfordulhat ezen kívül az az eset is, hogy a különélő külföldi nő részére tartást itél meg a járásbíróság a H. T. 98. és 102. §-ai alapján, a vétkesség kérdésének vizsgálata nélkül, holott eddig járásbíróság csak a férj vétkességének bebizonyítása esetén ítélhette meg és csak a vétlen nőnek a tartásdijat. Ha a 670. §-ban foglalt illetékességi szabályokat a mi indítványunk szerint meg is változtatnák, változatlanul fenn lehetne tartani a 705. §. második pontját, amely szerint az illetékességet ez esetben a férj lakhelye vagy tartózkodási helye állapítja meg. Itt ugyanis nincsen szó házassági perről? tulajdonképen nem is szorosan vett házassági ügy ebben az esetben a különélésre, a gyermekek és nő tartására, valamint a O G 235 szükséges tárgyaknak az utóbbi részére leendő kiadására vonatkozó ideiglenes perenkivüli intézkedés És arra való tekintettel, hogy az ügy sürgős és gyors megoldást igényel; továbbá, mivel a H. T. 118. §-a alapján érvényesíthető igények személyes igények a férjjel szemben, kivételesen fentartható a 705. §. második bekezdése, amely különben is egye., k az általános illetékesség szabályaival. (Folytatás következik) Külföld. A német letartóztatási intézetek tisztviselőinek egyesülete f. é. június hó elején tartotta kongresszusát Nürnbergben, melyre ugy az egyesület tagjai, mint a német kormányok képviselői is nagy számmal megjelentek. A magyar igazságügyi kormányt ez alkalommal dr. Vámbéry Rusztem k. tszéki biró (königl. Hofgerichtsrichter?) Boszniát a zenicai központi fegyház igazgatója S t a h 1 képviselték. Ausztria nem volt képviselve. Az ülést dr. báróLeonrod bajor igazságügyminiszter nyitotta meg egy kiváló beszéddel. Elnökké dr. Wach tanár lett megválasztva, kinek köszönhető, hogy a terjedelmes napirend alig 3 nap alatt letárgyaltatott. A vita és határozathozatal tárgyát képező kérdések elseje az volt, vájjon a magánzár a letartóztatott beleegyezése nélkül is 3 évnél hosszabb időre kiterjeszthető és vájjon a törvénynek ezen eddigi imperativ rendelkezése bevált-e ? Eddigelé a magánzárnak befolyásáról és a testre és lélekre való kihatásáról egészen téves nézetek uralkodtak. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a magánzár az egyének túlnyomó részénél különös káros hatást nem gyakorol. És itt még figyelembe veendő, hogy a magánzár több német fegyházban sokkal szigorúbban alkalmaztatik, mint pl. nálunk. Ott külön sétaterek, fülkék az iskolában és templomban, födeles sapkák stb. vannak alkalmazásban, a mi mind nálunk nagyjában teljesen ismeretlen valami. A kongresszus majdnem egyhangúlag azt határozta, hogy a magánzárnak eddigi 3 évre való korlátozásának eltörlését fogja javaslatba hozni, azon oknál fogva, mert a tv. ezen rendelkezése oly feltevéseken alapul, melyek már többé fenn nem tarthatók. A második kérdésre, vájjon alkalmazhatók-e arabok közmunkák teljesítésére a börtönön kivül is, a kongresszus elvben ezen alkalmazás ellen nyilatkozott; indokolhatónak ezt csupán ors zágos érdek fenn forgása esetében tartja. Ily közmunkának tekintendők a folyók és vad-vizek szabályozása,posványok kiszárítása, ugaron fekvő nagyobb földterületeknek művelhetővé tételére irányuló munkálatok stb. De ily esetekben is csak oly felnőtt férfirabok alkalmazandók, kik büntetésük nagyobb részét már kitöltötték és ily foglalkozásra mindenekben alkalmasak; ezenfelül ily esetben a rabok más személyektől szigorúan elkülönitendők és erkölcsvallási befolyásolásuk itt is szem előtt tartandó. A harmadik kérdésre: milyen különös intézkedések szükségesek az eskóros rabok részére ? Elkülönitendők-e azok a többi raboktól ? Szabad-e ezeket magánzárkában tartani, vagy együtt tartandók-e a többi hasonbajban szenvedőkkel? Es mily foglalkozás ajánlatos ezek részére ?, — a kongressus azt határozta, hogy az elmeháborodott eskórosak a tébolydáknak vagy külön ily célra felállítandó intézetnek átadandók. Ritkább rohamban szenvedők és nem elmekórosak közös zárban maradhatnak és gondosan kerülendő minden oly foglalkoztatás, mely a roham beállta esetén az illetőre bajt hozhatna, tehát a tűzzel, vizzel vagy gépmótorokkal való foglalkozás. Ellenben ajánlatosak az állva vagy ülve végezhető könnyű munkák és különösen mezőgazdasági vagy a szabadban végezhető munkák. A neg y edi k kérdést: célszerü-e a női letartóztatási intézetekben — az orvos és paptól eltekintve — kizárólag női tisztviselőket alkalmazni és csupán a felsőbb felügyeletet egy magasabb állású a férfinemhez tartozó tisztviselőre bizni ? — a kongresszus akkép oldotta meg, hogy a női letartóztatási intézetekben a munkavezető, felügyelő és főfelügyelők állásai feltétlenül női tisztviselőkkel, a gazdasági, pénztárkezelői és szállítási hivatalnokok állásai lehetőleg női tisztviselőkkel betöltendők, ellenben az őrök, küldöncök, kézművesek, a pap és az igazgató állása mindenkor férfiakra bizandó. A többi pontok közül csak az utolsó érdekel bennünket ; vájjon ajánlatos-e a börtönkönyvtárban klasszikus irók müveit, regényeket és ifjusági iratokat befogadni ? A kongresszus a klasszikus irók válogatott műveit, de ép ugy a régi és modern irodalom legjobb műveinek befogadását ajánlja. Jó életrajzok és regények is alkalmasak e célra, különösen a történelmi tartalmúak és erkölcsnemesitő alapon állók. Az ifjúsági iratoknál kiküszöbölendők a rablótörténetek. A legközelebbi kongresszus 2 év múlva lesz Stuttgartban megtartva. Vegyesek. Helyreigazítás. Lapunk mult heti (32-ik) számának «J o gesetek Tárábam a bűnügyi esetek közt a m. kir. Kúriának 1901. június hó 13-án kelt 368. sz. végzését közöltük, melyben kimondatott, hogy «a kifogásolt esetben a lőcsei kir. járásbíróság részéről a törvény többszörösen megsértetett*. — Erre r